rss      tw      fb
Keres

Felszólalás az amerikai Kongresszusban: Veszélyben a demokrácia Magyarországon



2011. július 5-én, az Egyesült Államok Kongresszusában felszólalt  Ben Cardin demokrata párti szenátor az Amerikai Helsinki Bizottság társelnöke – Magyarország ügyében
Az alábbiakban közöljük a „Veszélyben a demokrácia Magyarországon” című felszólalás magyar fordítását, és az erről szóló MTI-hírt


Elnök úr, ezen a héten Budapesten két olyan esemény történt, amely különösen érdekelheti az amerikaiakat. A budapesti nagykövetség előtt leleplezték Ronald Reagan elnök szobrát, megemlékezve születésének 100. évfordulójáról és méltatva hozzájárulását a kommunista elnyomás megszűntéhez. Ezen kívül felavatták a Tom Lantos intézetet, amelyet néhai kongresszusi képviselő kollégánkról neveztek el, aki fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy előmozdítsa a demokráciát és az emberi jogokat az országban, ahol született. Az említett eseményeken Hillary Clinton jelenlegi, illetve Condoleezza Rice volt külügyminiszter képviselte az Egyesült Államokat.

Ezek a gesztusok fényt vetnek Magyarország történelmi átalakulására éppúgy, mint a két ország közötti szoros kapcsolatokra. Sajnálatos módon más magyarországi események sötét árnyékot vetettek arra, aminek egyébként örömteli eseménynek kellett volna lenni.

Magyarországon tavaly választásokat tartottak, amelyeken a centrumtól jobbra álló Fidesz földcsuszamlásszerű győzelmet aratott, elsöpörve nyolcévi szocialista kormányzást, amelyet

sok szavazó botrányoktól tarkított és alkalmatlan kormányzásként utasított el. A Fidesz a szavazatok 52 százalékát szerezte meg. Magyarország az egyetlen közép-európai ország, ahol az 1989-es átalakulás óta egy párt egyértelmű többséget szerzett. Ez önmagában nem szükségszerűen rossz dolog, különösen egy olyan térségben, ahol sok kormányt akadályoz időről időre a megosztottság.

A tavalyi választások azért is figyelemre méltóak voltak, mert több mint 850 ezer magyar – a szavazók 16 százaléka – az antiszemita, romaellenes, irredenta Jobbikra adta a voksát. Noha a Jobbik ellenzékben van, egyértelműen és negatívan befolyásolta a politikai közbeszédet.

A magyar választási rendszer értelmében a Fidesz 52 százalékos aránya a parlamentben kétharmados többséggé vált. Orbán Viktor miniszterelnök kormánya ezt a kétharmados többséget arra használta, hogy az egyik vitatott kezdeményezést a másik után vigye keresztül.

Az egyik ilyen kezdeményezés, amely különösen éles bírálatokat váltott ki, Magyarország új médiatörvénye. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet médiaszabadság-megbízottja óvott tőle azért, mert a törvényt fel lehet használni a kritikus média és a nyilvános vita elhallgattatására, túlzottan a szabályozó hatóságoknál koncentrálja a hatalmat és sérti a sajtószabadságot. Ukrajnában, ahol a demokrácia gyökerei rövidek, a Kyiv Post szerkesztőségi kommentárjában azt írta: „A magyar médiatörvények nem szabad idejönnie.”

Ugyancsak aggodalomra ad okot, hogy a kormány megrekedt az etnikai magyar identitásnál és az elveszett birodalomnál, oly módon, amelyet a régió többi országa csakis barátságtalannak tekinthet. A kormány egyik első dolga volt úgy módosítani a magyar állampolgársági törvényt, hogy lehetővé tegye a magyar állampolgárság megszerzését a más országokban, elsősorban Romániában, Szerbiában, Szlovákiában és Ukrajnában élő etnikai magyarok számára. Az állampolgárság kibővítését keresztülverték, annak ellenére, hogy a magyar kormány 2001-ben az Európa Tanácshoz benyújtott nyilatkozatában határozottan lemondott az etnikai magyaroknak adandó kettős állampolgárságra való minden törekvéséről.

A provokatív pózolás további eszkalációjaként néhány hete Kövér László, a magyar parlament elnöke kijelentette: igazságos is lehetett volna a katonai erő alkalmazása a (NATO-tag) Szlovákiával közös határ megváltoztatására, és hozzátette, hogy a szlovákiai magyarok mindenesetre „a mieink”.

Ha a nacionalista érem egyik oldala a határokon túli magyar etnikai identitásnál való szélsőséges megrekedés, a másik oldala a hazai kisebbségekkel szembeni intolerancia. Egyre gyakrabban hallható például az az érv a kormány tisztségviselőitől is, hogy miközben a holokauszt egy 20. századi tragédia volt a zsidók számára, a magyarok számára a legsúlyosabb tragédia az 1920-as trianoni békeszerződés volt – az a szerződés, amely rögzítette a legyőzött osztrák-magyar birodalomból kialakult országok határait.

Ez az összehasonlítás támadó és zavaró. Az etnikai magyarokat Trianon miatt soha nem fenyegette a kiirtás veszélye, és nem váltak tömeggyilkosság áldozatává. Mi több, ez az érvelés a magyarokat és a zsidókat úgy mutatja be, mint akik kölcsönösen kizárják egymást. Ám Magyarországról több mint 400 ezer zsidót küldtek Auschwitzba, és több mint 10 ezer zsidót lőttek le a Duna partján – ők nem voltak szintén magyarok? Ez hogyhogy nem tragédia Magyarország számára?

A kormány arra is felhasználta kétharmados többségét, hogy teljesen új alkotmányt fogadjon el, amelyet áttekintett az Európa Tanács jogi szakértőkből álló Velencei Bizottsága.

