Képünk a világban – német nyelvű és orosz sajtóhírek és kommentárok



A Kommerszant Demján Sándor tervezett szentpétervári nagy üzletéről – A Nyezaviszimaja Gazeta a magyar médiatörvényről – Süddeutsche Zeitung: Forradalom a Fidesznek, Orbán kormányfő beindul – Der Standard: Magyarországon görög az elbocsátási hullám a közszolgálati médiánál – FAZ: A magyar parlament elfogadta a megszigorított médiatörvényt – Wirtschaftsblatt: Magyarország munkára akarja kényszeríteni a szociális segélyre szorulókat – Die Presse: Magyarország megvonja a szubvenciókat a felekezetektől

Kommerszant: A Művészetek palotája a depóba megy

„Péterváron újabb városépítészeti botrány van kialakulóban” alcímmel számol be az orosz üzleti lap Demján Sándor tervezett szentpétervári építkezéséről.

A szentpétervári városi hatóságok hétfőn írtak alá megállapodást Demján Sándorral, a TriGránit elnökével a Vasziljevszkij-szigeten 10 milliárd rubeles beruházással építendő Művészetek palotájáról. A projekt megvalósításához azonban le kell bontani a villamosok számára épült első oroszországi depó egy részét, s ez újabb nagy feltűnést keltő városépítészeti botránnyá fajulhat.

A megállapodást Valentyina Matvijenko kormányzó távollétében írták alá, noha Matvijenko tervezett lemondásáig még mintegy két hónap van hátra. A kiküldetésben lévő kormányzó helyett a felelősséget helyettese, Mihail Oszejevszkij vállalta, noha a projekt kezdeményezője éppen Matvijenko volt 2007-ben, amikor a legmagasabbra csaptak az indulatok az Ohta központ, valamint a Szmolnij (a szentpétervári önkormányzat – a szerk.) egyéb vitatott építészeti tervei miatt. Akkoriban egy látogatás során a kormányzónak megtetszett a TriGranit által épített budapesti Művészetek palotája, és előzetes megállapodást írt alá egy hasonló komplexum szentpétervári felépítéséről. Ennek a 20. század elején épült első oroszországi villamos depóban találtak helyet, amelyet az ipari építészet értékes objektumának tartanak. A városi hatóságok már feladtak új építkezés céljából egy másik villamosdepót, amelynek a helyén a VTB Development elnevezésű cég – amelynek élén Szergej Matvijenko, a kormányzó fia áll – a városi adminisztráció új székhelyét, a Névai Városházát építi fel.

Az önkormányzat 2009-ben egyeztette a magyar befektető által rendelt szakértői véleményt, amely a Vasziljevszkij-szigeten álló három történelmi épületet „hat fél-szerájnak” minősítette. Emellett csupán az épületeknek a majdani Művészetek Palotája telkén kívül eső részei kapták meg a regionális műemlék státust, másik felüket felszabadították a műemléki védelem alól.

A Művészetek palotája mellett fel akartak építeni egy tévégyárat is a televíziós sorozatok forgatására, de akkor a médiapiac résztvevői egyhangúlag közölték, hogy Szentpéterváron nincs szükség új forgatási pavilonokra. A koncepciót átdolgozták, s most 1600 személy befogadására alkalmas, szuper-korszerű, az események közvetítésére multimédia-stúdióval ellátott koncertterem, kongresszusi központ és kiállítási komplexum építését irányozza elő a „kongresszus-turizmus” és a „kreatív gazdaság” elősegítésére. Emellett a magyar beruházó a széles körben nem közzétett, és utóbb érvénytelennek minősített pályázat egyetlen résztvevőjének bizonyult. Az így kiválasztott beruházónak két év alatt kell felépítenie a komplexumot, aztán kilenc évig  üzemelteti majd, miközben a város kasszájából kompenzálják kiadásait (az építkezés mintegy 10 milliárd rubelbe kerül). A megvásárolt komplexum aztán a város tulajdonába kerül.

Demján Sándor hétfőn azt mondta, a projekt lehetővé teszi az orosz és a szentpétervári kultúra jó eladását, és ebben sokkal több a perspektíva, mint a kőolaj és a földgáz eladásában. Egyébként az építendő Művészetek palotája és a Gazprom felhőkarcoló akadozó projektje sok tekintetben hasonló.

