Képünk a világban – a Die Welt és a Deutschlandradio a médiabeli tisztogatásokról

• Nyomtatás

Részletek

Szemle

2011. július 18. hétfő, 04:06

Galamus-csoport

Die Welt: „Aki Magyarországon valami nem tetszőt mond, repül” – Deutschlandradio: „Az emberek egyszerűen nem mennek az utcára”
 

Die Welt: „Aki Magyarországon valami nem tetszőt mond, repül”

Orbán miniszterelnök mindig cáfolta a vádat, hogy felszámolná a sajtószabadságot. Most a közszolgálati médiából 600 kritikus újságírót rúgtak ki – írja a Die Welt című német konzervatív napilap honlapján közzétett cikkében Stefanie Bolzen.

A Magyar Rádió riporternője félrevonta kolléganőjét a sajtószoba egyik távoli sarkába. Három emelettel feljebb, az Európai Parlament plenáris üléstermében a miniszterelnök éppen megkezdte székfoglaló beszédét az EU soros elnökeként. „Pofa be” suttogta az újságírónő német kolléganőjének. „Ez volt a legfontosabb parancs, amit a magyar katonáknak az osztrákok alatt meg kellett érteni. Most éppen úgy van: aki valami nem tetszőt mond, repül”.

Decemberben magyar aktivisták Orbán drákói médiatörvénye ellen tiltakoztak. Január óta Magyarország volt az EU soros elnöke. Most leadta a soros elnökséget, és Orbán felmondó leveleket küld.

Amit azon a hideg januári reggelen a strasbourgi parlament épületében csak suttogtak, az pontosan hat hónappal később keserű valósággá vált: július eleje óta a kasza jár a magyar állami rádió és a MTI hírügynökség személyzetnek soraiban.

Kék levél 550 újságírónak

Több mint 550 munkatárs kapott kék levelet, és ők előreláthatólag szeptember végéig elveszítik a munkájukat. És hamarosan várható a következő hullám.

A soros uniós elnökség végéhez időzítve Orbán kormányfő megvalósítja, ami már hónapok óta várható volt: Budapest nekimegy a kritikus sajtónak, előbb a vitatott médiatörvénnyel, most a közszolgálati médiánál végrehajtott tömeges elbocsátásokkal.

Túl nagy létszám

Túl nagy létszámú a személyzet – ezzel az indoklással kell a 3400 munkatárs harmadának menni, mert a kormánynak takarékoskodnia kell. Ezt senki nem vitathatja, Orbán minden elődje tervezte. Húsz éve világos, hogy a régi struktúrákkal nem megy tovább.

Ám a masszív elbocsátási hullámban feltűnő, hogy a kirúgottak között tucatjával vannak azok, akik kritikus tájékoztatással és megalapozott tényfeltárással a Duna menti politikusok érzékeny pontjait tapogatták.

„Antónia volt a legjobb, éles, mint a kés”

Egyikük Mészáros Antónia, bizonyos értelemben a magyar televízió Marietta Slomkája. (Slomka a ZDF német közszolgálati tévé hírműsor-vezetője és riportere.) A 34 éves Mészáros, aki hat évig dolgozott a BBC-nél Londonban, a 21 órás esti hírműsort vezette. Tavaly júliusig. Akkor interjút készített a 2010 áprilisa óta kétharmados többséggel kormányzó miniszterelnökkel. Az újságírónő négy héttel később egy délutáni kultúrműsorban találta magát.

„Antónia a legjobb volt, kiválóan képzett, éles, mint a kés. Mindig nagyon jó kérdéseket tett fel. Úgy látszik, túl jók voltak a kérdései” – mondja Váradi Júlia. Tudja, miről beszél, maga is sok kritikus és ezért jó kérdést tesz fel.

