rss      tw      fb
Keres

Jobboldali-e Magyarország








Vitaindítóként közétettük annak a beszélgetésnek a szerkesztett, némileg rövidített változatát, amely április 13-án a Klubrádió Kontra című műsorában hangzott el. Ungváry Rudolf azt fejtette ki a műsorvezetőnek, Orosz Józsefnek, miért tartja jobboldalinak a magyar társadalmat, miért gondolja úgy, hogy a jobboldal nagy arányú győzelmével bizonyos értelemben helyrezökkent a történelmi idő, és mivel indokolja azt az állítását, hogy a szerinte ma az 1938-39-es állapotában tovább élő jobboldal csak önmaga lehet képes a saját modernizálására, méghozzá csak kormányzati pozícióból.
A továbbiakban az olvasói hozzászólásokat olvashatják.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!








A legfőbb veszély
Sipos András
(2010.04.23)


Ungváry Rudolf:
Ami itt a választások eredményeképpen lezajlott, az már réges-régen érlelődött a magyar társadalomban, mégpedig az 1989-es felszabadulásunk óta. Akkor kezdődött el az a folyamat, amelyben a szabaddá vált magyar társadalom fokozatosan rátalált saját valóságos politikai attitűdjére, ezt több-kevesebb ingadozással folyamatosan kialakította magának, és a mostani választásokon a magyar társadalom, mint valódi arcát megmutató társadalom, tulajdonképpen révbe ért.

Ungváry vesszőparipája, évek óta visszatérő „megmondó szövege” nem tartalmaz új érvet. Vitatni sem érdemes, ugyanis attól, hogy egy párt jobboldalinak titulálja magát, ez még nem minősíti valódi irányultságát. Legfeljebb viszonyítást jelent a parlament többi pártjához. A Fidesz politikai elkötelezettségét vizsgálva egészen más szempontrendszert tekintek mérvadónak.

Hagyomány és történelem, mint a párt kötődése a nemzet múltjához. Az ős-Fidesz liberális alakzatnak hirdette önmagát, és a közvélemény néhány, az Antall-kormány idején tett gesztusuk miatt ezt el is fogadta. Miközben a párt rohamtempóban szlalomozta be önmagát meglepő politikai manőverekbe. Az Antall-örökösként kikiáltott vezér körüli untermanok az 1998-as győzelem után nem bizonyultak kormányzóképes kádereknek, ezért a jobboldal vezetőjeként szövetséget kötött olyanokkal, akik a 20. századi konzervatív nemzeti felsőbbrendűség eszméjét tűzték zászlajukra. Lehet, pragmatikus okok játszottak közre az irredenta utalások, az idegenszívűek, a Magyarországot ért sérelmek emlegetése mögött, mindenesetre Orbán határon túlról küldött üzenetei nem egyszer kiverték szomszédainknál a biztosítékot. Wass Albert, Teleki Pál és Keresztes-Fischer „szentté avatása” pontosan jelzi a gyökeres fordulatot: izomból helyreállítani egy illuzórikus, békebeli rendi országot, ahol mindenki pontosan tudja a saját helyét.

Magyarország gyors felzárkózása Európa nyugati feléhez, modernizálása, a polgári jogok kiterjesztése, gazdasági fellendülés –  a 19. század hatvanas éveitől fél évszázadon át tartó prosperitás Kossuth és Deák reformkori, liberális eszméinek megvalósulását jelentette. A kiegyezés olyan államjogi helyzetet teremtett, amelyet az ország életére nézve kedvezően voltak képesek hasznosítani. Igaz, a nemzetközi szerződések csapdája, a rossz szövetségi politika később katasztrófához vezetett, végső soron egy tárgyalásos, föderációs megoldás helyett az ország szétdarabolásához. Éppen ezt a katasztrófához vezető politikai hagyományt tekinti a kormányra kerülő párt követendő útnak.

Én ebben látom a legfőbb veszélyt.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!








