rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. július 15.

Iványi Gábor metodista lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke


Bolgár György: - Témánk megint az egyházi törvény, illetve néhány Önt, illetve egyházát és másokat érintő érdekes vonása vagy történeti emléke. De kezdjük a legfrissebbel: a mai Népszabadság fedezte föl azt, hogy van egy kínos elnézés az egyházi törvényben, egy belső ellentmondás, mert az új törvény nem köti ezer taghoz az egyházi státusz megszerzését, de mégis csak benne maradt az a kitétel, hogy legalább ezer természetes személy neve kell ahhoz, hogy az egyházi nyilvántartási kérelmet be lehessen nyújtani. Magyarán ki is vették belőle, meg benne is hagyták. Ilyen kapkodva született ez a törvény. Egyébként az Ön metodista egyházának van ennyi tagja?

Iványi Gábor: - Először is tisztázni szeretném, hogy Magyarországon több metodista alapú egyházközösség létezik. Két nagyobb, a Magyarországi Metodista Egyház, és 1981 óta a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, amely azokból a metodistákból alakult, akiket a hetvenes években közel nyolc éven át a hatóság zaklatott. Akkor illegalitásban éltek a gyülekezeteink és többen felfüggesztett börtönbüntetést kaptunk, házkutatásokon és mindenféle egyéb zaklatáson mentünk keresztül. Állandó létbizonytalanságban és rendőri megfigyelés alatt éltünk.

- 1981-ben ennek vége lett?

- 1981-ben lényegében vége lett. Ugye az Egyházügyi Hivatal még egy pár évig működött, és egészen 1988-ig – ha jól emlékszem, akkor szűnt meg, valamikor 1988 végén – még sok borsot tört az orrunk alá, és sok kérdésben kellett harcolni velük.

- De már egyházként harcolhattak.

- Már egyházként, persze. És az az érdekes, hogy egyébként az elismeréskor sok tekintetben az Állami Egyházügyi Hivatal azt a hét és fél évet is elismerte egyházi működésnek, ami alatt mi nyilvánosan képviseltük, hogy nem mondunk le az egyházi státuszunkról, sem nem tekintjük magunkat szakadároknak. Nem mi akartunk külön felekezetté alakulni, hanem az Állami Egyházügyi Hivatal és hatóságok közreműködésével kirekesztett csoport vagyunk. Istentiszteleteinket megtartottuk folyamatosan, felfüggesztett börtönbüntetést is úgy kaptuk, hogyha felhagyunk az illegális tevékenységgel, értsd ez alatt, hogy végezzük tovább a gyülekezeti, lelkipásztori munkát. De a bírósági tárgyaláson is megmondtuk, hogy nem kívánunk felhagyni ezzel, s én például éppen megemlítettem, amikor az én perem folyt, hogy ma este is, épp a tárgyalás napján, bibliaóra lesz ekkor és ekkor, és meg fogom tartani ezt a bibliaórát. És a végén nem kellett – egy kis előzetes volt mindössze – börtönbe vonulni. És mondom, ezt a hét évet mindenféle zaklatás ellenére végül is az Egyházügyi Hivatal nemcsak elismerte, hanem például az ez idő alatt a repülőegyetem mintájára szervezett teológiai tanulmányok folytatását vagy az annak nyomán kiosztott diplomákat is elismerte, amikor elismert bennünket. Ennek alapján vette tudomásul azokat a lelkészeket, akik 1981-től a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség lelkészi karát alkották. Azért lett ez a név, mert a kezdőbetűk, a MET emlékeztet a Metodista Egyházra, de már az 1895. évi 43. törvény alapján ismertek el bennünket új felekezetként, s nem lehetett két egyforma nevű, nevében összetéveszthető felekezet.

