rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. április 22.

Bolgár György kérdései a 2010. április 22-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy lefutott-e már a választás, vagy a két és félmillió szavazó még úgy érzi, érdemes elmennie a második fordulóra. Tudják-e mozgósítani híveiket a pártok és mire? Ezzel összefüggő témánk, hogy Kövér László kizárta az idei adócsökkentést, Orbán Viktor azonban megint kétértelmű volt, bízzanak bennem, mondta. Bízzunk?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a Jobbik jelöltje visszalépett az edelényi polgármester, Molnár Oszkár javára. Így a volt fideszes képviselő, akit rasszista kijelentései miatt nem indítottak, könnyen legyőzheti függetlenként a fideszes jelöltet. Emiatt aztán Orbán Viktor is elment ma Edelénybe, ahol a görög katolikus templom előtt egy székre állva, pódiumon köszöntötte a helyieket. Ennél átkozottabb, bonyolultabb helyzetet, mint ami itt kialakult, a legjobb drámaírók sem tudtak volna papírra vetni, mondta. Madách, Shakespeare és Molnár Oszkár?

És végül mit gondolnak arról, meg tudja-e és meg akarja-e akadályozni a Fidesz a jobbikos képviselők gárdaegyenruhás bevonulását a parlamentbe?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


A majdani adócsökkentésről és nyugdíjrendszerről
Varga Mihály, a Fidesz alelnöke


Bolgár
György: - Egy rövid kérdéssel kezdem, mert úgyis tudom, hogy nem válaszolna arra, hogy valóban miniszterelnök-helyettes lesz-e, de arra talán tud, hogy véleménye szerint jó elképzelés-e, hogy nem lesz külön pénzügyminiszter, ha igazak a hírek?

Varga Mihály: - Hadd kezdjem azzal, hogy még a választások sem értek véget. Pont azzal kezdte Ön is a műsor felkonferálását, hogy elmennek-e a szavazók, mi lesz a választások második fordulójában. Miért gondolja, hogy erre a kérdésre már egyből konkrét és határozott válaszom van? Várjuk meg a választások eredményét, majd ha a köztársasági elnök kijelöli a miniszterelnököt, az összeállítja a kormányt és döntenek az illetékesek a kormánystruktúráról, akkor esetleg lehet erre a kérdésre válaszolni. Egyben biztosak lehetünk, ez a mostani szerkezet talán nem a legmegfelelőbb arra, hogy az ország előtt álló gondokat orvosolni tudja.

- Azért gondolom, a Fidesz elnökségében rendszeresen tárgyalnak arról, hogy akkor milyen szerkezet lenne jó?

- Nézze, erről már akkor beszéltünk, amikor még a választások el sem indultak. Hiszen, gondolom, minden párt úgy indul el a választási kampányban, hogy elképzelése van a jövőről, arról hogy mit szeretne tenni. Épp ezért emlékeztetném arra, hogy a Fidesz már 2007 decemberében az erős Magyarország programban megfogalmazta, hogy milyen irányokban lát szükségesnek változásokat az országban.

- Abban azért nem volt az benne, hogy ne legyen külön pénzügyminiszter. De zárjuk le ezt a témát, mert látom, hogy nincs abban a helyzetben, hogy erről véleményt mondjon. Hiszen még nincs nyilvánosan előterjesztve.

- Bocsánat, miért ne volnék? Véleményem lehet minden kérdésről.

- Akkor az Ön véleménye szerint jó az, hogyha nincs pénzügyminiszter? Vagy jó volna?

- Gondolom, most azért hívott engem, hogy a Fidesz alelnökétől vagy a Fidesz egy tagjától a Fidesz álláspontjáról tájékozódjon.

- Abszolút.

- A Fidesznek nincs ebben álláspontja, nyilván ha a választások lezárulnak, akkor születnek majd olyan döntések, amelyek már konkrét álláspontot is jelentenek.

- Akkor vágjunk a közepébe. Azt már Kövér László is mondta, és talán nem is ő egyedül, hogy ebben az évben már ne számítsunk adócsökkentésre, és aztán megismételte azt, amit Orbán Viktor vállalkozók előtt mondott néhány hete, hogy négy év alatt lehet fokozatosan a vállalkozók terheit, hat év alatt pedig a munkavállalók terheit a közép-kelet-európai versenytársaink terhelési szintjére csökkenteni. Ezt akkor vehetjük készpénznek? Már csak azért is kérdezem ezt, mert Orbán Viktor viszont egy másik gyűlésen azt mondta, hogy bízzanak bennem, ugyanerre a kérdésre. Akkor lesz vagy nem lesz idén adócsökkentés?

- Azt tudom erre válaszolni, hogy sokféle vélemény van, mint ahogy sokféle adó is. Nem tudom, hogy Kövér László pontosan miről beszélt, lehet, hogy egy konkrét adóról beszélt, ez nem derült ki számomra a tudósításokból. Az ő véleménye az, hogy a mostani költségvetési helyzet nem teszi ezt lehetővé, hogy valamilyen adó csökkenjen. Még egyszer mondom, a pontos szöveget nem ismerem. De abban biztos vagyok, és ezt a Fidesz választási programja is tartalmazza, hogy adócsökkentés nélkül az ország nem tud talpra állni. Tehát ha Orbán Viktor tegnap azt mondta, bízzanak bennem, lesz adócsökkentés, akkor a Fidesz programját idézte, és szerintem ez a mértékadó egy párt jelöltjei számára. Igen, lesz adócsökkentés, amennyiben a következő kormány mögött fideszes támogatás lesz a parlamentben.

- Az lesz, ezt már Ön is tudja, én is tudom, mindenki tudja.

- Akkor azt hiszem, hogy megnyugtató választ tudtam Önnek adni, ennek örülök. Tehát lesz adócsökkentés bízzon bennünk.

