Economist-blog: Mit mondana Tom Lantos?

• Nyomtatás

Részletek

Szemle

2011. július 01. péntek, 05:08

Galamus-csoport

Hillary Clinton amerikai külügyminiszter a héten Budapestre érkezik a Tom Lantos intézet megnyitása alkalmából. Lantos úr, aki 2008-ban hunyt el, a magyar fővárosban született. A második világháború idején csatlakozott Raoul Wallenberghez és a zsidó ellenálláshoz. A háború után az Egyesült Államokba emigrált, ahol kongresszusi képviselő, ismert antikommunista és a globális emberi jogokért küzdő harcos lett. Üdvözlendő az erős támogatás, amelyet a magyar kormány nyújt hagyatékának – írta Clinton budapesti látogatása előtt a The Econmist blogja, az Eastern approaches.

Mégis, ha még élne, Lantos úr talán nem lenne teljesen elégedett az iránnyal, amerre az ország fordult. Amikor a jobboldali Fidesz földcsuszamlásszerű választási győzelemmel tavaly átvette a hatalmat, kevesen nem értettek volna egyet azzal, hogy az országnak alapos felrázásra van szüksége a most összeomló szocialisták alatti henyélés és korrupció után.

De bel- és külföldön fokozódik az aggodalom a Fidesz könyörtelen hatalomkoncentrációja miatt. Egyesek egyenesen azt állítják, hogy Orbán Viktor miniszterelnök vakmerően újra fel akarja találni az országot, kormányának szociális és gazdaságpolitikáját örökre bevésve egy új alkotmányba.

A kétharmados parlamenti többség támogatásával a kormány egyre kevésbé toleráns az eltérő véleményekkel szemben. Ez néha meglepően kicsinyes formákat ölt. Amikor a közterületek elnevezésével foglalkozó bizottság elég vakmerő volt ahhoz, hogy ne értsen egyet a budapesti repülőtér árkeresztelésével, azonnal feloszlatták és újraalapították, és a testület néhány tagja elvesztette köztisztviselői munkahelyét.

Még baljósabbak voltak a héten az Európa Tanács mellett tanácsadó funkciót betöltő, a testület 47 tagállamának emberi jogi helyzetét áttekintő Velencei Bizottság szavai. A bizottság azt mondta ugyan, hogy üdvözli Magyarország demokratikus haladását, de élesen bírálta az új alkotmányt azzal, hogy az intézményesíti a kormány politikai preferenciáit.

A bizottság részben aggodalmának adott hangot a nagyszámú sarkalatos törvény miatt, amelyek elfogadásához vagy majdani módosításához kétharmados többség szükséges a parlamentben. „Kulturális, vallási, erkölcsi, társadalmi-szociális és pénzügyi törvényeket nem helyes kétharmados törvényben bebetonozni.”  Azt ilyen törvények az egy párt ellenőrzése alatt álló, erős, központosított államba vetett aggasztó hitet mutatnak. Magyarországnak és szomszédainak mindent tudnia kellene erről.

Egyre hangosabbak a média szabadságával kapcsolatos aggodalmak is. A rossz időzítés iskolapéldájaként Orbán úr kormánya a hathónapos magyar soros EU-elnökség kezdetén új Nemzeti Médiahatóság felügyelete alá helyezte a magyar nyomtatott sajtót, rádiót és online médiát. A testület teljes egészében a Fidesz által kinevezett tagokból áll, vezetője, Szalai Annamária korábban a Fidesz parlamenti képviselője volt.

A nemzetközi reagálás heves volt. Az Európa Tanács, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet és az Európai Parlament baloldali és liberális képviselőinek maró bírálata után a kormány módosította a törvényt. A tisztségviselők elutasították az aggodalmakat, hogy túlzásba esnek, és azt ígérték, hogy a magyar média olyan szabad és élő marad, amilyen volt.

Frank La Rue, az ENSZ jelentéstevője a sajtószabadság kérdéseiben, áprilisban találkozott a kormány tisztségviselőivel, és mindezek ellenére azt mondta: „sokkolta” a hozzáállásuk. Figyelmeztetett, hogy „az ellenőrzés keretében” tevékenykednek.

Magyarország liberálisai most attól tartanak, hogy hamarosan elvesztik kedvenc rádióadójukat, a Klubrádiót. A Klubrádió, és legismertebb műsorvezetője, Bolgár György bizonyosan nem a Fidesz barátai. Talk show-ik teli vannak dühös hallgatókkal, akik a kormány miatt jajveszékelnek.

Az adó frekvenciaengedélye lejárt, és újra kell pályázni ahhoz, hogy folytathassa adásait. A Nemzeti Médiahatóság azt mondja, több zenét és helyi híreket akar a frekvencián. Az uniós versenyjog szerint  nincs jog az automatikus megújításhoz, de a Klubrádió erős jelöltnek tűnne: naponta 300 ezer hallgatója van Budapesten és környékén, és hívei szenvedélyesen lojálisak iránta.

Ahogyan fogyott a hirdetés – részben az adó bizonytalan jövője miatt –, a hallgatók félmillió eurót adományoztak, hogy az adó tovább tudjon működni. (Ez több mint háromszor annyi, mint amennyit az állampolgárok a kormány által az államadósság csökkentésére létrehozott alapba befizettek.)

Bolgár úr azt mondja, a Klubrádiót politikai okokból vették célba: „Ahogyan kiírták a pályázatot, azt jelentené, hogy a Klubrádiónak a mai formájában vége.” A médiahatóság tisztségviselői abszurdnak nevezik az állítást. Az új törvények és a piac kiigazításokat követelnek. A közönséggel megkonzultálják a „helyi hírek” fogalmát, és bárki nyeri is meg a frekvenciapályázatot, a „Klubrádióhoz hasonló szolgáltatást nyújtó adót működtethet” – mondják.

Tom Lantos kétségkívül megjegyezte volna, hogy a magyar fővárosnak már van egy jobboldali rádiója, a Szent Korona adó, és hogy egy korszerű európai demokrácia minden bizonnyal találhatna helyet a liberalizmus hangjának is.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!