rss      tw      fb
Keres

Lélekben fiatal

Tegnap este egy csodálatos dokumentum filmet láttam az itteni közszolgálati televízión. Címe „Young@Heart,” amit talán így lenne legjobban lefordítani: „Lélekben fiatal.” Egy olyan, mintegy 20 tagból álló kórusról szól a dokumentumfilm, ahol a tagok átlagéletkora 80 év. A legidősebb közülük 93 éves. Mint kiderült, a kórust 1982-ben alapították egy idősek otthonában, Northamptonben, Massachusetts államban. Egy évvel később már színpadon léptek fel. Négy előadásukon telt ház várta őket. Aztán egyre gyakrabban szerepeltek az Egyesült Államokban, majd 1996-ban elindultak első külföldi útjukra: Rotterdamban szerepeltek. Azóta tizenkétszer jártak külföldön: Európában, Ausztráliában és Kanadában. Idén megint Európába mennek: Rotterdamban, Gentben és Manchesterben fognak fellépni.

 

Négy évvel ezelőtt Walker George készítette azt a dokumentumfilmet, amelyet mi most először láthattunk, noha Nagy-Britanniában már régebben bemutatták, óriási sikerrel. Sőt, úgy tudom, bemutatták Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Svájcban, Németországban, Új-Zélandon és Japánban is. Hát nem érdekes, hogy ez az amerikai csoportról szóló film csak most volt látható az Egyesült Államokban?

Hihetetlenül felemelő, néha nagyon mulatságos, máskor nagyon szomorú történeteknek lehettünk tanúi. A próbák nem mentek mindig simán. Az idős emberek nehezen tanulták meg a szövegeket. Voltak, akiknek nehezen ment az éneklés. Ilyenkor nagyokat nevettem, de aztán jöttek a szomorú részek. Az egyik előadásuk előtti héten két tag halt meg hirtelen, de a énekkar tagjai mindenképpen énekelni akartak, mert elhalt társaik valószínűleg így akarták volna. Legtöbbjük bizony elég rossz fizikai állapotban van. Valóban nem is tudom, hogyan bírják erővel, energiával az utazásokat és a fellépéseket. A hallgatóság imádja őket, és a film talán legszebb pillanatai arról szóltak, amikor az énekkar egy börtönben lépett fel. Milyen hálásak voltak a foglyok, hogy ölelgették az idős embereket! Egy nagydarab fiatalember kijelentette, hogy ő még életében ilyen szép koncertet nem hallott. A videón ebből a jelenetből látható egy rövid részlet.

Hogy miért mondom el mindezt itt? Azért, mert ma Bolgár György műsorában volt egy betelefonáló, egy 62 éves férfi. Az első pillanatban feltűnt nekem, hogy ez az ember nem olyan, mint a legtöbb betelefonáló, akik közül sokan csak panaszkodnak. Ez az ember boldog és elégedett. Az ország szerinte szépül és javul. Egy lakóközpontban lakik, ahol minden gyönyörű. Mindenkinek új autója van. Megépült a M0-s és a többi autópálya. Ő optimista. Másképpen nem lehet. Optimizmus szükséges a haladáshoz. A gyerekeknek is jó. Mindenük megvan. Egyébként meg azt ajánlotta, hogy mindenkinek menjen el szavazni, mert meg kell védeni a demokráciát. Na, mondtam magamban, ez egy nem mindennapi ember. Ilyenből nem sok van Magyarországon. A beszélgetés végén kiderült, hogy betelefonálónk rock and rollozni jár, amit mindenkinek ajánl. Elment Oláh Andrea Go magazinjának rendezvényére, és abban reménykedik, hogy velük mehet egy tíznapos gyalogtúrára. Szóval ez az ember is „young at heart.”

Régebben az a tévhit terjedt el, gondolom, mindenütt a világon, de Magyarországon feltétlenül, hogy idősebb embereknek kímélniük kell magukat. Aztán kiderült, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz. Ha valakinek ízületi gyulladása van, annak nem pihenni kell, hanem mozogni. Valószínű, hogy a Young@Heart tagjait éppen az aktivitásuk tartja életben. Magyarországon, ahol az emberek korán mennek nyugdíjba, mindez megfontolandó. Talán kevésbé lennének betegek és kevésbé pesszimisták, ha a betelefonálóhoz és az énekkar tagjaihoz hasonlóan ők is találnának maguknak valami értelmes, érdekes elfoglaltságot. Remélem, hogy egyre inkább lesz lehetőség ilyen vagy hasonló csoportok szervezésére.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!