- Csak azt nem tudni, hogy idén lesz-e.

- Erre azt mondhatnám, hogy mire az új kormány feláll, számoljunk együtt, 25-én vége a választásoknak, a köztársasági elnök kijelöli a miniszterelnököt, majd kormányalakítás, a kormányprogram elfogadása, az új parlament összeülése következik. Tehát valamikor május-június végén lesz kormány. Én megértem a türelmetlenséget, esetleg lehet, hogy még néhány hónapot Kövér László szerint várni kell az adócsökkentésig. Én magam biztos vagyok abban, hogy már ebben az évben is lesz adócsökkentés.

- Akkor tartsunk egy kis hatásszünetet. Ez fontos mondat volt. Lesz-e azonnali radikális adócsökkentés, amit Orbán Viktor még tavaly novemberben egyértelműen megígért az ATV-ben?

- Bolgár Úr, Ön emeli a tétet, úgy látom és a hangjából is ezt veszem ki. Még egyszer mondom, a mai tudásom szerint annyit tudok csak mondani, biztos, hogy lesz adócsökkentés. Nyilván a költségvetési helyzet befolyásolhatja ezt a döntést, hogy mely adónál és hol milyen tételeket kell legelőször felülvizsgálni. Erre ma azért tudok nehezebben válaszolni, mert ahhoz bele kéne látnom a költségvetés aktuális helyzetébe. Nyilván van erről információnk, Ön is tudja azt, hogy az év első három hónapjában az egész évre tervezett hiánynak már közel hetven százaléka teljesült. Tehát olyan túlságosan jól nem állunk.

- Pont úgy állunk, mint 2002-ben.

- Nem, nem úgy állunk. Ha megnézi, hogy nominálisan milyen hiánymértékek voltak 2002-ben és milyen van 2010-ben, akkor jól láthatja, hogy sajnos ég és föld a két helyzet.

- Nominálisan. De arányaiban ugyanaz a helyzet.

- Ha arányaiban ahhoz viszonyítanám, hogy az egész évre tervezett hiánynak hány százaléka teljesült, még akkor sem lenne igaz ez a mondat. Ugyanis Katona Tamás államtitkár úr, amikor erről beszélt a sajtótájékoztatón, akkor egy május végi adatot hasonlított össze egy március végi adattal. Ami szerintem a KSH volt elnökétől nem egészen tisztességes.

- Most fejben a márciusit a májusival nem tudom összehasonlítani, de arra emlékszem, hogy júniusra, vagyis a félévre, ami teljesen a Fidesz költségvetésének volt még a következménye, 96 vagy 98 százalékot értek el. Tehát a teljes évi hiánynak a teljes összegét felemésztették gyakorlatilag.

- Akkor már egy új kormány volt.

- Június azért még nem az új kormány.

- Azért én már nem tudok felelősséget vállalni, amit Medgyessy Péter vagy László Csaba döntésként akkor hozott, de szerintem a választókat talán ez kevésbé is érdekli, a választók inkább előre szeretnének nézni.

- Nézzünk. Egyetértek Önnel.

- Én most azt tudom mondani, hogy adócsökkentés lesz, enélkül a gazdaság nem tud talpra állni. Emellett persze szükség van a gazdaság fejlesztésére, szükség van jó gazdaságdiplomáciára, szükség van a hazai kis- és középvállalkozások támogatására. Ön most ennek a dolognak egy elemét, az adócsökkentést emelte ki, egy aktuális fideszes nyilatkozat miatt. Én azt tudom Önnek mondani, hogy egy olyan gazdaságpolitikában gondolkozunk, ami reméljük, hogy legalább olyan eredményes lesz, mint amilyen 1998 és 2002 között volt.

- A radikális és azonnali adócsökkentést nehezen tudom összeegyeztetni azzal, amit Orbán Viktor mondott többször is, hogy négy év alatt fokozatosan kell csökkenteni az adót. Én ebben látok logikát, gazdasági ésszerűséget, hiszen az azonnali csökkentés óriási adóbevétel-kiesést jelentene. Tehát nagyon nehéz volna megcsinálni. Ön szerint melyik lesz megvalósítva, az azonnali radikális vagy a fokozatos?

- Azt hiszem, hogy az elmúlt évek arra mindenképpen példát szolgáltattak, hogy ha nincs egy kritikus tömege az adócsökkentéseknek, tehát nincs átütő ereje, akkor egy adócsökkentés majdhogy nem elvesztegetett dolog. Nem akarom felsorolni, hogy az elmúlt húsz évben hányféle olyan adócsökkentés volt már, amitől mindenki valami nagy fordulatot remélt. Egyrészt kiderült az, hogy ha nincs kritikus tömeg, akkor nem produkál hatást, és az is kiderült szerintem, hogy ha nincs mellérakva egy gazdaságfejlesztési irány, ha nincs mellérakva egy olyan gazdasági diplomácia, amely piacszerzést és piacvédelmet is magába foglal, akkor a dolog nem sokat ér. Tehát ne kívánja azt tőlem, hogy egy részelemét gondoljam olyannak, amitől az egész gazdaság meg fog fordulni. Abban hiszek, hogy egy strukturált, jól szervezett, rendszerezett munkával azt a helyzetet, ami kialakult ma Magyarországon, meg lehet fordítani.

- Ha Önök hat év alatt akarják a munkavállalókra nehezedő terheket régiós szintre levinni, akkor ez azt is jelentheti esetleg, hogy a jövő évre már törvényileg betervezett további személyi jövedelemadó csökkentést, vagyis a 17 százalékos kulcs kiterjesztését gyakorlatilag mindenkire nem akarják életbe léptetni?

- Hadd térjek vissza ahhoz, hogy mégiscsak meg kéne várni a második forduló választását.

- De hát nyerni fognak.

