Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. június 17.
- Részletek
- 2011. június 20. hétfő, 03:03
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Tegnap megtartották Budapesten azt a közmeghallgatást, amelyet az általunk használt 95.3-as frekvencia megpályáztatásáról írtak ki és ezen részt vett a Klubrádió képviselője is, Ön pedig az ülés után az MTI-nek nyilatkozva komolytalannak nevezte a Klubrádió által megfogalmazott igényeket. Miért?
Kiricsi Karola: - Igen, valóban így volt, hogy a tegnapi napon három lejáró budapesti frekvencia közmeghallgatása között a 95.3 frekvencia közmeghallgatása is megtörtént. És az értékelés során, amit a Klubrádió jogásza megfogalmazott – amely arra vonatkozott, hogy szakmai alapokon hogyan változtassák meg ezt a pályázat kiírástervezetet –, volt egynéhány olyan dolog, ami úgy gondolom, hogy valóságtól elrugaszkodott. Ilyen például az, hogy a Klubrádió jogásza kifejtette, hogy azt szeretnék, ha ingyen biztosítana használati jogot erre a frekvenciára a Médiatanács. Kereskedelmi frekvencia lévén ez igen-igen túlzó kérés. Valójában azt gondolom, hogy ezt azért a jogász sem gondolhatta komolyan.
- És miért nem lehet közösségi rádiót sugárzó frekvenciának minősíteni ezt?
- A közösségivé válásnak komoly feltételei vannak, de azt hiszem, hogy ezt nem kéne a díjfizetéshez keverni, hiszen ez egy kereskedelmi frekvencia, aminek értéke van. Az értéke pedig ötvenmillió forint évente, és ezt egy olyan díjszámítási rendszer alapján számította ki a Médiatanács háttérintézményeként működő hivatal, amely az egész országra érvényes, tehát nemcsak a Klubrádiót érinti. Korábban olyan aránytalanságok voltak a díjszámítási rendszerben, amely alapján Budapesten – csak hogy egy példát mondjak – két rádió óriási eltérésekkel fizethetett díjakat. Most ha már a Klubrádióban beszélünk, illetve a Klubrádió frekvenciájáról beszélünk, akkor hadd mondjak tényeket. A Klubrádió vételkörzetének nagysága 1,8 millió fő, a Sztár Rádióé nagyjából ötszázezer, tehát körülbelül egynegyed a Klub és régi Sztár aránya. Na most, a Klubrádió tizenkét éven át tizenhat forint/fő díjszámítási alapon fizetett, a Sztár Rádió pedig hetvennyolc forint/fő alapon, tehát negyed akkora frekvenciáért négyszer annyi díjat fizetett. Ez nem arányos, ezért a Médiatanács megváltoztatta a díjszámítási rendszert. Ebben a rádiók, a szolgáltatók, a frekvenciahasznosítók egy része jól járt, más része nem. Ez az igazságosság, nem pedig az, amikor aránytalanul és ad-hoc módon van kiosztva egy-egy frekvencia. Ráadásul ez a rendszer átlátható.
- Csakhogy azt is hozzá lehet, vagy hozzá kéne számítani, hogy a Klubrádió egy olyan közszolgálati típusú műsorrenddel, programmal rendelkezik, amivel például egy szórakoztató zenei adó nem. Ezért lehet, hogy ezt preferálni kellett éppen a díjmegállapításban.
- Térjünk akkor rá erre. Tudja-e Ön, hogy hány helyi rádió működik budapesti vételkörzetben?
- Tizenvalahány.
- Tizenkilenc. Tudja-e azt, hogy hány kereskedelmi rádió működik ebből a tizenkilencből? Megválaszolom, négy. Ebből a négyből hánynak járt le a frekvenciája most? Háromnak. Elképzeli, hogy ilyen arányok mellett – ez csak egy érv, nem ez a fő indok – van létjogosultsága annak, hogy kereskedelmi frekvenciát nem minősítenek át közösségivé. Egyébként ez a tendencia lesz jellemző ebben az évben, ezt már előre mondhatom, mert eleve, ahogy most felvázoltam ezeket a számokat, azt gondolom, hogy megmutattam, mennyire torz ez a piac.
- Az lehet, hogy torz, de ezzel együtt az elmúlt hónapokban egymás után mentek tönkre rádiók, hiszen közben még a médiapiaci helyzet is alapvetően megváltozott, leginkább talán éppen a rádiókat sújtja és általában a nyereségesnek gondolt rádiók mentek tönkre.