A szakértői vélemény felháborodást váltott ki a szentpétervári önkormányzat mellett működő kulturális örökség tanácsában, amelynek tagjai közül többen nyilvánosan „hamisnak és megrendeltnek” minősítették. Az Összorosz Műemlékvédő Közösség (VOOPiK) alternatív szakértői véleményt készíttetett Tatyjana Kudrjavceva  moszkvai szakértővel, amelynek alapján a kulturális minisztériumnak megküldtek egy iratcsomagot, hogy nyilvánítsa szövetségi jelentőségű műemlékké az érintett objektumot. A dokumentumokat a minisztérium a már feloszlatás alatt álló Műemlékvédelmi Felügyelőség nélkül elemezte, és Andrej Buszigin miniszterhelyettes június 19-én bejelentette, hogy a dokumentáció formailag hiányos. A szentpétervári hatóságok ezt a nem végleges döntést tartalmazó bejelentést olybá vették, mintha a minisztérium elutasította volna az objektumok szövetségi jelentőségű műemlékké nyilvánítását, és sietve bejelentették a projekt megkezdését.

Mint hétfőn kiderült, még nincsenek jóváhagyva a telek határai, amelynek érdekében a Szmolnij kész „fél-szerájokká” „elfűrészelni” a történelmi épületeket. Ha ezt jóváhagyják, a városvédők megtámadják a tervet bírósági úton – ígérte Alekszej Kovaljov, a VOOPiK szentpétervári szervezete elnöksége és a városi parlament tagja.

A hétfőn közzétett megállapodás rossz indulásnak bizonyulhat – írta a Kommerszant. A lap Grigorij Brjuhovtól, a Demján Sándorhoz és partnereihez tartozó Inveszt-Sztroj társaság – a beruházó – igazgatójától megtudta: a projektnek (az önkormányzat és a befektető kötelezettségeit rögzítő) pénzügyi lezárását december 1-jére halasztották. A hatóságok addigra kötelesek előkészíteni az építkezés számára a telket. Ám Szentpétervárnak addigra már más lesz a kormányzója, akinek kötelessége lesz az Egységes Oroszország Párt számára biztosítani az önkormányzati választások sikerét. A Művészetek palotája körüli városépítészeti botrány pedig aligha fogja ezt elősegíteni.

***

Nyezaviszimaja Gazeta: Ne sértsétek meg a többséget, avagy szólásszabadság magyar módra

Amikor a szólásszabadság problémái kerülnek szóba, az ember valahogy mindig a fejlődő országok különféle mértékben tekintélyelvű és vérszomjas rezsimjei jutnak az ember eszébe, de semmiképpen nem a jólétben élő Európa – kezdi írását Nyikolaj Szurkov. Most azonban a magyar újságírók, szerkesztők és médiamágnások, akik 20 év alatt megszokták a szabadság és a demokrácia bizonyos normáit, feszült várakozásba merevedtek. Július 1-jétől teljes egészében életbe lépett az új médiatörvény, amelynek elfogadása tavaly decemberben botrányt okozott az EU-ban.

Az ellenzék a törvényt csak a szólásszabadság korlátozására tett kísérletnek nevezi, a hatalom szerint a negyedik hatalmi ág rendbetételéről van szó. A jogszabály bírálóinak alapvető kifogásai úgy foglalhatók össze, hogy a média ellenőrzését kivételesen széles felhatalmazásokkal bíró, egyetlen pártot képviselő testület kezébe adják, s hogy a jogszabályban foglalt követelmények rendkívül homályosak, mint például a kiegyensúlyozottság vagy a többség védelme a támadó kisebbségekkel szemben, s e követelmények megsértéséért sok ezres bírságok róhatók ki, amelyek egyes orgánumok fennmaradását veszélyeztethetik.

A bírálók szóvá teszik a törvény sok kétértelmű megfogalmazását, így „a közrend védelmét”, vagy „a család védelmét”, amelyeket úgy lehet értelmezni, ahogyan az előnyös a hatalomnak. A kételyek másik oka: a törvényt néhány hónap alatt dolgozták ki és fogadták el, miközben olyan országokban, mint például Nagy-Britannia, ez évekbe telt volna. Emellett a bírságokon kívül, amelyek mértéke kizárólag a hivatalos személyek akaratától függ, a médiatörvény egyszerre több csapdát is tartalmaz. Egyebek között veszélybe került az újságírók joga forrásaik védelméhez azokban az esetekben, amikor az ügy „államérdeket” érint (itt sem derül ki, mit értenek ezen).