- Többször elmondtam én magam is, de mások is, hogy nagyobb támogatás, nagyobb lehetőség, gyorsabb intézkedések. Ha most mondhatom Önnek ugyanazt, nagyobb támogatás, nagyobb adócsökkentés is, mert gyorsabban lehet adócsökkentő lépéseket is meghozni. Még egyszer mondom, egészen pontosan belelátni abba, hogy mit is örököl egy következő kormány, nem lehet. Ehhez egy átadás-átvétel kell, és ez fogja meghatározni a következő kormány gazdasági mozgásterét is.

- Tehát azt még nem tudja megmondani e pillanatban, hogy jövőre végrehajtják-e a törvényben megfogalmazott további személyi jövedelemadó csökkentést, vagy nem?

- Annyit tudok Önnek mondani, hogy ma a legtöbb elemző már egyetért abban, hogy ez a szuperbruttósításnak nevezett intézkedéscsomag nem érte el a kívánt és remélt hatást. Ezt szerintem már lassan Oszkó Péter is belátja, remélem, majd őt is megkérdezi erről. Én úgy érzem, hogy az egész személyijövedelemadó-rendszer, de az egész magyar adórendszer is megérett egy átalakításra.

- Értelmezhetem akkor ezt úgy, hogy nem léptetik életbe?

- Én nem akarom Önt befolyásolni, valószínű nem is tudnám. Nyilván úgy értelmez minden mondatot, ahogy azt Ön jónak látja vagy gondolja. Annyit tudok Önnek mondani, hogy ez a rendszer megérett a felülvizsgálatra és ebben remélem, hogy Ön is osztja a véleményemet.

- Akkor még egy kérdést engedjen meg nekem, mert azóta nem volt alkalmunk beszélgetni, hogy szóba hozta ezt a svéd nyugdíjmodellt és aztán gyorsan le is vették napirendről. Én nem tartom ezt ördögtől valónak, ne értsen félre.

- Már azt hittem, hogy turizmusról fog kérdezni, de helyette a svéd nyugdíjrendszerről kérdez. Nagyon megtisztel ezzel. Parancsoljon mi a kérdése?

- Önre fog tartozni, akármi történjék is. Az a kérdésem, hogy foglalkoznak-e majd ezzel, ha kormányra kerülnek. Nevezzük svédnek, akárminek, szóval a nyugdíjrendszer átalakításával?

- Először is, elmondtam többször, hogy sajnos az MSZP-s politikusok még hazudni is rosszul tudnak. Mert ahhoz, hogy hazudni jól tudjon valaki, ismerni kéne az igazságot. Ők nem ismerték, sem azt, amire hivatkoztak és amit nekem tulajdonítottak. Mert ha azt mondom ma egy magyar nyugdíjasnak, hogy egy svéd átlagnyugdíj tizenháromezer svéd korona, ami átszámítva körülbelül 325 ezer forint havonta, és a garantált nyugdíj, a minimum nyugdíj Svédországban 7100 svéd korona, ami 185 ezer forint/hó, akkor szerintem nincs olyan nyugdíjas vagy legalábbis nagyon kevés Magyarországon, aki ne cserélne egy svéd nyugdíjassal. Ők ezzel riogatták a magyar nyugdíjasokat. Elképesztőnek tartom.

- Nem ez volt a riogatás lényege, hanem a rendszer.

- Én ezt tényleg elképesztőnek tartom. Azzal riogatták a magyar nyugdíjasokat, hogy majd a Fidesz emeli a korhatárt, majd a Fidesz nem tudom, mit fog csinálni. Nekem lett volna egy ajánlatom, akár Lendvai Ildikónak, akár Mesterházy Attilának is, hogy ha a következő kormány, amennyiben Fidesz-kormány lesz, emeli a nyugdíj-korhatárt, amit ők most hatvanöt évre emeltek, akkor én hajlandó vagyok lemondani a képviselői mandátumomról. Egy dolgot kérek cserébe, hogy ha a következő kormány, amennyiben fideszes lesz, nem emeli ezt a korhatárt, akkor ők mondjanak le.

- A kérdésemre azonban nem válaszolt, hogy foglalkozni fognak-e a nyugdíjrendszer megváltoztatásával.

- Fontosnak tartottam ezt tisztázni. Itt olyan vádak hangzottak el, amelyek nem voltak megalapozottak, és amelyek köszönőviszonyban sem voltak a tényekkel.

- Igen, ebben igaza van, csak abban a bizonyos interjúban Ön arra is tett egy célzást, hogy a mostani nyugdíjrendszerbe bele kell tenni több száz milliárd forintot évente. A svéd rendszerben pedig nem kellene.

- Kérdésére válaszolva, mert mégiscsak volt egy alapkérdése, azt tudom mondani, hogy mi két dolgot tudunk ma a nyugdíjasoknak ígérni. Egy, garantáljuk a nyugdíjak reálértékét, azok után, hogy most az elmúlt években csökkent a a nyugdíjak reálértéke.

- Akkor nem lesz nyugdíjprémium, ugye?

- Kettő, nem hagyjuk, hogy a nyugdíjrendszert privatizálják. Ezt a Fidesz-kormány vállalta a nyugdíjasok számára a következő években, és remélem, hogy a következő éveknek valóban nem a nyugdíjasok lesznek a vesztesei, mint ahogy az az elmúlt években történt.

- Szóval lesz-e nyugdíjrendszer átalakítás, és akkor a nyugdíjprémiumot eltörlik?

- Stabilitás lesz, Bolgár úr. Stabil nyugdíjrendszer lesz, kiszámíthatóság. Remélem olyan, amelyben mindenki kalkulálni tud azzal, hogy milyen nyugdíjat is kaphat. És remélem, hogy olyan nyugdíjuk lesz, ami mindenki számára biztonságos megélhetést ad.

- És ezt is értelmezzem úgy, ahogy én szeretném, ne bízzam Önre az értelmezést?

