Mark Cavendish, a HTC-vonat és a Tour
- Részletek
- 2011. július 27. szerda, 03:05
- Mihancsik Zsófia
Huszonhárom nap, huszonegy szakasz, huszonkét csapat, 198 induló és 3430,5 kilométer – ez volt 2011-es, a 98. Tour de France. És Marc Cavendish, a HTC–Highroad (tavaly még HTC Columbia) sprintere huszadik szakaszgyőzelmét is besöpörte – mindössze négy év leforgása alatt – a világ leghíresebb és legrangosabb körversenyén, és másodszor nyerte el a legjobb sprinternek járó zöld trikót. És ezúttal már a Champs Elysées-i befutóra is zöldben érkezett meg.
Nem sokat tudok hozzátenni ahhoz, amit egy évvel ezelőtt elmondtam a Tour de France-ról. A háromhetes verseny ugyanolyan izgalmas és bármilyen hihetetlen is, látványos volt, mint bármelyik évben. Franciaország ugyanolyan gyönyörű, mint évszázadok óta. Az útmenti drukkerek ugyanolyan hülyék, mint mindig – az első nagy bukást, amely (más bukások mellett) megpecsételte a tavalyi Tour-győztes Alberto Contador sorsát, egy út mellett mélázó sárgaruhás hölgy idézte elő.
Contador aztán később be is húzott egyet valamelyik elmebeteg drukkernek az Alpe d’Huez-i hegyi befutón.
A magyar Eurosport két kommentátora, ha lehet, tavalyi önmagát is alulmúlta idétlenségben is, olcsó szóviccgyártásban is, földhözragadtságban is (miközben továbbra sem képesek magyarra fordítani az élő interjúkat, sorozatosan elpoénkodtak a meginterjúvolt biciklisták szerintük szegényes szókincsén: „veri difikult” – szerintük ez volt az állandó szövege minden kerékpárosnak, noha ők voltak azok, akik körülbelül ennyit értettek meg az interjúszövegekből), de abban is, hogy mennyire képtelenek visszaadni a verseny lényegét jelentő izgalmas csapatstratégiákat és -taktikákat, amelyek megértése és állandó figyelemmel kísérése nélkül a néző csak majd kétszáz félbolondot lát, akinek az a mániája, hogy napi kétszáz kilométereket lenyomjon az országúton. A Tour de France közvetítésével (és az összes országúti kerékpárversenyével) a magyar Eurosport évek óta önmagáról állít ki súlyos szegénységi bizonyítványt. Kár, mert más sportágakban a legjobb kommentátorok dolgoznak a magyar Eurosportnak.
Illik megemlíteni persze azt a tényleg emberfeletti erőfeszítést, amelyet az ausztrál Cadel Evans (Evnsz és nem Ívensz, de ez csak apróság a sok satő – chateau – és társai mellett, amit a kommentátoroktól három héten át hallottunk) beletett a Tour megnyerésébe, és bármilyen szokatlan is egy ilyen versenyen, azt mondom, szerintem a végső győzelem elsősorban az ő hihetetlen energiájának és akarásának köszönhető, és csak másodsorban a csapatának.
Mark Cavendish
De vissza Cavendishez. Mert ő aztán tényleg nincs a csapat nélkül. Áradoztam már tavaly is a Highroad vonatáról, amely azért a leglátványosabb minden vonatok közül, mert a végső hajrára áll fel, és ha minden összejön, a legamatőrebb néző számára is világosan átlátható, milyen óramű pontossággal működik.
Nézzék meg ezt a videót a vasárnapi befutóról!
