Érdemes-e szövetkezni az ördöggel?



Mint látható, nem azt kérdezem, hogy „lehet-e” vagy „szabad-e” tárgyalni, szerződést kötni, szövetkezni az ördöggel, hanem azt, hogy érdemes-e. Arra a kérdésre ugyanis, hogy lehet-e vagy szabad-e, van egy klasszikus válasz. A közismerten megátalkodott antikommunista és szovjetellenes brit miniszterelnök, Sir Winston Churchill – aki akkor már nagyjából egy éve irányította az „angliai csatát”, a hősies brit ellenállást a német terrorbombázásokkal szemben – 1941 júniusában, rögtön azután, hogy a hitleri Németország megtámadta a sztálini Szovjetuniót, bejelentette, hogy ez utóbbit mostantól Nagy-Britannia szövetségesének tekinti. Ezt a következő szavakkal indokolta meg a brit parlamentben: „If Hitler invaded Hell, I would at least make a favourable reference to the Devil in the House of Commons.” („Ha Hitler lerohanja a Poklot, az a legkevesebb, hogy kedvezően nyilatkozom az Ördögről az Alsóházban.”) Vagyis Churchill nem vonta kétségbe, hogy valóban az ördöggel szövetkezik, nem stilizálta át az ördög jellemét angyalivá. A szövetség időtartama alatt erről ugyan kénytelen volt hallgatni, ám mihelyt a kényszerűség elmúlt, már szabadon beszélhetett, Fultonban, 1946-ban.

A föntiekből következően nekem nincs elvi kifogásom az ellen az ideiglenes „technikai” szövetség ellen, amelyet az alternatív párt egyik tagjának javaslata szerint meg kellene kötnie a három, jelenleg ellenzéki pártnak: az alternatívoknak, a szocialistáknak, a szélsőjobboldaliaknak; hogy azután, miután közvetlen céljukat, a jelenlegi klerikálnacionalista kormány antidemokratikus törvényeinek hatályon kívül helyezését elérték, már szabadon versenghessenek egymással és egymás ellen is. Hogy a szélsőjobboldali párt nem demokratikus párt, ezt ők is tudják – sőt ők időnként a szocialistákat sem tekintik annak. (Amire lehetnek is okaik, bár nem mindig azok, amikre hivatkoznak: például nem a 2006-os állítólagos „rendőrterror” vagy az egyenjogú és elvi alapon álló – nem „hídfőállást” létesítő és tüntetéseket betiltó – kapcsolatfölvétel Kínával.) Nyilvánvalóan nem szerelemből akarnak szövetséget kötni az ördöggel, hanem kényszerűségből.


Devil's bridge (Die Teufelsbrücke auf der Gotthardstrasse), 1780 – flickr/masterjack.roger

Hogy azonban érdemes-e megkötni ezt a szövetséget, már attól kérdésessé válik, hogy a szélsőjobb szerint a szocialisták rovásán oly sok minden van, ami ezt lehetetlenné teszi, a szocialisták szerint meg az ördöggel ugyan lehet szövetkezni a mostani kormány ellen, de a szélsőjobb párttal nem. (Akkor szerintük kicsoda az „ördög”?) Ezek a nyilatkozatok ugyanis arra utalnak, hogy a választókkal nyilvánvalón nehéz lenne elfogadtatni ezt a bármennyire is „technikainak” tekintett szövetséget: egyáltalán nem biztos, hogy elmennének szavazni ezen az alapon. Ugyanakkor a – bár technikai és ideiglenes – szövetkezés esetleg szalonképessé tehetné a szélsőjobboldalt a klerikálnacionalisták számára, akik erre hivatkozva még koalícióra is léphetnének vele. Habár, ha az érdekük kívánná, meggyőződésem szerint ezt amúgy is megtennék – eddig is elég sok „technikai” szövetség jött már létre köztük.

Jelenleg még nem tudható pontosan, milyen választójogi törvényt fog keresztülhajszolni a kormány az országgyűlésben. Ha lesz benne kompenzáció, az szinte kizárja egy kétharmados többség megszerzését, ha nem lesz, az szinte garantálja. Az említett technikai szövetségnek csak az utóbbi esetben lenne igazi értelme. Ha viszont az ellenzéki pártok netán bojkottálnák a választásokat, ez morális gesztusnak ugyan szép lenne, csak éppen politikailag értelmetlen: mint tudjuk, kormányunk és miniszterelnökünk szerint a parlament működik ellenzék nélkül is, az Unió meg legföljebb azt tudná majd mondani: ó be sajnáljuk. A magam részéről fönntartom, amit a múltkor legalitásról és legitimitásról írtam: a jelenlegi kormányzat bár legális, de nem legitim törvényei nem akadályozhatják meg az egyértelműen kinyilvánított népakarat érvényesítését, s egy demokráciában a népszavazásnál nincs magasabb szuverén fórum. Mindenesetre – amellett, hogy bízunk Istenben – sosem árt a puskaport szárazon tartani.



Lendvai L. Ferenc                   




Lásd még
Krémer Ferenc írását: Hová vezet a kiút?
Bolgár György interjúját Bauer Tamással


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!