rss      tw      fb
Keres

A szamár megszólal, de Bálám…



Pedig nagyon igyekeztek. Újraélesztették a békepapi mozgalmat is. Hirdették a császárnak való engedelmességet, a nemzeti együttműködés rendszerének építését. A Bibliájukat is lecserélték az Alaptörvényre. Többen megpendítették, hogy ez lehet a megígért Isten Országa. Megpróbálták behozni a nagyobbakkal szembeni lemaradást. Nem érhette szó a ház elejét.

Aztán csillogó tekintettel várták a megjutalmazást. A kegyet, amely letekint rájuk.

Azon a hétfő éjjel riadt tekintettel meredtek egymásra. Netán nem lelkendeztek kellőképpen? Nem illegették-billegették magukat elég csábosan? Hiába volt hát a gerincroppanások csatazaja, a nyelvcsapások fergetege? Hisz még ha magukban hümmögtek is olykor, miért fürkészi a kegyosztó olyan zordan fürkésző tekintettel a kínálatot, zavarukban inkább lesütötték a szemüket. Lehet, hogy lelkesedni időnként restek voltak, de néma hozzájárulásukra bizton lehetett számítani.

Egy pillanatra, de csak egy pillanatra, úrrá lesz rajtuk a kishitűség. De ahogy felidézik magukban a békére és az egyetértésre hívó vezényszavakat, felvidul a tekintetük. Újra tudnak lelkesedni. Túlharsogják az óvatoskodókat: „Miféle kegyelmi pillanat?” – mosolyogják meg őket leereszkedőn. Elhatározzák, hogy még színesebb ruhát öltenek magukra, nagyobb dekoltázzsal, merészebb felhajtásokkal. És nem állnak meg itt a tér szélén. Bemennek, ha kell, a sűrűbe. Szívesen állják akár a fitymáló tekinteteket is. Hiába no, kemény valutában fizetnek nekik.

***

A történet szerint Bálám Isten prófétája volt. A moábita király sokáig hasztalan próbálta rávenni, hogy átkot mondjon a választott népre. Mégis, valami titokzatos vonzás mindig arra hajtotta, hogy ott legyeskedjen e nagyhatalmú körül. „Bálám… a gonoszság díját kedvelte” (Péter második levele 2,15). Nekiindult, csak azért is nekiindult újra és újra, hogy alkudozzon vele. A Mindenható utolsó kísérlete az ő eltántorítására az volt, hogy Bálám alatt a szamár megszólalt.

Volt ez olyan meghökkentő fejlemény, mint a „kodifikációs remekmű” váratlan, utolsó pillanatban, halandó számára kideríthetetlen indítékból megejtett módosítása.

Csak hát ez a Bálám már nem látott, nem hallott. Nagyon vitte előre a lendület, űzte a vágy. Annyira akarta, amit akart, hogy nem volt az a beszélő szamár, ami megállíthatta volna.

Túl igaz ez a történet ahhoz, hogy most, amikor tobzódik a hazugság, bárki is erről a történetről akarna prédikálni.

Kapcsolódó írás: Júdáspénz újratöltve, avagy miért gyűlölik az egyházak a köztársaságot?

(Csabai Tamás)

_____________

Lásd még: Lendvai Ildikó: Az új egyházi törvény kálváriája


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!