A bevételek nulla felé tendálnak

Ezért ő most a Klubrádiónál lévő munkahelyéért aggódhat. Váradi kulturális műsorokat vezet, például a magyar színházak folyamatosan csökkenő kvalitásáról, amelynek oka, hogy „újabban a polgármesterek választják ki a színigazgatókat, szigorúan politikai szempontok alapján”.

A 63 éves újságírónő azon kevesek egyike, akik nyíltan beszélnek arról, ami ma a szakmájukkal történik. Váradi Klubrádiója tíz léve létezik, Budapesten és a nagyobb városokban hallható. Közönsége folyamatosan nő, félmillió ember kedveli a zenéből, interjúkból és riportokból álló keveréket.

Ám a reklám elmarad, a bevételek nulla felé tendálnak. „A cégek tartanak attól, hogy nevüket kapcsolatba hozzák az adónkkal” – mondja Váradi.

Új engedélyek a kormány útján

Ezen kívül a kormány hamarosan új engedélyeket ad ki. A Klubrádió jó előre, már tavaly sikeresen pályázott egy második frekvenciára. De aztán év elején jött Orbán médiatörvénye és a kilenc évre megválasztott médiatanács, amelyben kizárólag a Fidesz kormánypárt képviselői foglalnak helyet. Szalai Annamária, a testület elnöke és Orbán belső bizalmasa egyszerűen elvette a Klubrádiótól a frekvenciát azzal, hogy a kiírás nem felelt meg a szabályoknak.

Így járhatnak más magánadók is, amelyeknek jövőre kell újra pályázni. Szalai Annamária műve, hogy a magánadók most főleg a szórakoztatásra helyezik a hangsúlyt a politika helyett, és hogy a hamarosan munkanélkülivé váló rádiósoknak aligha adnak munkát.

Provokatív kérdések a politikusoknak

Az állami rádiónál most egy Papp Dániel nevű fiatalember ténykedik. A 32 éves Papp Daniel Cohn-Benditnek, az Európai parlament zöld képviselőjének tett fel egy budapesti látogatása alkalmából provokatív kérdéseket, amelyekre a politikus nyugodtan válaszolt.

Papp azonban az esti híradóműsor számára készült anyagában megvágta a kamerák felvételeit: a választ kihagyta, s helyette kérdése után azt a pillanatot mutatta, amikor Cohn-Bendit elhagyta a pódiumot. Úgy, mintha menekült volna a kérdés elől.

A hamisítás nem akadályozta meg, hogy Pappot nevezzék ki a központi magyar médiaszerkesztőség főszerkesztőjévé. „Lojális katonákból építenek maguknak hadsereget, akik készséggel teljesítik a parancsokat, mert más tehetségük nincs” – panaszolja egy elbocsátott szerkesztőnő, aki neve mellőzését kérte.

A napilapok és folyóiratok a csőd szélén állnak

Az év elején Orbán médiatörvénye Európa-szerte szalagcímeket csinált. Most „kiegyensúlyozott tájékoztatásra” kötelezi a magyar sajtót. Hogy ez pontosan mi, azt az említett médiatanács ellenőrzi, amelyben kizárólag Orbán pártbeli barátai foglalnak helyet.

Brüsszel tiltakozására Budapest néhány korrekcióval válaszolt, ezek elfogadására Budapestre utazott Neelie Kroes EU-biztos, kezet ráztak – hiszen nem lett volna jó, ha további árnyék vetődik a soros elnökségre.

A lényeg nem változott, ahogyan maga Navracsics Tibor igazságügyi miniszter hangsúlyozta. A napilapok és folyóiratok a csőd szélén állnak, ha a „kiegyensúlyozottság hiánya miatt”

magas pénzbírságokra ítélik őket. A második fokozat most a takarékossági kalapács az állami rádiónál. Nemcsak kritikus munkatársaknak kell távozni, hanem olyanoknak is, akiket kiemelkedő munkájukért korábban díjakkal tüntettek ki.

A közönség inkább szórakoztatást akar

A rendszerváltás óta Magyarország minden kormánya, akár jobb, akár bal, hatalmat akart a média felett. A számok megmutatják, milyen mélyen avatkoznak be máris a kormányzó konzervatívok. Az MTV 1 főadón a Fidesz tölti be az adásidő 83 százalékát, és Orbán Viktor minden más politikusnál négyszer gyakrabban villog a képernyőn – mutatják a Republicon intézet adatai. Ennek megfelelően zuhan a nézettség.

A nézők inkább szórakoztató műsorokat néznek. „A médiatörvény a média politikamentesítéséhez vezethet, ahogyan ezt Oroszországból vagy más posztszovjet országokból ismerjük” – óv Haraszti Miklós, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet volt sajtószabadság-megbízottja. Pontosan ezért tartott egyperces néma csendet az állami Kossuth rádión Bogár Zsolt szerkesztő december 21-én éjszaka, amikor a parlament elfogadta a törvényt.

Tegnap az alkotmány, ma a média, holnap a szociális rendszerek

„Ez nekem és műsorvezető kollégámnak lelkiismereti kérdés volt. Nem akartuk, hogy öt év múlva lelkifurdalásunk legyen, amiért nem tettünk semmit” – mondta. Bogár 37 éves, vagy egy kétéves kislánya. Múlt héten be kellett mennie a rádióba, hogy kézhez vegye az elbocsátását. A nevezett éjszaka óta fel volt függesztve.

Így folytatódik Magyarország átépítése Orbán birodalmává: tegnap az alkotmány, ma a média, holnap a szociális rendszerek. Objektívan ezeket a fejleményeket hamarosan már senki, vagy majdnem senki nem vizsgálja majd. Váradi Júlia legközelebbi kulturális műsora számára aktuális témát készített elő: a tömeges elbocsátások a közszolgálatiaknál.

***

Deutschlandradio: „Az emberek egyszerűen nem mennek az utcára”

Esther Kinsky, Magyarországon és Németországban élő író a magyarok korlátozásoktól való félelmeiről az uniós soros elnökség után – Alexandra Mangel interjúja a német rádió honlapján

Alexandra Mangel: Július 1-én Magyarország átadta az unió soros elnökségét Lengyelországnak, és éppen ettől a naptól kezdve van teljes érvényben az új magyar médiatörvény, amely szigorú büntetéseket tartogat mindenkinek, akik nem olyan kiegyensúlyozottan tájékoztatnak, ahogyan a kormányzó jobboldali nemzeti Fidesz és elnöke, Orbán Viktor kormányfő szeretné. A közszolgálati médiától most elbocsátottak ezer munkatársat, köztük 600 szerkesztőt, újságírót és műsorvezetőt, akik nem a Fidesz pártvonalán vannak. Esther Kinskyvel beszélgetünk, aki Battonyán, egy délkelet-magyarországi, a romániai határtól néhány kilométerre lévő kis városban van. Most az következik, amitől sokan tartottak, hogy még csak most indul be igazán az, amit Orbán Viktor Fidesz-forradalmának nevez? Most, amikor az európai közvélemény már nem néz oda olyan figyelmesen?

Esther Kinsky: Igen, természetesen az a helyzet, hogy most kevesebb akadállyal mehet előre, bár természetesen annak az erős embernek mutatja magát, aki az Európai Parlamentben mindenkinek helyre tette a fejét. De valóban ez a helyzet: ő ravasz, nem okos, de ravasz, minden csak taktika, nincs lényeg, és minden úgy van időzítve, hogy most indul be igazán.

– Hallhatók mostanság egyáltalán kritikus hangok a magyar médiában, például az újságírók mostani tömeges elbocsátásával kapcsolatban?

– Természetesen beszámolnak róla olyan újságok, mint a Népszava, a Népszabadság vagy az Élet és Irodalom című hetilap. Mindig akadnak felhívások, hogy „most össze kell tartanunk ellenük”, de úgy érzem, ezeket egyre inkább kódoltan fogalmazzák meg. Szóval a bírálatot mindig becsomagolják ilyen felhívásokba, amelyek az összetartásra, a konszenzus megtalálására szólítanak. De ezt még csak nem is lehet leplezetlen, világos politikai tiltakozásként megfogalmazni. Úgy tűnik, attól tartanak, hogy akkor máris összeütközésbe kerülnek a médiatörvénnyel.

– Egyszóval, tekintettel a fenyegető büntetésekre érvényesül az öncenzúra.

– Igen. Azt hiszem, egyszerűen félelemről van szó. Ez látható a mostani elbocsátásokra adott reagálásban is: az első félévben, amikor Magyarország volt az Európai Unió soros elnöke, és jobban rávetült az európai reflektorfény, sokkal több tüntetés, mozgás volt, mint most. Az emberek egyszerűen nem mennek ki az utcára.

– Sok magyar újság internetes honlapjáról eltűntek a kommentárfunkciók és a blogok, mivel július 1. óta ezek is bírságolhatók. Kovács Zoltán kommunikációs államtitkár éppen személyesen tett feljelentést a Népszava című újság honlapján megjelent olvasói kommentár miatt, és ha ennek a médiahatóság eleget tesz, akár 180 ezer eurós bírságot is kiróhat. És ezt nem bírja ki minden újság. Vagyis most nagyon hatékonyan beoltják az öncenzúrát?

– Igen. Persze előbb ki kell várni, hogy ez mit hoz. Európa a jövőben csak nem fogja be teljesen a fülét és a szemét! Például Németországban és Ausztriában nagyon sokat írnak erről. Ez a konkrét eset visszamenőleges, olyasmire vonatkozik, ami júniusban történt. Szinte elképzelhetetlen, hogy az Európai Unió egy államában ez legálisan keresztülvihető, ezért ki kell várni. Természetesen arról van szó, hogy a bírságokkal mindenkinek be akarják fogni a száját és meg akarják vonni a létfeltételeit továbbra is. A bírságok olyan nagyok, hogy ha az ember belegondol, milyen kicsi az ország, és milyen kicsik a sajtóorgánumok, ezek nem élhetők túl.

– A kritikus média elhallgattatásának a másik módja például a frekvenciaengedély megvonása. Ez fenyegeti most a magánkézben lévő Klubrádiót. Milyen adó ez, milyen vitákat adott mostanáig?

– A Klubrádió nem nevezhető valóban baloldalinak, mondjuk a Klubrádió a baloldali-liberális ellenpólus – vagy az volt – a Fidesz által drákóian ellenőrzött közszolgálati rádiókhoz viszonyítva. Tulajdonképpen hír- és vitafórum volt, szerintem baloldali-liberális talajon állt, és most meg akarják vonni a frekvenciaengedélyét, azzal, hogy ez a frekvencia egy szórakoztató, zenés adónak van fenntartva.

– És a közszolgálati sajtó oldaláról már egyáltalán nem létezik kritika?

– Hát, mit értünk azon, hogy közszolgálati? Azt hiszem, nincsenek is tisztában azzal, hogy itt mi minden történt már a kormányváltás óta eltelt egy évben. Minden testületben mindenkit lecseréltek, teljes átstrukturálás zajlott le. Ezt a taktikát biztosan jól előkészítették, de így is hihetetlen, hogy egy év alatt keresztülvitték.

– A baloldali liberálisokat, értelmiségieket és művészeket, mint Heller Ágnes filozófus, Konrád György író vagy Fischer Ádám karmester a Fidesz a saját fészekbe piszkítóknak, hazaárulóknak szidalmazza, támadja és üldözi. Van ma a magyaroknak egyáltalán lehetősége arra, hogy megszólaljanak?

– Igen, természetesen van rá mód. Itt van például az Élet és Irodalom című, régi, nagy hagyományú újság, amely talán azt a funkciót tölti be, mint Németországban a Die Zeit. Ott lehet szólni. Ott nem tudnak beavatkozni abba, hogy ki publikál, inkább arról van szó, hogy mit publikálnak. Van persze egy egész csoport értelmiségi is, akik szervezkednek, petíciókat írnak, akik védik a megtámadott értelmiségieket, és ez továbbra is fennáll. Szerintem egyszerűen a cselekvőképes konszenzus hiányzik.

– És a közvélemény tiltakozása, nem? Onnan nem jön támasz? Nincsenek tüntetések a kulturális élet – szinte azt kell mondani – gleichschaltolása ellen?

– Hihetetlenül kevés van, és talán éppen ez Magyarország nagy problémája, hogy valójában soha nem is volt polgári jogi és polgárjogi orientációjú, konszenzusos ellenzék vagy politikai mozgalom. Van ez a nagyon mély szakadék az értelmiségiek és a polgárok, vagy mondjuk a vidéki lakosság között, van a gyanakvás az értelmiségiekkel szemben, amely nagyon mélyen gyökerezik itt, és persze ez a szegénységből vagy gazdasági hátrányból adódó, hihetetlen kedvtelenség és elégedetlenség. Nem szerveződik semmi koherens.

– Sok értelmiségi éppen ezért helyezett nyilván nagy reményeket az Európai Unióba, hogy majd onnan jön segítség, és majd onnan megvédik az alapjogokat a tagállam Magyarországon. Ezek az emberek ott cserbenhagyva érzik magukat?

– Természetesen. Nekem, és szerintem minden külső megfigyelőnek szembeszökő, hogy az EU legjobb esetben is milyen mértékben felkészületlen arra, hogy a már felvett országokban legalábbis fennmaradjanak a demokratikus alapjogok. Látható, hogy az EU nem avatkozhat be, nem szabályozhatja például az egyes testületek összetételét, hiszen ott kezdődik a demokrácia. Ha minden és minden döntés egyetlen kézben van, akkor a demokráciának annyi.

– Ön nem Budapesten, hanem egy 7500 lakosú kisvárosban él. Hogyan észlelhető a Fidesz új Magyarországa az Ön környezetében?

– Hát, egyrészt ez igazán a világ vége. Másrészt hihetetlenül nagy a munkanélküliség, 70 százalék, és így itt különösen érzékelhető, hogy például a munkanélküli segély időtartamát most kilenc hónapról háromra csökkentették. És nagyon nagy lehetőségek vannak a beavatkozásra: például a munkanélkülieknek oda kell menniük, ahová küldik őket dolgozni, otthonról nagyon messzire is. Az még akkor is érvényes, ha kisgyerekek vannak: ha a férj és a feleség is munkanélküli, egyiküknek menni kell az ország bármely részébe, és el kell vállalnia bármilyen munkát. Ahogy tegnap a Népszavában olvastam, például a Fidesz pártrendezvényeivel kapcsolatos munkáról is lehet szó. És ami nagyon nagy hatással van: az iskolák privatizálása. A Fidesz programja az, hogy az iskolákat átadják az egyházaknak. És mint mindent, ezt is az eladósodott ország pénzügyi tehermentesítésével indokolják. Ez itt nagyon fontos, mert Magyarországnak ez az egész vidéke soknemzetiségű, és bármilyen kicsi a település, itt mindig volt szerb, román és magyar iskola. Ezek most egyetlen év alatt az álltamtól az egyház kezébe kerültek: a magyar iskola a katolikus egyházé, a szerb és a román iskola a megfelelő nemzeti egyházé. El sem lehet képzelni, hogy ennek majd valamikor, a konfliktusok, ezen belül az etnikai konfliktusok kiéleződése esetén milyen következményei lehetnek.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!