Tisztelt Ungváry Úr,
Záray István
(2010.04.23)


Ungváry úr, Ön rosszul látja! Nyilván el van keseredve a jobboldal (Fidesz +Jobbik, az a Jobbik, amely a Fidesz támogatásával jött létre) sikerén, de az elkeseredés még nem ok arra, hogy totálisan félremagyarázza a történteket. Eddig nem erről az oldalról ismertük Ungváry urat. A jobboldal sikere nem azért történt, mert a „magyar társadalom, a valódi arcát mutatta meg”, ami Ungváry szerint jobboldali. Egyrészt egy társadalomnak nincs arca, aztán egységes arca még inkább nincsen (terrorral lehet azt a látszatot kelteni…de az hamis).

Na de menjünk bele a mélyibe:

Az Orbán vezette Fidesz a civilizált európai demokratikus normáktól teljesen idegen módon egy gátlástalan, gyalázkodó, mindent-elutasító politizálást mutatott be az országnak (ez rengeteg kárt okozott…). Ezt tetézte a fasisztoid uszítással, amelyre mindig van vevő (lásd: cigányellenesség, antiszemitizmus, melegek elleni uszítás). Orbán nem közvetlenül tette ezt, hanem emberei által küldte az üzeneteket (ld. együtt fényképezkedés Bayerral, a gárda eltűrése stb.).

Magyarországon sosem volt demokrácia. A náci terror alól a szovjet csapatok szabadították fel az országot, de – sajnos – az ország szovjet övezetté válása miatt kapott egy újabb diktatúrát, megspékelve a gazdaság szétverésével. Az ország lakosai révetegen bámulták a fejlett nyugati demokráciákat (szerettek volna úgy élni), de ők maguk nem voltak demokraták, nem is tudták, tudhatták mi is az a demokrácia!

Miért? Mert senki sem tanította meg őket rá. Mert az ember azt tudja, amire megtanítják. Nyugat-Németországot az amerikaik-angolok megtanították kb. 10 év alatt a demokráciára, pedig ott aztán szinte mindenki acsarkodó náci volt. Ennek eredményeként Németország ma is a demokratikus jogállam mintaállama.

Ha viszont nem demokrata (tisztelet a kevés kivételnek) a magyar lakosság, akkor itt sosem lesz demokrácia, csupán annak kulisszái. Ez jól látható annak, aki itt él.

Akkor mi is történt?

Hát nem az, amit Ungváry úr ír. Hanem az, hogy az a lakosság, amelynek fogalma sincs egy demokratikus jogállam működéséről és ő maga sem tud demokratikus normák szerint viselkedni, könnyen befolyásolható erőszakos, sulykoló, populista, hangzatos szlogenek által. Ez történt! A Fidesz mindezt jól tudja, hisz kb. 15 évvel ezelőtt le is írták egy kiadványban: „a lakosság nagy része egy 12 éves gyerek megrekedt gondolkodási szintjén van, azért úgy is kell velük kommunikálni..” (nem pontos az idézet, de ez a lényeg). Az MSZP, SZDSZ ezt nem volt képes felfogni és abban a tévhitben voltak /vannak, hogy 100 oldalas programokat olvasgat az istenadta nép, holott egy 3 oldalas programot sem olvas el senki, csak néhány –magát politológusnak nevező, a történelmet alig ismerő – ifjú titán, akik aztán olyan elemzéseket adnak, hogy égnek áll a hajam tőle. Szerencsétlen MSZP új plakátja így hangzott: „új jelölt, új program” (aztán talán rájöttek…). Ezek tényleg nem ismerik a zembereket?

A Fidesz nem ad programot, csak populista szlogeneket. Sok „jó” van; ide csupán egy: „Legyen végre nemzeti egység”. Isteni! 8 éven át verik szét az országot és most nemzeti egységet szeretnének… (ki nem szeretne? holott ilyen nincs is). Ezt kajálják a zemberek.

Most már talán megérti Ungváry úr, hogy nem adekvát elemzést adott az országról.

Ui. Sajnálom, hogy milyen kevesen értik, mi történik itt. Véletlenül hallottam tegnap Orosz úr beszélgetését Ranschburg úrral. R. úr értette.

Ha viszont ilyen kevesen vannak, akik értik, mi folyik itt, akkor ne csodálkozzon senki azon, hogy Magyarország a XXI. században hipp-hopp visszacsúszik 80 évet, annak sok negatív következményével ( a szomszédok meg ahasukat fogják a röhögéstől).


