rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. április 23.

Tomka Miklós vallásszociológus


Bolgár György
: - Az utóbbi hónapok talán legnagyobb világvisszhangot kiváltó fejleménye vagy fejleménysorozata a katolikus egyház viaskodása a pedofíliával, az elmúlt évtizedekben elkövetett bűnök nyilvánosságra kerülésével, illetve saját magával, hogy hogyan is álljon hozzá ezekhez az ügyekhez. Láthatóan a nyugati világot és a nyugati egyházakat alaposan megrázza mindaz, ami nyilvánosságra került, és ki tudja, hogy milyen változásokat indít el a katolikus egyházon belül. Majd arra is szeretnék kitérni, hogy Ön milyen változásokat tart lehetségesnek, de kezdjük szerintem Magyarországgal, ahol ilyen ügyek gyakorlatilag nem kerültek a nyilvánosság elé, nem lehetett leleplezésekről vagy panaszokról, tiltakozásokról hallani, viszont a Magyar Katolikus Püspöki kar sem hallatta a hangját és nem is foglalt állást egy olyan ügyben, amely lehet, hogy Magyarországot szerencsésen elkerüli, de hogy a közvetlen környezetünket és más egyházakat nem, az biztos, és hogy az egész Vatikán és az egész egyház számára alapvető fontosságú kérdés, az is biztos. Miért van csendben a magyar egyház?

Tomka Miklós:- Hát ugye erre kétfélét lehet válaszolni. Az egyik: lehet azt válaszolni, hogy bár ezek valóban szörnyű bűncselekmények, és nem lehet eléggé elítélni őket, azért azt kell tudni, hogy az elmúlt 20 vagy 30 évben, amiről itten szó van, a világban mintegy 300 ezer pap volt. Na most a 300 ezer pap esetében előkerült 100-nál több eset. Ez ugye borzasztó sok, de hát százalékban kifejezve nem olyan sok. Ez csak annyiban érdekes, hogy Magyarországon van 2000 pap, hát még az is előfordulhat, hogy ilyen eset nem is volt.

- Lehet például, hogy éppen az elmúlt évtizedetek egy része legalábbis a szocialista rendszer időszakára esett, amikor a magyar egyház tevékenysége nyilvánvalóan szigorú keretek közé volt fogva, kevesebb alkalmuk, kapcsolatuk volt arra, hogy iskolákban, különböző intézetekben gyerekekkel kapcsolatuk legyen, tehát eleve a rossz útra térés lehetősége, alkalma is kisebb volt, ezért aztán még az is előfordulhat, hogy ilyesmi ott nem történt.

- Tulajdonképpen ebben az irányba is lehet gondolkodni, sőt meg kell toldani azzal, hogy a papok nagy részét a rendszerváltás pillanatáig közvetlen megfigyelés alatt tartották. De akiket nem, azok is gondolhatták, hogy őket megfigyelik, hát kérem szépen, hogyha önt állandóan egy rendőrségi megfigyelő figyeli, hát akkor…

- Az ember lassan hozzászokik és már nem is tud szabadulni még a szabadság alatt sem ettől az érzéstől.

- Mindenképpen kevésbe tesz olyan dolgokat, ami nyilvánvalóan bűncselekmény.

- Tehát tegyük föl, hogy a magyar egyház ebből a szempontból tiszta.

- De hát ez azért nem biztos.

- Legyünk abszolút jóhiszeműek, persze hogy nem biztos, nem tudhatjuk, de tegyük föl, hogy tiszta, már csak a gondolati konstrukció kedvéért is. Nem volna-e szükség még ebben az esetben is Magyar Püspöki Karnak egy olyan állásfoglalására, amely jelzi, hogy a magyar egyházi vezetés hol áll, mit képvisel és milyen megoldást javasol tisztelettel ebből a kis országból, az egész egyház számára, hogy milyen kiutat lát?

- Na most ugye itt két irányba kell kiútban gondolkodni. Tehát az egyik gondolkodás, hogy mit kell tenni akkor, ha ilyesmi mégis kiderülne, vagy valaki számára kiderült volna. Ugye az egyik probléma az, hogy ha ilyesmi egyáltalán volt, a másik ugyancsak súlyos probléma, hogy ha ezt éveken vagy évtizedeken keresztül eltussolták, igyekeztek valamiképpen a szőnyeg alá söpörni. Na most a szőnyeg alá söprés ügyében, vagy ezzel szemben a Katolikus Püspöki Karnak, ha nem is kari nyilatkozata vagy állásfoglalása, de még is csak volt egy állásfoglalása, amennyiben az egri érseknek a nyilatkozatát a püspökkari titkárság közzétette, idézem: „kérek mindenkit, hogy az esetlegesen papságunkat is érintő törvénysértést, vagy bűncselekményt megfogalmazó vádakkal legyen szíves közvetlenül a nyomozóhatóságokhoz fordulni”. Na most ugye ez az, amit újabban a pápa is a leghatározottabban követel, hogy itt törvénysértésről van szó, itt emberi jogok sértéséről van szó, itt a legkevesebb eltitkolás sem megengedhető, tehát ezért a rendőrséghez, bírósághoz kell fordulni.

- Tehát ne próbálja senki eltussolni, az egyházon belül tartani az ügyet, mert ez már nem az egyházra tartozik.