- Én Önt nem tudom befolyásolni, ezt nem tartom reális lehetőségnek. Úgyhogy Ön nyilván úgy értelmezi, ahogy akarja, én arra tudok válaszolni, amit kérdezett. Stabil nyugdíjrendszer kell ennek az országnak, olyan, amelyben minden nyugdíjas számára kiszámítható és biztonságos élet teremthető.

- Ha a Fidesz-kormány megalakulása után Ön feltehetően és minden bizonnyal komoly pozícióba kerül, beszélhetnénk hosszabban is itt a rádióban?

- Eddig sem zárkóztam el ettől, annak ellenére, hogy sok olyan műsor hangzott el itt is, ahol a személyemet érintő és nem tényszerű, vagy mondjuk úgy, valótlan állítások hangzottak el. De én mindig készséggel álltam rendelkezésre, ha az időm lehetővé tette és nem volt más programom. A jövőben is nagyon szívesen fogok eleget tenni a felkérésnek.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Bencze Izabella a Kincstári Vagyonkezelő Igazgatóság egykori helyettes vezetője


Bolgár György:
- Ön rendszeresen publikál cikkeket a Magyar Hírlapban. Tegnap is olvastam Öntől egy érdekeset arról, hogy milyen demokráciát képzel el. És néhány dolog nagyon is felkeltette a figyelmemet. Például azt írja, hogy ha nem lenne vegyes a magyar választási rendszer - listás és egyéni körzetekből áll össze -, hanem az angol vagy amerikai módszer szerint csak egyéni képviselőkre adhatnánk a voksunkat, akkor egy elsőhelyes szocialista képviselő kivételével kizárólag a Fidesz-KDNP pártszövetség delegáltjai lennének a parlament tagjai. Ezt azonban Ön nem ijesztgetésként vagy elrettentésként tárja az olvasó elé, hanem annak alátámasztásaként, hogy ez azért történt így, mert egyik szocialista sem kellett országgyűlési képviselőnek a civil társadalom közvetlen döntése alapján. Gondolja, hogy ez ennyire egyszerű és egyértelmű?

Bencze Izabella: - Én civil vagyok, nem politikus, és teljesen természetes, hogy az ember eljátszik különböző gondolatokkal. Úgy gondolom, hogy ha azzal a gondolattal játszunk el, ami természetesen nem egy szakmai megközelítés, mint ahogy maga a rovat, ahová írtam, sem egy szakmai rovat, hanem véleményrovat, akkor ezek tények, amiket megírtam. Hiszen, ha jól emlékszem 119 választókerületben dőlt el az első fordulóban a bejutók küzdelme. És ebből a 119-ből közvetlenül, és a közvetlen szónak rendkívüli jelentősége van, a választópolgárok 119 Fidesz-KDNP-s tagot juttattak be. És szerintem az is tényszerű, hogy a közvetlen bejuttatás eszköze útján, egyetlenegy más párt képviselője sem került be a parlamentbe az első fordulóban.

- Így van. A brit választási rendszerben egyfordulós választás van. Az nyer, aki a legtöbb szavazatot kapja. Tehát ha nálunk is így lenne, akkor a magyar parlamentben 385 Fidesz-KDNP-s és egy szocialista képviselő ülne.

- Az biztos, hogy nem 385.

- Jó, akkor kisparlamentet tekintve, 176-ból 175 Fidesz-KDNP-s és egy szocialista lenne.

- Ha feltételezzük, hogy a második forduló úgy alakul.

- Igen, de azért mondtam most a brit rendszert, mert ott egy forduló van. Vagyis ha nálunk is olyan rendszer lenne, akkor a jelenlegi állás lenne a végeredmény. És Ön ezt valamiféle jóváhagyással, helyesléssel kezeli. Én is felhoztam ezt a példát már többször is, de én azt mondtam, hogy ez elrettentő volna.

- Miért volna elrettentő?

- Ön el tud képzelni - valószínűleg igen, mert szerintem mind a ketten éltünk már a szocializmusban - egy olyan demokratikus parlamentet, ahol egy ember kivételével mindenki kormánypárti?

- Attól függ, hogy kinek mi a demokrácia-felfogása. Én megmondom, hogy mi az enyém. A demokrácia-felfogás nagyon sokfajta és sokrétű. Én úgy gondolom, hogy a demokrácia alapvetően nem más, mint a választópolgárok minél nagyobb és szélesebb körű beleszólása a közügyek intézésébe. És hol kell annál nagyobb demokrácia, hogy a választópolgárok mondjuk kilencven százaléka egyetlenegy párttól induló emberekre szavaz? Illetőleg ez nem igaz, hogy egyetlen párttól, hiszen a cikkemben is leírom, hogy egyáltalán nem egy pártról beszélünk, mert ez egy pártszövetség. És még ott van mellette körülbelül öt vagy hat egyéb szövetséges, akik szintén ezekben a színekben és ekkora támogatással indulnak a parlamentben. Tehát mi lehetne annál nagyobb demokrácia, amikor az ország választópolgárai - mármint azok, akik egyáltalán óhajtanak élni a választójogukkal - ilyen rendkívül nagy felhatalmazással juttatják be egy párt képviselőit a parlamentbe?

- Azért emlékszünk még a Hazafias Népfront időszakára.

- Valóban, sajnos én is elég sokat éltem a szocializmus korában, bárcsak ne így történt volna. Én emlékszem rá, hogy amikor este hatkor még nem mentünk el szavazni, mert nem volt kedvünk, akkor bizony jöttek értünk, és köteleztek rá, hogy szavazzunk. Tehát én nem hiszem, hogy az demokrácia, amikor egyetlenegy pártra lehet letenni a voksot.

