Válasz egy olvasói levélre
- Részletek
- Mihancsik Zsófia
- 2010. április 29. csütörtök, 04:06
Kedves Mihancsik Zsófia,
Legutóbbi írását úgy olvastam, mintha egy kalaptartón ülő bólogató kutya lennék... minden szavával egyetértettem egészen az utolsó két mondatig.
Ön szerint négy év múlva lesz választás? És ott egyenlő esélyekkel induló pártok között választhat a nép? És addig feltámad a baloldal? Uram bocsá, még a liberálisoknak is lesz hova szavazniuk? Ugye, a lelke mélyén Ön sem hisz ebben? Hiszen a cikkéhez mellékelt zseniális illusztráció önmagáért beszél! Azt hiszem, ez a kép mutatja a legjobban az előttünk álló perspektívát. Persze lehet, hogy én vagyok túl pesszimista, és lehet, hogy négy év múlva a nép elmehet választani, és tintába mártott ujjal, a fotóik alapján kiválasztja a legjóképűbb fideszes-jobbikos jelölteket. Mint Iránban. Ott is demokratikus választást tartottak...
Addig is maradok Galamus-olvasó, amíg nem cenzúrázzák az internetet is.
Üdvözlettel,
Markó Beáta
Kedves Markó Beáta,
Illetlen módon hosszabb lesz a válaszom, mint az Ön levele volt, de legalább három rövid okfejtéssel muszáj megindokolnom azt a bizonyos utolsó két mondatot.
Először is azt mondom, hogy bízzon a magyar népben. Ironikusan és szomorúan mondom. Nádas Pétert idézem (aki nem olvasta, annak hadd ajánljam a figyelmébe a Jelenkorban, 2008 decemberében megjelent írását – Fantasztikus utazáson –, alapmű): „róla” beszél Nádas, a „magyar népről”.
„Szabad választások nem voltak, a szocialista rendszernek nem volt politikai legitimációja, de a szocialista rendszer nyelvi legitimációját a népesség maga hajtotta végre, s ezért a mai napig nem tudja, hogy a szabad választás milyen felelősségekkel vagy kötelezettségekkel jár együtt. Az önkényre kondicionált népesség minden pártállású kormánnyal szemben úgy viselkedik, mintha nem ő választotta volna meg. Emocionálisan és nyelvileg azonosul az ignoráns szereppel, amit korábban kényszerűen elsajátított és nem kis élvezettel játszott. A mai napig nem tud elszakadni tőle, reflexió híján bizonyára még több nemzedéken át őrizni fogja.”
És: „Az egoizmusban gyakorlata van, a közjó fogalmát nem ismeri. A megegyezés fogalmát nem ismeri, a hozzávezető rögös utat nem vállalja. A felelősség fogalmát nem ismeri, ha nincs más választása, akkor színleg vállalja, ha szembesítik vele, akkor elhárítja. A meggyőződés és a felelősség etikáját nem tudja egymástól elválasztani, s ezért demokratikus kötelezettségeinek sem tud eleget tenni. Nem is akar. Követelőn lép fel, eszébe sem jut, hogy kötelezettségeinek teljesítése után követelhet. Legfeljebb szimulálja a demokratát, nem nagyobb meggyőződéssel, mint ahogy a kommunistát szimulálta. A demokrácia menet közben sem győzi meg, hiszen rövid úton átlátja, hogy a demokratikus rend véglegesen szétzilálná az önszerveződésen alapuló társadalom családi és törzsi kötelékeit.”
A kulcsmondat: „Az önkényre kondicionált népesség minden pártállású kormánnyal szemben úgy viselkedik, mintha nem ő választotta volna meg.” Eddig is ezt tapasztaltuk, és nincs okunk rá, hogy hirtelen radikális változásra számítsunk. A változás lassú és alig észrevehető lesz. De lesz. Legfeljebb nem 2014-ben hozza meg a gyümölcsét. Szerintem a következő választáson még mindig a zsigeri hatalomellenesség viszi a „népességet” a szavazófülkékbe. Csak most mások lesznek hatalmon.