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!








...és hol vannak a baloldali politikusok?
Szalay Sándor

(2010.04.27)


Ungváry Rudolf, akinek sok jó meglátása volt korábban, elkeseredésében egyszerűen intézte el a dolgot: „… Az ország visszatalált saját politikai énjéhez”, meg: „…véletlenszerűen nem nyerhetne ekkora többséggel a választásokon..”

Aztán a nagyon tisztelt Heller Ágnes elfilozofálgat szokása szerint… és mindenki mond egy-két okosat… amivel soha, sehova, semmikor nem lehet elérni!

Véletlenszerű? Hát persze hogy nem véletlenszerű! De nem azért, amiért Ungváry úr gondolja, hanem azért, amiről kevesen szólnak, ha egyáltalán szó esik róla: A 8 éves, de főleg az utóbbi 4 évben gyakorolt fidesz politizálás nem volt egyéb, mint a Goebbels úrtól már ismert módszerű gátlástalan sulykolása a „nem”-eknek, a rágalmaknak, a gyalázkodásnak, meg némi rasszista uszítás, meg egy szélsőjobboldali párt felszínre hozása…

És mi volt ez ellen a másik oldalon, a demokratikus jogállami normákat tisztelő baloldalon? Semmi!!! Hagyták a gyalázkodást, és nem magyarázták el a lakosságnak, hogy mit is hallanak. Súlyos hiba! Mert bár nem könnyű egy goebbelsi uszítás ellen harcolni, de nem lehetetlen. De szinte semmit sem tettek!!

Hogy magától rájöjjön a lakosság, hogy átverik… ez egy mesébe illő álom. Főleg Magyarországon, ahol sosem volt demokratikus jogállam, és a lakosság nem kapott mintát, „kiképzést” a demokratikus viselkedésből. Kitől is kaphatott volna? Minket nem egy demokratikus hatalom szabadított fel 1945-ben… a diktatúra és a terror folytatódott, csak más színben.

Tehát, amíg nem lesznek baloldali POLITIKUSOK hazánkban, akik tudnak a gyakorlatban is politizálni, addig a „létező fidesz” féle szervezetek azt csinálnak, amit akarnak. Hisz a lakosság többsége megvezethető. Nincs immunitásuk az antidemokratikus viselkedés ellen.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!









Milyen is a magyar választó?
Gulyás András

(2010.03.29)


Mármint, hogy milyen oldali. Szerintem semmilyen. Fölösleges itt nagyokat doktrínerkedni, okoskodni, történészkedni: a magyar választópolgár - hasonlatosan más nemzetek átlagpolgárához  - egyszerűen jól, de legalábbis jobban szeretne élni, és négyévente ennek reményében veszi 60-70 százalékuk a fáradtságot, és arra a pártra szavaz, amelyikről valamilyen alapon elhiszi, hogy megvalósítja álmait. Tekintettel azonban arra, hogy az álmai, meg favorizált pártja ígéretei messze meghaladják a realitásokat, jól kiábrándul, és megfogadja: ő többé nem megy szavazni, vagy ha mégis, nem „ezekre”.

Hogy jobboldali lenne, amúgy ab ovo? Ugyan már!

Először is: Kinek lehetnek nosztalgikus, kellemes emlékei a keresztény-nemzeti-jobboldali stb. háború előtti kurzusról? Ahhoz minimum hetvenévesnek kell lenni, és igen jó memóriával rendelkezni. A magyar választók zöme vitathatatlanul Kádár János „gyermeke”, illetve az abban a korban fölnőttek gyermekei. A monarchia korabeli meg a Horthy korszakbeli jobboldal feelingjéből semmit sem érzékelhettek, mindösszesen szülőktől, nagyszülőktől hallhattak róla sok szépet, és még több rondát. Meg a történelemórákon, szinte kizárólag az utóbbit.