- Egyetértünk. De azt is tudja nyilván, hogy a szavazáson résztvevő emberek száma, nem egyezik meg a szavazásra jogosultak számával. Tehát a szavazatukat leadott emberek 52,7 százaléka támogatta a Fidesz-KDNP-t. Az összes szavazónak csak egyharmada. Tehát azt kell mondani, hogy a nyolcmillió választónak csak egyharmada támogatta a Fidesz KDNP-t, és a szavazáson résztvevőknek is csak 52 százaléka. Miért kapjanak száz százalékos felhatalmazást?

- Miért ilyen a választási rendszerünk? Erről elkezdhetnénk egy másik vitát. Egy picikét én a választási rendszernek is megadom a fricskát egyébként ebben a vonatkozásban. Nem akarok eltérni a témától, de minden bizonnyal Ön is tisztában van azzal, hogy a választási törvényünk 1989-ben született. És a hozzá kapcsolódó miniszteri indokolásból kiolvasható, hogy ennek a típusú ideiglenes, átmeneti választási rendszernek egyetlenegy szerepe van, hogy biztosítsa az egypártrendszerről a többpártrendszerre való áttérést. Mégpedig ezzel a listás szavazással.

- Mert éppen azt nem akarták, hogy egy párt a szavazatok egy részével teljes hatalmat szerezzen.

- De ennek már húsz éve. Azóta már, hála Istennek, vége az egypártrendszernek. De visszatérnék arra, hogy én ezt miért tartom nagyon hitelesnek és az állampolgárok jelentős része által támogatottnak. Ön számokat mondott, amelyek nagyon pontosak, mondván hogy a választásra jogosultak gyakorlatilag felének az 52,73 százaléka támogatta eddig a Fideszt. Szerintem ez sokkal nagyobb demokrácia, mint ami mondjuk 2006 környékén és az inkriminált októberi események után bekövetkezett, amikor szétszakadt az MSZP és az SZDSZ. Az MSZP népszerűsége rohamosan csökkent. És körülbelül három évig működött úgy az ország, hogy az MSZP népszerűsége a különböző felmérések alapján 18 százalék körül volt.

- Nem, rosszul emlékszik. Gyurcsány lemondásakor is, ami 2008-ban volt, 25 százalékos volt az MSZP népszerűsége.

- De azért voltak olyan eredmények, amelyek 20 százalék körülire tették, mint ahogy most körülbelül a választási eredmények is hozták.

- Az utóbbi hónapokban, igen.

- Mindenesetre, akkor minden MSZP-s nyilatkozó azt mondta, hogy kifejezetten demokratikus az, ami fennáll. És szerintük teljesen természetes, hogy ilyen körülmények között sem hajlandó lemondani az MSZP, hiszen választott képviselőkről van szó. Tehát egy 25 százalékos támogatottsággal - amivel én vitatkoznék - hozott törvénykezés nagyon nagy demokráciát jelent, de az 52,73 százalékos támogatottság az nem?

- De mi van akkor, ha egy év múlva a Fidesz-KDNP támogatottsága nem lesz 53 százalékos Magyarországon, hanem csak mondjuk 38? Akkor mondjanak le?

- Teljesen jogos a kérdése, ezért írom le a cikkemben, hogy rendkívül fontos a civil társadalom szerepe, amit most már felnőve és megerősödve, nem pedig elbutítva vállalni kell. Nem lehet úgy hozzáállni, hogy majd a politikusok mindent megoldanak, a civileknek pedig csak négyévente egyszer van feladatuk, amikor elmennek és odateszik az x-et, ahova akarják. Erre a szerepre a civil társadalomnak fel kell nőnie, és megfelelő ellenőrző képességgel rendelkezve a civil kurázsi különböző eszközeivel fel kell lépnie.

- De jó volna.

- Minden tiszteletem azé a szavazórétegé, amely elvhűen oda szavaz, ahova gondolja, mert ez szívük joga. És ez a bizonyos 19,3 százalékos szavazóréteg is biztosan meg fogja találni a módját, hogy civil eszközökkel élve megpróbáljon mindent elkövetni annak érdekében, hogy a civil társadalom szava érvényesüljön. Efelől nincsenek kétségeim.

- Ne az MSZP-s szavazókról beszéljünk, hanem azokról, akik mondjuk csalódnak majd a Fidesz-KDNP-ben. Tegyük fel, hogy a közvélemény-kutatások szerint az 53 százalékból, egyszer csak 33 lesz. Én nem támogattam a Fideszt a választásokon, ezt nyilván Ön is tudja. De ettől még én nem fogom egy ilyen esetben azt gondolni, hogy 33 százalékkal ne tessék törvénykezni. Hiszen nekik van többségük a parlamentben, tegyék meg.

- Én az előbb nem 33 százalékról beszéltem, hanem sokkal kevesebbről. De én remélem még élek egy-két év múlva, és ha ilyet tapasztalunk, akkor nagyon szívesen állok ismét a rendelkezésére. Mivel én erőteljes Fidesz-szavazó vagyok - gondolom ez is világos -, ezért engedje meg, hogy három nappal egy remélhetőleg rendkívül nagyarányú Fidesz-KDNP győzelem előtt, ne azzal foglalkozzam, hogy majd mi lesz, ha csökken a népszerűség. Egyébként minden bizonnyal törvényszerű következménye a választásnak, hogy a választásokat követően a kormánypárt népszerűsége csökken, és ez a világon mindenhol így van. Ez teljesen természetes.

- Persze. Ezért is adnak a demokráciákban négy-öt évet a kormányoknak, hogy megcsinálhassák azt is, ami népszerűtlen.

- Így van. Csakhogy az MSZP nyolc évig volt kormányon, és a végén már olyan katasztrófákba sodorta ezt az országot, amikről azt hiszem, most nem kell beszélnünk. Tehát sajnos az MSZP saját magának is köszönheti, hogy ilyen választási eredmények születnek.

