rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. április 23.

Bolgár György kérdései a 2010. április 23-ai műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük még a választásokat, ebben a választási ciklusban utoljára: vajon tud-e valamennyit fordítani az MSZP, vagy a Fidesz majdnem mindent visz? Elmennek-e a választók a második furdalóra, és kik lesznek az aktívabbak? Mindenesetre sokatmondó, hogy a közszolgálati rádió Déli Krónikájának első hírei, tudósításai között egyik sem szólt a választásról, a fő sztori az volt, hogy jogos-e pénzt kéri a temetőkbe behajtó autósoktól? Minden eldőlt volna?

Másik témánk is összefügg a választással. A Fidesz ugyanis most azzal kampányol, hogy a nemzeti egység a tét. Valóban az ő kétharmaduk nemzeti egységet is jelent, vagy csak annyit, hogy a parlamenti ellenzéknek nem lesz semmilyen szava?

Mit szólnak ezen kívül ahhoz, hogy a Zuglóban állva maradt LMP-s jelölt olyan szórólappal kampányol, hogy pártjának semmi között az MSZP-hez és az elmúlt 8 év bűnös kormányaihoz, ezért nincs is szükséges a szocialisták könyörrszavazataira. Milyen politikai húzás ez? Nyerni sem akarnak?

És végül máris bejelentette anyagi igényét az új kormánynak a kórházszövetség. Szerintük 65 milliárd kell azonnal az egészségügynek: ürügy a nagyobb államháztartási hiányra, vagy elindult a kérelmezők hosszú sora?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Csóti György, külpolitikai szakértő, volt nagykövet


Bolgár György:
- Ön a múlt héten a Magyar Nemzetben publikált egy cikket a kettős állampolgárságról. Úgy tűnik, ez az egyik központi bel- és külpolitikai téma, amellyel a következő kormány foglalkozni fog. Ön is a kettős állampolgárság eddiginél nagyobb arányú és könnyebb megadása mellett foglal állás. Kicsit fellélegeztem, mert kettős állampolgárság ma is létezik, ugyanakkor azt is tudni lehet már, hogy a Fidesz nem amellett van, hogy automatikusan minden magát magyarnak valló határon túlinak megadják az állampolgárságot.

Csóti György: - Erről szó sem volt.

- Hanem egyéni kérelemre adják meg.

- Így van, egyéni kérelem alapján.

- De miért is van erre szükség? Hiszen ha létezik ez a kettős állampolgársági státusz, ha lehet kérni és meg is lehet kapni, ha nem is néhány hét alatt, miért van arra szükség, hogy egy törvénymódosítással ezt még megkönnyítsék?

- Azért van erre szükség, mert a törvény jelenleg úgy rendelkezik, hogy ez a státusz a Magyarországon tartósan, életvitelszerűen élőkre vonatkozik. Tehát Magyarországon állandó bejelentett lakhellyel kell rendelkeznie annak, aki magyar állampolgárságot szeretne kapni, és még egyéb feltételei is vannak. Azt szeretnénk elérni, és ez egybevág a határon túli magyar nemzetrészek túlnyomó többségének kívánságával, hogy áttelepülés nélkül megkaphassák az állampolgárságot. Tehát továbbra is maradhasson a szülőföldjén az a magyar ember, és kaphassa meg a magyar állampolgárságot, aki ezt szeretné. Mint ahogy megkaphatják ezt külföldön élő szlovákok, Románián kívül élő románok, a szerbek, akik Szerbián kívül élnek, a horvátok, akik Horvátországon kívül élnek és így tovább. Nem akarunk semmi mást, és a határon túli magyarok sem akarnak többet, mint hogy aki szükségesnek tartja, egyéni kérelem alapján megkaphassa ezt a lehetőséget.

- Ön ezt azzal is indokolja, hogy a határon túl élő magyaroknak 90 éve nincs hazájuk. Ön szerint haza csak ott van, ahol jog is van, márpedig a magyaroknak nincs annyi joguk Romániában vagy Szlovákiában, mint a szlovákoknak vagy a románoknak.

- Ez pontosan így van, erre a cikkben nagyon röviden utaltam is. Petőfi verséből indultam el, az a Petőfi idézet, amit jól ismer mindenki, és a mai napig érvényben van. Azért nincsenek meg a teljes jogú állampolgársági jogai a magyaroknak például Szlovákiában és Romániában, mert az alkotmány kimondja, hogy Románia a románok állama. A román alkotmány bevezetőjében az áll, hogy Románia a románok állama. Ettől a mondattól kezdve a magyarok és más nemzetiségek, szászok, cigányok, örmények vagy bárki más, már csak másodrendű állampolgárok lehetnek, akik a többségi nemzet akaratából kaphatják csak meg a teljes körű állampolgári jogokat, vagy nem. Tehát ők már csak másodrendű állampolgárok lehetnek. Ugyanez a helyzet Szlovákiában. A szlovák alkotmány úgy kezdődik, hogy mi a szlovák nemzet, aztán később megengedően szól a Szlovákiában élő nemzetiségekről, mint velük együtt élő nemzetiségekről. Ha alapjog lenne, tehát alanyi jogon járna a teljes körű állampolgári jogok gyakorlása, akkor nem lenne szükség a kettős állampolgárságra.

- De milyen helyzetet hoznak létre? Megteremtik a kettős állampolgárság lehetőségét, de nem lesznek Magyarországon, nem kell itt letelepedniük. Viszont nem lesznek ezzel teljes jogú állampolgárok, mert például nem szavazhatnak. Így két országban lesznek nem teljes jogú állampolgárok.

- Nem, ők magyar állampolgárok lesznek, és lesz magyar útlevelük. És ha Erdélyben azt mondja egy román, most ez egy fiktív dolog, hogy bozgon, ami románul hazátlant jelent, akkor előveszi a zsebéből a magyar útlevelét, és azt mondja, hogy van nekem hazám, csak éppen én most itt élek Romániában, mert itt születtem és itt éltek az őseim is.

- Ezt akkor is mondhatná, ha a román útlevelet venné elő, mert akkor is ott született, ott éltek az ősei, sőt Románia állampolgára. Nem?