- Igen. Akkor mondjunk például egyet. A Roxy Rádió tönkrement, harmincöt forint/fő díjat fizetett, míg a Klubrádió tizenhat forint/fő díjat fizet.
- Nem az lett volna a megoldás, hogy le kellett volna szállítani a harmincötöt is tizenhatra?
- Dehogynem, pontosan ez a megoldás, ezt tette a Médiatanács. Az egész ország tekintetében készített egy pillanatfelvételt, ebből kijött az, hogy harminc forint/fő a díjátlag országos szinten, és ezt levitte huszonöt százalékkal. Most huszonhárom forint/fő alapján számol, így jön ki az ötvenmillió a Klubrádióra, hiszen nagyon nagy elérésű frekvenciáról beszélünk. Hogy mondjak pár adatot, a Juventus 3,3 millió fős elérésű, a Klubrádió – ahogy említettem –1,8 és még sorolhatnám. Lényeg a lényeg, hogy ez egy meglehetősen nagy frekvencia.
- Jó, értem én a meggondolást amögött, hogy fölemelik a frekvencia használati díját...
-… De akkor térjünk át arra az érvre is, amit szintén el szerettem volna mondani...
-… Csak azt akartam mondani, hogy értem én, csak nem értek vele egyet, de folytassa nyugodtan.
- Tehát a műsorstruktúrával kapcsolatban: a három rádiónak lejárt a frekvenciája, ahogy mondtam, és három ugyanolyan feltételekkel kiírt pályázatot írtunk ki, ami egyáltalán nem zárja ki azt, hogy magas közéleti műsorvállalásokat tegyen a rádió, akár hetven százalékot, tehát a jelenlegihez hasonló formátumot eredményező vállalásokat.
- Csak éppen azt díjazzák, ha negyven, sőt hatvan százaléka a programnak zene.
- Sokkal kevesebb ponttal díjazzák, a legtöbb pontot a közéleti műsorokért lehet szerezni. A teljes műsortervben, ha hetven százalék közéleti műsort vállal – de ez tényleg csak egy feltevés, meg kell nézni a kiírást – és mondjuk harminc százalék zenét, azon belül pedig negyven százalék magyar zenét, akkor nagyon-nagyon optimális számokat lehet kapni. Legfeljebb négy pontot lehet veszíteni így a hetvenkettőből, azt gondolom, hogy ez nem lehetetleníti el a helyzetet.
- De miért veszíteni lehet, miért nem nyerni?
- A zenei arányok értékelése azért jött be a szempontrendszerbe, mert, ahogy említette, nagyon sok rádió tönkrement. Zenei rádiók mentek tönkre. És ez egy olyan könnyítés, amelyik egy drágább gyártású műsorokat előállító, szolgáltató rádió esetében egy könnyítési elemet visz bele a rendszerbe, hiszen így olcsóbb a működés.
- Csak számunkra nehezíti meg, a már létező, már bizonyított, a hallgatókat folyamatosan megnyerő Klubrádió számára a pályázást.
- Azt gondolom, hogy itt térhetünk át akkor magára a közmeghallgatás tényére, meg általában ennek a kérdésére. Ez a három kiírás, amely – mint említettem – nem diszkriminatív, mert egyenlő feltételeket szab meg valamennyi rádió esetében, csak egy tervezet. Ennek volt most a közmeghallgatása, ahol hozzá lehet fűzni a véleményeket. Azt gondolom természetesen, hogy túlzó például egy olyan vélemény, hogy ötvenmillió forint helyett legyen mondjuk nulla a díj. De az indokolt, illetve tényeken alapuló és logikus kéréseket megfogalmazó észrevételeket természetesen megfogadjuk. De hát ez mégsem egy olyan feltétel volt...
-… De ha Ön rögtön, néhány órával később komolytalannak minősíti a mi kifogásainkat, akkor sok jót nem remélhetünk.
- Nem gondolom, hogy az Önök kifogásait általánosságban minősítettem komolytalannak, hanem például ezt, hogy ingyen szeretnének egy ötvenmilliós frekvencián működni.
- Én az MTI-t idéztem, hogy Ön az MTI-nek nyilatkozva komolytalannak nevezte a Klubrádió által megfogalmazott igényeket.
