Képünk a világban: A Der Freitag a magyarországi romákról és a szélsőjobbról



A neonácik kisvárosokban céltudatosan megszállják a roma negyedek szomszédságát, harcias polgárőrségeket és milíciákat alakítanak. Tudósítás a harci övezetből. Jeroen Kuiper Ez még csak a kezdet című írását a német liberális hetilap online felületén olvasható.


„Lusták. A cigányok nem dolgoznak, csak szociális segélyből élnek. A falunk szétzüllik, mert egyre több a cigány” – mondja Milena Ludányi, egy jól öltözött magyar asszony Gyöngyöspatán. Az ápolt, jó küllemű nő egy darabig uralkodni tudott az érzelmein, de most kirobban belőle: „Egyébként nem csak a cigányok teszik tönkre a falunkat, hanem az LMP – az alternatív zöld párt – tagjai, meg a zsidók”.

Miközben Milena Ludányi apró műbriliánsokkal díszített napszemüvegét az orrára tolja, továbbmegy néhány méterrel. „Nézze, a falu túlsó végén van néhány borospince. Az egyik a családomé. Ma már nem érnek semmit, mert teljesen körülvették a cigányok. Azok ellopnak a pincékből mindent, ami mozdítható. Legszívesebben elköltöznék Gyöngyöspatáról. De nem megy, a házunk már nem ér semmit”.

Az utóbbi alighanem igaz. Amióta március eleje óta több száz szélsőjobboldali alak vonul fel s alá a faluban, veri a romákat, és azt ígéri, hogy önvédelmi edzést tart roma házak közvetlen közelében, a falu „gonosz helyként” szerepel a lapok címoldalain. És a szalagcímek kevéssé előnyösek. A neonácik olyan félkatonai szövetségekhez tartoznak, mint a Szebb Jövőért és a Véderő, amelyek kapcsolatban állnak a Jobbik szélsőjobboldali párttal, amelynek eljött az órája, amikor a 2010 áprilisában tartott parlamenti választásokon 17 százalékot szerzett.

Juhász Péter, a TASZ emberi jogi liga láncdohányos jogásza segít a gyöngyöspatai romáknak, ahogy tud. „Jogászként a Jobbikot ugyan nem minősítem neonáci pártnak, de mindenképpen fasisztoid. És nem demokratikus. A gyöngyöspatai események csak kezdet, ebben bizonyos vagyok. A gazdasági helyzet Magyarországon rossz, és ilyenkor szükség van fekete bárányokra”.

Az Orbán-kormány kategorikus takarékossági kurzusa miatt nyomás alatt áll és a legutóbbi felmérések szerint veszít népszerűségéből. Hámor Szilvia, a legutóbbi időkig a Népszabadság, a legnagyobb magyar napilap újságírója, de ma már magatartási tréningeket tart fiatal roma nőknek, csak megerősíteni tudja ezt. „A takarékossági célok elérése érdekében a kormány a kormány csökkenti a szociális segélyt, a gyermeknevelési hozzájárulást és a munkahelyek számát az alacsony bérezésű területeken, amelyeket többnyire romák töltenek be. Emellett a vagyon elleni bűncselekményekre – például a tűzifa-lopásra – vonatkozó jogszabályokat annyira megszigorították, hogy még kiskorúak is börtönbe kerülnek ilyesmiért. Teljesen világos, hogy ez ki ellen irányul.”

Tárt karokkal

Vissza Gyöngyöspatára. Noha már régebben voltak súrlódások a faluban a magyarok és a cigányok között, a feszültségek csak fokozódtak, amióta a nacionalista Eszes Tamás áprilisban vett egy telket, amely közvetlenül határos roma családok házaival. Eszes a szélsőjobboldali Véderő polgárőrség egyik erősen tetovált vezére, többnyire csupán terepszínű nadrágot és barettet visel. Önvédelmi tanfolyamokat rendez a faluban, amelyek neonácik százait vonzzák az egész országból. Gyöngyöspata lakosai tárt karokkal fogadják őket és nyilvánvalóan nincs kifogásuk az ellen, hogy a vendégek betörik a romák házainak ablakait.

