rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. április 21.

Kóczián Péter újságíró, riporter, blogíró


Bolgár György
: - A napokban írtál egy figyelemre méltó jegyzetet, és mindez ráadásul éppen akkor történt, amikor Lengyel László arról beszélt, hogy az MSZP-nek meg kell újulnia, újjá kell a pártot szervezni, de Gyurcsány nélkül. Tótavé Árpád pedig azt mondta, hogy egyetlen ember van, aki képes az MSZP megújítására, Gyurcsánynak tehát vissza kell jönnie. Te azt mondtad, sokan beszélnek arról, hogy a kudarc, a választási vereség kettészakítja az MSZP-t: vagy Gyurcsány lép ki és alapít új pártot, vagy átveszi a hatalmat és a többiek lépnek ki, akik vele szemben állnak. Ám te úgy véled, hogy egyik sem fog bekövetkezni. Az MSZP valószínűleg elég realista ahhoz, hogy megtartsa az egységét, mert nem az értékei, nem is az ideológiája miatt esne szét, hanem csak a legutóbbi évek kormányzati teljesítménye és a korrupció miatt. A mögötte álló ideológiai gondolkodásmód beágyazottsága nem változott, ennek össze kell tartania a pártot. Ez egy elég érdekes és szerintem elfogadhatónak tűnő gondolatmenet. Miért gondolod, hogy ennyire ismered az MSZP és az MSZP-s szavazók gondolkodásmódját, vagy történelmi kulturális hátterét?

Kóczián Péter: - Nem ismerem minden szavazó lelkét, egyet viszont tudok. Az MSZP számára van egy alapvető élmény a szocializálójukban, ez pedig 1989. A jelenlegi gárda jelentős része megfigyelője volt az akkori történéseknek, ahogy magam is. Akkoriban a reformkörök nagyon erősek voltak, és körülbelül olyanokat mondtak, mint most a Fidesz és az SZDSZ, hogy „radikális váltást”, „Nagy Imre a hűség”, „számoljunk Kádárral”. Akkor is ez volt a helyzet, ugyanígy az őszi kongresszus előtt, hogy szakadni fog-e az MSZP vagy sem. És többen arra bíztattak, hogy szakadjon szét. De nagyon sokan dolgoztak azon, hogy ne szakadjon, általában a történelmi retrográdok és a szürke emberek, akik azt mondták, hogy nem szabad szétszakadni, meg kell őrizni a legnagyobb koalíciót stb. Amikor a kilencvenes években elkezdtem az MSZP-sekkel beszélgetni, akkor azt mondták nekem többen a reformkörösök közül, akik a radikális szakadást akarták, hogy azért azt el kell ismerniük, hogy ha 89 nyarán az MSZMP szétszakad, akkor elindult volna a kilencvenes választáson három vagy kettő baloldali párt, és szerzett volna öt egész valamennyi vagy 4,3 meg 3,2 közötti százalékos szavazatot. És vagy ugyanilyen gyűjtő párttá alakult volna, vagy be sem került volna a parlamentbe. Azt gondolom, hogy az MSZP-s politikai elit számára ez azóta egészen világos lett. A szeme előtt foszlott szét az SZDSZ és az MDF. Össze lehet kapni személyes dolgokon, olyanokon, hogy kinek az ideológiái érvényesülnek és ki hányadik helyezett legyen a listán. De ez jól láthatóan nem működik. Én nem látom azt az alternatívát az MSZP-n belül, aki valami olyat tud megfogalmazni, hogy hirtelen mindenki, a sajtó, a média, a tudományos elit, a társadalmi elit, a kulturális elit és a választók egyszer csak mögé álljanak, és azt mondják, hogy igen, ez az az igazi baloldali párt, amit akarunk.

