A Le Monde vezércikke: Magyarország? Egy autoritárius állam Európa szívében



A Le Monde című, mértékadó francia liberális napilap vasárnapi kiadásában a címlapon megjelent szerkesztőségi vezércikk


Laurent Wauquiez, aki júniusig a francia kormány Európa-ügyi államtitkára volt, hízelgő mérleget állított fel arról, ahogyan a konzervatív Orbán Viktor kormánya a soros uniós elnökséget vitte: Budapest, mondta a HVG című magyar hetilapban, „bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy megérdemli a helyét Európa szívében”.

Orbán úr, aki június végén Ven Csia-pao kínai miniszterelnököt fogadta Budapesten, országának erényeivel büszkélkedett, amely a beruházóknak – így mondta – „Európában a legstabilabb politikai rendszert kínálja”.

De milyen árat fizet ezért a demokrácia?

A 2010. áprilisi diadalmas megválasztása óta, amely kétharmados többséget biztosított számára, a kommunista rendszer egykori ellenzéke, aki 1988-ban bátran követelte a szovjet csapatok távozását, erőltetett menetben, Brüsszel orra előtt épít ki egy olyan modellt, amely idegen az európai értékektől: irányított gazdaság és korlátozott szabadságjogok. Olyan modellt, amelynek az ihletője Peking?

Ehhez társul egy már csak azért is heves, mert sértett nacionalizmus, hiszen Magyarország területének kétharmadát elvesztette 1920-ban, az első világháború győztes hatalmai által kikényszerített trianoni békeszerződéssel. A hivatalos beszédben ez a csonkítás „a modern Magyarország legnagyobb tragédiája” – össze sem mérhető, legalábbis ezt akarják elhitetni velünk, azzal, hogy 1944-ben kiirtottak több mint négyszázezer magyar zsidót és cigányt.

Hosszú a listája azoknak az elmúlt egy évben született budapesti kezdeményezéseknek, amelyek miatt igencsak nyugtalankodniuk kellene az európaiaknak. Az Orbán-kormány ezen a héten is olyan törvényeket szavaztatott meg, amelyek a polgári szabadságjogokat veszélyeztetik: a szociális juttatásokért rendőri felügyelet alatt végzett kényszermunkáról, az őrizetbe vétel meghosszabbításáról és a politikai ellenfelekre rákényszerített újabb korlátozásokról.

Mindez csak tetézi a korábban meghozott nagy számú, ugyanilyen vitatható döntést: a szomszédos országokban élő kisebbségi magyaroknál az irredenta tendenciák bátorítását, az Alkotmánybíróság hatáskörének radikális leszűkítését, a médiára rákényszerített és a megfegyelmezését szolgáló törvényt és egy olyan alkotmányt, amelynek a preambuluma megnyitja az utat a Horthy-féle – ő a magyar Pétain – revizionizmus előtt.

Orbán úr nem törődik a kritikával, sem az élessel, sem a mérsékelttel. Pártja, a Fidesz hívei előtt azzal dicsekedett, hogy „kiosztott néhány fülest [kokit – a szerk.] az európai küldötteknek. Magyarország minden  bírálatot visszautasít. Az egyetlen külföldi vezető, aki nyilvánosan is hangot adott némi nyugtalanságnak, az amerikai külügyminiszter volt. Budapesti látogatásán – Ven Csia-pao után járt a magyar fővárosban – Hillary Clinton arra biztatta „magyar barátainkat”, hogy olyan alkotmányt garantáljanak, amely „tükrözi a saját demokratikus értékeiket és az európai értékeket is”.

Meglepő, hogy az Unió többi tagja még nem reagált. Meglepő, hogy nem értették meg, az, ami Budapesten történik, méltatlan Európához.

***

Az MTI beszámolója szerint a Le Monde „külön írásban – Magyarország: a hatalom visszaszorítja a szabadságjogokat címmel – egy teljes oldalon ismertette a közmédiában zajló elbocsátások részleteit, a médiatanács által kiszabott büntetéseket, a közfoglalkoztatás rendszerének átalakítását, amely a lap szerint ’elsősorban a romákat célozza’, az új választási rendszer tervezetét és az LMP javaslatát az ellenzék alkotmánykorrekciós szövetségére, valamint az új egyházügyi törvényt.” [Ezt az írást sajnos nem tudom lefordítani, mert a Le Monde honlapján az előfizetők számára fenntartott részben helyezték el – a szerk.]


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!