- Igen, Románia állampolgára, de nem dönthet a saját sorsáról, nem döntheti el például, hogy legyen magyar egyetem, vagy ne legyen. Tehát nincs meg az önrendelkezési jog. Ami még nagyon fontos, hogy mi, és a mi alatt milliókat értek, nem a Fidesz és nem én, hanem a Kárpát-medencében élő magyarság sok-sok milliója, nem kíván többet, mint azt a pozitív gyakorlatot, ami Európában már létezik. Ezt százszor elmondtuk és mondják mások is. Annyit kívánunk, ami már az EU-n belül bevett gyakorlat, és megkapják a finnországi svédek, belgiumi németek és így tovább, ez pedig az autonómia. Személyi elvű, kulturális és területi autonómiát szeretnénk, illetőleg ezek kombinációját.

- Például a finnországi svédek, svéd állampolgárok is?

- Nem, de nincs is rá szükségük.

- De akkor nem arra kellene törekednie a magyar politikának, hogy megteremtsék a határon túl élő magyarok minden szempontból teljes jogú állampolgárságának feltételeit és kereteit? Tehát arra kéne mondjuk ösztönözni a román kormányzatot és a politikai erőket, hogy tárgyaljanak az alkotmány ilyen irányú módosításáról vagy az autonómia különböző formáiról. Ha viszont egyoldalúan bevezetjük ezt a kettős állampolgársági könnyítést, akkor lehet, hogy éppen megnehezítjük ezeknek a tárgyalásoknak az esélyeit.

- Csak abban az esetben, ha ezt egy puha és gyenge kormány, egy elesett és gyenge ország veti fel. Akkor lehet, hogy lesöprik az asztalról. De ha egy magabiztos, magára adó és jól prosperáló ország kormánya kéri, vagy ha úgy tetszik, követeli ezt, akkor nem lehet lesöpörni az asztalról. Hiszen mi nem kérünk többet, például Romániában Bacescu úrtól vagy a miniszterelnöktől, mint amit ők nap mint nap, az elmúlt hetekben, hónapokban megadnak a Moldvában élő román anyanyelvű, román ajkú embereknek.

- Amiből azért még számos konfliktus lehet, ezt ön is sejti.

- Akkor lesz konfliktus, ha valaki azt csinál belőle.

- De ez nálunk is megtörténhet, éppen ebben az érzékeny régióban, ha a szlovákoknak nem tetszik, a románok még nem jelezték, de ki tudja, hogy fordul a politika.

- De ezt nem lehet hagyni. Ha van egy érdek, ami egy nemzetnek alapvető érdeke, hiszen alapvető érdekünk az, hogy a Felvidéken élő magyaroknak ne kelljen elvándorolniuk, ne kelljen szlovákká válniuk, hanem megmaradhassanak magyarnak, és ha ezt fontosnak tartjuk, akkor meg kell vívni ezt a harcot.

- Ez igaz. De ehhez a célhoz Ön szerint a kettős állampolgárság kiterjesztése a megfelelő út, vagy az, hogy ne vigyünk bele egy újabb konfliktuselemet az országok közötti viszonyba? Hanem egy erős kormányzat, erős Magyarország, próbáljon az autonómiaitörekvésekért meg az alkotmány bizonyos módosításáért fellépni.

- Természetesen a végső cél az, hogy ezek az emberek a teljes jogú, teljes körű autonómiát megkapják, és teljes jogú állampolgárai lehessenek annak az országnak, ahol élnek. Ez a kettős állampolgárság, a külhoni állampolgárság megadása egy átmeneti és kényszerű dolog azért, hogy valami lelki támaszt adjon, valami biztonságérzetet adjon a Felvidéken vagy a Kárpátalján, vagy bárhol máshol élő magyaroknak. Természetesen a végső cél az, és a végső megoldás az, hogy teljes körű önrendelkezést kapjanak az ezekben az országokban élő magyar nemzetrészek.

- Igen, vannak azonban olyanok itt a határokon belül, akik élnek a gyanúperrel, hogy az egész talán arra jó, hogy szavazati jogot is kapjanak a határon túli kettős állampolgársággal rendelkező magyarok. Ön is azt válaszolja erre, Martonyi János is azt válaszolta, talán Orbán Viktort is megkérdezték és ő is azt válaszolta, hogy az egy más kérdés.

- Így van, az egy más kérdés. Nem tudok erre mást mondani.

- De akarnak adni ilyet, vagy nem akarnak adni? Ez a kérdés, miért nem igennel, vagy nemmel válaszolnak? Az Ön véleménye mi?

- Mert nem ez a sorsdöntő és nem ez a fontos, sem a határon túli magyaroknak, sem pedig a mai Magyarországon élő magyarságnak, hogy nekik lesz- e választójoguk, vagy nem lesz.

- De nem kéne ezt tisztázni előre, hogy mindenki tudja mire számítson?

- Nem, mert ez egy külön törvény, ez a választójogi törvény. A választójogi törvény világosan kimondja, hogy Magyarországon életvitelszerűen élő, állandó lakással és magyar útlevéllel rendelkező, itt adózó ember szavazhat.

- Én értem, hogy ez egy másik törvény része, és más módon kell róla dönteni. De a politikai szándék mégiscsak kifejezhető volna már most is. Mondhatnák, hogy a kettős állampolgárság kérdését ebben a törvényben intézzük, azt pedig, hogy legyen-e szavazati joguk, egy másik törvényben. Azt is megmondhatnák, hogy a kormány, vagy a Fidesz szándéka az, hogy adjon szavazati jogot, vagy az, hogy ne adjon.

- De miért fontos ez a kérdés, kinek fontos?

- Mikola Istvánra utalnék vissza, mert azóta ezt nem nagyon felejti a magyar választók jelentős része, lehet, hogy sokan pozitívnak tartják, lehet, hogy néhányan negatívnak, ő azt mondta, hogy ha meglenne a határon túl élő, legalább 2 millió magyar szavazata Magyarországon, az bebetonozná a Fideszt 20 évre.

- Én erre egy ilyen naiv kérdést teszek fel, mondjuk valahonnan az ország keleti, vagy nyugati vidékéből egy kis faluból jöttem, és megkérdezem, mintha nem tudnám, hogy mi van, hogy miért tetszik félni kedves MSZP, vagy SZDSZ ettől a választójogtól? Talán azért, mert önökre nem fognak szavazni, és önökre miért nem szavaznak?

- Például azért, mert úgy tudom, az Erdélyben élő magyarok jelentős részben hagyományosan jobboldali kötődésűek.

