Újra a keleti szélről



A firenzei egyetem jogfilozófusa, Danilo Zolo szerint a szingapúri demokrácia-modell jelentősége jócskán túlmutat a harmadik világ demokratizálódásának problémáin. A szingapúri társadalom erősen fegyelmezett, korlátozott szabadságjogokkal rendelkező, a hétköznapi életre is kiterjesztett autoriter rendet és embertelen büntetési rendszert elviselő, folyamatos kontroll alatt tartott társadalom. Egy „antipolisz”: hatékony, tiszta és depolitizált térben működő autoriter rendszer. Ugyanakkor a közszolgáltatások magas színvonalúak, a foglalkoztatottság szintén magas, ahogy az életszínvonal és az oktatás minősége is. Kényelmes, gazdag, biztonságos és szabadsághiányos életet nyújt polgárainak. A legutóbbi választások kapcsán ismét megfogalmazódott a változások reménye, a lassú demokratizálódás.

A politikai pluralizmus és véleményszabadság hiánya, a „centrális erőtér” azonban virulens, sokkal inkább a modell terjedése van napirenden, mint bukása. Úgy tűnik, a demokrácia hiánya mégiscsak összeegyeztethető a piacgazdasággal és a prosperitással. Ez ma ismét a legnagyobb kihívás a klasszikus demokráciák számára. Szingapúr nagytekintélyű legendás ura, „miniszter mentora” a Fareed Zakaria által készített interjúban pontosan fogalmaz: a szegénység felszámolása, a biztonság, stabilitás, jólét megteremthető a kapitalizmus megoldhatatlan problémái nélkül. Ezeket a bajokat, a kábítószert, a fegyvereket, a korrupciót, a városokat ellepő koszt ugyanis nem a kapitalizmus, a piacgazdaság, hanem a nyugati típusú szabadságok hozták létre és tartják megoldatlanul.

Komoly kihívásnak látszik, hogy az európai társadalmak egy részében a kapitalizmus válságára hasonló válasz születik, és terjedése csak azon múlik, hogy belátható időn belül a jogállam leépítésével sikerül-e gazdasági stabilitást teremteni. A reprezentatív demokráciák stabilitását is a jóléti modell rugalmassága biztosította, mondja a firenzei professzor. Ez a modell hosszú agónia után kimúlni látszik, a posztkommunista országokban pedig kifejezetten a múlt maradványa, amely akadályozza a prosperitást. Valóban úgy tűnik, hogy jóléti konszolidáció nélkül nehezen egyeztethető össze a szabadságokat tisztelő demokratikus jogállam a gazdasági prosperitással?

A szingapúri modellben a klasszikus demokrácia néhány lényeges eleme hiányzik: a hatalom monolit, nincsenek politikai hatalomért versengő elitek, nincs jól tájékozott közvélemény, amely képes a politikai alternatívák közötti választásra, így nincsenek valójában szabad választások, amelyek tényleges hatalmat adnak a választóknak. Formálisan mintha jelen lennének a demokratikus berendezkedés intézményi elemei, de a politikai hatalom évtizedekre egy uralkodó csoport kezében van, amely hatékonyan korlátozza a szabadságjogokat és biztosítja a rendet, no meg a jólétet és a prosperitást. Kit érdekel ilyen körülmények között, hogy súlyos büntetést kap, aki rágógumizik vagy nyilvánosan kritizálja a rendszert?


Freedom in a smokehouse – flickr/podchef

A demokrácia visszafejlődésének csírái a fejlett demokráciák mélyén is jelen vannak: a demokratikus pluralizmus kiüresedett, a szavazati jog formalizálódott, a lényeges kérdésekben nem a választók döntenek, hiszen a választásokon nincsenek tényleges alternatívák vagy nincs elég információ róluk. Valójában politikai marketingesek harca zajlik a szabad választások körül, virtuális javakkal, mit sem érő szimbólumokkal etetnek. Ezért a kiüresedett demokráciáért, valamint a rágógumizás és a sokkal kevesebb örömet okozó véleményszabadság kedvéért áldozzuk fel a jólétet és biztonságot?

Danilo Zolo is hisz abban, hogy a demokrácia alapjait a jogosultságokért való folyamatos küzdelem képes stabilizálni, hogy autonóm és szabad polgárok nélkül nincs demokrácia. De igen sürgetőnek látszik a jólét, gazdasági prosperitás és demokrácia összefüggésének újragondolása; a parlamentáris demokrácia hosszú agóniája és a kapitalizmus válsága a nem fejlett európai társadalmakat is „antipolisz” felé tereli.



Fleck Zoltán                    


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!