- Ezért nyert a Fidesz. Ez a dolgok természetes rendje.

- Nem csak ezért nyert a Fidesz.

- Egy dologról szeretnék még beszélni, mert engem az ütött szíven egy kicsit, hogy azt írta, nem kérünk az ellenzéki pártok kontrollszerepéből. Mert Ön szerint elég volt abból, hogy a nemzet sorsának alakulását a kis támogatottságú törpe- és középpártok politikai intrikái és piszkos játékai határozzák meg. De ha nem kérnek az ellenzéki pártok kontrollszerepéből, akkor vége a többpártrendszernek.

- Nyilvánvalóan ezért szeretnénk nagyon sokan kétharmados többséget.

- Mert nem szeretnék, hogy kontrollszerepet kapjanak az ellenzéki pártok? Kontroll. Nem irányító, nem hatalmi, hanem kontrollszerepet.

- Ezzel tökéletesen tisztában vagyok. Ha egy kontrollszerepről beszélünk, akkor azt kell mondanom, hogy az én felfogásomban egy új társadalmi felfogás tükröződik, mint ahogy nagyon sok választópolgáréban is, vagyis az állam.

- Nem egy régi felfogás ez inkább?

- Nem. Én az állam és a nemzet együttműködésének valami teljesen új formájára gondolok, ami a civil társadalomra helyezi az alapvető kontrollszerepet. Nem mondhatom, hogy ez egy régi forma, inkább egy egyre erősödő társadalmi forma. Hiszen nemrégen a Transparency International elnöke, talán épp a legutolsó G20-as értekezleten, saját maga hívta fel az állami vezetők figyelmét arra, hogy erre készüljenek. És abban az esetben, amit én szintén leírok, hogy ha azt a régi elvet próbáljuk megvalósítani, amivel én maximálisan egyetértek, hogy az egymástól elválasztott államnak és a nemzetnek egyre nagyobb szimbiózisban kell élnie, akkor bizony ezt a kontrollszerepet alapvetően valóban nem az ellenzékben lévő politikai pártnak kell megvalósítani, hanem elsősorban a civil társadalomnak.

- De a civil társadalom nincs a parlamentben. És a parlamentben hozzák a törvényeket, onnan származik a hatalom. Vagyis a civileknek semmi beleszólásuk nem lenne a dolgokba.

- Pont erről beszélek, hogy teljesen más a felfogásunk. A hatalom az nem a parlamenté, a hatalom a néptől származik. Az alkotmány szerint minden hatalom Magyarországon a népé.

- A képviselőin keresztül.

- Az egy más dolog, hogy a hatalmat ki gyakorolja.

- És ha attól is megfosztják a népet, hogy a képviselőin keresztül kontrolláljon? Akkor még nagyobb baj lesz.

- Dehogy fosztják meg! Ebben a műsorban hallok olyan véleményeket, amelyek ördögtől valónak tüntetik fel a kormányra kerülő pártot vagy pártokat. És elég fura nyilatkozatokkal próbálnak szórakozni, meg mondatokat picit kicsavarni. De arról például nem hallottam Önöknél, hogy a Fidesz elnökének és a Fidesz különböző tagjainak nagyon erőteljes nyilatkozatai hangzottak el arról, hogy ők is ezt az új típusú összefogást próbálják erősíteni, és a civil társadalomra kívánnak támaszkodni. És azt is elmondták, hogy a kétharmad az nem kétharmad, hanem háromharmad, tehát kerek. Vagyis mindaz, amit elképzeltek, és amikről már kaphattunk információkat a nyilatkozataikból, abból kiderül, hogy az egész társadalmat akarják bevonni.

- Akkor lehet háromharmad, ha az egyharmadot nem akarják kizárni belőle. Ha a nem 52,7 százalékhoz tartozó 47,3 százalékot nem akarják kizárni belőle, akkor lehet háromharmad.

- Maradjunk annyiban, hogy a puding próbája az evés. Higgye el, hogy a Fideszre szavazók jelentős része is nagyon nagy várakozással tekint a jövő elé, és mindnyájan azt várjuk, hogy jobbra forduljon az országunk sorsa. A Fidesz-szavazók most egyet tehetnek, reménykedhetnek. Bár a politikusok és a politikai pártok nimbusza, főképpen az utolsó nyolc évnek köszönhetően, sárba tipródott. Annyit tehetünk, hogy reménykedünk abban, hogy ez a pártszövetség ki fog minket vezetni abból a slamasztikából, amibe kerültünk, mert az előzőnek ez nem sikerült. Ez már bebizonyosodott. És teljesen természetes, hogy a gondolkodásmódunk nem arra vonatkozik, hogy csak azt az 52,73 százalékot kellene kihúzni a kátyúból, hanem az egész országot. És ezt a reménykedést fenn fogjuk tartani vasárnap is.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Szanyi Tibor XIII. kerületi szocialista képviselő és képviselőjelölt


Bolgár György:
- Egy hallgató azt mondta, hogy ő 2001-ben jelen volt egy olyan beszélgetésen, amelyen Ön arról beszélt, hogy akárhová megy az országban, megtalálja azokat az embereket, akik tudják, hogy azon a településen kit érdemes megkeresni, ki az, aki a szocialistákhoz közel áll. Vagyis mindenkit ismernek, akár a Fidesz. Ön ezt, hogyan értette 2001-ben? Volt valamilyen titkos adatbázisa az MSZP-nek, vagy Szanyi Tibornak arról, hogy merre kit keressen meg és kit hagyjon ki?

Szanyi Tibor: - Ezek szerint én egy csodalény vagyok, mert szerintem nincs ilyen ember az országban, amilyet Ön leírt.

- Kubatov Gábornak volt valamije Pécsett.