- Nem jobboldal vagy baloldal kérdése ez. Az európai országok túlnyomó többségében jobboldal és baloldal egyaránt nemzeti elkötelezettségű, hazafias érzelmektől fűtöttek a baloldali politikusok is meg a jobboldaliak is. Nálunk ez sajnos nem így van, hogy miért, az egy külön elemzés.

- Az a hazafi, aki kettős állampolgárságot ad?

- Nem. Az a hazafi, aki nem tagadja meg 2004. december 5-én az állampolgárság megadását a határon túl élő magyaroknak.

- Vagyis az a hazafi, aki megadja, és az a hazafiatlan, aki nem adja meg.

- Végül is igen, mert tulajdonképpen a kérdés úgy vetődik fel, hogy mi magyarok itt a Kárpát-medencében összetartozunk-e. Mi magyarok itt a Kárpát-medencében, éljük akárhány országban, egy nemzetet alkotunk? Az én válaszom, és még sok-sok ember válasza az, hogy igen. Aki erre igennel válaszol, az utána nem tagadhatja meg a határon túl élőkkel való sorsközösséget és kölcsönös felelősségvállalást. Ez pedig 2004. december 5-én kisiklott. Hihetetlen egyébként. Elég kitekintésem van a nemzetközi életben is, senki nem értette, hogyan tudta ezt megtenni a magyar kormányfő, Gyurcsány Ferencnek hívták akkor, hogy tudta megtenni, és hogy tudta megtenni a kormányon lévő két párt, hogy ez ellen szavazott?

- De tudja, hogy miért tudta megtenni, mert a társadalom egyetértett.

- A politikának kellett volna eldöntenie, a parlamentben.

- Az emberek egy része attól tartott, hogy a kettős állampolgársággal szavazati jog is jár, meg különböző juttatások. És a magyar társadalom úgy gondolta, hogy ez nem feltétlenül igazságos, de a szavaiból azt veszem ki, hogy ezek szerint a kettő összetartozik. Vagyis a kettős állampolgársággal és az összetartozással együtt jár a szavazati jog is.

- Nem. Én ezt nem mondtam. Én azt mondtam, hogy ez egy külön kérdés, amiről külön kell tárgyalni. Az összetartozásra világos, egyértelmű a válasz, hogy igen. De azért, mert mi összetartozunk, még nem biztos, hogy választójogot kell adni a határon túli magyaroknak.

- Miért nem?

- Az egy másodlagos dolog, félreviszi az egész dolgot.

- Az én kérdésem az, hogy miért nem lehet ebben világosan állást foglalni?

- Mert lényegtelen, másodlagos.

- Ez lényegtelen, komolyan mondja?

- Ami meghatározó, hogy az összetartozásunkat ilyen módon deklaráljuk, és egy lelki támaszt, és biztonságérzetet adjunk a határon túl élő magyar nemzetrészek tagjainak. Aztán, hogy majd később választanak, vagy nem választanak, meg könnyített lesz-e a munkavállalás, vagy nem lesz könnyített, ezek nem fontos kérdések. És visszatérve 2004-es eseményekre, a kérdés nem az volt, hogy megadjuk-e a választójogot. Ilyen dolgok nem szerepeltek a kérdésben. A kérdés az volt, hogy a parlament tűzze-e napirendre ezt a törvényt. És aztán majd az akkori szocialista többség, nem adott volna választójogot.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


A zuglói hamisított szórólapról és a helyi politizálásról
Várnai László, zuglói LMP-s képviselőjelölt


Bolgár György:
- Egy telefonálónk azt mondta nekünk, hogy az általam felvetett téma a zuglói LMP-s szórólapról, amely szerint a szocialisták könyörszavazataira nincs szüksége az LMP-nek hamis, és ezt Ön cáfolta is. Tényleg cáfolta?

Várnai László: - Természetesen. Mi ezt tegnap tudtuk meg, többen telefonáltak a kerületből, hogy LMP logóval ellátott szórólapokat és matricákat helyeznek el a kapukon, a postaládákon.

- Én délelőtt olvastam, már nem tudom, melyik nagy hírportálon.

- Ezt reggel óta folyamatosan cáfoljuk, dühös emberek telefonálnak, legfőképp az üzenet tartalma miatt, hogy micsoda könyökszavazatok. És az van ráírva, hogy minden MSZP-s szavazó felelős az elmúlt 8 évért.

- Igen, ez a „lehet ön is politikai öngyilkos” című pártnak a szórólapja, valami ilyesmi volt rajta.

- Igen, szóval egyrészt az ember nyilván nem csinál ilyet, másrészt ez egyszerűen abszurd. Eddig már volt számtalanszor olyan, hogy a politikai ellenfelekről kiadtak itt helyben is Zuglói Polip címmel újságot, Vizslát, Narancsvidéket stb., ahol aláírva, nem aláírva mondtak az ellenfélről mindenfélét. De az, hogy egy másik párt nevét teljesen ellopva, valaki a szánkba ad valamit, erre még nem volt példa. Tényleg idáig jutott a szavazás, annyira számít egyetlen egy képviselői hely is, hogy úgy látszik, mindent szabad.

- Ez tényleg megdöbbentő, mert ezek szerint akkor valakik, nem is nagyon gondolkodom rajta, hogy kik lehetnek...

- …Itt már csak ketten vagyunk.

- Már csak Ön van meg a fideszes. Ezek szerint úgy érzik, hogy Önnek van esélye a szocialista jelölt visszalépése után?

- Nyilván nem lehet direktben összeadni a szocialista és az LMP-s szavazatokat, bár én kint állok a Bosnyák téren, most már majdnem két hete, és látjuk, hogy rengeteg, valószínűleg szocialista szavazó jön oda, és mondja azt, hogy ránk fog szavazni. Egyrészt megismertek minket, megismertettem a programomat, amiben tényleg nem pártpolitikáról beszélünk, hanem helyi ügyekről.

- Önök bekerültek a parlamentbe, most pedig arról van szó, hogy a körzetekből ki kerül be.

- Igen, most tényleg arról van szó, hogy sosem volt Zuglónak olyan képviselője, aki helyben lakik.

- És Ön?

- Én 40 éve lakom itt, és működtetek már évek óta egy egyesületet, amely plázaügyekkel, aluljárófestésekkel, épített örökségvédelemmel, zöldterület- védelemmel foglalkozik, tehát egy bizonyíthatóan helyi ügyekben kompetens és hozzáértő társaság vagyunk. Az LMP ezután jött, akkor én már régóta csináltam ezt a civil dolgot, mielőtt LMP-s lettem. Tulajdonképpen tényleg az a helyzet, különböző civil egyesületeknek szoktuk ezt mondani, hogy az LMP olvasztótégelye azoknak, akik valahol már régóta küzdenek valamiért. A környezetért, épített örökségért, a Zengőért, hulladékégető ellen, ilyesmik.

