rss      tw      fb
Keres

Képünk a világban: a Regnum a „kémügyről” – a Freedom House elnöke az amerikai Helsinki Bizottság előtt


A Regnum orosz hírportál ismét a magyar „kémügyről”

A Regnum orosz hírportálon Dmitrij Szemusin a héten is a magyarországi „kémügyről” ír „Az új Redl ügye – Orosz titkok a jövőből” címmel (Korábbi írása itt olvasható)

A terjedelmes cikk összefoglalja az egész történetet a Heti Válasz első cikkétől kezdve, amelyről azt írja: „A Heti Válasz című lap első publikációja, amelyben először láttak napvilágot kémkedési vádak a Zömök Kft-ről, megrendelt lehetett. Célja az volt, hogy a Fidesz érdekében kompromittáló információkat dobjon be a korábbi szocialista kormányok ellen a magyarországi választások idején. Ezt az adut a fideszesek éppen az április 11-ei első választási forduló előtti napon tették ki a magyar tájékoztatáspolitika kártyaasztalára. A provokáció szerzőinek – tudjuk: a Heti Válasz a Fideszhez közelálló lap, és tulajdonosa akkoriban nem volt más, mint Fellegi Tamás mai nemzeti fejlesztési miniszter – nem volt elég, hogy leleplezze a ’baloldali kormány udvari szállítójaként’ minősített cégeket. Kigondoltak egy kémlegendát is, amelyet három tényre alapoztak: hogy Püski László a Szovjetunióban tanult, hogy egy szovjet állampolgárt vett feleségül, s hogy a Zömök Kft. résztulajdonosa egy orosz anyanyelvű nő. A kémkedés ötlete nyilvánvalóan a szocialistákkal szembenálló magyar politikai körökben született meg. A Heti Válasz és a HVG című hetilap múlt heti írásai semmit nem tettek hozzá ehhez a kémkedési elemhez. Mi több, ezeknek a cikkeknek köszönhető, hogy világossá váltak a folyamatban lévő Galambos–Szilvási–Laborc-ügy belpolitikai összefüggései. Egyfelől láthatóvá vált a fideszesek bosszúja a magyar titkosszolgálatok vezetői ellen, akik a Fidesz ellen léptek fel, amikor a párt ellenzékben volt. Másrészt látható, hogy a jelenlegi hatalom – az ’orosz kémkedés’ elleni harc ürügyén – meg akarja tisztogatni a magyar titkosszolgálatokat azoktól az emberektől, akik közvetlenül vagy közvetve a régi kommunista vagy posztkommunista rezsimekhez kötődnek.”

A szerző szerint „a mostani ’új Redl-ügy’ furcsa külpolitikai körülmények között zajlik. A legfőbb magyar állami vezetők egyáltalán nem kommentálják az ügyet: az a látszat, mintha a magyar katonai ügyészség teljesen önállóan cselekedne. Az ügy amúgy a moszkvai magyar kereskedelmi kirendeltség épületének eladása körül februárban lezajlott botrányra emlékeztet. Ki emlékszik arra ma már? Érdekes, hogy az ilyen kémügyek rontani szokták az országok közötti viszonyt, ám ebben az esetben semmi ilyesmi nem figyelhető meg. Sőt, ellenkezőleg. Május 24. óta, amióta a magyar állam a megsértett orosz befektetőtől visszavásárolta a Mol részvényeit, nem múlik el hét, hogy a legmagasabb rangú magyar állami hivatalnokok ne látogatnának Moszkvába a két ország közötti kapcsolatok javítása céljából. Múlt héten Németh Zsolt külügyi parlamenti államtitkár tett munkalátogatást, aki gyakorlatilag Magyarország árnyék-külügyminisztere. A magyar sajtónak az ’új Redl-üggyel’ kapcsolatos oroszgyűlölő szurkálódásairól hallgat az orosz külügyminisztérium is, noha a fideszes Magyarországon a szovjet honfitársakhoz fűződő családi kapcsolatok ürügyül szolgálhatnak arra, hogy az ottani állampolgárokat Oroszország javára folytatott kémkedéssel vádolják meg".