- Ön szerint az a követelés, hogy egy ötvenmilliós, kereskedelmi, értékes, nagy-budapesti frekvencia díja ilyen helyzetben, hogy tizenkilenc rádióból négy kereskedelmi rádió van összesen, legyen nulla forint, egy komoly követelés?
- Megfontolandó, hiszen mi olyan közérdeket szolgálunk, ami túlmegy a zenei ízléseken, olyan vitafórum vagyunk, olyan ismereteket terjesztünk, olyan hír- és információforrás vagyunk, amely bizonyos értelemben abszolút egyedi és pótolhatatlan. Ezt akár nulla díjjal is honorálhatná a tanács.
- Biztos vagyok benne, hogy egyedi és értékes, és nem is a tartalommal vitatkozom vagy vitatkozik bárki, hanem igazából ezek formátumok. Tehát mi nem a tartalomról beszélünk, a pályáztatásnál nem is lehetne figyelembe venni ilyen szempontokat. A műsorstruktúráról van szó. És azért ahhoz, hogy valamilyen rádió közösségivé válhasson, elég komoly vállalásokat kell tenni. Tehát például kétharmad műsoridőben közszolgálati céloknak megfelelő műsorokat kell sugároznia.
- Ön ezt már többedszer említi, de a kiírásban az szerepel, hogy ha valaki több zenét ad, akkor...
- Én most a közösségivé válásról beszélek, de lehet, hogy már elvesztettük a fonalat.
- Nem vesztettük el, mert Ön említette, hogy ha kétharmad arányban közszolgálati jellegű programokat vállalunk, akkor azzal plusz pontot szerzünk, ellenben a kiírással…
- Nem ezt említettem, bocsánat, félreértette.
- A kiírásban az szerepel, hogy ha nem teljesítjük a zenei arányt, akkor elveszítünk húsz pontot.
- Nem ezt mondtam, a közösségivé minősítésről beszéltem. De tényleg ahhoz, hogy ingyenes legyen, még hosszú utat kellene...
-… Akkor hagyjuk ezt az ingyenest, bár valószínű, hogy megfontolandó. Ha ezen a médiapiacon egymás után mennek tönkre az egyébként olcsón működő rádiók is, amelyeknek nagyon kevés alkalmazottjuk van és zenét sugároznak, akkor vajon egy drágán működő, beszélő rádió számára miért nem lehet megkönnyíteni a feltételeket?
- De elmondtam, hogy nem működik olcsón, mert teljesen aránytalan alapdíjszámítás volt.
- De hát a frekvenciadíj csak egy része a működésnek.
- Na de ha tizenhat forint/fő helyett valaki hetvennyolc forint/főt fizet, akkor nem kell szerintem nagyon-nagyon...
-… De Önök az elmúlt egy évből is leszűrhetik, hogy még a legnagyobb országos zenei rádiók is, vagy legalábbis egy részük nagy bajban van, ugye az országos lefedettségű Neo FM veszteséges, vagyis a médiapiaci helyzet úgy romlott meg, hogy mindenki nagy bajban van. Miért nehezítik a feltételeket, ha könnyíthetnék is?
- Könnyítettünk, a harminc forint/fő átlagdíjat levittük huszonhárom forint/fő átlagdíjra. Ez egy huszonöt százalékos könnyítés. Tehát országos szinten könnyítettünk. A másik, ami szintén könnyítés és arányosítás, és igazságossá tétele a díjszámítási rendszernek, az az, hogy nemcsak a vételkörzet nagyságához igazodik az egyes frekvenciákon fizetendő médiaszolgáltatási alapdíj nagysága, hanem az adott vételkörzet lakosságának vásárlóerő-indexével is korrigálva van. Magyarul Budapesten egy ugyanakkora vételkörzetért többet kell fizetni, mint Mátészalkán.
- Mondom, hogy érteni vélem a racionalitást benne, csak nem értek vele egyet. De azt az alapvető kérdést szerintem még eddig megkerültük, hogy miért van az, hogy Önök alapvetően zenei rádióra írták ki a pályázatot egy olyan frekvencián, amelyet mi egy évtizede használunk növekvő közmegelégedésre. Miért a minimum negyven százalékos zenei arányt díjazzák? Vagy ezt kötelezőnek tartják és hatvan százalékot pedig kifejezetten pluszban díjazzák?
- Nem igaz, hogy alapvetően zeneire írta ki a Médiatanács a rádiót...