- Én nem tudom, hogy mije volt vagy mije nem volt Pécsett. Mindenféle mendemondát hallani. Ami biztos, hogy normál ésszel ezeket egy kicsit kontroll alá lehetne venni. Mert azt el tudom képzelni, hogy a pártoknak vannak különböző valós vagy kevésbé valós adatokat tartalmazó adatbázisai, de az, hogy valaki mindentudó legyen, az egyszerűen képtelenség.

- Igen. Én is arra gondoltam, hogy ha Ön elmegy például Miskolcra, akkor megkeresi az MSZP-s vezetőket, és ha valakikkel akar találkozni, akkor azt is megmondják, hogy hová érdemes menni, mert az egy olyan körzet vagy negyed, ahol az MSZP-sek többségben vannak, egy másikban meg nem annyira szeretik az MSZP-t. Vagy tudnak mondani Önnek öt, tíz, ötven olyan embert, aki szimpatizál Önnel, viszont például az ő szomszédjuk már nem annyira. Viszont ez nem adatbázis, hanem személyes tapasztalat.

- És én úgy gondolom, hogy ebben semmi kivetnivaló nincsen. Hiszen valószínűleg ez a világon minden pártnál így működik.

- Persze. Akkor ez így van, vagy csak én feltételezem naivan, hogy nagyjából így működik?

- Az igazság az, hogy én nem nagyon szoktam vidékre járni. Volt olyan időszak az életemben, amikor elég sokat jártam, még amikor az agráriumban dolgoztam, de akkor szakmai fórumokon vettem részt. Vagyis ezek nem pártügyekhez kötődtek.

- A XIII. kerületben sem adatbázis alapján tájékozódik, hanem különböző személyes ismeretségek alapján, nem?

- Jöjjön el velem, akár ma délután is, Ön vagy bárki. Kint leszünk az utcákon, most már két hete ezt csináljuk. Nagyon sok olyan ember jön oda hozzánk, akiket ismerünk. Tehát van mindenféle ismeretség, de ez az elképzelés, hogy nagyon agyafúrt módon listákat vezetnek, és esténként azzal totóznak, ez egyszerűen nonszensz.

- Erről a bizonyos felvételről kérdezném, ha megengedi, ami a kampánystábjában hangzott el, és amit az Ön „jóakarói” kiszivárogtattak. Ön ezen azt mondja, hogy keressék meg a szimpatizáló ismerősöket, és szavazzanak át Önre egy másik kerületből vagy vidékről. Ez egyébként egy bevett gyakorlat? Láttuk, hogy a végeredmény mi lett. Éppen az Ön választókerületében, abban a körzetben, ahol a vidékről vagy máshonnan átjelentkezettek szavazhattak, Önt nagyon megverték. Ezek szerint az Ön mozgósítása nem sikerült, ha viszont az ellenfele esetleg mozgósított, az meg annál inkább. De létezik ilyen? Gondolkoznak ilyenen általában, vagy ez már csak egy elkeseredett próbálkozás volt, hogy te jó ég annyian jönnek máshonnan ide, nekünk is kell valamit tennünk.

- Ez egy sokkal prózaiabb dolog. Hozzáteszem, hogy az egyik televízióban éppen ma kérdeztem vissza a riportertől, hogy ezek a különböző hírcsatornák nem veszik észre, hogy orgazdasággal foglalkoznak? Ugyanis tényleg arról van szó, hogy lopott és ráadásul hamisított holmit próbálnak rátukmálni a közvéleményre. Elképesztő, hogy ez a hisztéria hova vezet. Egy kilopott, megbuherált felvételnek mindenki azonnal hitelt ad, utána meg különböző politikusokat, jelen esetben engem, olyan helyzet elé próbálnak állítani, hogy reggeltől estig magyarázkodjanak. Egyébként ez az eset és a valóság sokkal prózaiabb. Arról volt szó, hogy közvetlenül nagypéntek előtt, húsvét előtti szerdán összeült a kampánystáb, és csináltunk egy kasszát, hogy körülbelül hogyan állunk. Én ott felvetettem, hogy jól állunk, de van egy baj, mégpedig az, hogy nap mint nap százasával, kétszázasával növekszik a körzetbe átjelentkezők száma, ami teljesen abnormális. Korábban ilyesmi nem történt. Akkor felmerült a kérdés, hogy mit tehetünk egy ilyen helyzetben. Három variációt beszéltünk meg. Az egyik az volt, hogy tudunk-e jogi eszközökkel fellépni ez ellen. Megállapítottuk, hogy nem tudunk. A másik variáció az volt, hogy tudunk-e esetleg mi is ugyanezzel az eszközzel embereket idetoborozni. Megállapítottuk, hogy ez egyrészt nem törvényes, másrészt értelmetlen. Hiszen a választókörzetben sokkal egyszerűbb és népszerű dolog, ha a saját választópolgáraink bizalmát próbáljuk megszerezni. Felvetődött egy harmadik lehetőség, és én ezt választottam. Ennek a lényege az volt, hogy lépjünk ki ezzel az egész történettel a nyilvánosság elé, és mondjuk el, hogy van egy ilyen jelenség. Én magam is elmentem odáig, hogy azt mondtam, szégyellje magát az, aki nem itt él, nem ide van bejelentkezve, csupán arra az egy vasárnapra jön ide, hogy valakinek a megbízásából leadjon egy olyan szavazatot, amivel a várható helyi eredményt megmásítja. Mert azért az, hogy kétezer ember igazolással szavaz egy választókörzetben, nagyon meglepő dolog. Nekem azokkal semmi bajom nincs, akik albérlőként élnek a körzetben, vagy ott élnek, de nincsenek bejelentkezve. Aki ott él normálisan, az miért ne szavazzon igazolással. De amit azok csinálnak, akik tényleg csak erre az egy napra, kis utazótáskával felutaznak és végigállnak órákat, majd hazamennek, és két hét múlva újra jönnek, az szerintem nem korrekt dolog.