A törvény támogatóinak saját érveik vannak: hogy az európai tapasztalatok alapján állították össze (gyakorlatilag azonos a megfelelő brit törvénnyel), s hogy objektíve szükséges volt az elfogadása, mivel megjelentek új sugárzási technológiák.

A kormányzó Fidesz képviselői hangsúlyozzák, hogy létezik magyar alkotmánybíróság, amely beavatkozott volna, ha valóban veszélybe került volna a szólásszabadság. A hatóságok állítják, hogy az újságíróktól csak akkor fogják megkövetelni forrásaik feltárását, ha államtitokról lesz szó, a politikai egyensúly megsértése miatt a tévéadókat egyáltalán nem fogják bírságolni, csupán közzéteszik a tényt, hogy a nézők értsék, kivel van dolguk. A hivatalos képviselők magtól értetődő módon kitartanak amellett, hogy az új törvény semmiképpen nem merénylet az újságírók szabadsága ellen. Emlékeztetnek rá, hogy a sajtót ellenőrzik még a „régi demokráciákban” is.

Maguk az újságírók azonban másként gondolják. Nemrég módom volt Magyarországon járni, és meghallgatni véleményüket, valamint a jogvédők és különböző politikai erők nézeteit.

Típusépület Budapest szélén. Kávéautomaták, a legjobb munkatársak fényképei állványokon, a cigarettafüst kiszellőztethetetlen szaga. Ez az egyik legnagyobb magyar baloldali lap, a Népszabadság szerkesztősége. Horváth Gábor főszerkesztő meséli, hogy a kommunista kormányzás egész időszakában egyetlen munkatárs sem maradt Nyugaton, miközben az új médiatörvény elfogadása előtt a washingtoni tudósító úgy döntött, hogy kiküldetése végeztével nem tér haza, és felmondott. Igaz, rögtön hozzáteszi, hogy ennek nincs köze a médiatörvényhez, a kolléga gyerekei Kanadában élnek stb. Az igazság kedvéért meg kell mondani, hogy a levegőben egyértelműen érezhető a vihar előtti feszültség. A szerkesztő elismerte: bár a lap ugyanúgy működik, mint korábban, meg kell várni, milyen magatartást tanúsítanak a hatóságok július 1. után.

Magánbeszélgetésekben a mostani kormány ellenfelei és néhány európai hivatalnok is elismeri: jelenleg a helyzet a magyar sajtóban arra emlékeztet, mint amikor egy darab elején a falon függ egy fegyver, és annak előbb-utóbb el kell sülnie. Noha a sajtó feletti állami ellenőrzés Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban is létezik, ott megvan a megfelelő politikai kultúra és hagyomány, amely kizárja, hogy a hatalom visszaéljen a lehetőségeivel.

Az új médiatörvény eddig az elektronikus sajtóra hatott leginkább. Ezért azzal a kérdéssel, hogy „mi változott?”, egy nagy kereskedelmi tévéadó főszerkesztőjéhez fordultam. Az illető szerint az adó mindig kiegyensúlyozott pozíciót foglalt el, a hírekben az idő 60 százalékát a kormányzó pártnak, 40 százalékát az ellenzéknek szánta, de most bonyolultabbá vált a munka, több szempontból kell mindent vizsgálni.

Meg kell érteni: öncenzúráról van szó, amely egyre erősödik. Ez érthető is, mert a kereskedelmi adónak, amelyek többnyire külföldiek tulajdonában vannak, meg kell őrizni a kormány által osztott frekvenciát, és pénzt kell keresni, míg a helyi politika kevéssé izgatja őket.

Újságírók szóvá teszik, hogy a politikai hírek általában is fokozatosan eltűnnek az éterből, s helyüket a balesetek és hasonló események végtelen sora foglalja el.

Akadnak más riasztó jelek is. A magyar jogvédők elmondták, hogy a közszolgálati televízió műsoridejében 85 százalékot a Fidesz képviselőinek megszólalásai tesznek ki, a többi az előző kormány bírálata.

Jóval keményebben nyilatkozott az új törvényről Bogár Zsolt, a magyar közszolgálati rádió volt kommentátora. Miért csak volt? Mert az új médiatörvény elfogadása után élő adásban egy perc néma csendet tartott. Amint mondta, most az újságírók kétszer is meggondolják, mielőtt hozzányúlnak egy témához. Nem akarnak problémákat politikai anyagok miatt. A kereskedelmi adók igyekeznek egyáltalán nem foglalkozni politikával. Annál is inkább, mivel az új törvény tartalmaz egy számukra fontos szabályt: több időt engedélyez a reklámokra.