- Most rájöttek, hogy együtt talán többre mennek.

- Rájöttünk, hogy leginkább a jogszabályi környezet az, amit meg kell változtatni. Én például egy plázaellenes küzdelemben egyszerűn azt láttam, hogy az az abszurd helyzet áll elő, hogy az építő íratja meg a hatástanulmány. Hát képzelje el, mennyire lesz az objektív az a hatástanulmány.

- Világos.

- Ezt meg kell változtatni.

- Ha már a plázát hozta fel kétszer is, megkérdezem, az LMP általában plázaellenes, vagy konkrét esetekben akár támogatja, vagy módosításokkal támogathatja az épülésüket?

- Általában mi a kisebb kereskedelmi egységeket támogatjuk, nagyon sok gyakorlati okból. Például nem járnak utazással. Ez a pláza csak a beruházó által mért hatástanulmány szerint napi 12 ezer autót vonz. Ennek nagy része nem lenne, ha ez az épület nem kerülne ide. Egy másik dolog. A kisboltos, aki tőlünk 300 méterre lakik és a boltja 200 méterre van, nyilván tönkremenne. Ez egy helyi, pici bolt, ez a közösség gyújtópontja. Oda megy le a nyugdíjas, oda küldik le a 8 éves gyereket először kenyérért.

- De a plázák is valamiféle közösségi gyűjtőhellyé váltak.

- Azért, mert a körülötte lévő épített környezet koszos, lakhatatlan, nincs egy pad, ahova leülhet. Nem menne be a West Endbe, ha a körúton levegőt tudna venni, ha lenne ott egy pad, csobogó, egy sávval kevesebb lenne. Akkor simán, jókedvűen sétálgatna ott.

- Vagy legyünk megengedőbbek, bemennék ide és sétálnék kint.

- Nagyon fontosak a városi szabályok. Ha azt mondanák, hogy minden körúton lévő boltnak is ugyanúgy este 9-ig nyitva kell lennie, ha olyan lenne a körút, mint a bécsi sétáló körút, lakható lenne a város, akkor nem menekülnének be az emberek a plázákba. Én úgy szoktam hívni őket, hogy egy befelé fordított város. Ezeket a plázákat ki is lehetne fordítani. Lehetne a körútból egy sétányos passzázs, Zuglóban az új tervezett városközpont is lehetne ilyen.

- Azt mondja, hogy fordítsák ki, tehát lehet központokat csinálni, csak valahogy jobban építsék be a városba és ne zárják el a várostól. Ez már jó alap arra, hogy együtt gondolkodjanak.

- Igen, csak ehhez nagyon fontos, hogy például az önkormányzati vagy az országgyűlési képviselők nagy része nem ott lakik, ahol képviselő. Az LMP képviselőknek 90 százaléka helyi lakos. Kérdezték tőlem, hogy hányszor lesz fogadóóra. Nekem itt nem kell fogadóórát tartani, mert ha lemegyek a boltba, ott minden nap fogadóóra van. És amikor eltolom a gyereket a bölcsődébe, most 8 hetes a kisbabánk, és kitörik a babakocsi kereke, ha másért nem, önző célból is meg fogom csináltatni a járdát.

- Ez biztos jól hangzik, de hány választója van ennek a kerületnek?

- 45 ezer.

- Ha nagyon sokat jár az utcán, boltba, mindenhova, találkozik 450, 4500 emberrel, de 45 ezerrel soha.

- Nem, döbbenet, most itt a Bosnyák téren, hogy rengeteg…

- Számolták is hogy mennyivel?

- Eleve 5300-an szavaztak rám, és ebből vagy az LMP-re, vagy a változásra, vagy a Lehet Más a Politikának az eszméjére. Nyilván nem mindenki rám szavazott, de nagyon sok ismerős van és 1600 ajánlószelvényt kaptunk. Mi nem kértük, mi gyűjtöttük össze a fővárosban elsőként, sőt azt hiszem, az LMP első képviselője voltam, akinek összegyűltek az ajánlószelvényei. Bizony, nagyon sokat számít a helyi ismertség és a hitelesség.

- Akkor még annyit mondjon nekem, hogy az elmúlt 2 hét alapján – ugye ott visszalépett Bárándy Gergely, a szocialista jelölt – érez valamilyen változást a közhangulatban? Látják-e még esélyét az önhöz odasétáló emberek, hogy Várnai úr, csak így tovább, én eddig nem önre szavaztam, hanem másra, de most úgy látom, hogy…

- …Igen. Azt gondolom, hogy az LMP esetében nagyon nagy megelőlegezett bizalom sugárzik felénk, egy nagy várakozás, aminek nagyon nehéz lesz megfelelni, mert sokan mindent beleképzelnek ebbe a pártba, hogy milyen lesz, és nyilván fogunk hozni olyan döntéseket, amelyek nem szimpatikusak. Arra gondolok, hogy most több embertől kaptam meg, baloldali szavazóktól, hogy miért nem léptünk mi is valahol vissza. És meg kellett indokolni, hogy azért, mert egy ilyen lépés tökéletesen aláásná a párt függetlenségét.

- Jó, ebben nem értünk egyet, mi ketten sem, de nem baj. Ettől függetlenül, ha ön nyerni tud, az már valami.

- A másik, hogy kaptam jobboldali fideszes szavazóktól is szimpátiát, akik a Fideszre szavaztak, de úgy gondolják, hogy a kormányváltás megtörtént, és egyéniben én ennek a kerületnek a képviseletére sokkal alkalmasabb vagyok, mint egy Zuglót nem különösebben ismerő szabolcsi ügyvéd. Akivel amúgy semmi bajom, bár én fel nem tudom fogni, és ez a Fidesznél is és az MSZP-nél is megjelenik, hogy itt, a zuglói önkormányzatban számos olyan fideszes képviselő van, aki itt dolgozik 8-12 éve, jól dolgozik, egyetértünk, és tökéletesen alkalmas lett volna jelöltnek. Miért ez a távolról idetett káderpolitika?

- Tényleg furcsa, az ember azt mondaná, hogy nem is igazán célravezető. De most olyan volt a hangulat az országban, hogy még ez is majdnem célhoz vezetett. Majd meglátjuk a második fordulót.