- Ebben egyetértünk, és most szerintem nagyon meggyőzően elmondta, hogy mi van ennek a felvételnek a hátterében.

- Gondolom, Önöknek is van szerkesztőségi értekezletük, amin felvetődik, mondjuk, kétezer téma. Ebből 1990-et kidobnak, mert azt mondják, hogy valamiért nem stimmel. Ezután a 10 kiválasztottból csinálnak műsort. Ha Önt szembesítenék azzal, hogy mit mondott a szerkesztőségi értekezleten, egy összemontírozott felvétellel, Ön ezt tisztességesnek és normálisnak tartaná?

- Természetesen nem. De ha véletlenül egy ilyen esetben valamilyen komoly törvénysértés lepleződne le, akkor szerintem, bármennyire is elítélendő ez a módszer, a törvénysértés súlya olyan nagy, hogy mégiscsak a közre tartozik. Ám az Ön esetében erről nem volt szó. A lényeg az, hogy ilyenfajta módszerek csak akkor használhatóak szerintem jogosan, ha valamilyen súlyos törvénysértést lepleznek le. Az Ön esetében ez nem bizonyított, és nem is lett volna törvénysértés. Tehát, amit Ön mondott, az egyszerűen csak egy próbálkozás felvetése volt, hogy mit csináljanak ellenlépésként.

- Tegyük fel, megkérdezi valaki tőlem, hogy Tiborkám, mi lenne, ha én megölném a szomszédomat. És azt mondanám neki, hogy Józsikám figyelj ide, ha Te megölöd a szomszédodat, akkor börtönbe visznek. És ebből levonnák azt a következtetést, hogy én arról tárgyaltam valakivel, hogy ölje meg a szomszédját. Ez a mostani eset is egy ilyen abszurd dolog.

- A kabátlopási ügy jutott eszembe.

- Mondok még egyet. Egy évtizede kísért egy ügy. Még az utcán is néha a mai napig rám mordulnak, hogy Szanyi úr, mit mondott maga tíz évvel ezelőtt. Mert én állítólag valami nagyon csúnyát mondtam Orbán Viktor egyik családtagjára. Kismillió bizonyíték van arra, hogy nem mondtam. Sőt, ha valakit nagyon érdekel, még a Magyar Nemzet is utánanézett, hogy mondtam-e, és bocsánatot kért tőlem, mert nem mondtam. Nyilvánosan kért bocsánatot, tehát interneten utolérhető módon. Mégis az utca emberének még a mai napig is néha kénytelen vagyok magyarázkodni. Én azt gondolom, hogy ebben az országban soha nem lesz úgy demokrácia és boldogabb jövő, hogy egyszerűen kitalálunk egymásról történeteket, és éveken át ezeken csámcsogunk.

- Sajnos a karaktergyilkosság mindennapossá vált ebben az országban, és van, aki tudatosan és szisztematikusan alkalmazza.

- Ebből lehet országot építeni, hogy egymást gyilkoljuk?

- Nem, ebből csak romok keletkeznek.

- Lelki romok biztosan. Azok igenis vannak ebben az országban. És nagyon őszintén mondom, hogy bárki, aki idejön a XIII. kerületbe, egy olyan kiadványt vagy szórólapot sem talál, amelyben akár Tóth József akár jómagam szidalmaztuk volna az ellenfelet.

- Azt mondja meg, hogyan áll a kampányával? Nem okozott ez az ügy Önnek valamilyen hátrányt? Nem kellett máshol is emiatt magyarázkodnia? Vagy el tudta mondani a választóinak, amit valójában akart?

- Én azt hiszem, hogy az utóbbi eset áll fenn, ugyanis két hete az összes aktivistámmal kint vagyunk az utcákon. Ma is kint leszünk, amíg világos van, és beszélgetünk az emberekkel. Ez a sztori kizárólag az újságírókat érdekelt eddig. Az utcán egyetlenegy ember sem hozta fel ezt a dolgot. Viszont az már sokkal inkább piszkálja az emberek csőrét, hogy csak úgy odaözönlenek különböző létszámú csapatok, és este hét órakor még nekilátnak szavazgatni. Szóval ez tényleg bántja az önérzetét még azoknak is, akik azt mondják, hogy nézze Szanyi úr, én nem magára szavaztam, de engem is bánt, hogy itt nem mi döntünk ezekben a dolgokban.

- Ha lesz még szavuk az országgyűlésben, mármint olyan szavuk, hogy figyelembe is vegyék, akkor talán úgy kéne módosítani ezt a törvényt, hogy aki máshol szavaz, az vagy csak pártlistára szavazzon, vagy egyéni jelölt esetében arra szavazhasson, aki ott jelölt, ahonnan a szavazó jött.

- Nekem nagyon szomorú jövőképem van, mert én azt látom, hogy ha a magyar választópolgárok most vasárnap úgy határoznak, hogy nincs egyharmada az ellenzéknek, azzal lényegében azt a döntést hozzák meg, hogy nincs ellenzék. Ugyanis a magyar parlament mai szabályai szerint, ha valakinek nincs egyharmada, akkor az meg sem nyikkanhat, az levegő, az papír. Az olyan, mintha ott sem lenne. Ezért én még a fideszes szavazókat is arra bíztatom, hogy szavazzanak most az MSZP talpon maradt jelöltjeire, mert ők sem akarhatják, hogy egy kontrollálhatatlan önkénybe torkolló hatalom legyen ebben az országban. Nem hiszem, hogy ez az ország a diktatúrára akar szavazni. És ezek nem véletlen szavak, mert ha a demokráciában, a súlyok-ellensúlyok világában kiszavazza az ország az ellenzéket, és tulajdonképpen a parlamenti mechanizmusokból egyértelműen kizárja, azzal gyakorlatilag akkorát lép vissza a történelemben, amire kevés példa volt ezelőtt.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!