A helyzet ugyan meglehetősen komornak tűnik, az ellenzéknek és az újságírók egy részének megmarad a remény az internetre, amelyet jóval nehezebb ellenőrizni. És van még egy tényező, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni: az európai intézmények fokozott figyelme az országban uralkodó helyzet és a Fidesz tevékenysége iránt. Néhány megfigyelő egyenesen arra céloz, hogy ha Orbán Viktor miniszterelnök túlságosan messzire megy, az európai partnerek, például Németország, egyszerűen megfoszthatják az anyagi támogatástól.

Bár lehetséges, hogy a probléma nem a médiatörvény, hanem annak tisztességes alkalmazása. Ezért nem zárható ki, hogy éppen a médiatörvény, illetve alkalmazása afféle lakmuszpapírrá válik, amely megmutatja a szocializmus romjain kifejlődött magyar demokrácia érettségét.

***

Süddeutsche Zeitung: Forradalom a Fidesznek – Orbán kormányfő beindul

Európa reagálásától nem zavartatva magát, Orbán Viktor miniszterelnök komolyra fordította a dolgot, és átépíti a köztársaságot pártja, a Fidesz szükségletei szerint. Egy csapásra 600 szerkesztőt bocsátottak el, a közszolgálati média főnöke egy olyan ember lesz, akit hírhamisítóként lelepleztek – írja cikkében  Michael Frank.

Újraválasztásakor a küldöttek a szavazatok 99 százalékával köszönték meg a pártvezérnek, hogy így megfogja a dolgok végét. Orbán Viktor, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke előzőleg fiatal demokratái pártkongresszusán tréfásan ecsetelte, mi a véleménye az európai parlamentarizmusról: a strasbourgi parlamentben bőséges „pofonokkal és barackokkal” világossá tette a képviselők számára, hogy Budapest nem hagy magának előírni semmit. Így a vitatott médiatörvénynél sem, amelynek rigid büntetőszabályai éppen július 1-jén, a magyar soros uniós elnökség végén léptek életbe.

A saját országban az engedetleneket mostanság a „baracknál” súlyosabb sújtja. Magyarország közszolgálati médiumai, amelyeket egy MTVA elnevezésű monumentális információs tömbbe vontak össze, 1000 munkatársat dobnak ki, többségükben újságírókat.

A hírhamisító főnök lesz

Az első löketben elbocsátott 600 szerkesztő, szerző és műsorvezető között makulátlan hírnevű, kitüntetett személyek vannak. Újságírók, akik egyetlen párt vonalához vagy világnézethez sem sorolhatók, akiknek, ideológiailag nyíltan, egy lehetőleg semleges tájékoztatás vázát kellene alkotni.

Még további 400 kék boríték következik. Azok kiket érintenek? Ajánlatos megfelelően méltatni a Fidesz és miniszterelnöke igazságait. Mert kétharmados többségükkel ők uralnak minden testületet.

Fél Európa hiába háborodik fel az új magyar médiajog totalitárius vonásai miatt. Beigazolódnak a jóslatok, amelyek szerint Orbán és Magyarország jobboldali nemzeti többsége a soros uniós elnökség vége után indul be igazán, hogy teljesen a párt szükségleteinek megfelelően építse át a köztársaságot.

A média feletti felépítmény már teljesen a kezükben van. Gigászi központi szerkesztőség igazgatja mind a négy tévé, mind a hét rádióadó és a szintén közszolgálati hírügynökség tájékoztatását.

A Hír- és Háttérfőosztály élére egy olyan szerkesztőt neveztek ki, aki csak nemrég hírhamisítóként tett ki magáért Daniel Cohn-Bendit, az Európai Parlament zöld képviselője budapesti látogatása alkalmából.* És most érvényesek a médiatörvény büntetőelőírásai is a nyomtatott sajtó és az internet engedetlen szerkesztőségei számára.

„Forradalom: legalább 25 év Fideszért”

Egy ombudsman – a sajtó köreiben a „cenzornak” nevezik – még a bloggereket is ellenőrzi. És az egyik utolsó, politikailag kényes rádióadót, a Klubrádiót a vég fenyegeti. Az adó főleg liberális és baloldali szavazókat gyűjt be, műsoraiban heves viták folynak. Most meg kell újítani a frekvenciaengedélyét. A hatóság subidu-szórakoztató programra írta ki a frekvenciát. Vagyis a Klubrádió alighanem egészen „korrekt” módon veszíti el engedélyét.

