Ijesztő statisztikák a nők elleni erőszakról és szankcionálásáról
- Részletek
- Szemle
- 2011. július 07. csütörtök, 04:01
- Galamus-csoport
Mintegy 248 nőt erőszakoltak meg kongói katonák április 10. és június 13. között az ország keleti részén fekvő Dél-Kivu tartományban – közölték helyi orvosok. A Kongói Demokratikus Köztársaságban a többi országhoz képest kiugróan gyakori a nemi erőszak, de egy frissen közzétett ENSZ-jelentés szerint világszerte aggasztó a nők ellen elkövetett szexuális bűncselekmények előfordulása, nem beszélve a szóban forgó bűntettek szankcionálásáról.
Nők milliói esnek életük során legalább egyszer nemi erőszak áldozatául, a világ országainak fele ráadásul semmilyen formában nem bünteti a házasságon belül elkövetett erőszakos közösülést – derült ki az ENSZ Nők szerdán közzétett első éves riportjából. A jelentés lehangoló statisztikákkal szolgál, miszerint 127 államban hagyják szankció nélkül az élettárs által elkövetett erőszakot, 61 országban pedig korlátozzák a nők abortuszhoz való jogát.
A „fekete kontinens” különösen rossz mutatókkal rendelkezik: az American Journal of Public Health amerikai szaklap májusban közzétett tanulmánya rámutatott, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságban 48 nőt erőszakolnak meg óránként, ami átlagosan napi 1152 erőszakos közösülést jelent. Kongóban évtizedek óta háború zajlik, ennek során gerilla csapatok módszeresen alkalmazzák a nemi erőszakot. Ehhez hasonló esetre Ázsiában is volt példa: több mint 200 kisebbségi származású nőt erőszakoltak meg 15 hónap alatt Bangladesben a kormányzó BNP-Dzsamaat pártszövetség tisztségviselői a 2001-es választások után. A kormányerők barbár cselekedetének célja az volt, hogy elűzzék lakhelyükről az ellenzéki Avami Liga pártot támogató állampolgárokat.
A bangladesi ügy csupán csepp a tengerben a Minority Rights Group International által szerdán közzétett éves jelentés tükrében, amely megállapította: a kisebbségi és őslakos közösségekhez tartozó nők aránytalanul nagy számban esnek áldozatul erőszakos cselekményeknek. Nem volt ez másként a 2010-es kirgizisztáni zavargások alatt sem, amikor az üzbég kisebbség tagjai brutális szexuális támadásoknak voltak kitéve - olvasható a nemzetközi emberi jogi szervezet 2011-es jelentésében. Indiában a dálit nők többszörösen erőszaknak vannak kitéve a kasztjuk, a társadalmi osztályuk és a nemük miatt, ezáltal naponta esnek gyilkosság, csoportosan elkövetett nemi erőszak és hivatalos személyek általi kínzások áldozatául. A kisebbséghez tartozó nők ráadásul általában kívül rekednek az igazságszolgáltatás rendszerén, és nem ritka, hogy a hatóságok hátrányos megkülönböztetésben részesítik őket a származásuk miatt.
Akár gazdag, akár szegény országról van szó, a megbecstelenített nőknek kevés esélyük van arra, hogy támadóikat bíróság elé állítsák – jelentette ki tavaly márciusban Widney Brown, az Amnesty International nemzetközi jogért és politikai irányelvekért felelős igazgatója. Az emberi jogi szervezet rendszeresen hangsúlyozza, hogy a családon belüli és nemi erőszakot elszenvedett nőknek többszörös akadályokkal kell megküzdeniük, amikor jogorvoslatot akarnak kapni. Példaként említi az AI a rendőrök és orvosok elutasító, elégtelen vagy negatív reagálását, különös tekintettel a látható fizikai nyomokkal nem járó nemi közülésre, amelyet gyakran nem vesznek komolyan a hatóságok. Az említett szervek közömbössége nagyban visszaveti a szégyenérzettel küzdő nők bátorságát ahhoz, hogy szóvá tegyék az őket ért megbecstelenítést.
Habár országonként eltérő jogrendszerek léteznek, az Amnesty International szerint mindegyik kiskapuk és ellentmondások sorát tartalmazza, amelyek végül eltántorítják az áldozatot a jogorvoslat keresésétől. A női emancipáció egyik európai fellegváraként emlegetett Finnországban például az erőszak mértékén, vagy az azzal való fenyegetéseken keresztül határozzák meg a nemi erőszak súlyosságát. A szervezet egy helyi esetet idézett, amelyben egy finn férfi úgy kényszerített közösülésre egy nőt, hogy falba verte a fejét, a kezét pedig hátra csavarta. A bíróság végül felmentette az elkövetőt, mondván, hogy az alkalmazott erőszak – vagyis a nő fejének falba verése – mindössze csekély mértékű volt.
Finnországban 1998 óta alkalmazzák a családon belüli erőszakos cselekmények, illetve a további bántalmazás megelőzésére szolgáló távoltartás intézményét, amelynek fontos eleme, hogy az eljárást az – esetleges szégyenérzete miatt visszakozó – bántalmazott akarata ellenére is megindíthatják. A távoltartási törvények hatékonysága részben vitatott, hiszen az áldozatok egy része – fenyegetettsége okán – nem mer eljárást indítani élettársa ellen.
A családon belüli erőszak visszaszorítása érdekében Spanyolország tavaly márciusban saját modelljének átvételét javasolta az Európai Unió tagállamainak. Madrid célravezetőnek tartja a szóban forgó problémára specializálódott rendőrségi és bírósági egységek fenntartását. Az Európai Parlament idén tavasszal elfogadott állásfoglalásában a nők elleni erőszak szigorúbb büntetése mellett tört lándzsát. A jogilag nem kötelező állásfoglalás értelmében az EP szorgalmazza, hogy a nemi erőszakot és a nőkkel szemben elkövetett más nemi jellegű erőszakos cselekményeket minden uniós tagállamban bűncselekménynek kellene nyilvánítani, az elkövetőkkel szemben pedig hivatalból kellene eljárást indítani.
Forrás: MTI
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