- Pedig nyilvánvalóan van és volt ellentét az elmúlt években Gyurcsány és mondjuk így, a „gyurcsányisták”, és egy régimódibb MSZP-s vezetőgárda között. Ez hol kimondva, hol kimondatlanul, végig ott volt. Gyurcsány is gyakran megfogalmazta, hogy mit szeretne változtatni az MSZP-n. Ez nem elég a felbomláshoz?

- Képzeljük el ezt a megbeszélést. Gyurcsány Ferenc azt mondja a híveinek, hogy oké, szakítsunk. Biztos lesz ott egy ember, aki megkérdezi, „és mégis mit gondoltok, mekkora népszerűségünk lesz?”. Ki az, aki egy Gyurcsány-pártot akar látni a baloldalon vagy a baloldali liberális oldalon? Azt gondolom, hogy hamar eljutnának oda, hogy ennek sok értelme nincsen vagy nagyon kockázatos. Az MSZP-ben, és ez érdekes az MSZP választók között is, Gyurcsánynak azért nagy a népszerűsége, mert ő és egyébként minden sikeres MSZP-s politikus, aki az élre tud törni, azt az érzetet sugallja, hogy mi együtt vagyunk. Medgyessy Péternek az volt a baja, hogy az MSZP egészét képviseli.

- Még akkor is, ha egy nagy változtató, mint Gyurcsány, meg tudta teremteni azt az érzést a párton belül, hogy most egy irányba húzunk. Ez a „húzzunk bele” is ennek egyik jele volt, retorikai jele, de fel tudta valahogy rázni azokat is, akik más hullámhosszon gondolkoztak és másképp cselekedtek.

- Gyurcsány Ferencnek van egy képessége, ami hasonló Orbán Viktoréhoz, hogy nincs egy darab Gyurcsány Ferenc, mint ahogy nincs egy darab Orbán Viktor sem. Tud ilyen lenni, olyan lenni, meg amolyan lenni. Szerintem ő egy liberális politikus, tehát erősen a szociálliberális táborba tartozik. De ennek ellenére úgy tudja eladni magát a pártban, mint aki baloldali értékeket képvisel. Legalábbis az aktivisták azt hiszik, hogy ő tulajdonképpen mindent meg akar őrizni a múltból. Szerintem nem. Legalább háromfajta Gyurcsány kép van, de lehet, hogy ha sokat gondolkodnánk, akkor még lenne néhány. Ez ugyanakkor nagyon erős interaktív erő is, legalábbis a párton belül. Szerintem szétszakadni és azon vitatkozni, hogy ki az úr a házban, ki az, aki jobban képviseli az MSZP érdekeit, értékeit, bevallom őszintén, nem hiszem, hogy jó ötlet.

- Értem. Ezt továbbgondolva, nem lehetne esetleg többféle embert megszólítani és több szavazót megnyerni, ha lenne egy Gyurcsány-féle párt, mondjuk egy szociáldemokrata-liberális ízű, és lenne egy hagyományosabb, mondjuk Szili-féle párt? Vagy akkor mind a kettő elvesztené és elbizonytalanítaná a törzsszavazó gárdát, márpedig talán abból van a legtöbb?

- Ez egy nagyon nagy kérdés. Török Gábor politológus szokott erről beszélni, hogy lehet, hogy Magyarországon nem társadalmi érdekek alapján választanak az emberek, hanem szociológiai meg kulturális háttér alapján. Tehát hogy milyen a múltjuk, milyen értékeik vannak, mi az, ami szimpatikus, milyen stílusú politikus. És ha ezek a kulturális, történelmi és szociológiai tényezők a meghatározók, akkor szerintem az MSZP így együtt olyan, amilyen. Minden ember tartozik olyan közösséghez, amelyik nem mindig tetszik neki, de mégis azt érzi, hogy ő ehhez a közösséghez tartozik. Ami szerintem rendkívül erős az MSZP-ben. De szerintem a Jobbiknak is és a Fidesznek is kialakult tábora van, tehát az emberek – és talán innen gondolom azt, hogy az MSZP szavazótábor is az egységet akarja – nagyon tudják, hogy mit utasítanak el, mit szeretnek és mit nem. Egy csomó olyan dolog van, ami nem a társadalmi helyzettel, nem racionális dolgokkal függ össze.