- Azért is kezdtem én úgy, hogy az Ön metodista egyháza, mert több van. De a lényeg az, hogy azért ennek van pontos neve is és van egy nagyon is sajátos története. De most ott tartanak, hogy miközben 1981-től elismert egyház voltak, az új egyházügyi törvény vagy az egyházi törvény szerint mégsem számítanak az elismert egyházak közé, és majd kérelmezniük kell, hogy elfogadtassák magukat újból.

- Az idén ünnepeltük volna a harmincadik évfordulónkat.

- És teljesíteni tudják a törvényben elvárt követelményeket?

- Inkább úgy fogalmaznék, hogy teljesíteni tudnánk ezeket a feltételeket. Vitatjuk, hogy ez a törvény megfelel mind megszületésében, mind pedig új feltételeiben vagy elvárásaiban azoknak a kitételeknek, amelyeknek egy ilyen törvénynek meg kell felelnie. Az indíttatás maga hamis volt.

- S hol fogják ezt vitatni?

- Csak részleteket hadd mondjak belőle, mindenképpen fogunk a köztársasági elnökhöz fordulni, hogy ne írja alá. Meg fogjuk keresni az összes létező fórumot, ahol ki fogjuk fejteni jogi és egyéb álláspontunkat, és természetesen fegyelmezetten fogjuk átélni azt, ha a próbálkozásaink nem járnak sikerrel. Ami nem könnyű dolog, mert nemcsak a gyülekezeteinkről van szó, nemcsak a kisebbek között vagyunk, hanem kicsit versenyben vagyunk a nagyobbak némelyikével is, ez az egyik legnagyobb intézményfenntartó egyház. Különösen hajléktalanokat, szegényeket, időseket gondozunk, és az iskoláinkban is ez volt az egyik szempont, hogy az átvett intézményben a hátrányos helyzetű gyerekek aránya legalább hatvan százalék kell hogy legyen és kilencven százalék fölött van. Kétezer ötszáz gyerek jár a különböző iskoláinkba, óvodáinkba, középiskoláinkba, az idén először érettségiztek nálunk hajléktalanok is teljesen külső szakértő bizottság előtt, tehát nem adtunk kegyelemből matúrát senkinek. És ez úgy tűnik, senkit nem érdekel.

- Az intézmények fenntartása megváltozik akkor, ha Önök nem tartoznak az elismert egyházak közé?

- Természetesen megváltozik, mert ezek egyházi fenntartású intézmények voltak eddig, és azt kell tudni, hogy ott, ahol nem kvázi alapítványi iskolaként működik egy egyházi intézmény – és mindjárt megvilágítom, hogy miért mondtam ezt így – még az egyházi kiegészítő támogatással sem lehet nullszaldóssá tenni az intézmény működtetését. S az a helyzet, hogy az egyházi fenntartású oktatási intézmények általában úgy működnek, hogy a szülők is adnak támogatást, és az adott város is. Mi többnyire szegény településeken vagy kerületekben működtetünk intézményeket. Nagyon sok esetben nemhogy támogatást nem kapunk a szegény családoktól, hanem mi támogatjuk őket, több helyen bejárnak hozzánk hétvégén is étkezni, mert nagyon sok család van, ahol a gyerekek péntek délután és hétfő délelőtt az utolsó uzsonna és az első tízórai között nemigen esznek. Tehát ahol meg tudjuk tenni, és van konyhánk, és ez működik hétvégén, így itt például a VIII. kerületben a Dankó utcában, ahol a központunk van, ott bejárnak családok is, akiknek a gyerekei az óvodánkba, iskolánkba járnak, és ott étkeznek nálunk, vagy küldünk csomagot hétvégén nekik. Aztán mindenféle ruhaosztásban és egyéb dologban, vagy ha módunk volt, eddig fölvettünk munkába külön helyeken, intézményeinkben közülük sokakat. Ennek nyilvánvalóan vége, mert ha nincs egyházi státusz, akkor az összes intézmény összeomlik. Elvben az egyesület is addig, amíg az egyesületi törvényt meg nem változtatják, tarthat fent esetleg oktatási intézményt, amennyiben benne van az alapszabályában. Mondjuk nekünk vannak civil szervezeteink is, ezeknek benne van az alapszabályában, de a civil szervezet nem nagyon tudja egyéb bevételek híján ezeket az intézményeket teljes körűen fenntartani.