Második mondandóm: azok, akik ezt a változást katalizálhatják, a tapasztalatok értelmezői. Mi magunk. És mindaddig csak hamis értelmezésekre juthatunk – erről szól az az utolsó néhány mondat –, amíg a párthűségen-pártszimpátián, pártpolitikai elfogultságon-vonzalmon mérjük a tapasztalatainkat. Nem a saját mércénken, értékrendünkön, felfogásunkon, de akár megérzéseinken is. Minden más módszer a jól ismert, kollektíven vezérelt manipulációt segíti. Csak a saját egyéni, szuverén értelmezéseink alapján lehet összerakni újfajta, nem kényszerű kollektivitásokat, csak ezen az alapon lehet kikényszeríteni a pártok és politikusok magatartásváltozását is. Ha mi, egyenként, nem hozzájuk, hanem önmagunkhoz igazodunk, meg fogjuk találni azokat a polgártársainkat, akik hasonlóképpen járnak el, sőt, esetleg hasonló mércével is mérnek, a politikusok meg előbb-utóbb észre fogják venni, hogy megszűntünk arctalan, primitív módon manipulálható tömegnek lenni. Ha létezni akarnak, ők fognak alkalmazkodni, és nem mi. És nem az ostobaságunkhoz, tudatlanságunkhoz, indulatvezéreltségünkhöz kell majd alkalmazkodniuk, mint most, hanem a józanságunkhoz és a megfontoltságunkhoz. Ahogy a demokrácia nagy könyvében meg van írva.
Végül: nem tudom, négy év múlva baloldali lesz-e az a párt vagy liberális, és ha az utóbbi, akkor baloldali vagy konzervatív liberális, amelyet választhatunk magunknak. Azt se tudom, hogy az a négy év múlva választható párt még mindig a legkisebb rossz lesz-e, azaz a létező borzalmas választékból a legkevésbé borzalmas. A változás lassú és alig észrevehető lesz, írtam az imént: lehet, hogy négy év múlva sem leszünk elegen, azok a polgárok, akik más felfogású, más tartalmú és más magatartással gyakorolt politikát kényszeríthetnének ki. De választás lesz. Orbán és társasága bármennyire beletorzult is – szerintem – húsz éve tartó, gyötrő hatalomvágyába, nem semmisítheti meg a demokratikus berendezkedés legelemibb tartóoszlopait. Egyszerűen nem olyan a világ, nem így működik Európa: ha túlélni akarnak, márpedig nagyon akarnak, ők sem tehetnek mást, mint hogy a leglátványosabb dolgokban alkalmazkodnak a nyugati világ normáihoz. Sok mindenben, persze, szabad kezük van. Sok mindent tönkretehetnek, sok-sok évvel visszavethetik ezt a kínkeserves demokratikus polgári átalakulást, sok-sok ember életformáját, meggyőződését megerőszakolhatják, de a szabad választás jogát nem vehetik el. És ez is valami.
Ahogy a „csoporttársaimat” ismerem, mindannyian abban a meggyőződésben álltunk neki a Galamusnak, hogy a szerintünk érvényes állampolgári értelmezéseknek teremtünk fórumot. Azt hiszem, a vendégszerzőink is ezért vállalják, hogy írnak nekünk. Amíg bírjuk, csináljuk. És bízunk benne, hogy Ön is mindvégig velünk marad.
Üdvözli
Mihancsik Zsófia
(Utóiratként pedig hadd köszönjem meg, hogy észrevette az illusztrációt. Nem kevés idő a hatalmas interneten jogszerűen használható, ugyanakkor színvonalas és erős képeket találni. Igyekszem, hogy minél gyakrabban sikerüljön.)