Orbán emberei közben fáradhatatlanul dolgoznak tovább, most bírákat nevezhetnek ki. A gyanúsítottak jogait megnyirbálják. A választási törvény olyan megdöbbentő módon részesíti előnyben a parlamenti többséget, hogy Orbán a szavazatok „csak” 53 százalékával a képviselők több mint kétharmadának parancsol. Orbán sikeresen dolgozik jóslatán: reformjai forradalmat jelentenek, „legalább 25 év Fideszért”.

_______

* Lásd napi aprónkat: Hírhamisítás nem akadály
   és hírösszefoglalónkat: MTVA: hírhamisítás nem akadály (a Papp Dániel-eset)

***

Der Standard: Magyarországon görög az elbocsátási hullám a közszolgálati médiánál

Az ellenzék a „tisztogatási hullám” ellen tüntet; Pulitzer-díjas is kapott kék levelet – számol be a liberális osztrák lap az elbocsátásokról az APA hírügynökség tudósítása alapján.

A magyar közszolgálati médiánál teljes erővel folynak a tömeges elbocsátások. Mihelyt Magyarország június végén abszolválta a soros uniós elnökséget, megkezdődött a jobboldali konzervatív kormány „tisztogatás akciója” – ahogyan az ellenzék az elbocsátási hullámot minősítette. Ennek során az első körben egyelőre a média 550 munkatársa kapta meg az elbocsátó levelet, további 400-500 elbocsátás következik ősszel. Ezzel a munkatársak harmadát küldik el, és a tervek szerint hárommilliárd forintot (11,12 millió eurót) takarítanak meg.

Az elbocsátottak között a sajtóbeszámolók szerint tekintélyes díjakkal kitüntetett újságírók vannak, és egy Pulitzer-díjas is. Az állami tévék és az állami rádió híreiben a tömeges elbocsátásokat egyelőre nem említették. Miközben „az átláthatóbb, hatékony közszolgálati média létrehozásával és az átfedések felszámolásával” indokolják az elbocsátásokat, a közszolgálatiak szakszervezeti tanácsa tartós tüntetéseket jelentett be. Addig szándékoznak tiltakozni, amíg le nem állítják az elbocsátási hullámot és nem kezdődnek tárgyalások.


Hiányzó átszervezési tervek

Azt is bírálják, hogy az elbocsátásokkal párhuzamosan semmiféle műsor- és átszervezési tervet nem mutattak be. A sajtó egyben arra is emlékeztet, hogy az elbocsátásokat Papp Dániel, a magyar központi médiaszerkesztőség főszerkesztője foganatosítja. Pappot olyan újságíróként mutatják be, akinek a karrierje a jobboldali radikális Jobbikon és az Echo szélsőjobboldali tévéadón át vezetett a magyar médiaszerkesztőség élére. Sajtójelentések szerint a 32 éves Papp volt a felelős egy Daniel Cohn-Benditről szóló manipulált tudósításért, amikor a politikus részt vett a magyar zöldek egyik sajtótájékoztatóján.


Médiatörvény

A médiatörvényt hétfőn este a Fidesz és a KDNP kétharmados többségével módosították. Ezzel a törvény alapján az NMHH médiahatóság által kirótt bírságokat és a hatóságnak fizetendő illetékeket közadósságént sorolják be, amelyeket az adókhoz hasonlóan be lehet hajtani. Ezzel a magántévé- és rádióadók nem pályázhatnak frekvenciákra, amennyiben adósságaik vannak a médiahatóságnál. Egyben meghatározták azokat a témaköröket is, amelyekben a médiahatóság elnöke rendeleteket hozhat. Ezek között van a frekvenciák elosztása, valamint a frekvenciák használatának átruházásával kapcsolatos szabályozás.

A magyar médiatörvény elleni nemzetközi tiltakozásoknak nem akar vége szakadni. Ezt újra érzékelhette Orbán Viktor magyar kormányfő is a strasbourgi parlamentben, ahol újra élesen bírálták a „szájkosár-törvényt”. Orbán azonban újfent kijelentette, hogy Magyarország nem hagy magának előírni semmit, és kikért magának mindenféle beavatkozást országa belügyeibe.

***

FAZ: A magyar parlament elfogadta a megszigorított médiatörvényt

A magyar parlament jóváhagyta a médiatörvény megszigorítását. A magántévé- és rádióadókra ezzel nagyobb nyomás nehezedik. Eladósodás esetén például nem pályázhatnak frekvenciákra – számol be a Frankfurter Allgemeine Zeitung honlapja a magyarországi médiafejleményekről.

