Szima Judit, a mártír



A „független” ügyészség dilettáns akciója meghozta az antiszemita és anticiganista „Tettrekészek” vezetőjének az elismerést. Szima Juditot pajzsra emelte előbb a Népszava két újságírója is, amikor politikai fogolynak titulálták, most pedig a Népszabadság közölt vele terjedelmes interjút. Hétfőn az Amerikai Népszavában olvashattunk arról, mit is mondott Orbán a szakszervezeteknek. A forrás pedig – láss csodát! ­– a TMRSZ volt. Úgy tűnik, a „baloldal” lapjai és újságírói mindent megtesznek azért, hogy a lehető legrosszabb megoldást képviselő szélsőjobboldali, olykor kifejezetten neonáci jellegű tömörülést legitimálják. Nyilván a demokrácia nagyobb dicsőségére.

Hát már ennyire elvesztették a józan ítélőképességüket, uraim? Mindegy kivel, csak Orbán ellen fogjunk össze? Az egyik diktatúra ellen a másik diktatúrával? Amerika már ennyire messze van Európától, hogy teljesen érthetetlenek a hazai viszonyok? Mentségükre legyen mondva, a Népszava és a Népszabadság sem ért semmit. Az utóbbinál ezt már akkor megállapíthattuk, amikor Vona Gábor írását lehozták – és utána, mintegy magyarázatként, azt is kifejtették, hogy semmi olyat nem mondott, ami miatt nem lehetett volna közölni. Dehogynem mondott, csak a Népszabadság szerkesztői nem értették meg! Sajnálatos.

Jó példa ez arra, hogy a magyar értelmiségben mennyire eltompultak a demokratikus érzékek (tisztelet a kivételnek). Ugyan miben különböznek ők Orbán Viktortól? Nagyon úgy tűnik, hogy semmiben! Éppúgy hevesen vágyódnak egy ellenség után, és semmi más nem számít. Lehet, hogy már csak egyetlen út áll nyitva előttünk? Az, amelyik kifelé vezet a demokráciából.

(Krémer Ferenc)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!