-… Ez van benne!
- Nem ez van benne, a legtöbb pontot a közéleti műsorok vállalásáért lehet kapni, húsz pontot.
- De ha egyszer nekünk negyven százalékot kell zenében teljesítenünk és hatvanat teljesítünk, akkor plusz húsz pontot kapunk...
- Nem negyvenet kell, akkor nem olvasta végig.
- Én elolvastam, negyven százalékos zenei arány van a programban.
- Nincs negyven százalékos zenei arány a programban, azt gondolom, hogy ez a pályázati kiírás ismeretének hiányáról tanúskodik. Ez nem felróható, azt gondolom, mert mégsem ezzel foglalkozik, de ez nem igaz.
- Szerintem az olvasási képességem hiányáról lehet szó, mert olvastam és ezt láttam benne.
- Valószínűleg arra a százalékra gondolhat, ami a zenei arányon belül a magyar zene arányát jelzi.
- Nem, azt értem, az mindenhol van, a zenei rádiók esetében is van egy ilyen fajta százalék.
- Nincs ilyen a pályázati kiírásban, előttem is itt van.
- Lehet, hogy két 95.3-as frekvencia van?
- Hát lehet, de nálam van a jó kiírás, az biztos.
- Akkor idézze nekem, ha Ön előtt van.
- De Ön is rá tud kattintani a www.mediatanacs.hu weboldalon a pályázatok fülben valamennyi kiírásra.
- „Ha a zenei arány eléri a hatvan százalékot, akkor a hetvenkét elérhető pontból húsz plusz pontot kap a pályázó!”
- Nem igaz, nincs ilyen a pályázatban.
- Benne van!
- Jó. Azt hiszem, ne vitatkozzunk ezen, beszélgessünk erről újra, amikor jobban ismeri.
- Tehát Ön azt meri mondani a hatóság szóvivőjeként, hogy ez nem egy zenei adóra kiírt pályázat, nincs benne olyan alapfeltétel, hogy minimum negyven százalékos zenei arány kell a programban és nincs pluszban díjazva a hatvan százalékos zenei arány elérése?
- Ezekről alapvetően nem lehet azt mondani, hogy feltétel, ezek vállalható pontok. És a legtöbb pontot a helyi közélettel foglalkozó műsorokra lehet kapni, húsz pontot. Kevesebbet lehet kapni, fele annyi pontot lehet kapni a zenei vállalásokért, a zenei vállalásokon belül a magyar zenéért még lehet plusz pontot kapni. De gondolom, igazából nem ez az érdekes, hanem az, hogy a beszédért és a zenéért mennyit lehet kapni. Kétszer annyit lehet a beszédért kapni, mint a zenéért.
- És hogy lehet, hogy egy olyan rádió esetében, amely országos dolgokkal foglalkozik, országos politikával, országos gazdasággal, nemzetközi politikával és benne helyi politikával is, a helyi kérdésekre akarják szűkíteni ezt a rádiót. Miért?
- Nincs leszűkítve, azt gondolom, a budapesti frekvencia esetében ennek a kiírásban szereplő kitételnek az lehet az értelme, hogy nyilván, ami az országos közéletre hat, az hat a budapestire és viszont. Ez Mátészalka – hogy maradjunk Mátészalkánál – esetében fontos, itt ez igazából nem lényeges szempont.
- De akkor miért írták ki, hát ez nem a mátészalkai frekvencia?
- Nem azt mondom, hogy nem lényeges szempont, nem így kell értelmezni, ahogy Ön fogalmaz.
- Önök fogják értelmezni, ha Önök azt írták, hogy helyi, akkor nem én fogom értelmezni, hanem Önök, a Médiatanács.
- Én azt gondolom, hogy annak ismeretében, hogy helytelen adatokat mond, nem kellene a helyi közélettel foglalkozó kiírás ezen kitételével kapcsolatban megfogalmazni ezt, amit mondott, mert igazából ez lényegében azt jelenti, hogy a beszélős műsorokra is lehet akár hetven százalékos vállalást is tenni. És nem igaz az a vád, amit a Klubrádió is hangoztatott, hogy ellehetetleníti a közéleti műsorok vállalását. Ezt szeretném cáfolni és szeretném, ha ezt a cáfolatomat, mint a Médiatanács szóvivőjének cáfolatát elfogadná, hiszen így van.
- Én komolyan veszem.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!