-Igen, ez kétségtelen. Itt csak egyetlen dolog van, amibe belekötnék, hogy a Jobbiknak is kialakult tábora van. Már csak azért sem lehet, mert friss párt, és ráadásul hirtelen olyan sok szavazót szerzett magának, hogy azt valaki mástól kellett elvennie. Részben az MSZP-től, de akár a Fidesztől is.

- Igen, de ha a Jobbik-szavazókat megkérdeznénk, látnánk, hogy van egy érzelmi azonosságtudatuk. Én beszéltem olyannal, aki régen az MSZP-re szavazott, és most öntudatos jobbikos. És akkor elkezdi sorolni, hogy mit rontottak el a szocialisták, miért nem hisz nekik stb. A kérdés az, hogy ha egy Szili- vagy egy Gyurcsány-párt tagjait megkérdeznénk, tényleg az választaná-e el egymástól a legjobban őket, hogy a Gyurcsány-párt vagy a Szili-párt embereit utálják a legjobban.

- Valószínűleg ez csak néhányezer értelmiségi problémája, annak is csak szellemi és lelki problémája, de nem valódi választói döntés, magatartás és gondolkodás kérdése. De akkor hogyan lehet szerinted megújulni, és van-e ennek valamiféle személyi feltétele? Tehát kell egy új vezetőt találni, vagy lehet, hogy a régiek közül lép elő valaki, aki pillanatnyilag a legerősebb?

- Szerintem a történések sosem úgy alakulnak, ahogy azt az elemzők elképzelik. Még mindig látok racionalitást abban, hogy ennek így kell lennie, miközben ez egy élő organizmus, amely meg fogja szülni a maga kompromisszumait. Lehet, hogy egy olyat, hogy Gyurcsány Ferenc lesz az egyik vezető, a másik Mesterházy Attila. Vagy választanak, ha nagyon éles az ellentét köztük. Kovács László jól tud konszenzust teremteni. De én azt gondolom, hogy most nem a személyi kérdéseken rágódik az MSZP. Valójában néhány dolgot fel kéne dolgozniuk. Mit jelentett a Gyurcsány-korszak, mit jelentett 2002-2010 a kormányzásban? Vevő-e a magyar társadalom arra a modernizációra, reformra, retorikára, politikai stílusra, döntéshozatalra, ahogy az MSZP kormányzott. Ezeket kéne végiggondolniuk, amiben van ideológiai kérdés, bizonyos dolgokat helyre kell tenni. El kéne dönteni, hogy a korrupciós rendszereket működtető politikusokkal mi lesz, nyilván háttérbe kéne őket szorítani. Ez akarás kérdése. Azt is mondom, hogy a 21. század működésére kéne szabni az MSZP-t, amibe én beleértem a pártfinanszírozást is, azt is, hogy ne legyünk ilyen prűdek, és akkor nem az volna a megoldás, hogy majd mindent nyilvánosságra hoznak. Másfelől pedig milyen értékeket képviselnek, hogyan válaszolnak arra, hogy Észak-Kelet-Magyarországon a Jobbik tőlük vesz el szavazatokat. Hogyan beszélnek a romák helyzetéről, milyen szavakat használnak, milyen fogalmakat. Tehát szerintem, ha van eszük, akkor elvonulnak egy fél évre, és erről kezdenek el gondolkodni. És ezek a csoportok elkezdenek egymással tárgyalásokat folytatni, mert csak úgy tudnak megegyezni.

- Ha jól értem, nem kell feltalálni az új baloldali melegvizet.

- Igen, ezt akartam mondani röviden. Azt szokták mondani, hogy ha nem megy, akkor majd valahogy kiforrja magát a dolog.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái