NZZ: „Orbánról eltérhetnek a vélemények” (és el is térnek)



„Orbán magyar miniszterelnök a magyar soros uniós elnökség előtt és közben európai szinten sok kellemetlen érzést idézett elő. Hans Kaiser Magyarország-szakértő fair bánásmódot követel Orbánnak, akit hivatástudattal rendelkező karizmatikus politikusként ír le” a Neue Zürcher Zeitung (NZZ) online változatában megjelent beszélgetésben. A német CDU-politikus 2006 óta a Konrad Adenauer Alapítvány budapesti irodavezetője. Stefan Reis Schweizer interjúja. Részletek. Lábjegyzetben az eltérő vélemények, illetve megjegyzés az MTI beszámolójához.

– Arra a kérdésre, hogy mit szóltak Magyarországon a soros EU-elnökség idején kapott uniós bírálatokhoz:
„Itt a figyelmes kortársak egyszerűen igazságtalannak értékelték a bírálatokat. Annál is inkább, mivel, aligha alaptalanul, egy kampány vonásait érzékelték.” (1)

– Arra a kérdésre, hogy akkor mi az oka a budapesti utcai demonstrációknak:
„Ez… semmiképpen nem a többség véleménye itt. Orbán politikáját továbbra is támogatja, és a magáénak vallja a magyarok hatalmas többsége. De különösen az Európai Parlament szocialista frakciójában – nem általában az EU-ban – már célba vették Orbán, a magyarországi konzervatív választási győztest, amikor még nem is volt ismert a médiatörvény valós tartalma. De nem akarom elhallgatni, hogy ezzel az új magyar kormány nem valami ügyesen járt el.” (2)

– Arra a kérdésre, hogy mennyire megosztó Orbán:
„Orbán a karizmatikus politikus-típus, Homo Politicus, akiről eltérhetnek a vélemények. Nagy retorikai tehetséggel nagyon ki tudja hegyezni a tételeit, különösen, ha érzékeli, hogy jól fogadják… A liberális Otto Graf Lambsdorff (1926-2009) fél évvel a halála előtt azt mondta nekem: Orbán a kiemelkedően tehetséges fiatal politikusok közé tartozik Európában. Lambsdorff sokáig, bár sikertelenül kapacitálta, hogy csatlakozzon a liberálisokhoz az Európai Parlamentben.” (3)
„Orbán azok közé a politikusok közé tartozik, akiknek az a törekvésük, hogy a saját párjuk szélen ne engedjenek kialakulni csoportosulásokat… Ez a törekvés a néha nagyon is poentírozott retorikával együtt okoz néha problémákat Orbán számára a külföld érzékelésében. Különösen, ha ezt ott az ellenfelei interpretálják. Emellett tény, hogy bizonyos fajta elhivatottsággal rendelkezik: nem csak azon dolgozik, hogy Magyarország gazdaságilag újra lábra álljon. Főleg az a célja, amit Németországban, a nyolcvanas években ’szellemi-morális fordulatnak’ neveztek. Orbán azzal, amit ’átépítésnek’ nevez, az állam átalakulását akarja elérni, hogy Magyarország a kommunizmus okozta hanyatlás után országként újra magára találjon, és az élvonalban játsszon Európában.” (4)

– Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a médiatörvény-bírálatokról:
„Akinek kétségei lennének afelől, hogy szükség van a média szabályozására, annak ajánlom, hogy nézze meg a legutóbbi, és egészen iszonyatos nagy-britanniai lehallgatási botrányt. Ezen kívül még nem láttam olyat, hogy a sajtó egy média- vagy sajtótörvényt kedvezően ítélt volna meg. Mert szinte kizárólag a törvény által érintettek ítélkeznek egy törvényről, amely korlátozni, vagy bizonyos körülmények között bírságolni szándékozik őket! Érdemes összehasonlítani: a magyar törvényben olyan szabályok szerepelnek, amelyek Európa szerte minden médiatörvényben – a svájciban is – megvannak, részben élesebb szankciókkal.” (5)

– Arra a kérdésre, hogy miért vitatott az új magyar alkotmány:
„Ha németként meg kellene élnem, hogy az Európai Parlamentben a többi tagállam részben nagyon agresszívan vitatkozik a német alkotmányban állítólag szükséges változtatásokról anélkül, hogy valóban az európai vagy nemzetközi jogot sértő tényállásokat neveznének meg, én is bosszankodnék. Ez nem illik, ez tisztességtelen, és nem értem, hogy az Európai Parlament miért ezen az úton jár. Az új magyar alkotmányban benne foglaltatik az EU alkotmányos szerződésének teljes európai értékkánonja.” (6)

_______________________

A szerkesztő megjegyzései:

(1) Hans Kaiser nem említ ilyen „figyelmes kortársakat”. Pedig érdekes lenne megtudni, hogy Szijjártó Péteren, Kovács Zoltán államtitkáron, úgy általában a Fideszen és a KDNP-n vagy mondjuk a közismerten elfogulatlan Nézőpont Intézeten kívül kik azok a figyelmes magyar kortársak, akik igazságtalannak és kampányízűnek tartották a bírálatokat.

(2) A magyarok hatalmas többségéről:
Szonda Ipsos, május 11.: „A januári 34-ről májusig 24 százalékra fogyatkozott a kormánypárt tábora, azaz a kezdeti 2,7 millió támogatóból mára 1,9 millió maradt. Ezzel együtt hatalmasra duzzadt a pártokkal semmilyen kapcsolatot nem keresők aránya, az év elején a választókorú népesség 43 százaléka tartozott ide, most 53 százalék. Ma Magyarországon több mint négymillió választópolgárnak nincsen pártja.”
Szonda Ipsos, június 17.: „A kormánypártnak jelenleg 800 ezerrel több szimpatizánsa van, mint a szocialistáknak. Szembetűnő ez az eredmény, hiszen fél éve még csaknem kétmilliós volt a kettejük közötti különbség. A szűkülés sokkal inkább a Fidesznek, semmint az MSZP-nek tulajdonítható, hiszen a kormányerő január óta 11 százalékponttal esett vissza, az ellenzéki párt 2 százalékpontnyit emelkedett.” „A 19 százalékpontos, másfél millió választópolgárt jelentő veszteség minden társadalmi csoportot érintett, de az alsó és középstátuszú rétegeket az átlagosnál nagyobb mértékben.” A bizonytalanok vagy nem szavazók aránya 51 százalék.
Medián, június 22.: „A Fideszt 33, az MSZP-t 15 százalék támogatja, így tovább szűkült az olló a két párt kedveltsége között (2007 vége óta most a legalacsonyabb a Fidesz előnye). A kormány eddigi teljesítményével a válaszadók 64 százaléka, ezen belül a fideszesek 19 százaléka elégedetlen.” „A legnépesebb szavazói csoportba azok tartoznak, akik egyetlen párthoz sem kötődnek.”

(3) Heti Válasz, 2011. január 26.: „Lambsdorff amúgy igen kemény kritikusa volt Orbánnak: a 2009-ben elhunyt politikus már az első Orbán-kormány idején diktatórikus hajlamokkal vádolta a magyar miniszterelnököt. Unokaöccse, Alexander Graf Lambsdorff, az FDP politikusaként pedig az év elején szankciókat szorgalmazott Magyarországgal szemben.”
Heti Válasz, 2010. november 14.: A Le Monde cikkének ismertetése: „Orbán politikai pályafutása ’nehezen értelmezhető’ – írja a lap. A Fidesszel liberális, radikális, alternatív, antikommunista pártot alapított, majd tíz évvel később, 35 évesen Magyarország vezetőjeként Európa legfiatalabb miniszterelnöke lett. Liberális barátai, köztük a német Otto von Lambsdorff, aki Orbánt a Liberális Internacionálé alelnökévé tette, már 1998-ban csalódását fejezte ki amiatt, hogy üstökösként váltott át a radikalizmusból a populista és konzervatív jobboldaliságba.”

(4) Lásd Orbán bármelyik beszédét, illetve kiemelt híreinkben a Képünk a világban-sorozatot. Összefoglalóként ajánlom Országértékelő értékelő: Inkább a lavina! című írásomat a februári Orbán-féle országértékelőben vázolt szellemi-morális megújulásról és Orbán „poentírozott retorikájáról”.

(5) Lásd ugyancsak a Képünk a világban-sorozatot. Benne az EBESZ médiatörvény-bírálatait (az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet nem érintettje a magyar médiaszabályozásnak), az Európa Tanács kritikáját (szintén nem érintett), a Freedom House véleményét (szintén nem érintett), és legújabban Ben Cardin amerikai demokrata párti szenátor vagy Thomas Melia, amerikai külügyi helyettes államtitkár, vagy korábban Pamela Quanrud, amerikai helyettes külügyi államtitkár véleményét (szintén nem érintettek).

(6) Lásd például a Velencei Bizottság dokumentumát a magyar alkotmányról (és a nem fideszes interpretációkat, ilyen például a Velencei Bizottság titkára, Thomas Markert értelmezése, illetve a TASZ-értelmezése) – ha már a „többi tagállam agressziójának” tekintjük azt a tényt, hogy az Európai Parlament állásfoglalásban bírálta a magyar alaptörvényt (331-en támogatták, 274-en – köztük a legnagyobb frakciót adó néppártiak – ellenezték, 54-en pedig tartózkodtak). És semmiképp se feledkezzünk meg Orbán elegáns strasbourgi válaszáról („Ön sosem fogja megmondani a magyaroknak, hogy mit tehetnek és mit nem”), illetve Szijjártó szóvivő még elegánsabb itthoni válaszáról („Kevesek ők ahhoz, hogy megmondják azt a magyar embereknek, mi legyen benne a magyar alkotmányban”).

***

Ami pedig az MTI beszámolóját illeti: mint mi hírfogyasztók valamennyien tapasztaljuk, az MTI megszüntette azt a sok éves hírügynökségi gyakorlatot, hogy a nemzetközi sajtó Magyarországgal foglalkozó híreit, véleményeit részletesen ismerteti. Mindössze egy napi hírösszefoglalóban ad ki rövid válogatást ezekből a véleményekből. Lásd például a július 22-ei összefoglalót, amelyben három külföldi cikket szemléznek (a Huffington Post írásának ismertetése összevetendő a Galamus beszámolójával). A Hans Kaiser-féle interjúval azonban kivételt tettek: szinte teljes egészében – és önálló hírként – ismertették. Érthető. Mint Belénessy Csaba, az MTI vezérigazgatója Bolgár Györgynek elmondta: „Azért az a megállapodás, hogy ha valami nagyon nagy fajsúlyú dolog jelenik meg valamelyik lapban, amelyik komoly tényanyagot halmoz fel, azt külön is fogjuk lapszemlézni.” Úgy látszik, a Hans Kaiser-interjú vagy nagy fajsúlyú volt, vagy komoly tényanyagot halmozott fel.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!