- Visszatérve ehhez a szórólaphoz, amit bedobáltak. Én azt remélem, hogy mindenki látja, hogy ezt nem mi csináltuk, mert a tartalmat nézve senki nem írna ilyen hülyeségeket saját magáról, senki nem feltételezné, hogy bárki kiad egy másik pártnak a nevével ilyet, tehát ez egy hamisítás.

- Igen, egy nagyon csúnya hamisítás. Én pedig sajnos bedőltem neki, már csak ezért is bocsánatot kérek.

- Akkor Önök mostanáig arról beszéltek, hogy az LMP…?

- Nem beszéltünk, csak a műsor elején felsoroltam a témák között, amit láttam, hogy egy ilyen szórólap is megjelent, és hogy mennyire normális dolog ez, de ezek szerint abszolút nem normális, mert nem önök csinálták, hanem valaki más, aljas szándékból. Úgyhogy nem beszéltünk róla, nyugodjon meg.

- A rendőrséghez is fogunk fordulni. Nyilván nagyon nehéz kinyomozni, hogy ezt ki tette, de nagyon sokat ártanak vele. Soha nem fogjuk tudni bebizonyítani, hogy hány száz vagy hány ezer szavazatot vesztettünk emiatt az akció miatt.

- De ha nyerni fog, akkor még belefér.

- Azt gondolom, hogy ha nyernék, az azt bizonyítaná, hogy igenis az embert választják, a helyi munkát és helyi ismeretséget, és nem csak pártszínekre szavaznak az emberek. Én nagyon büszke lennék erre a tettre. Egyéniben legyőzni a Fideszt, egy mostani politikai hangulatban, szintén nagyon nagy fegyvertény lenne.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Kovács László, volt uniós biztos, az MSZP korábbi elnöke


Bolgár György
: - Ön szerint hogy sikerült a kampány, pontosabban a kampány második része, ugyanis sok nyomát nem látni, nem hallani, annyira érdektelenségbe látszik süllyedni, mintha az emberek már legyintettek volna rá, hogy eldőlt minden.

Kovács László: - Egyrészt nem dőlt el minden, másrészt meg valószínű azért keletkezik ez az érzés, mert a második forduló előtt általában nem nagy rendezvények vannak, hanem inkább kisebbek. Szocialista képviselők például most azt a megoldást részesítették előnyben, hogy elmennek olyan helyekre a választókörzetben, ahol sok ember van, bevásárlóközpontokba, utcára, terekre, és beszélgetnek az emberekkel. Hiszen most személy szerint kell mozgósítani az embereket, és most nem a szocialista párt politikájáról kell általában beszélni, hanem elsősorban arról, hogy az egyes képviselő abban a választókerületben mit vállal, mit lehet várni tőle. Az első forduló a kormányzásról szól, az el is dőlt, a második forduló viszont két dologról. Egyrészt, a még nyitva maradt körzetek esetében, hogy ki lesz annak a körzetnek az országgyűlési képviselője, mi várható tőle, másrészt pedig arról szól, hogy milyen erős lesz és lesz-e egyáltalán demokratikus kontroll, demokratikus ellenőrzés a kormány felett a parlament részéről, hiszen most alakulnak ki a végleges parlamenti arányok. 57 nyitott körzet van még, 57 mandátum. Azért ez meglehetősen nagy szám, tehát az egyáltalán nem mindegy, hogy mely pártoknak, mely frakcióknak jutnak ezek a helyek.

- Ön szerint hány körzetben van reális esélye fordítani az MSZP- s jelöltnek?

- Szerintem reális esélye körülbelül 5-6 körzetben van az MSZP-nek fordítani, de azért történtek már a második fordulóban nagy meglepetések, előfordult, hogy matematikailag minimális eséllyel rendelkező szocialista képviselő is fordítani tudott. Most is egy sor olyan tényező van, ami befolyásolja azt, hogy hányan fognak egy-egy jelöltünkre szavazni. Ilyen például az, hogy mennyire tartják az emberek fontosnak a demokráciát, a jogállamot. A demokráciával az a baj, idézőjelbe téve mondom, hogy olyan, mint a levegő. Ha van, senki nem veszi észre, ha nincs, akkor nagyon hamar kiderül, hogy mennyire fontos, alapvető dolog. Amikor azt vesszük észre, hogy egy kormányra került párt korlátozza, netán elkezdi felszámolni a demokráciát… Ha valaki visszaemlékszik arra, hogy mi történt 1998-2002 között, az Orbán-Torgyán kormány idejében, akkor biztos, hogy eszébe jut, hogy akkor csak három hetenként volt a parlamentben plenáris ülés. Na nem azért, hogy kisebb legyen a parlament fűtésszámlája, vagy a villanyszámlája, hanem azért, hogy a kormányt érintő ügyekben, az interpellációk, a kérdések, ami az ellenzék számára fontos lehetőség, kérdőre vonni a kormányt, hogy mit csinált, vagy mit nem csinált, így harmadára csökkent. Ez a parlament ellenőrző szerepének a korlátozását jelenti. Aztán bevezették a kétéves költségvetést, amivel megspóroltak egy költségvetési vitát. A parlamentben a legfontosabb minden évben a költségvetési vita, hiszen az határozza meg az ország pénzügyi, gazdasági helyzetét a következő évben. Ha ezt meg tudja spórolni egy kormány, az könnyíti a helyzetét. Aztán, talán nem meglepő, amit mondok, hogy nem engedték megalakulni azokat a vizsgálóbizottságokat, amelyek a kormány oldalügyeit vizsgálták volna. Az ilyen Josip Toth- Kaja Ibrahim, Ezüsthajó, Happy End Kft. ügyeket, amelyek akkor joggal borzolták a kedélyeket. Ezeknek a feltárása, a következtetések levonása a parlamenti vizsgálóbizottság feladata lett volna, azt is megakadályozták. Az már csak tényleg hab a tortán, és inkább csak azért mondom el, mert egyfajta gondolkodást jellemez, hogy amikor a Horn-kormány hivatalba lépett, és volt 72 százalékos parlamenti többségünk, akkor mi rögtön az elején kijelentettünk, hogy nem fogunk alkotmányt módosítani, noha a 2/3-nál jóval több volt a mandátum arányunk, csak akkor, ha 4/5-ös, azaz 80 százalékos támogatásunk lesz. Vagyis korlátoztuk, de nem a demokráciát, hanem saját magunkat, egy önkorlátozó lépéssel.

