rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. július 15.


Bolgár György kérdései a 2011. július 14-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy megállíthatatlanul gyengül a forint a svájci frankhoz képest. Vajon mivel lehetne megakadályozni a magyar devizahitelesek és talán egyes bankok összeomlását? Vajon jó-e, hogy ilyen helyzetben a kormány teljes erővel folytatja visszaállamosítási programját? A MOL-részvények megvásárlása után most a Magyar Villamos Művek venné meg egymilliárd euró körüli áron az E.ON nevű német cég magyarországi földgáz üzletágát. Erre van pénz?

Másik témánk, hogy szabadlábon védekezhet a kémkedéssel gyanúsított volt titokminiszter, Szilvásy György. Mégsem olyan súlyos az ügy?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy a XI. kerület volt szocialista polgármesterét, Molnár Gyulát és az SZDSZ-es alpolgármestert, Lakos Imrét hivatali visszaéléssel vádolja az ügyészség egy ingatlanértékesítés miatt?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke nekiment a kormánynak? A kormányzati befolyás és beavatkozás veszélyeire figyelmeztetve azt mondta a Bíróságok Napján tartott ünnepségen, hogy az aktuálpolitikai célú módosítások rendkívül aggályosak a demokratikus jogrend szempontjából, ha pedig az anyagi eszközök elosztása, bírói vizsgálatok, előmenetel, jutalmazás, befolyásolhatja az igazságszolgáltatást, az visszatérést jelent a rendszerváltás előtti kommunista adminisztrációhoz - jelentette ki Baka András. Nem találunk szavakat? Vagy mégis?

És végül beszéljük meg, hogy százezer forintos ösztöndíjat ajánl az egészségügyi kormányzat az idén kezdő orvosrezidenseknek, cserébe viszont tíz évig itthon kell maradniuk, és nem fogadhatnak el hálapénzt. A Magyar Rezidensszövetség szerint az államtitkár ezzel a bejelentéssel felborította az egy éve fennálló megegyezést arról, hogy az érintettekkel való tanácskozás nélkül nem hoz döntést az ügyükben. Ráadásul mindez nem oldja meg a problémát, ezért a szövetség továbbra is kitart felmondóleveles akciója mellett. Nesze semmi, fogd meg jól?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Iványi Gábor metodista lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke


Bolgár György: - Témánk megint az egyházi törvény, illetve néhány Önt, illetve egyházát és másokat érintő érdekes vonása vagy történeti emléke. De kezdjük a legfrissebbel: a mai Népszabadság fedezte föl azt, hogy van egy kínos elnézés az egyházi törvényben, egy belső ellentmondás, mert az új törvény nem köti ezer taghoz az egyházi státusz megszerzését, de mégis csak benne maradt az a kitétel, hogy legalább ezer természetes személy neve kell ahhoz, hogy az egyházi nyilvántartási kérelmet be lehessen nyújtani. Magyarán ki is vették belőle, meg benne is hagyták. Ilyen kapkodva született ez a törvény. Egyébként az Ön metodista egyházának van ennyi tagja?

Iványi Gábor: - Először is tisztázni szeretném, hogy Magyarországon több metodista alapú egyházközösség létezik. Két nagyobb, a Magyarországi Metodista Egyház, és 1981 óta a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, amely azokból a metodistákból alakult, akiket a hetvenes években közel nyolc éven át a hatóság zaklatott. Akkor illegalitásban éltek a gyülekezeteink és többen felfüggesztett börtönbüntetést kaptunk, házkutatásokon és mindenféle egyéb zaklatáson mentünk keresztül. Állandó létbizonytalanságban és rendőri megfigyelés alatt éltünk.

- 1981-ben ennek vége lett?

- 1981-ben lényegében vége lett. Ugye az Egyházügyi Hivatal még egy pár évig működött, és egészen 1988-ig – ha jól emlékszem, akkor szűnt meg, valamikor 1988 végén – még sok borsot tört az orrunk alá, és sok kérdésben kellett harcolni velük.

- De már egyházként harcolhattak.

- Már egyházként, persze. És az az érdekes, hogy egyébként az elismeréskor sok tekintetben az Állami Egyházügyi Hivatal azt a hét és fél évet is elismerte egyházi működésnek, ami alatt mi nyilvánosan képviseltük, hogy nem mondunk le az egyházi státuszunkról, sem nem tekintjük magunkat szakadároknak. Nem mi akartunk külön felekezetté alakulni, hanem az Állami Egyházügyi Hivatal és hatóságok közreműködésével kirekesztett csoport vagyunk. Istentiszteleteinket megtartottuk folyamatosan, felfüggesztett börtönbüntetést is úgy kaptuk, hogyha felhagyunk az illegális tevékenységgel, értsd ez alatt, hogy végezzük tovább a gyülekezeti, lelkipásztori munkát. De a bírósági tárgyaláson is megmondtuk, hogy nem kívánunk felhagyni ezzel, s én például éppen megemlítettem, amikor az én perem folyt, hogy ma este is, épp a tárgyalás napján, bibliaóra lesz ekkor és ekkor, és meg fogom tartani ezt a bibliaórát. És a végén nem kellett – egy kis előzetes volt mindössze – börtönbe vonulni. És mondom, ezt a hét évet mindenféle zaklatás ellenére végül is az Egyházügyi Hivatal nemcsak elismerte, hanem például az ez idő alatt a repülőegyetem mintájára szervezett teológiai tanulmányok folytatását vagy az annak nyomán kiosztott diplomákat is elismerte, amikor elismert bennünket. Ennek alapján vette tudomásul azokat a lelkészeket, akik 1981-től a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség lelkészi karát alkották. Azért lett ez a név, mert a kezdőbetűk, a MET emlékeztet a Metodista Egyházra, de már az 1895. évi 43. törvény alapján ismertek el bennünket új felekezetként, s nem lehetett két egyforma nevű, nevében összetéveszthető felekezet.

- Azért is kezdtem én úgy, hogy az Ön metodista egyháza, mert több van. De a lényeg az, hogy azért ennek van pontos neve is és van egy nagyon is sajátos története. De most ott tartanak, hogy miközben 1981-től elismert egyház voltak, az új egyházügyi törvény vagy az egyházi törvény szerint mégsem számítanak az elismert egyházak közé, és majd kérelmezniük kell, hogy elfogadtassák magukat újból.

- Az idén ünnepeltük volna a harmincadik évfordulónkat.

- És teljesíteni tudják a törvényben elvárt követelményeket?

- Inkább úgy fogalmaznék, hogy teljesíteni tudnánk ezeket a feltételeket. Vitatjuk, hogy ez a törvény megfelel mind megszületésében, mind pedig új feltételeiben vagy elvárásaiban azoknak a kitételeknek, amelyeknek egy ilyen törvénynek meg kell felelnie. Az indíttatás maga hamis volt.

- S hol fogják ezt vitatni?

- Csak részleteket hadd mondjak belőle, mindenképpen fogunk a köztársasági elnökhöz fordulni, hogy ne írja alá. Meg fogjuk keresni az összes létező fórumot, ahol ki fogjuk fejteni jogi és egyéb álláspontunkat, és természetesen fegyelmezetten fogjuk átélni azt, ha a próbálkozásaink nem járnak sikerrel. Ami nem könnyű dolog, mert nemcsak a gyülekezeteinkről van szó, nemcsak a kisebbek között vagyunk, hanem kicsit versenyben vagyunk a nagyobbak némelyikével is, ez az egyik legnagyobb intézményfenntartó egyház. Különösen hajléktalanokat, szegényeket, időseket gondozunk, és az iskoláinkban is ez volt az egyik szempont, hogy az átvett intézményben a hátrányos helyzetű gyerekek aránya legalább hatvan százalék kell hogy legyen és kilencven százalék fölött van. Kétezer ötszáz gyerek jár a különböző iskoláinkba, óvodáinkba, középiskoláinkba, az idén először érettségiztek nálunk hajléktalanok is teljesen külső szakértő bizottság előtt, tehát nem adtunk kegyelemből matúrát senkinek. És ez úgy tűnik, senkit nem érdekel.

- Az intézmények fenntartása megváltozik akkor, ha Önök nem tartoznak az elismert egyházak közé?

- Természetesen megváltozik, mert ezek egyházi fenntartású intézmények voltak eddig, és azt kell tudni, hogy ott, ahol nem kvázi alapítványi iskolaként működik egy egyházi intézmény – és mindjárt megvilágítom, hogy miért mondtam ezt így – még az egyházi kiegészítő támogatással sem lehet nullszaldóssá tenni az intézmény működtetését. S az a helyzet, hogy az egyházi fenntartású oktatási intézmények általában úgy működnek, hogy a szülők is adnak támogatást, és az adott város is. Mi többnyire szegény településeken vagy kerületekben működtetünk intézményeket. Nagyon sok esetben nemhogy támogatást nem kapunk a szegény családoktól, hanem mi támogatjuk őket, több helyen bejárnak hozzánk hétvégén is étkezni, mert nagyon sok család van, ahol a gyerekek péntek délután és hétfő délelőtt az utolsó uzsonna és az első tízórai között nemigen esznek. Tehát ahol meg tudjuk tenni, és van konyhánk, és ez működik hétvégén, így itt például a VIII. kerületben a Dankó utcában, ahol a központunk van, ott bejárnak családok is, akiknek a gyerekei az óvodánkba, iskolánkba járnak, és ott étkeznek nálunk, vagy küldünk csomagot hétvégén nekik. Aztán mindenféle ruhaosztásban és egyéb dologban, vagy ha módunk volt, eddig fölvettünk munkába külön helyeken, intézményeinkben közülük sokakat. Ennek nyilvánvalóan vége, mert ha nincs egyházi státusz, akkor az összes intézmény összeomlik. Elvben az egyesület is addig, amíg az egyesületi törvényt meg nem változtatják, tarthat fent esetleg oktatási intézményt, amennyiben benne van az alapszabályában. Mondjuk nekünk vannak civil szervezeteink is, ezeknek benne van az alapszabályában, de a civil szervezet nem nagyon tudja egyéb bevételek híján ezeket az intézményeket teljes körűen fenntartani.

- Az Önök egyházának kizárása az elismert egyházak közül azért is fölöttébb különös, mert ahogy különböző internetes fórumokon olvastam, Ön volt az, aki annak idején megkeresztelte Orbán Viktor két legidősebb gyerekét, sőt azt is olvastam – nem tudom, igaz-e –, hogy Ön adta össze Orbán Viktort és feleségét. Tehát esküvői szertartást is Ön tartott. Ez igaz?

- Igen, hadd ne nevezzem meg a gyerekeket, akik nagyon aranyos fiatal felnőttekké lettek azóta, és azt gondolom, hogy egyszer büszkék lesznek arra, hogy én kereszteltem őket. És miután a szülők elmondták, hogy nem volt egyházi esküvőjük, megállapodtunk abban, hogy a gyerekeket megkeresztelem, megáldom az ő házasságukat egy egyszerű szertartás keretében, és ennek még egy érdekessége van, hogy erre a szertartásra a békásmegyeri lakótelep egyik blokkházának a pincéjében került sor, mert az elismerésünk után, nem tudom én hányban, végre sikerült kibérelni egy pincehelyiséget ott. Azóta templomot építettünk, de akkor ott egy nagyobb méretű tárolóból alakítottunk át egy ilyen helyiséget, tehát már-már őskeresztény körülmények között zajlott le ez a szertartás, ez őket is meghatotta, a gyülekezet is nagyon meg volt illetődve, és úgy érezték, hogy valami szép és fontos dolog történt. Azután amikor Orbán Viktor miniszterelnök lett, egyszer megkeresett a felesége, egy nagyon kedves nő, máig sem tudok mást mondani és mit is mondjak, a házaspár, mint egyszerű egyházi szolgálatot kérő házaspár, nyilván rokonszenves lenne, vagy ha nem, akkor is bárkinek a rendelkezésére állnék, amennyiben engem mint lelkipásztort megkeresne akár lelki gondozás, akár valamilyen szolgáltatás dolgában. De mondom, eljött az asszony, és elmondta, hogy szeretné a gyerekeket más felekezetbe átvinni, és kiadnám-e a keresztleveleket, amiket én természetesen kiadtam, de ettől még ezek a nevek benne vannak az egyházi anyakönyvben. Ha jól emlékszem, akkor az egyiknél a keresztszülők Kövér László és a felesége voltak, most nem tudnék visszaemlékezni, hogy a másik esetben ki volt, de ugyanígy álltam Kövér Lászlónak is a rendelkezésére, neki egy szomorúbb ügyben, az édesapját én temettem. Bár ez más politikusokkal is előfordult, olyanokkal, akik a rendszerváltás előtti időszakban kihagyták az életükből a vallási kérdéseket, és a rendszerváltás után nem volt semmiféle működő kapcsolatuk semmilyen egyházzal, én pedig többek előtt egy kicsit ismertebb voltam, akár a SZETA kapcsán, akár a demokratikus ellenzékből, akár mondjuk Nagy Imre újratemetése miatt. Amikor – azért most meg kell említenem – nem volt könnyű összeszedni azokat a lelkipásztorokat, akik elvállalták, hogy ezen az alkalmon a rendszerváltás előtt szolgálnak, és mint a 301-es parcellában, meg-megállva a kopjafáknál vagy egy-egy helyen imádságot mondanak, és arcukat adják ehhez az egész dologhoz. Tehát, talán ezért, megkerestek többen, és én készségesen álltam a rendelkezésükre mindenféle viszontelvárás nélkül.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Bauer Tamás közgazdász, a Magyar Demokratikus Charta ügyvivője


Bolgár György: - Túl az Orbán-rendszeren - ezzel a címmel jelent meg a mai Élet és Irodalomban egy cikked. És tulajdonképpen optimizmust sugároz, legalábbis a cím, hogy ezek szerint van valami túl az Orbán-rendszeren, de ha elolvassuk, azért nem vagy ennyire optimista, mert úgy látod, hogy hiányzik a Fidesszel szembeni ellenerő, nem látjuk azokat az erőket, politikusokat, pártokat, amelyek és akik képesek volnának együttműködni és valamilyen hiteles alternatívát állítani a Fidesszel szemben. Azért is hozom ezt föl, mert a héten elhangzott egy meglehetősen furcsa, az LMP által is perverznek minősített javaslat egy koalícióra, a Jobbik, az LMP és az MSZP részvételével arról, hogy állítsák meg ezt az alkotmányos és antidemokratikus ámokfutást. És néhány alapkérdésben megegyezve, a Jobbik érdekeire is apellálva együtt próbálják meg elmozdítani az Orbán-kormányt a következő választáson, aztán, ha helyreállították az alapvető demokratikus normákat, akkor jöhetne egy új választás. Ez még nyilván nem szerepelhetett a cikked megírásakor bármiféle ürügyként, de az én kérdésemben már szerepelhet, hogy ezt te elfogadod, vagy abszurdnak tartod?

Bauer Tamás: - Nem, természetesen nem fogadom el! Elárulom, hogy erről is írok valamit, amit már el is küldtem Karácsony Gergőnek, akit én kedvelek, de hát ez...

- …Sőt, az egyik legvilágosabb és legjobban követhető, leginkább analizálni és érvelni képes képviselője az LMP-nek, érdekes, hogy épp tőle hangzott el ez a javaslat.

- Igen, ez így van. Szóval én azt gondolom, hogy amit mondtál a bevezetőben, hogy a cím optimista, a tartalom meg nem olyan egyértelműen, ez persze igaz. Az én írásom arról szól, hogy mi az az út, ami túlvihet bennünket, túlviheti Magyarországot az Orbán-rendszeren. És az én cikkem egy másik ezzel foglalkozó írásra ad választ, amelyet Szigetvári Viktor és Tordai Csaba írt, és érdekes módon az ő írásuk valami hasonlót tartalmaz, mint Karácsony Gergely írása. Ők azt mondják, hogy ha sikerülne egy következő választáson többséget szerezni azoknak, akik most szemben állnak a Fidesszel – ők persze nem gondolnak itt a Jobbikra, hanem csak a szocialistákra, az LMP-re és bárki másra –, akkor szerintük valami olyan megegyezést kellene kötni a Fidesszel, hogy ezeket az elemeit az alkotmánynak, amelyek korlátozzák, hogy egy következő kormány másfajta politikát folytasson, tehát bebetonozzák a Fidesz politikáját, el kellene eltávolítani. Az egyéb elemei az alkotmánynak, ezek az ideologikus, szimbolikus elemei, mint amilyen a preambulum is, szerintük maradhatnak, ebbe bele kell menni. Érdekes módon a Karácsony Gergely-féle javaslat is azt mondja, hogy egyes pontokon, mint a választási rendszer és még néhány hasonló dolog, meg kell változtatni az alkotmányt, ha kétharmaddal tudna győzni a Jobbikkal kiegészített mai ellenzék, miközben nem beszél arról, hogy mit kell kezdeni az alkotmány egyéb részeivel.

- Nem is beszélhet róla, mert ugye, ha a Jobbikot bevonják ebbe a szövetségbe, akkor a Jobbik ezt meg is akadályozná kapásból.

- Így van. Én azt gondolom, hogy szerintem mind a ketten téves úton járnak, mert ha nem sikerül a Fidesszel szemben egy világos demokratikus alternatívát állítani, akkor nem lehet a Fideszt legyőzni egy következő választáson ötvenegy százalékkal sem, mert az embereknek nem lesz miért elmenni a Fidesszel szemben szavazni. Ahogy ma a két demokratikus parlamenti párt politizál, az nem tud megszólítani kétmillió Fidesszel szembenálló választót.

- Na de éppen ezért gondolkodik nyilván Karácsony is a Jobbikon, amelyik meg tud szólítani majdnem egymilliót. Igaz, hogy közben hiteltelenné válik a demokratikus alternatíva.

- Én ezt azért is képtelenségnek tartom, mert a Jobbik szavazóit egészen mással lehet megszólítani, mint a szocialista szavazókat és az LMP-szavazókat, vagy akár a jelenleg párt nélküli liberális szavazókat.

- Hát nem a demokratikus alternatívával, ez biztos!

- Egy olyan kampány, amelyik egyszerre elfogadható a jobbikos szavazóknak és a demokratikus szavazóknak, nem szólít meg senkit. Tehát én azt állítom, hogy ez az elképzelés arra sem alkalmas, hogy ötvenegy százalékot elérjenek vele.

- Igen, nem adódna össze a támogatók száma, hanem éppen leforgácsolódnának elég sokan.

- Így van. Az a kampány, amit itt fölvázol előttünk Karácsony Gergely, azt jelentené, hogy a Fidesz-szavazók nagyon erősen motiváltak lennének arra, hogy elmenjenek választani, a szocialista, szabad demokrata, liberális szavazók pedig meg lennének zavarva és más oldalról a jobbikos szavazók is!

- Ők is meg lennének zavarva, hiszen a fő ellenség az MSZP meg a liberálisok.

- Így van, tehát ez egy képtelen javaslat. Ugyanakkor én azt állítom, hogy ha összeállnának a demokratikus erők, és fölállítanák egy majdani kormányprogram fő irányát, fő vázát, hogy mit csinálnának ők, akkor Jobbik nélkül is meg tudják verni a Fideszt. Gondoljuk végig. Ugye a közvéleménykutatók szerint a Fidesz elvesztette választóinak egyharmadát. Ez azt jelenti, hogy ma a Fidesznek kevesebb választója van, mint amennyi akkor volt, amikor 2002-ben és 2006-ban elvesztette a választást.

- Csak éppen nincs olyan párt, amelyik összegyűjtötte volna ezeket.

- Nemcsak, hogy ezeket nem, szóval éppen nincs olyan párt, illetve nincs olyan koalíció, amelyik a demokratikus oldalon maga mellé tudna állítani két és félmillió szavazót, ahogy az MSZP-SZDSZ három választáson is, az 1994-esen, a 2002-esen és a 2006-oson erre képes volt.

- A cikked szerint ennek legalább két oka van. Az egyik az, hogy láthatóan nincs együttműködési készség az LMP és az MSZP között, főleg az LMP miatt, a másik pedig, hogy az MSZP nem tud hiteles párttá válni, még mindig rajta van a korrupció bélyege, és ezt nem tudják magukról eltávolítani. Nem is hagyja a Fidesz, ugye éppen tegnap vádolták meg Molnár Gyulát meg Lakos Imrét, a XI. kerületi volt önkormányzati vezetőket és így tovább, de ez csak egy a sorban.

- Az a helyzet, hogy nem az a kérdés, hogy ikszet vagy ipszilont megvádolják-e – itt általában önkormányzati politikusokról van szó –, a kérdés az, hogy a szocialista párt mint olyan világosan látja-e, hogy ebben kell fordulatot elérni. Ha elolvassa az ember, hogy miket mondanak a szocialisták, amikor elkezdenek töprengeni, hogy miért vesztettek, mindenféle elmélkedést adnak elő arról, hogy nem sikerült összekapcsolni Hunnia és Pannónia polgárainak a megszólítását, amin azt értik, hogy a sikeres feltörekvő lakossági csoportokat és a szegény, elesett rendszerváltás áldozatainak, veszteseinek tekintett csoportokat nem tudták egyszerre megszólítani, mint egy gyereket.

- Meg nyilván a nemzeti mítoszban hívőket és az európai gondolatkörhöz tartozókat, ugye?

- A nemzeti mítoszban hívőket az MSZP-nek nem érdemes megpróbálni megszólítani, mert az reménytelen, de azok nincsenek olyan sokan, azok annyian vannak, amennyien a 2004-es népszavazáson igennel szavaztak, és az nem olyan sok.

- És azok amúgy is ott lesznek a Fideszben és a Jobbikban.

- Így van, tehát ezzel nem is érdemes foglalkoznia semmilyen demokratikus pártnak.

- Csak nem szabad nemzetietlennek tűnnie, mert akkor viszont könnyű préda.

- Nem igaz, hogy nemzetietlennek tűnnek, csak meg vannak ezzel vádolva, és nincs erre erőteljes, határozott válaszuk. De nem ez a probléma, igazán nem a nemzeti kérdés miatt veszített az MSZP meg az SZDSZ, hanem egész más okból, és ezzel a szocialisták, Gyurcsányt kivéve, nem néznek szembe. Egyrészt azzal veszítettek, hogy rajtuk ragadt az, hogy „hazudtak”, másrészt rajtuk ragadt az, hogy „loptak”, és ezzel nem néznek szembe.

- Ilyen egyszerű ez a politika, hogy egy-két ilyen kulcsszó az, ami a társadalomban...

- …Nem kulcsszó, kulcsjelenség.

- Kulcsjelenség, kulcsállítás, igen.

- Magyarországon eddig mindenki, aki választást vesztett, azért vesztette el a választást, mert úgy látták az emberek, hogy lopnak. Az MDF óta mindenkiről azt gondolták a választók, hogy lopnak, azt mondták nekem a kopogtatócédula-gyűjtésnél, hogy itt minden politikust csak a zsebe érdekel. Ez a közkép. És aki kormányon van, azzal kapcsolatban ez megerősödik, aki ellenzékbe szorul, azzal kapcsolatban ez nem szokott feltűnni, holott én azt gondolom, hogy a Fidesz semmivel sem tudja jobban elmondani, hogy honnan, miből finanszírozta a sokmilliárdos kampányait, mint bármely más párt. Ott nagyon üzemszerűen folyik a fekete pártfinanszírozás húsz éve, csak ők nem buknak le, és az utóbbi időben nem ők voltak kormányon! De most ez mindegy, hogy a szocialisták nem rosszabbak ebből a szempontból, mint a Fidesz, mégiscsak tény, hogy rajtuk ragadt ez, és semmit nem tett a párt vezetése a választások óta, hogy világossá tegye a magyar közvéleménynek, hogy ezzel szakítani akar. Gyurcsány erről beszél évek óta, a többiek meg eleresztik a fülük mellett.

- Na de ebből az lesz, hogy ez egy személyes harc Gyurcsány és a pártvezetés között, holott nem annak kéne lennie és nem is az tartalmilag.

- Nem az. Ez egy tartalmi politikai vita a szocialista pártban. Volt ilyen az SZDSZ-ben is annak idején, amikor még volt SZDSZ, hogy szabad-e folytatni ezt a fajta pártfinanszírozást, szabad-e hagyni az MSZP-s önkormányzati és egyéb politikusokat, hogy ilyen módon készüljenek föl a majdani kampányuk finanszírozására, vagy ezzel szakítani kell, és ezt elég látványosan kell kifejezésre juttatni, például úgy, hogy nem engedünk be vezető tisztségekbe olyanokat, akikről az egész közvélemény tudja, hogy részesei a fekete pártfinanszírozásnak.

- Vagy nem feltétlenül tudja, csak olyan kép alakult ki róla, hogy ez már túl régen ott van, biztos ez is lopott. Mi van akkor, ha nem?

- Azt gondolom, hogy az újságíró kollégáid pontosan tudják, hogy kik azok a szocialista politikusok, akiknek ebben aktív szerepe volt, és akik ma is ott ülnek az országgyűlési képviselőcsoportban.

- Lehet, hogy az újságíró kollégák közül néhányan ez tudják, de a közvélemény nem tudja. A közvéleménynek legföljebb arról van benyomása, hogy X-et meg Y-t meg Z-t túl régóta ott látja, és a „hazudtak meg loptak” összes vádja rájuk hull vissza. Vagyis akkor lényegében minden korábbi vezetőjét az MSZP-nek el kell távolítani a színről?

- Nem, azt gondolom, bár ez mondjuk nem az én dolgom, hanem a szocialista párt dolga, hogy olyan világos szervezeti és személyi, működésbeli és személyi gesztusokat kell tenni, amelyektől hihetővé válik, hogy a szocialista párt ezzel szakítani fog. És a másik dolog, hogy nem lehet megismételni azt, hogy ellenzékben olyanokat mondunk, olyanokat ígérünk, ami nem megvalósítható. Ez is újra elkezdődött, sajtóértekezleteken bizony olyanokat hallani, amiket kormánypártiként egy szocialista politikus biztos nem mondana, és itt megint előrevetítődik az a helyzet, amibe tulajdonképpen belebuktak, hogy olyanokat ígértek és el is kezdtek megvalósítani 2002-ben, ami aztán tarthatatlannak bizonyult. Vissza kellett venni és ez példátlanul mély hitelvesztést okozott.

- Tehát azt mondod, az egész csak tartalmi kérdés. Egyrészt meg kell változtatni a retorikát, másrészt olyan embereket kell előtérbe állítani, akiken nincs rajta ez a stigma, és valójában nem is volt részük abban, hogy az MSZP-re rásült ez a "hazudtak, loptak" bélyeg?

- Igen, ezt gondolom.

- De a „hazudtak” például Gyurcsányra sült rá, éppen az ő nevezetes beszéde miatt.

- Igen, rásült. És az egész történet arról szól, hogy valójában ő – elnézést – a legigazmondóbb magyar politikus, aki ott is és azóta is az igazat mondja, ezért lehet elcsípni ezzel szemben azt a politikust, aki állítólag az életben soha még nem hazudott. Noha az a politikus folyamatosan hazudik, tegnap, ma, holnap, minden nap.

- De akkor mégis csak azzal a helyzettel kell szembesülni, hogy úgy lemosni a „hazudtak, loptak” gyalázatot, hogy közben az egyetlen politikus, aki szerinted ezzel szemben föllép, maga is ennek a megbélyegzésnek az áldozata, még ha igazságtalanul is, rettentő nehézzé válik, mert akkor nem találsz az MSZP szóba jöhető vezetői közül olyat, aki valamilyen stigma nélkül való.

- Tudom, hogy ezt nehéz megoldani, de egyelőre a párt vezetőinek többsége nem is gondolkodik ebben. Ha figyeljük azt, hogy miket írnak, mondanak arról, hogy mik a teendők, azt halljuk, hogy nem is törik a fejüket ennek a kérdésnek a megoldásán, nem is ebben az irányban keresik a megoldást, és emiatt a szocialista párt az egymilliós támogatottsághoz képest nem tudott új választókat szerezni, nem tudta az elvesztett választóit visszaszerezni. Ezenkívül a másik kérdés az, hogy nemcsak az LMP-vel nincs együttműködés, hanem a civilek is, akik a politikában megszólalnak, állandóan azt mondják, hogy Gyurcsánnyal meg a szocialistákkal ne. Ennek pedig az a következménye, hogy a Fidesz még másfél millió szavazattal is meg tudja nyerni a következő választást. Tehát ha a demokratikus oldalon nem lesz retorikai, politikai fordulat a politizálás módjában, és nem alakul ki az összefogás készsége, akkor hiába veszíti el a Fidesz a 2010-es szavazóinak akár a felét is, meg tudja egyedül nyerni a választást, stabilizálódik ez a rendszer, és nem lesz népszerű a Fidesz, de mégis hatalmon tud maradni.

- Vagyis az ÉS-beli cikkedet parafrazálva, nem leszünk túl az Orbán-rendszeren.

- Ha nem tudnak a demokratikus politikai erők határozott fordulatot elérni ahhoz képest, amit eddig csináltak, akkor nem. Én ezzel csak azt akarom mondani, hogy a felelősség ezen az oldalon van, ha úgy tetszik, a mi oldalunkon, rajtunk múlik. A Fidesz azt nyújtja, amit vártunk tőle, semmivel sem kevesebbet, semmivel sem többet.

- Többet nyújt azért.

- Nem, vagyunk néhányan, akik ezt vártuk, és nagyjából meg is mondtuk, hogy a Fidesztől erre kell számítani. Azt írtam egy évvel a választások előtt, hogy forradalmat akar Orbán ilyen értelemben, ahogy ezt csinálta is. Tehát ezt tudni lehetett, ha az ember nem altatta el magát mindenféle ábrándokkal, mint ahogy számos közszereplő ezt megtette. A Fidesz azt nyújtja, amit ettől a szerveződéstől – mert ez nem egy valódi demokratikus párt, hanem valami egészen más – el lehet várni. Rajtunk múlik, magyar demokratákon, hogy föl tudunk-e állni és le tudjuk-e győzni a következő választásokon. Csak rajtunk múlik.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!