A Velencei Bizottság különös aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az új alkotmány értelmében számos kérdés a továbbiakban csakis kétharmados, vagyis úgynevezett sarkalatos törvények útján közelíthető meg. Más szóval „minél több politikai témát helyeznek az egyszerű többség határán kívülre, annál csekélyebb lesz a jelentősége a jövendő választásoknak, és annál nagyobb lehetősége nyílik egy kétharmados többségnek arra, hogy saját preferenciáit és az ország jogrendjét bebetonozza”.

A bizottság levonta a következtetést: „Veszélyben van a demokrácia elve.”

Mindez egyébként összekapcsolódik egy részrehajló bírósági rendszerrel is: az Alkotmánybíróságot 11 főről 15-re bővítették, és 70-ről 62 évre szállították le az ítélkező bírók nyugdíjkorhatárát, ami azt jelenti, hogy az összes bíró 10 százalékét lecserélik.

Orbán miniszterelnök teljesen világossá tette, mit akar elérni ezekkel a reformokkal, amikor kijelentette: meg akarja kötni nem csupán a következő kormány, hanem a következő tíz kormány kezét – más szóval a következő negyven év magyar kormányainak kezét.

Így nem meglepő, hogy a Freedom House e héten közzétett, Átalakulóban lévő nemzetek című felmérésében Magyarország visszaesett a civil társadalom, a független sajtó, a nemzeti demokratikus kormányzás, valamint a jogi keretek és a függetlenség szempontjából.

A sors iróniája, hogy miközben a figyelem a közel-keleti demokratikus reformok csábító lehetősége felé fordul, Budapesten egyre szaporodnak a figyelmeztető piros zászlócskák: a Transparecy International figyelmeztetett, hogy az ombudsman kinevezésének átruházása a parlamentről az államfőre azt jelenti, hogy az illető nem lesz független a végrehajtó hatalomtól. Nem kormányzati szervek óvtak attól, hogy az új vallási törvénytervezet következtében egy sor vallás elveszítheti a bejegyzését. Azt a tényt, hogy a kínai miniszterelnök múlt heti budapesti látogatása idején a magyar hatóságok betiltották a Tibet melletti tüntetést, az alapvető jogok szükségtelen és kemény korlátozásaként ítélték meg. Előre látható volt, hogy riadalmat okoz az a terv, amelynek értelmében visszahívnának a nyugdíjból katonákat és rendőröket, hogy ők felügyeljék a roma munka-zászlóaljakat.

Magyarország 1989-ben az egész világon inspirációt jelentett a demokrácia és az emberi jogok védelmezői számára. Ma viszont engem erősen felzaklatnak az ottani tendenciák. Megértem, hogy az új kormányoknak néha időbe kerül, amíg megtalálják a megfelelő irányt, és remélem, hogy Budapesten bizonyos kiigazításokat láthatunk majd. De közben abban is reménykedem, hogy ezt a magyar modellt elkerülik azok az országok, amelyek mintákat keresnek az átalakuláshoz.

_________________

Forrás: Congressional record, 156. kötet, 9. sz. 2011. július 5.

***

Az MTI beszámolója a szenátor felszólalásáról:

Amerikai szenátor véleménye a magyarországi demokrácia helyzetéről

MTI 2011. július 7., csütörtök 16:25

A Reagan-szobor felavatása és a Tom Lantos Intézet megnyitása olyan gesztusok voltak a múlt héten Budapesten, amelyek hűen érzékeltetik Magyarország történelmi jelentőségű átalakulását és a két ország szoros kapcsolatát, de sajnos más magyarországi fejlemények árnyékot vetnek ezekre az örömteli eseményekre – fogalmazott Benjamin Cardin demokrata párti amerikai szenátor, az amerikai Helsinki Bizottság elnöke egy minapi, a Kongresszusi Közlönyben megjelent közleményében.

Miután a magyarok többsége alkalmatlannak tartotta a szocialistákat az ország vezetésére, és botrányosnak ítélte nyolcéves kormányzásukat, a tavalyi parlamenti választásokon a jobbközép Fidesz elsöprő győzelmet aratott, amellyel kétharmados többséget szerzett a törvényhozásban. Ez a minősített többség nem feltétlenül rossz egy olyan térségben, amelyben a belpolitikai viszálykodás rendszeresen megbénítja a kormányokat. Ugyanakkor figyelemreméltó fordulatként értékelhető az is, hogy 16 százalékos eredményt ér el a szélsőjobboldali Jobbik párt, amely bár nem tagja a kormánynak, egyértelműen negatívan befolyásolja a politikai közbeszédet – olvasható a közleményben.

A választások óta eltelt egy évben Orbán Viktor kormánya arra használta fel kétharmados parlamenti többségét, hogy sorozatosan vitát kiváltó kezdeményezéseket hajtott keresztül a parlamenten - vélte Cardin, majd említést tett a médiatörvényről, a kettős állampolgárság kezdeményezéséről, az új alaptörvényről és ehhez kapcsolódóan a Velencei Bizottság véleményéről, továbbá foglalkozott az Alkotmánybíróság bővítésével is.

„Magyarország inspirációként szolgált 1989-ben a demokrácia és az emberi jogok védelmezőinek szerte a világon. Most viszont nagyon nyugtalan vagyok az ottani tendenciák miatt. Tudom, hogy néha az új kormányoknak időbe telik rátalálniuk a helyes irányra, ezért remélem, hogy látni fogunk bizonyos kiigazításokat Budapesten. De közben azt is remélem, hogy az átalakulásukhoz mintát kereső országok távol tartják magukat ettől a magyar modelltől" – zárta gondolatait Cardin.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!