A jobboldali konzervatív Orbán-kormány azonban csak akkor ébredt fel, amikor a helyzet annyira elviselhetetlenné vált, hogy a Vöröskeresztnek húsvétra több mint 300 romát kellett evakuálnia buszokon: akkor küldött egy századnyi rendőrt Budapestről a teljesen felbolydult faluba. Előzőleg a kormányszóvivő azzal igyekezett nyugtatni mindenkit, hogy a romák nem menekülnek, hanem húsvéti kirándulásra indultak. Mostanra Gyöngyöspata már erődítményre emlékeztet. A rendőrség már jóval a falu határai előtt járőrözik és ellenőriz minden látogatót.

Nem az utóbbi idők jelensége, hogy a Szebb Jövőérthez és a Véderőhöz hasonló szervezetek kidühönghetik magukat egy kisebbségen. Az első ilyen jellegű erőszakcselekményre 2009-ben került sor Tatárszentgyörgyön, egy Balatonhoz közeli kisvárosban, amikor neonácik felgyújtottak egy roma házat, és egyszerűen lelőtték a pánikban menekülő családapát és ötéves kisfiát. Azóta az uniós tag Magyarországon hat roma élete esett a gyűlölet és a terror áldozatává. Legalább 55 megsebesült. A legtöbb magyart ez kevéssé izgatja.

A gyöngyöspatai romák sejtik, mi várhat még rájuk – mondja Farkas István, a helyi romák vezetője. Az ő háza határos azzal a telekkel, amelyet a Véderő megvásárolt az önvédelmi tréningek céljára. „Ha így megy tovább, elköltözünk, és politikai menedékjogot kérünk az Egyesült Államokban.” Azt kérdezi magától, miért léteznek magyarok, akik ennyire gyűlölik őt és a családját. „Nem vagyunk bűnözők, nem lopunk, tartjuk magunkat a szabályokhoz. Az egyik legrégebbi gyöngyöspatai család vagyunk, több mint 500 éve élünk itt. Miért kell elmennünk? Miért most?” Azt mondja, nem csak lelkileg szenvedi meg a fenyegetést, hanem gazdaságilag is rosszul megy a sora. „Muzsikusok vagyunk. Szükségünk van a fellépéseinkre, de már hetek óta nem hívott senki” – mondja.

Több mint 500 éve

Farkas a legjobb cipőjét viseli, mélyfekete, hímzett arany dísszel, fekete nadrágot, fehér inget, azon fekete mellényt. A konyhában szendvicsek. Az asszonyok és lányok fel-alá járnak a nappali és az előszoba között. Farkasnak ezen a napon sok dolga van. AZ Egyesült Államok budapesti nagykövet asszonya ma személyesen akar benyomásokat szerezni a gyöngyöspatai helyzetről. Valószínűleg szeretné közben lebeszélni a romákat, hogy az Egyesült Államokban kérjenek menedéket. Az ilyen kérelmek az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő országból diplomáciailag kínosak lennének.

Eleni Tsakopoulos Kounalakis nagykövet asszonyt Gyögyöspatára Pintér Sándor kíséri el, az a belügyminiszter, aki állandóan azt állítja, hogy országa a romák integrációját magas prioritású nemzeti feladatnak tekinti. Végtére is Magyarország nemrég azt javasolta az EU Bizottságának, hogy minden tagállam dolgozza ki 2012-ig saját romastratégiáját.

Az észak-magyarországi Tiszavasváriban, egy 14 ezres lakosú kisvárosban a tanácsháza előtt márványtábla emlékeztet az 1920-as trianoni békeszerződésre. Akkoriban Magyarország a Duna-Monarchia feloszlásával területe kétharmadát vesztette el a szomszédos országok javára. A szélsőjobboldali csoportosulások ma is a Nagy-Magyarországhoz való visszatérésre vágynak. „Természetes, hogy az 1920-ig fennálló határokról álmodom” – meséli mosolyogva Fülöp Erik, Tiszavasvári 29 éves jogász polgármestere.