***

A Freedom House elnöke az amerikai Helsinki Bizottság előtt

David Kramer, a Freedom House elnöke 2011. július 15-én beszámolt az amerikai Helsinki Bizottság előtt az internet szabadságáról („Meghallgatás az internet-szabadságról az EBESZ-térségben”). Miután elmondta, hogy meggyőződése szerint Lukasenka fehérorosz elnök „napjai meg vannak számlálva”, és hangsúlyozta az internet szerepét a fiatal fehérorosz aktivisták mozgósításában, majd összegezte az EBESZ-országokban (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) az internet szabadságának helyzetét, rátért a Magyarországgal kapcsolatos problémákra. Ezt a részt, illetve az ajánlásokat idézzük a beszámolójából, valamint egy részletet a vitából.


David Kramer

MAGYARORSZÁG

„Azt hiszem, időtakarékossági célból kihagyom a részelteket az egyes országokkal kapcsolatban, de az írásos anyagban részletesebben szó esik Fehéroroszországról, Azerbajdzsánról, Oroszországról, Kazahsztánról és Törökországról, amelyek szerepelnek internet-jelentésünkben is. Ki fogok térni egy országra, amely nem szerepel a jelentésünkben, és ez Magyarország, tekintettel azokra az aggodalmakra, amelyek napvilágot láttak a tavaly elfogadott és idén érvénybe lépett médiatörvény kapcsán, valamint tekintettel a hatásokra, amelyekkel ez a törvény az internet-szabadságra is járhat.”

„A Freedom House legutóbbi világháló-jelentésében nem szerepelt Magyarország, de meg kell jegyezni, hogy a magyar parlament tavaly ellentmondásos médiatörvényt fogadott el, amelynek – a rádiókra és tévékre vonatkozó – részei január 1-jén léptek életbe, más részei, amelyek inkább érintik a nyomtatott sajtót és az internetet, július 1-jén váltak érvényessé. Az új törvény felhatalmazást ad egy újonnan létrehozott ügynökségnek arra, hogy komoly bírságokat rójon ki bármely sajtóorgánumra, amely ’sérti a közérdeket, a közerkölcsöt vagy a közrendet’ – ezek mind rendkívül homályos fogalmak. A nemzetközi közösség felháborodása nyomán a törvényt módosították (az online médiát már nem kötelezi a törvény a ’kiegyensúlyozott tájékoztatásra’, és egyebek között enyhítettek a nagyon szigorú regisztrálási feltételeken, de fennmaradt több aggasztó és homályos rendelkezés: minden médiának „tiszteletben kell tartania az emberi méltóságot”, és tilos ’a megalázó vagy védtelen helyzetben lévő személyekről hátrányosan beszámolni’.

Ennek eredményeként éppen a múlt héten legalább egy online sajtóorgánum jelentette, hogy eljárás indult ellene egy olvasó által a honlapon jegyzett komment miatt. Ennek komoly hatása volt, és számos online média leállította honlapján a komment funkciót, hogy kevésbé legyen felelősségre vonható.

Az egyik nehézség, hogy a különféle kormányügynökségek nehezen tudják konzisztensen értelmezni a médiatörvényt. Így például egyesek azt állítják, hogy a törvény nem vonatkozik a weblapokon az olvasók által feljegyzett kommentekre, csak a szerkesztőségi cikkekre. Ugyanakkor mások ezt másként látják, amint a folyamatban lévő vizsgálatok bizonyítják.”

AJÁNLÁSOK

„Ez a bizottság, a kormány tisztségviselői és mások nem tudják eléggé hangsúlyozni a Dunja Mijatovicnak, az EBESZ sajtószabadság-megbízottjának jelentésében megfogalmazott üzenetet, amely szerint az internethez való nyitott hozzáférés a véleménynyilvánítási szabadság alapvető emberi joga. Végtére is az internet a polgárok mozgósításának, a kormányok elszámoltathatóságának független információt nyújtó és az ezekhez való hozzáférést biztosító felülete.

Az EBESZ-nek a sajtószabadság-megbízott vezetésével, de a tagállamok erős támogatásával továbbra is nyomást kell gyakorolnia minden résztvevő államra, hogy teljesítsék az alapvető szabadságjogokkal kapcsolatos vállalt kötelezettségeiket a digitális korban, és fel kell hívnia a figyelmet azokra az államokra, amelyek nem tesznek eleget ennek a követelménynek vagy eltévelyednek.

Fel kell ismernünk, hogy a technológia negatív hatással is lehet az emberi jogokra, és törekednünk kell e hatás orvoslására.

– A gazdasági társaságoknak átlátható vizsgálatokat kell folytatniuk az emberi jogokra gyakorolt hatásról, arról, hogy az amerikai gyártású technológia hogyan érintheti hátrányosan az emberek magánszféráját olyan államokban, amelyek korlátozzák a szabadságot.

– A kongresszusnak követnie kell az Európai Parlamentet egy export-ellenőrzési rendszer bevezetésében olyan termékekre, amelyek negatív hatással vannak az internetszabadságra.

Azt is fel kell ismernünk, hogy a tűzfalakat erősítő, cenzúraellenes technológiákat más módon is ki kell egészíteni, úgymint:

– Tréning – a veszélyek felismerése, a sebezhetőség csökkentése

– Biztonság: az internetaktivistáknak támogatásra van szükségük a komplex és tartós cyber-biztonsági témákhoz fűződő harcban

– Sürgős válaszmechanizmusok: a sürgős szükségben lévő aktivisták támogatásához a humanitárius segélynek technológiai támogatással kell párosulnia.

Tisztelt elnök úr, a tekintélyelvű rendszerek világszerte koordinálják erőfeszítéseiket, hogy lecsapjanak az internetre, vagy infiltrálják, és úgy keressék a digitális aktivistákat. Megosztják egymással a tűzfal-technológiákat, aktivistáknak adják ki magukat, és az információáramlás elzárásával fenyegetőznek, ha semmi más nem használ. Nekünk, a nemzetek demokratikus közösségének tagjaiként többet kell tennünk, hogy szembeszálljunk ezekkel a veszélyekkel, és megvédjük a szabad véleménynyilvánítás jogát, amelyet az internethez való korlátlan hozzáférés jelent. És szolidaritást kell vállalnunk azokkal, akik virtuális teret akarnak nyitni az elnyomó társadalmakban.

Az internet hatalmas lehetőségeket nyújt a szabadság terjesztésében az egész világon, nem utolsó sorban az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet térségben, de támogatásra és védelemre van szüksége a veszélyekkel szemben. A kommunikációs forradalom azt jelenti, hogy más világban élünk, és a szabadság és a demokrácia támogatóinak jobban lépést kell tartaniuk ezekkel a változásokkal, mint eddig tették, és bizonyosan jobban lépést kell tartaniuk, mint a tekintélyelvű rezsimeknek.”


Részlet a vitából:

Ivan Sigal, a Global Voices vezérigazgatója:

„… és miközben a taktikák változhatnak, a stratégia, hogy a represszió eszközeit keverik bizonyos célok elérése érdekében, változatlanul fennáll. Az aktivitás ilyen üldözésének végső célja a jelek szerint az olyan beszéd- és médiatartalmak szisztematikus elnyomása, amely a hatalmon lévők legitimitását kérdőjelezi meg, és különösen azok elhallgattatása, akik azt feszegetik, hogyan szerzik és osztják el a hatalmat és a gazdagságot. Megjegyzendő, hogy ez a gyakorlat nem korlátozódik a nem demokratikus rendszerekre. A nemrég Magyarországon a tömegtájékoztatási eszközökről elfogadott törvény például szintén fenyegeti a tömegmédia mellett a honlapokat is.”

Dunja Mijatovic, az EBESZ médiaszabadság-megbízottja a meghallgatás vezetőjének arra a kérdésére, hogy jellemezze a magyar médiatörvényt és azt, hogyan hat az internet szabadságára:

„…ez szinte lehetetlen ez alkalommal felvázolni, mert a törvény ezernyi oldalát egyik napról a másikra fogadták el, társadalmi konzultáció nélkül. Nagyon nagy mértékben érinti az egész médiát, nem csupán az internet szabadságát. Az internettel kapcsolatban az a helyzet, hogy azt is csak egy további médiának tekintik, amelyet a régi, hagyományos módon kell szabályozni. A médiatanács, a Médiahatóság, amely szabályozó hatóság, olyan tagokból áll, akiknek a mandátuma kilenc évre szól és meghosszabbítható, amire nincs példa az EU egyetlen más tagállamában sem. Teljhatalommal rendelkeznek az elektronikus média, az internet és a sajtó megregulázására, ami szintén példátlan az EU-tagállamok törvénykezésében. Az internet az egyik fejezet, amelyet elemeztünk, és ezt az elemzést felajánlottuk a magyar kormánynak, hogy módosítsák a törvényt, mielőtt elfogadnák, de mint mondtam, ezt nem fogadták el. És a végrehajtott változtatások – amelyeket kozmetikai jellegűnek neveznék – csak az EU Bizottság követelésére történtek, s ezek nem állnak kapcsolatban az internetszabadsággal.”


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!