Kommunikációs sémák, egyszerűek, mint a faék
- Részletek
- Napi apró
- 2011. július 09. szombat, 05:48
- Lánczos Vera
A Fidesz legutóbbi kongresszusán Orbán Viktor azt mondta: „A hazai és a nemzetközi szocialisták politikája egyszerű, mint a faék: demokrácia csak akkor van, ha ők vannak kormányon, ha nincsenek, demokrácia sem lehet.”
Érdemes megvizsgálni ezt a közlést, mert jól modellezi, milyen rövid út vezet egy tartalmi kérdés hitkérdéssé deformálásához.
Mit jelent első hallásra ez a mondat, és mi van mögötte? Először is azt sugallja, hogy itthon és külföldön is csak a szocialisták kritizálják és kritizálták a Fidesz antidemokratikus kormányzását, másrészt ők azért teszik ezt, mert önmagukat azonosítják a demokráciával.
Teljesen világos, hogy miért fordítja a szót így a miniszterelnök, miért emelkedik felül azon a tényen, hogy itthon minden ellenzéki párt és a civilszervezetek is felemelték a szavukat, de külföldön sem csak szocialista pártpolitikusok, hanem jobboldali politikusok is bírálatokat fogalmaztak meg. Azért egyszerűsít a képleten, mert nem szeretne érdemben arról vitatkozni, hogy mikor antidemokratikus a hatalom gyakorlása. Holott ennek vannak objektív kritériumai. Érvényesül-e például a hatalommegosztás elve? Maradéktalan-e a jogállami intézmények függetlensége a végrehajtó hatalomtól? Ma, ha Magyarországról esik szó, az új alkotmány egypárti jellege, a médiaigazgatás egyszínűsége, az Alkotmánybíróság átalakítása és a bírák közt a kormánypárti jelöltek túlsúlya miatt – és sajnos a sor hosszasan folytatható lenne –, éppen ezeknek az elveknek, kritériumoknak a sérülését kérik számon a kétharmados többségével semmilyen korlát által nem fékezhető kormánypárton itthon és külföldön.
Hogyan lehet a kényelmetlen szembesítés alól a legegyszerűbben kibújni? Például úgy, ha sikerül a „mit mond?” helyett a „ki mondja?” kérdésre terelni a figyelmet. És máris egy elterelő gondolkodási séma érvényesül: a kritika hiteltelenítése a bírálók hiteltelenítésével, akikről szorgos munkával már korábban sikerült negatív sztereotípiákat beültetni és elmélyíteni a közgondolkodásban. Bejáratott technikák működését látjuk. A politikai ellenfelekkel szemben használt karaktergyilkos üzenetek is mindig azt készítik elő, illetve alapozzák meg, hogy soha ne érdemi vita, párbeszéd alkossa a politikai diskurzust. Hogy nem egy spontán mondatokról van szó, hanem olyan „leleményről”, amelynek a hatásosságában a pártarculat-gyártók hisznek, az abból derül ki, hogy különböző verbális környezetekben, így a miniszterelnök strasbourgi válaszában vagy szóvivőjének interjúiban egyaránt felbukkan ugyanaz a motívum: „demokrácia csak akkor van, ha ők vannak kormányon, ha nincsenek, demokrácia sem lehet” – függetlenül attól, hogy ilyesmit soha, senki nem állított.
Egyszerű ez, mint a faék.
(Lánczos Vera)