- A szavaiból azt veszem ki, hogy komolyan aggódnak amiatt, hogy a Fidesz megismétli ezeket a lépéseket, amiket már a feles többség birtokában megtett, sőt 2/3-os többség birtokában ennél még tovább is fog menni.

- Ez az aggodalom annál inkább jogos, mert a tavaly ősszel elhangzott, de csak idén tavasszal nyilvánosságra került Orbán-beszédben, amit a kötcsei polgári pikniken mondott el, ez a bizonyos centrális politikai erőtér rendszerré fogalmazódott, ami magyarra fordítva azt jelenti, ezt a beszédben elég világosan elmondja, hogy ugyan nem egy bejelentett egypártrendszert, de egy olyan rendszert szeretne, amiben egy párt dönt el minden fontos kérdést. Könnyű kitalálni, hogy melyik lenne ez az egy párt, az ő vágyai szerint, nyilván a Fidesz. Mégpedig demokráciában teljesen szokatlan módon, vita nélkül. Tehát van egy párt, amelyik minden pozíciót elfoglal, és utána nem vitában alakul ki az ország számára fontos kérdésekben a legjobb megoldás, hanem ő eldönti, hogy mi a nemzeti érdek és ezt hogyan kell képviselni. A többi párt tulajdonképpen csak egyfajta biodíszletként működik a parlamentben. Ez az, amit Orbán Viktor szeretne, erről beszélt ő Kötcsén.

- A mai Magyar Nemzetnek adott egy interjút Orbán, és abban tulajdonképpen nemhogy megerősíti, még talán túl is megy rajta, mert konkrétumot is felhoz. Azt mondja, hogy a kétharmad a kilábalás gyorsaságát határozza meg, mert például a közrend megteremtése érdekében, tiszteletben tartva a polgári szabadságjogokat, de módosítanunk kell a rendőrségről szóló törvényt. Ez a kétharmad nélkül jó egy évig is eltarthat a parlamenti vitával. Erre nincs idő, mert emberéletekbe kerül, és így tovább, vagyis úgy módosítják a rendőrségi törvényt, hogy sok vita ne legyen.

- Azért volt már Európa néhány országában, különösen egyben, olyan rendszer, amelyik fölszámolva a demokráciát, végül is azzal érvelt, hogy sokkal könnyebb és gyorsabb mindent eldönteni akkor, ha nem zavarják a demokrácia játékszabályai. Nem akarok konkrétabb utalást tenni ennél. És az is egy ismert mondása Churchillnek, hogy a demokrácia nagyon drága, lassan működő és nagyon sok problémával küzdő forma, a legrosszabb, kivéve az összes többit. Mert valóban így van, hogyha egyetlen párt uralkodik, nem kormányoz, uralkodik, és minden az ő kezében van, nincs vita, és más véleményét nem kell figyelembe venni, az bizony nagyon gyorsan tud döntéseket hozni, csak arra nincs garancia, hogy ezek jó döntések, sőt, inkább az ellenkezőjére.

- Ez a mostanában hallott, és mondjuk az elmúlt 10 napban erőteljesen hangoztatott kifejezés, a „nemzeti egység” és a „háromharmad”, amit Orbán vetett be és a médiája erőteljesen visszhangozza, már azt sugallja, hogy ezzel a kétharmaddal, aminek gyakorlatilag az alapja 52,7 százaléka a leadott szavazatoknak, ami a választásra jogosultak 1/3-a, ennek az 1/3-nak, vagy 53 százaléknak a támogatását már ki lehet kiáltani nemzeti egységnek. Vagyis mit akarnak a többiek, ha mögöttünk nemzeti egység van.

- Ha nemzeti egységről beszélünk, akkor egy olyan arány, ami a választásra jogosultak egyharmadának támogatását jelenti, az bizony messze nem nemzeti egység, az a nemzet egyharmadának az egysége, egyharmad uralma a kétharmad fölött, ezt jelenti gyakorlatban. Ezért nem mindegy, hogy a második fordulóban ez az 57 nyitott hely, vagy nyitott mandátum sorsa hogy dől el. A mi kampányunk arra irányul, hogy ne csak a szocialista párt szimpatizánsai, ne csak a szocialista párt szavazói szavazzanak ránk, hanem azok a választók is, akiknek a pártja már nincs versenyben. Akiknek a jelölje nem maradt állva, de fontos számukra a demokrácia, és én remélem, hogy nagyon sok embernek fontos. Fontos a jogállam, nem szeretne egyeduralmat, nem szeretne egy ellenőrzés nélküli hatalmat Orbán Viktor kezében, akkor végül is, ha nem is szimpatizál a Szocialista Párt politikájával minden tekintetben, de átérzi a demokrácia fontosságát, átérzi a jogállami normák tiszteletben tartásának a fontosságát. Ebben bízunk, és ezért reménykedünk abban, hogy még néhány helyen fordítani tudunk. És minél több mandátumot kap a Szocialista Párt és minél kevesebbet a Fidesz, annál kisebb a veszélye annak, hogy egy 15-20 évre bebetonozott egyeduralom jön létre. Ráadásul Orbán Viktor kötcsei beszédében volt egy fenyegető mondat, hogy „mindent el fogunk követni annak érdekében, hogy ebből a centrális politikai erőtérből ne legyen visszatérés a duális politikai rendszerhez”. Azaz a kétosztatú politikában, ami a világ nagyon sok országát jellemzi, ahol egy erős jobbközép és egy erős balközép van, megelégszik egy oldallal, egy erős jobbközéppel. Akkor már az ő felfogása szerint működik minden és minden gyorsan és ellenállás nélkül kerül eldöntésre. Én, amikor először olvastam ezt a centrális politikai erőteret, arra gondoltam, hogy vajon Európában van-e olyan politikus, aki ezt vágyként megfogalmazta volna. Kétszer voltam külügyminiszter és 5 évig az EB tagja. Az európai politikusoknak egy nagyon jelentős részét személyesen jól ismerem. Konzervatívokat, kereszténydemokratákat, liberálisokat, baloldaliakat, szocialistákat, szociáldemokratákat, de egytől sem hallottam azt, hogy az lenne a vágya, hogy az ő pártja 15-20 évig mindenféle kontroll nélkül uralkodjon, mert ez már nem kormányzás, ez inkább uralkodás, és hogy innen ne is legyen visszatérés a korábbi többpártrendszerhez, vagy két nagy párt a duális politikai erőteréhez. Nem ismerek ilyen politikust. Van ilyen a világban, például Venezuelában Hugo Chávez rendszere. Hugo Chávez, ha olvasná Orbán kötcsei beszédét, azt hiszem ismerősnek találná ezeket a gondolatokat.