Az átlag magyar választó a rendszerváltástól nem várt semmi egyebet, mint a nyugati, de legalább az osztrák életszínvonal automatikus begyűrűzését. De az – ellentétben a drágasággal és a munkanélküliséggel – az istennek se akart begyűrűzni. Lehetett Antall József idejében nagyon is a két háború szebb éveit, napjait idéző kormánypolitika, kis csurkai felhangokkal az autentikusság nevében, a magyar választó dehogyis szerette meg, alig várta, hogy jöjjenek a szocik és a velük szövetséges liberálisok, hogy végre visszatérjenek a sokat szidott, de akkor már oly biztonságosnak tűnő idők. Ettől persze a magyar választó nem lett baloldali, mert Bokros csomagjában inkább csak virgácsot talált piros alma meg mogyoró helyett. Beszélhettek nekik jó szándékú, mégoly okos politikusok meg -tológusok, közgazdászok államcsőd-közeli helyzetről, modern gazdaságról, a privatizáció szükségességéről, a tandíj igazságos voltáról meg arról, hogy fölösleges, sőt ostoba dolog a gazdagokat (újakat, és régieket) segélyezni, a választót annyira csak a saját vélt vagy valós nyomorúsága érdekelte, hogy a jobb oldalon ülő, már akkor alpári hangot megütő és persze minden jót ígérő  politikusok megint csak levették a lábáról.

No, ha magyarnak annyira hajlama lett volna jobboldalinak lenni, ahogyan azt Ungváry Rudolf képzeli, akkor végletesen és véglegesen megszereti az igazán jobbos allűrökkel operáló, a demokráciát és a komcsikat zárójelbe tevő szövetséges politikai erőt, az „orbántorgyánpolgárkormányt”.

Ehelyett azonban háborogtak a nyugdíjasok meg a szegények úgy általában, mert jól látták, hogy a jobboldal bizony a meggazdagodottakat preferálja, és a tehetős középosztályt akarja magasabbra emelni a közép szintnél, az ő kontójukra. És nem igazán tetszett a magyarnak Orbán fergeteges tekintélyelvűsége, pedig a magyar már akkor is jobboldali volt – állítólag. És akkor ez a nemzet, illetve annak választó korú polgárai, akiket pedig már a jobboldali médiabirodalom is erősen megdolgozott, képes volt kétszer egymás után baloldali többséget küldeni a Parlamentbe.

Most zökkent volna minden a helyére, húsz évvel a rendszerváltás után? Most ért volna révbe végre-valahára az eddig csak kódoltan jobbos érzelmű magyar átlagpolgár?

És mi van akkor mondjuk, ha 2006-ban győz a műforradalom, vagy Gyurcsánynak telemegy a nadrágja, lemond, és a politikai zűrzavarban minden idők legalkotmányosabban megválasztott Köztársasági Elnöke idegességében kiírja az előrehozott választásokat, amit persze megnyer a Fidesz, majd rapid népszerűségvesztés után nyakába kapja a világválságot és a velük finoman szólva nem együttlélegző pénzvilágot, élén az IMF-fel? Akkor mekkora válság lett volna itt, ha Európa nem pozitívan, hanem negatívan diszkriminálja Magyarországot? És akkor most a magyar választó mennyire lenne jobboldali? Kérdezem én, kedves Ungváry Rudolf.

És kérdezem mindazoktól akik azt gondolják, hogy a magyar választó bölcs, tájékozott, megfontolt, és hallgat a józan eszére mielőtt szavazni indul.

Nem, a magyar választó könnyen megbolondítható, és semmi mást nem akar, mint lehetőleg kevés munkával sokat keresni, sok juttatást kapni az államtól, és mert azt már tudja, hogy a munkáltató nem képes vagy nem hajlandó megfizetni a munka ellenértékét – már persze ha van munkahely egyáltalán –, az (erős) államtól várja a segítséget, azt gondolván, hogy annak feneketlen a zsákja, és teli van az egyébként éppen általa is elcsalt adóforintokkal.

A magyar ember csodát remél, csodára számít, és most Orbán Viktor kezében véli látni a varázspálcát, sőt ő maga adta azt a kezébe azzal, hogy az ország teljhatalmú urává tette.

Most aztán reménykedve, illetve aggódva várhatjuk, mekkorát és hová suhint azzal a pálcával. Ki-ki pártállása, habitusa szerint.

Meglátjuk…


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!