- Az Önök egyházának kizárása az elismert egyházak közül azért is fölöttébb különös, mert ahogy különböző internetes fórumokon olvastam, Ön volt az, aki annak idején megkeresztelte Orbán Viktor két legidősebb gyerekét, sőt azt is olvastam – nem tudom, igaz-e –, hogy Ön adta össze Orbán Viktort és feleségét. Tehát esküvői szertartást is Ön tartott. Ez igaz?

- Igen, hadd ne nevezzem meg a gyerekeket, akik nagyon aranyos fiatal felnőttekké lettek azóta, és azt gondolom, hogy egyszer büszkék lesznek arra, hogy én kereszteltem őket. És miután a szülők elmondták, hogy nem volt egyházi esküvőjük, megállapodtunk abban, hogy a gyerekeket megkeresztelem, megáldom az ő házasságukat egy egyszerű szertartás keretében, és ennek még egy érdekessége van, hogy erre a szertartásra a békásmegyeri lakótelep egyik blokkházának a pincéjében került sor, mert az elismerésünk után, nem tudom én hányban, végre sikerült kibérelni egy pincehelyiséget ott. Azóta templomot építettünk, de akkor ott egy nagyobb méretű tárolóból alakítottunk át egy ilyen helyiséget, tehát már-már őskeresztény körülmények között zajlott le ez a szertartás, ez őket is meghatotta, a gyülekezet is nagyon meg volt illetődve, és úgy érezték, hogy valami szép és fontos dolog történt. Azután amikor Orbán Viktor miniszterelnök lett, egyszer megkeresett a felesége, egy nagyon kedves nő, máig sem tudok mást mondani és mit is mondjak, a házaspár, mint egyszerű egyházi szolgálatot kérő házaspár, nyilván rokonszenves lenne, vagy ha nem, akkor is bárkinek a rendelkezésére állnék, amennyiben engem mint lelkipásztort megkeresne akár lelki gondozás, akár valamilyen szolgáltatás dolgában. De mondom, eljött az asszony, és elmondta, hogy szeretné a gyerekeket más felekezetbe átvinni, és kiadnám-e a keresztleveleket, amiket én természetesen kiadtam, de ettől még ezek a nevek benne vannak az egyházi anyakönyvben. Ha jól emlékszem, akkor az egyiknél a keresztszülők Kövér László és a felesége voltak, most nem tudnék visszaemlékezni, hogy a másik esetben ki volt, de ugyanígy álltam Kövér Lászlónak is a rendelkezésére, neki egy szomorúbb ügyben, az édesapját én temettem. Bár ez más politikusokkal is előfordult, olyanokkal, akik a rendszerváltás előtti időszakban kihagyták az életükből a vallási kérdéseket, és a rendszerváltás után nem volt semmiféle működő kapcsolatuk semmilyen egyházzal, én pedig többek előtt egy kicsit ismertebb voltam, akár a SZETA kapcsán, akár a demokratikus ellenzékből, akár mondjuk Nagy Imre újratemetése miatt. Amikor – azért most meg kell említenem – nem volt könnyű összeszedni azokat a lelkipásztorokat, akik elvállalták, hogy ezen az alkalmon a rendszerváltás előtt szolgálnak, és mint a 301-es parcellában, meg-megállva a kopjafáknál vagy egy-egy helyen imádságot mondanak, és arcukat adják ehhez az egész dologhoz. Tehát, talán ezért, megkerestek többen, és én készségesen álltam a rendelkezésükre mindenféle viszontelvárás nélkül.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!