Magyarországon megszigorították a médiatörvényt. A megfelelő előterjesztést a parlament hétfőn későn este fogadta el. Ezzel nagyobb nyomás nehezedik a magán tévé- és rádióadókra: egyebek mellett így nem pályázhatnak frekvenciákra, amennyiben adósságuk van az NMHH médiahatóságnál.

Az adósságok lehetnek illetékek vagy bírságok. Bírságokat az NMHH a már december végén elfogadott törvény értelmében neki nem tetsző szerkesztőségi írások miatt is kiróhat.

Elbocsátási hullám az állami médiánál

Ezen felül az NMHH egy új szabályozás értelmében minden évben eldöntheti, mely állami tévé- és rádióadókat működteti tovább. A jobboldali nemzeti kormánypárt, a Fidesz ezt esetleges finanszírozási problémákkal indokolta. Az állami MTV és Duna TV, a rádió és a hírügynökség hírgyártását már tavaly központosították, és egy úgynevezett hírközpontban vonták össze.

Az állami médiánál jelenleg elbocsátási hullám zajlik. Ezen a szerdán újságírók és műszakiak szándékoznak tiltakozni ezek ellen az intézkedések ellen Budapesten. A rendőrszakszervezet csatlakozni akar a tiltakozáshoz. A 2000 alkalmazott közül kereken 550 már megkapta az elbocsátásról szóló értesítést. A tervek szerint ősszel további 1000 szerkesztő és műszaki veszíti el az állását.

***

Wirtschaftsblatt: Magyarország munkára akarja kényszeríteni a szociális segélyre szorulókat

A jobboldali nemzeti magyar kormány a szociális segélyre szorulókat munkára akarja kényszeríteni – írja az osztrák gazdasági lap az APA hírügynökség híre alapján. A tervek szerint a munkaképes érintettek elveszítik jogosultságukat bármiféle állami anyagi juttatásra, ha megtagadják az állam vagy a települések által ajánlott munka elfogadását.

Ezt az a törvény szabályozza, amelyet a magyar országgyűlés hétfőn késő este fogadott el. A médiában előzőleg olyan aggályok láttak napvilágot, amelyek szerint „munkatáborok” épülnek majd a romáknak, mivel ebben a népcsoportban különösen sokan szorulnak szociális segélyre. Az új törvény legfontosabb szabályozásai szeptember 1-jén lépnek életbe.

A törvénymódosítás előirányozza, hogy a szociális segélyre szorulókat kötelezni lehessen a települések érdekében végzendő munkákra. Ezen utcasöprést, középületek karbantartását, kerti és erdei munkákat, de nagy állami projektek építkezésein való munkát is értenek. A törvény mindehhez rögzíti, hogy az érintettek a lakhelyüktől távol eső munkákra is kényszeríthetők.

Ezzel egyidejűleg a parlament az eddigi 270 napról 90 napra csökkentette azt az időtartamot, amelyben munkanélkülieknek joguk van segélyekhez. Az úgynevezett „közösségi munkaprogramtól” a kormány 300-300 ezer nem foglalkoztatott „aktiválását” várja.

***

Die Presse: Magyarország megvonja a szubvenciókat a felekezetektől

Az eddigi 350 vallási közösség közül csak 14-et ismernek el, köztük több keresztény, zsidó és muzulmán felekezetet. A többieknek most újra pályázni kell az állami támogatásra – számol be az osztrák konzervatív lap a magyar egyházügyi törvényről.

Magyarországon az eddigi 350 vallási közösség közül már csak 14 élvez állami elismertséget. Így döntött a magyar parlament keddre virradó éjszaka, nem sokkal éjfél után, hosszú, ellentmondásos viták után.

Az elismerés együtt jár az állami pénzügyi támogatáshoz való joggal. Kisebb vallási csoportok, amelyektől most megtagadták az állami elismerést, ezzel elveszítik a szubvenciókat, amelyekkel eddig szociális tevékenységüket finanszírozták.

A törvény értelmében a kereszténység több katolikus, protestáns és ortodox felekezetét ismerik el, továbbá több zsidó és muzulmán vallási közösséget is. Azok a vallási csoportok, amelyeket kizártak, továbbra is pályázhatnak állami elismerésre. Ennek feltétele, hogy legalább 20 éve létezzenek Magyarországon.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!