- Nem akarom elviccelni a dolgot a végére, ezért komolyan is gondolom, bár van egy kis irónia a kérdésemben, hogy lehetséges-e egy ilyen magyar út, amit Orbán elképzel, hogy centrális erőtér jöjjön létre és abból ne is lehessen visszatérni a duálisba, vagy a két, illetve többpártrendszerbe. Ön külügyminiszterként és európai politikusként lehetségesnek látja-e ezt, hogy ha az unión belül egy politikusnak ez az ambíciója, és megvan hozzá a többsége, meg is csinálja?

- Nem, az unión belül erre szerintem nincs lehetőség. Ez annyira szemben menne az unióval, mert az unió nem csupán egy erős gazdasági hatalom, az unió mindenekelőtt és mindenek fölött egy értékközösség, ami azonos értékekre, mindenki által osztott értékekre épül és ilyen érték az európai politikai kultúra, a demokrácia, a jogállamiság, a szociális piacgazdaság. Ebből teljesen kilógna ez a bizonyos magyar modell. Remélem, hogy ez, mint hungarikum, nem lesz része az európai politikai palettának.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Tomka Miklós vallásszociológus


Bolgár György
: - Az utóbbi hónapok talán legnagyobb világvisszhangot kiváltó fejleménye vagy fejleménysorozata a katolikus egyház viaskodása a pedofíliával, az elmúlt évtizedekben elkövetett bűnök nyilvánosságra kerülésével, illetve saját magával, hogy hogyan is álljon hozzá ezekhez az ügyekhez. Láthatóan a nyugati világot és a nyugati egyházakat alaposan megrázza mindaz, ami nyilvánosságra került, és ki tudja, hogy milyen változásokat indít el a katolikus egyházon belül. Majd arra is szeretnék kitérni, hogy Ön milyen változásokat tart lehetségesnek, de kezdjük szerintem Magyarországgal, ahol ilyen ügyek gyakorlatilag nem kerültek a nyilvánosság elé, nem lehetett leleplezésekről vagy panaszokról, tiltakozásokról hallani, viszont a Magyar Katolikus Püspöki kar sem hallatta a hangját és nem is foglalt állást egy olyan ügyben, amely lehet, hogy Magyarországot szerencsésen elkerüli, de hogy a közvetlen környezetünket és más egyházakat nem, az biztos, és hogy az egész Vatikán és az egész egyház számára alapvető fontosságú kérdés, az is biztos. Miért van csendben a magyar egyház?

Tomka Miklós:- Hát ugye erre kétfélét lehet válaszolni. Az egyik: lehet azt válaszolni, hogy bár ezek valóban szörnyű bűncselekmények, és nem lehet eléggé elítélni őket, azért azt kell tudni, hogy az elmúlt 20 vagy 30 évben, amiről itten szó van, a világban mintegy 300 ezer pap volt. Na most a 300 ezer pap esetében előkerült 100-nál több eset. Ez ugye borzasztó sok, de hát százalékban kifejezve nem olyan sok. Ez csak annyiban érdekes, hogy Magyarországon van 2000 pap, hát még az is előfordulhat, hogy ilyen eset nem is volt.

- Lehet például, hogy éppen az elmúlt évtizedetek egy része legalábbis a szocialista rendszer időszakára esett, amikor a magyar egyház tevékenysége nyilvánvalóan szigorú keretek közé volt fogva, kevesebb alkalmuk, kapcsolatuk volt arra, hogy iskolákban, különböző intézetekben gyerekekkel kapcsolatuk legyen, tehát eleve a rossz útra térés lehetősége, alkalma is kisebb volt, ezért aztán még az is előfordulhat, hogy ilyesmi ott nem történt.

- Tulajdonképpen ebben az irányba is lehet gondolkodni, sőt meg kell toldani azzal, hogy a papok nagy részét a rendszerváltás pillanatáig közvetlen megfigyelés alatt tartották. De akiket nem, azok is gondolhatták, hogy őket megfigyelik, hát kérem szépen, hogyha önt állandóan egy rendőrségi megfigyelő figyeli, hát akkor…

- Az ember lassan hozzászokik és már nem is tud szabadulni még a szabadság alatt sem ettől az érzéstől.

- Mindenképpen kevésbe tesz olyan dolgokat, ami nyilvánvalóan bűncselekmény.

- Tehát tegyük föl, hogy a magyar egyház ebből a szempontból tiszta.

- De hát ez azért nem biztos.

- Legyünk abszolút jóhiszeműek, persze hogy nem biztos, nem tudhatjuk, de tegyük föl, hogy tiszta, már csak a gondolati konstrukció kedvéért is. Nem volna-e szükség még ebben az esetben is Magyar Püspöki Karnak egy olyan állásfoglalására, amely jelzi, hogy a magyar egyházi vezetés hol áll, mit képvisel és milyen megoldást javasol tisztelettel ebből a kis országból, az egész egyház számára, hogy milyen kiutat lát?

- Na most ugye itt két irányba kell kiútban gondolkodni. Tehát az egyik gondolkodás, hogy mit kell tenni akkor, ha ilyesmi mégis kiderülne, vagy valaki számára kiderült volna. Ugye az egyik probléma az, hogy ha ilyesmi egyáltalán volt, a másik ugyancsak súlyos probléma, hogy ha ezt éveken vagy évtizedeken keresztül eltussolták, igyekeztek valamiképpen a szőnyeg alá söpörni. Na most a szőnyeg alá söprés ügyében, vagy ezzel szemben a Katolikus Püspöki Karnak, ha nem is kari nyilatkozata vagy állásfoglalása, de még is csak volt egy állásfoglalása, amennyiben az egri érseknek a nyilatkozatát a püspökkari titkárság közzétette, idézem: „kérek mindenkit, hogy az esetlegesen papságunkat is érintő törvénysértést, vagy bűncselekményt megfogalmazó vádakkal legyen szíves közvetlenül a nyomozóhatóságokhoz fordulni”. Na most ugye ez az, amit újabban a pápa is a leghatározottabban követel, hogy itt törvénysértésről van szó, itt emberi jogok sértéséről van szó, itt a legkevesebb eltitkolás sem megengedhető, tehát ezért a rendőrséghez, bírósághoz kell fordulni.