Városának a 2010. októberében tartott közigazgatási választásokon abban a kétes megtiszteltetésben volt része, hogy a szélsőjobb magyarországi fellegvárává kiáltották ki, amikor Fülöp a Jobbik jelöltjeként mesés 53 százalékot szerzett. Azóta a településen élő 500 roma retteg. Fülöp a tanácsházán elmondja: az „egyetlen pártot képviseli, amely részletes programot kínál a városnak. Munkahelyekre és biztonságra koncentrálunk”. A szocialista időkben a környékről több mint 2000 ember dolgozott az Alkaloida helyi gyógyszergyárnál, ma azonban a vállalatnál összesen 270 fő dolgozik. Más szóval sok lakos munkanélküli, így a polgármester külföldi beruházókban reménykedik, és úgy akar gondoskodni a szükséges biztonságról, hogy a „cigánybűnözés” ellen harcol. „Hivatalba lépésem után azonnal őrizetbe vetettem 17 roma uzsorást. Az általuk kölcsönzött pénzért 30-40 százalékot követeltek”. Emellett Fülöp azonnal beindította a csendőrséget, amely afféle politikai zsandárság. Nagydarab alakok kétmilliméteres frizurával, akik ki-be járnak a polgármesteri hivatalban. Csendőrség létezett már a két világháború között és Horthy Miklós fasisztabarát Magyarországán is. Ez a zsandárság akkor mindenkin ütött, aki politikailag kitáncolt a sorból. Fülöp szerint azonban senkinek nem kell félnie a csendőrségtől. „Csak azok fogják megérezni a csendőrséget, akik megszegik a törvényt!” – mondja.

A Tiszavasvárihoz hasonló településeken mostanra a keményen szélsőjobboldali gondolkodás a norma. Kiss Zoltán 22 éves logisztika szakos egyetemista szintén a Jobbikhoz tartja magát. „Tulajdonképpen nem érdekel a politika, de a berendezkedett pártok tökéletes kudarcot vallottak. Így nem mehet tovább Magyarországon.” Kissnek, akinek gitároktatóként kell plusz keresetre szert tennie, hogy tanulhasson, még másik oka is van arra, hogy a Jobbikat válassza. Egy osztályba járt Szögi Lajos tiszavasvári tanár egyik lányával. Elmeséli: „2006-ban történt, hogy Szögi Lajost, aki a kocsijával ment a faluban, egy dühödt roma csőcselék fényes nappal kirángatta az autóból és agyonverte. Az hitték, Szögi elgázolt egy roma lányt. Később kiderült, hogy semmi ilyet nem tett, de Szögi halott volt. A tanárunk ellen elkövetett gyilkosság óta Tiszavasváriban totálisan romaellenes a hangulat”.

Sok magyar ahhoz, hogy a „romaproblémát” száműzze az életéből, nem kíván mást, mint egyszerű populista megoldásokat. Sok illúzió van, mert ezzel a kisebbséggel kapcsolatban semmit sem egyszerű megoldani – véli Michael Raumer, stuttgarti német, aki tökéletesen beszél magyarul és szociális munkásként dolgozik az ország déli részén lévő Magyarkécsmén. „A romákba befektetni annyit tesz, hogy pénzbe kerül, és hogy megértésre, kísérésre és figyelemre van szükség. És éppen ez hiányzik Magyarországon” – mondja.

Raumer szerint az ország romáinak körében a Culture of poverty (a szegénység kultúrája) uralkodik. „Sokan nem szokták meg, hogy teljesítményt nyújtsanak a díjazásért cserébe. Ezt nem diszkriminálóan értem, hanem egyszerűen megállapítom. Ha a születésem után elcseréltek volna egy roma gyerekkel, és itt nőttem volna fel, valószínűleg nem lett volna sok belőlem sem, míg a roma gyerek Németországban leérettségizett volna. Ez így van: nagyon sok függ a környezettől, amelybe valaki bekerül”.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!