Budapesti anzix



Budapest főpolgármestere, ahelyett, hogy derék bürokrataként (aminek valószínűleg alkalmas) szép csendesen elvezetgetné a várost, egyre újabb szimbolikus jelentőségű ötletekkel áll elő. Ebben kölcsönösen támogatják egymást a folytonosan nagyokat álmodó kormánnyal – nyilván azért is alkotta meg művészi intuíciójú főpolgármesterünk a főváros új zászlaját a magyar hadilobogó mintájára (fehér alapon nemzetiszínű farkasfogak, középen a címerrel), hogy ezzel is jelezze: az általa vezetett főváros lelkesen részt vesz a kormány összes nagy háborújában. Van persze egy nagy baj, tudniillik a pénzhiány – ám a mi fantasztáink Harpagon elvét próbálják követni: sok pénzből úgymond a bolond is tud főzni, az igazi művészet az, ha kevés pénzből készítünk pompás lakomákat.

Távlatilag persze mindenféle csudákat lehet ígérni. Most például ismét előkerült a végrehajtó hatalmi ág kiköltöztetése a törvényhozó hatalom (az országgyűlés) házából (az Országházból). Ezt az előző kormányzat is tervezte, s elég épeszű ötletnek látszott a miniszterelnökség átköltöztetése a Földművelésügyi Minisztérium épületébe, miközben a volt Kúria épületét megkapja a Legfelsőbb Bíróság, vagy az a – bármilyen néven működő – testület, amit még meghagynak belőle. De most megint a budai Vár van napirenden mint rezidencia: a jelenleg államfői székhelynek szépen kiépített Sándor-palota mint miniszterelnöki hivatal – bár mindenki tudja, hogy a mai közlekedési viszonyok mellett tökéletesen alkalmatlan e célra. És akkor az államfő (vagy netán a kormányfő is?) a volt királyi palotába költözhetne. Egyszer, a múlt században, volt már egy neobarokk Magyarország, most akkor lehetne egy neo-neobarokk. Azzal az eltéréssel, hogy a királyi koronát változatlanul az Országházban hagynák, hogy mint „Szent Korona” onnan sugalmazza a képviselőknek az egyéni törvényjavaslatok és azok módosításainak, valamint a módosítások módosításainak sorát. Horthy kormányzónak soha nem jutott volna eszébe efféle sültparaszti ötlet, ő még tudta, hogy a koronának az államfői rezidencián a helye.

Már az első variáció is sok pénzbe kerülne természetesen: kellene egy új minisztériumi és egy új múzeumi épület. A második variáció meg még többe: új épületre lenne szüksége a Nemzeti Galériának és a Széchényi Könyvtárnak. Tudjuk persze, hogy sem a két múzeum, sem a könyvtár nem egy neki készült ideális épületben van, na de legalább van valahol. Mondják, igen, hogy lesz majd egy múzeumi negyed: qui vivra, verra. Egyelőre azt a bár primitív, de legalább józan paraszti ésszel jól fölfogható ötletet sem tudta a városvezetés tisztességesen megvalósítani, hogy a Károly körúti bazársor helyére tervezett posztmodern csodapalota helyére (ami nekem nem hiányzik, mert utálom a posztmodern izéket) egy szerény parkot építsenek. Na jó, a fák ott vannak, csak hát városépítészeti szempontból a déli oldal tűzfalas épületeihez mégiscsak kellene valami lezáró és az északi oldalon található templommal harmonizáló épületszárny, mert falfestések és hasonlók csak még jobban kiemelik a torzó jelleget. Ha erre nincs pénz, honnan a pokolból lenne akkor múzeumi negyedre?

És a legújabb idea, hát az aztán valami! A dunai panoráma elrontásához, úgy tűnik, nem elég egy partravetett rusnya cet, drótkötélpályát terveznek a folyó fölé személyszállító kabinokkal! És hivatkoznak többek közt Barcelonára, hogy az milyen remek és gyönyörű. Hát akkor kérem a tisztelt olvasót, nézze meg ezt a képet.


Forrás: SpainSearch.net

A barcelonai drótkötélpálya és kabinvasút látható rajta, s az is, hogy hol helyezkedik el: a kikötőben, a móló mögött a nyílt tengerrel. Nem pedig egy mindkét rakparton épületekkel szegélyezett folyó fölött, a belváros közepén. Ha ez az őrültség megvalósulna, teljesen tönkretenné Budapest városképét. Egyetlen dolog vigasztalhat bennünket és éltetheti a lokálpatriótai reményt: biztosra vehetjük, hogy úgysem lesz rá pénz, egy megveszekedett peták sem.



Lendvai L. Ferenc                   


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!