- Tehát ne próbálja senki eltussolni, az egyházon belül tartani az ügyet, mert ez már nem az egyházra tartozik.

- Így van. Az egyházra is tartozik, de ez nyilvánvalóan nem pusztán egyházi belügy, hanem hát az érintetteké és a közrendé. Tehát bírósági, rendőrségi ügy. Az egyik fele, majdnem azt mondom, hogy az egyszerűbbik fele, hogy mit kell tenni akkor, ha mégis előfordul ilyesmi, vagy valakinek tudomására jut ilyesmi. Ugye a dolognak a másik fele, hogy mit lehet az ellen tenni, hogy ilyesmi előfordulhasson. Na most ez annyiban nehezebb, mert ugye a jelenlegi százalékos adatok, vagy darab adatok, ezek nem gyakoribban a papság körében, mint mondjuk a pedagógusok körében vagy beteggondozók körében, és mondhatnám az egyéb kategóriákat. Ez természetesen a legkevésbé sem menti az egyháziakat, csak hát azt kell tudni, hogy azért ők is emberek, tehát magyarul a bűn létrejöttét, a védhetetlen embertelenségek létrejöttét nem lehet egyszerűen intézkedésekkel korlátozni, de azért biztos, hogy a katolikus egyháznak itt szervezetileg is lépnie kell.

- Igen, azért is kérdezem ezt, és azért hiányolom az állásfoglalást, mert amikor meg- megjelenik egy-egy olyan nyilatkozat, amire ön hivatkozott az egri érsektől, de megjelenik egy másik is, a püspöki kar korábbi titkárától, Veres András szombathelyi püspöktől, aki meg azt mondja, hogy összehangolt aljas támadás indult a sajtóban az egyház, azon belül a papság ellen, a gonosz is ezen a területen összpontosítja a támadásait, és így tovább, és így tovább. Szóval rögtön mintha az egészet szinte tagadva vagy tagadni próbálva a védekezésre és az ellentámadásra összpontosítanának. Nem biztos, hogy ez a jó módszer a jó eljárás, még akár azt sem állítom, hogy ez feltétlenül szimpátiát kelt a magyar katolikus egyház iránt.

- Igen, ez annyiban probléma, mert egyrészt az előző 40 évben is az egyház megszokta, de ha nem lenne előző 40 év, gondolkozzunk nyugati fejjel, nyugati fejjel is az egyház esetében olyan speciális követelményeket állít maga elé állító és tőle mégis csak egy bizonyos tisztességet elváró intézményről van szó, amely esetében külön izgalom, ha mégis valami disznóság történik. Kis disznóság, nagy disznóság, egyaránt médiahír. Ezért bizony sajnos nagyon sok esetben nem lehet tudni, hogy ebből mi igaz, mi nem. Tehát minden tiszteletem mondjuk a Népszabadságnak, de hát a Népszabadság ide vonatkozó cikkeit most én az utóbbi időben rendszeresen végignézem, és hát azt látom, hogy minden negyedik írásában vannak súlyos pontatlanságok, olyan pontatlanságok, hogy a katolikus papot tiszteletesnek nevezi. Hát ugye most akkor bajban vagyok, hogy most ez katolikus vagy protestáns. A katolikus egyházmegyét egyházközségnek nevezi, ami hát valószínűleg pontatlanság. Tehát gyakorlatilag az újságíró nem igazán alapos, nem igazán néz utána, akkor hogyan hihetem el…

- De hát itt a kétségtelen hibák ellenére mégis csak arról van szó, hogy az már biztos, hogy a világ számos országában súlyos visszaélések, bűncselekmények történtek, és az is biztos, hogy egyházi vezetők közreműködtek ezek eltussolásában. Ez már biztos. Függetlenül attól, hogy nem miden ügynek jártak pontosan a végére, nem mindenütt fizették meg az óriási kártérítéseket, de az biztos, hogy ez nem alaptalan, hanem egy nagyon súlyos és még ki tudja mekkorára duzzadó vádsorozat az egyház ellen. Éppen ezért kéne legalább annyit tudomásul venni ebből Magyarországon, hogy ez van, ez egy fenyegetés az egyház számára, és tanulság is lehet adott esetben. Hogy ha itt is kiderül hasonló, akkor hogyan cselekedjen, hogyan lépjen föl, hogyan próbálja tisztázni magát és hogyan próbálja kivetni magából a tisztességteleneket vagy a bűnösöket. Erre kéne valami, ami, az ember úgy gondolná, hogy az egyház helyzetét, státuszát erősítené. Az ellentámadás, a védekezés pedig önmagában nem segít, hanem ront.

- Én azt hiszem majdnem teljesen vagy teljesen egyetértünk, tehát valóban itt olyan nagy számban látszik bizonyítottnak az ügy, hogy bár pár esetben nyugodtan mondhatom, hogy kit tudja, hogy vajon ez tényleg igaz-e, de hát egy százaléknál ezt én nem tudom, 99 százaléknál viszont igaznak tűnik. Na most ez esetben teljesen egyértelmű, hogy az egyház éppen lép, ami azt jelenti, hogy ugye a pápa két irányba nyilatkozott. Az egyik: kb. ugyanazt mondta ő is, hogy tehát akkor nyilvánosságra kell hozni és a szokásos polgári bíróság és a polgári jogszolgáltatás keretei között ezt utólagosan kezelni kell. Ugye ez utólagos. Na most hogyan lehet elé menni a dolgoknak, vagy hogyan lehet valamiképpen kizárni az ilyeneknek a megjelenését, ez pedig teljesen egyértelműen egy egyházszervezeti és egyházfegyelmi átszervezést követel, amit egyrészt a pápa világméretekben kilátásba helyezett és elindított, másrészt én azt gondolom, hogy a magyar egyház is gondolkozik ezen. Csak hát egyrészt ezt nagyon nehéz az egyik napról a másikra megoldani, másrészt amikor ez megtörténik, akkor egy ilyen átszervezés nyilvánvalóan nem úgy kezdődik, hogy a médiát rögtön tájékoztatom, vagy elmesélem a nagy nyilvánosságnak, hogy akkor most hogy is szervezem át az egyházat. Ezt akkor teszem, amikor azt látom, hogy ez kezd sikerrel járni.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!