- Így van. Az egyházra is tartozik, de ez nyilvánvalóan nem pusztán egyházi belügy, hanem hát az érintetteké és a közrendé. Tehát bírósági, rendőrségi ügy. Az egyik fele, majdnem azt mondom, hogy az egyszerűbbik fele, hogy mit kell tenni akkor, ha mégis előfordul ilyesmi, vagy valakinek tudomására jut ilyesmi. Ugye a dolognak a másik fele, hogy mit lehet az ellen tenni, hogy ilyesmi előfordulhasson. Na most ez annyiban nehezebb, mert ugye a jelenlegi százalékos adatok, vagy darab adatok, ezek nem gyakoribban a papság körében, mint mondjuk a pedagógusok körében vagy beteggondozók körében, és mondhatnám az egyéb kategóriákat. Ez természetesen a legkevésbé sem menti az egyháziakat, csak hát azt kell tudni, hogy azért ők is emberek, tehát magyarul a bűn létrejöttét, a védhetetlen embertelenségek létrejöttét nem lehet egyszerűen intézkedésekkel korlátozni, de azért biztos, hogy a katolikus egyháznak itt szervezetileg is lépnie kell.

- Igen, azért is kérdezem ezt, és azért hiányolom az állásfoglalást, mert amikor meg- megjelenik egy-egy olyan nyilatkozat, amire ön hivatkozott az egri érsektől, de megjelenik egy másik is, a püspöki kar korábbi titkárától, Veres András szombathelyi püspöktől, aki meg azt mondja, hogy összehangolt aljas támadás indult a sajtóban az egyház, azon belül a papság ellen, a gonosz is ezen a területen összpontosítja a támadásait, és így tovább, és így tovább. Szóval rögtön mintha az egészet szinte tagadva vagy tagadni próbálva a védekezésre és az ellentámadásra összpontosítanának. Nem biztos, hogy ez a jó módszer a jó eljárás, még akár azt sem állítom, hogy ez feltétlenül szimpátiát kelt a magyar katolikus egyház iránt.

- Igen, ez annyiban probléma, mert egyrészt az előző 40 évben is az egyház megszokta, de ha nem lenne előző 40 év, gondolkozzunk nyugati fejjel, nyugati fejjel is az egyház esetében olyan speciális követelményeket állít maga elé állító és tőle mégis csak egy bizonyos tisztességet elváró intézményről van szó, amely esetében külön izgalom, ha mégis valami disznóság történik. Kis disznóság, nagy disznóság, egyaránt médiahír. Ezért bizony sajnos nagyon sok esetben nem lehet tudni, hogy ebből mi igaz, mi nem. Tehát minden tiszteletem mondjuk a Népszabadságnak, de hát a Népszabadság ide vonatkozó cikkeit most én az utóbbi időben rendszeresen végignézem, és hát azt látom, hogy minden negyedik írásában vannak súlyos pontatlanságok, olyan pontatlanságok, hogy a katolikus papot tiszteletesnek nevezi. Hát ugye most akkor bajban vagyok, hogy most ez katolikus vagy protestáns. A katolikus egyházmegyét egyházközségnek nevezi, ami hát valószínűleg pontatlanság. Tehát gyakorlatilag az újságíró nem igazán alapos, nem igazán néz utána, akkor hogyan hihetem el…

- De hát itt a kétségtelen hibák ellenére mégis csak arról van szó, hogy az már biztos, hogy a világ számos országában súlyos visszaélések, bűncselekmények történtek, és az is biztos, hogy egyházi vezetők közreműködtek ezek eltussolásában. Ez már biztos. Függetlenül attól, hogy nem miden ügynek jártak pontosan a végére, nem mindenütt fizették meg az óriási kártérítéseket, de az biztos, hogy ez nem alaptalan, hanem egy nagyon súlyos és még ki tudja mekkorára duzzadó vádsorozat az egyház ellen. Éppen ezért kéne legalább annyit tudomásul venni ebből Magyarországon, hogy ez van, ez egy fenyegetés az egyház számára, és tanulság is lehet adott esetben. Hogy ha itt is kiderül hasonló, akkor hogyan cselekedjen, hogyan lépjen föl, hogyan próbálja tisztázni magát és hogyan próbálja kivetni magából a tisztességteleneket vagy a bűnösöket. Erre kéne valami, ami, az ember úgy gondolná, hogy az egyház helyzetét, státuszát erősítené. Az ellentámadás, a védekezés pedig önmagában nem segít, hanem ront.

- Én azt hiszem majdnem teljesen vagy teljesen egyetértünk, tehát valóban itt olyan nagy számban látszik bizonyítottnak az ügy, hogy bár pár esetben nyugodtan mondhatom, hogy kit tudja, hogy vajon ez tényleg igaz-e, de hát egy százaléknál ezt én nem tudom, 99 százaléknál viszont igaznak tűnik. Na most ez esetben teljesen egyértelmű, hogy az egyház éppen lép, ami azt jelenti, hogy ugye a pápa két irányba nyilatkozott. Az egyik: kb. ugyanazt mondta ő is, hogy tehát akkor nyilvánosságra kell hozni és a szokásos polgári bíróság és a polgári jogszolgáltatás keretei között ezt utólagosan kezelni kell. Ugye ez utólagos. Na most hogyan lehet elé menni a dolgoknak, vagy hogyan lehet valamiképpen kizárni az ilyeneknek a megjelenését, ez pedig teljesen egyértelműen egy egyházszervezeti és egyházfegyelmi átszervezést követel, amit egyrészt a pápa világméretekben kilátásba helyezett és elindított, másrészt én azt gondolom, hogy a magyar egyház is gondolkozik ezen. Csak hát egyrészt ezt nagyon nehéz az egyik napról a másikra megoldani, másrészt amikor ez megtörténik, akkor egy ilyen átszervezés nyilvánvalóan nem úgy kezdődik, hogy a médiát rögtön tájékoztatom, vagy elmesélem a nagy nyilvánosságnak, hogy akkor most hogy is szervezem át az egyházat. Ezt akkor teszem, amikor azt látom, hogy ez kezd sikerrel járni.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!