Ez már csak a fél Highroad-vonat, nem a teljes, de a működése a maga teljes szépségében megfigyelhető. És ne csak a pontosságát nézzék, ahogyan (az amúgy roppant vonzó) Bernard Eisel meghajtja a csapatot, majd kiáll, átadja a helyét (a kedves) Tony Martinnak, aki dolga végeztével kiáll, és átadja a helyét Matt Gossnak, aki dolga végeztével kiáll, és néhány száz méterrel a cél előtt átadja a helyét az utolsó és állandó mozdonynak, Mark Renshaw-nak: „Itt már csak az ausztrál Mark Renshaw teker óriási sebességgel Cavendish előtt. Kétszáz méterrel a befutó előtt aztán ő is félreáll, és Cavendish egyedül marad, pontosabban egyedül indul meg, úgy, mintha Renshaw nemcsak felvezette, hanem valami puskából ki is lőtte volna” – tavaly óta e tekintetben mit sem változott a helyzet, úgyhogy nyugodtan ismételhetem önmagam. De ne csak ezt nézzék, hanem azokat a kétségbeesett próbálkozásokat is, amelyek a háttérben zajlanak. Ahogy a Sky csapata megpróbál beékelődni a HTC-vonatba, hogy elvigye a célig Boasson Hagent, a remek norvég sprintert – reménytelen. Ahogy Thor Hushovd világbajnoki fehér mezében végül már egyedül próbálja meg felvenni a versenyt Cavendish vonatával – és két másodperc alatt rájön, hogy reménytelen. Egyszerűen szép, amit a Highroad-csapat csinál, a megtervezett, tökéletesen kivitelezett emberi erőfeszítés, együttműködés és teljesítmény szépsége van benne. (Nem beszélve arról, hogy a Highroad mindenre gondolt. Lars Bak dolga volt, hogy a Champs Elysées-n együtt menjen a szökevényekkel. A magyar kommentátorok ebből annyit vettek észre, hogy Bak soha nem hajlandó vezetni a szökevény-csoportot, ő csak potyázik ott és viteti magát a csoport utolsó embereként. Az fel sem merült bennük, ami nyilvánvaló volt, hogy Bak nem azért van ott, mint a többi szökevény, hogy megpróbálja elvenni csapattársától, Mark Cavendishtől a győzelmet. Épp ellenkezőleg. Így aztán azt se vették észre, hogy a befutó előtti utolsó 3-4 kilométeren viszont nagyon is élre állt Bak. Mert az volt a dolga, hogy az utolsó kilométereken kihajtsa a lelkét és ezzel kihajtsa a szuszt azokból a szökevényekből is, akik még tartják magukat. Hogy könnyebben befogja őket a mezőny. Hogy zavartalanul felállhasson és működhessen a HTC-vonat.)
A The Guardian című angol lapnak Brian Holm, a HTC-Highroad sportigazgatója elmagyarázta, hogy néz ki belülről a Highroad-vonat „gépterme”. A „diesel” emberek (Lars Bak, Danny Pate, Tejay van Garderen) dolga az, hogy miután sikeresen felállt és élre állt a csapat, olyan tempót diktáljanak, amely még nem túl gyors, de biztosítja, hogy támadások esetén is élen és épségben maradjon a vonat. Négy-öt percen keresztül vezetik, „viszik” a többieket. Amikor a „dieselek” megtették a dolgukat, nagyjából két és fél kilométerrel a cél előtt, átveszi a vezetést az első „tempo-man”, Tony Martin. Ő már állandó nagy sebességet diktál a többieknek, és biztonságosan viszi őket a célegyenes előtti emelkedőkön, kanyarokban. Egy-két kilométerrel a cél előtt Tony Martin kiáll, és a vezetést átveszi a második „tempo-man”, Peter Velits, aki további néhány száz méteren húzza a vonatot. Majd jön a „train-driver”, a mozdonyvezető-csapatkapitány Bernard Eisel. Brian Holm azt mondja róla: „A legutolsó szakasz a kritikus szakasz. ’Mr. Freestyle' a főszervező, jó nagy hangja van, ő áll kapcsolatban a csapat vezetőivel. Erős csapatkapitányra van szükség, hogy út közben el lehessen végezni a számításokat. Az utolsó kilométer elején Eisel diktálja az iramot.” Nagyjából nyolcszáz méterrel a cél előtt áll be helyette a második felvezető ember (a lead-out man), Matt Goss. Ő viszi Cavendisht és Renshaw-t az utolsó ötszáz méterig (Goss egyébként maga is világklasszis sprinter, csakúgy, mint Renshaw). Végül ő is kiáll, és jön az első számú felvezető, Mark Renshaw, aki az utolsó kétszáz méteren vezeti fel Cavendisht. Ő már, ha minden jól megy, nem áll ki, hanem Cavendish lő ki mögüle a végső sprintre. Ahogy ez idén is történt a Champs Elysées-n. Mint a nagykönyvben.
Ha valaki idén is lemaradt a Tourról, nem biztos, hogy jövőre is gyönyörködhet a Cavendisht felvezető Highroad-vonatban. Már hónapok óta pletykálják, hogy Cavenendish átigazol a Sky csapatához, sőt, vinné magával Eiselt („He's my best friend in the whole world” – ahogy Cavendish mondja a maga túláradó kiskamasz módján) és Renshaw-t is. Cavendish brit, „Manxman”, azaz a brit szigeten, az Isle of Manen született, az ő szempontjából talán érthető lenne, ha átigazolna egy angol csapathoz. A nézők-drukkerek másként vannak ezzel, de hát ebből a szempontból ők számítanak a legkevésbé. A kedves szurkoló úgyis hozzászokhatott már, ha máshol nem, a fociban, hogy a focistapiac szeszélyei miatt sorra veszíti el kedvenc csapatából kedvenc játékosait (megannyi „áruló” a focidrukkerek szemében). Mindenesetre Cavendish a Tour után minden erre vonatkozó kérdést visszautasított. Úgyhogy van remény: jövőre is lesz kit felvezetnie a Highroad-vonatnak a Champs Elysées-re.
Mark Cavendish bemutatkozik
mzs
Mark Cavendish saját honlapja
Cavendish a Facebookon
Oldala a HTC–Highroad honlapján
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
