Mennyire is van padlón a görög gazdaság?

• Nyomtatás

Részletek

Szemle

2011. augusztus 08. hétfő, 03:23

Galamus-csoport

A bankszektor 2008-2009-es krízise óta született gazdasági rémtörténetek közül minden bizonnyal a Görögországban most tetőző pénzügyi válságról szóló a legdermesztőbb: három egymást követő éve tart a recesszió, az elmúlt évben 50 ezer vállalat ment tönkre és a munkanélküliségi ráta aggasztó méreteket öltött. Hatból egy aktív korú görögnek nincs állása, nem is beszélve a fiatalokat sújtó munkapiaci helyzetről: 40 százalékuk ugyanis nem tud elhelyezkedni.

A The Guardian című brit napilapban Aditya Chakrabortty újságíró felteszi a kérdést: hogy is történhetett mindez? A már elhangzott válaszok száma körülbelül a mediterrán országot alkotó szigetek számával egyezik meg, de ha a realitás talaján akarunk maradni, a lap szerint a politikusi dinasztiák több évtizedes tevékenysége, így a nepotizmus mindent maga alá gyűrő rendszere és ezzel a bürokrácia gépezetének felduzzasztása, valamint a lakosság laza adózási morálja játszotta a legnagyobb szerepet abban, hogy rémtörténetté váljon a görög história.

2009 őszén a választásokat megnyerő görög szocialista párt (PASZOK) vezetői döbbenten látták, hogy az előző vezetés meghamisította a pénzügyi adatokat: a nyilvánosság elé tárt 3,7 százalék helyett valójában a 14 százalékot közelítette a GDP-arányos költségvetési hiány.

Ez a felismerés bármikor rosszul jött volna, nemhogy a bankrendszer fenyegető összeomlása idején. Azok a nagy befektetők, akikhez Athén kölcsönért szokott fordulni államkötvényekért cserébe, ezúttal még a legjobb esetben is csak súlyos büntetőkamatokra voltak hajlandóak hitelt adni, a legtöbben azonban egy határozott nemmel utasították el a görögök kérését. Az eurózóna fenyegetettségét is látva végül hosszas huzavona után az Európai Bizottság (EB), a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Központi Bank (EKB) alkotta trojka 2010 májusában megszánta a mediterrán államot, és rábólintott egy 110 milliárd eurós mentőcsomagra. A lépéssel három nagy probléma volt: túl későn jött, a hitelt az EKB 1 százalékos irányadó kamatánál ötször magasabb kamatra adták, továbbá a segítséget egy sor Athénra kényszerített megszorító intézkedéshez kötötték.

Ezután, mint az várható volt, újabb mentőövre volt szükség: 2011. július 21-én az euróövezet tagországainak állam- és kormányfői a görög adósságválság rendezése érdekében 109 milliárd euró többletfinanszírozást jelentő új nemzetközi támogatási programot fogadtak el. Ennek keretében megállapodtak abban, hogy a hitelprogramokban alkalmazott kamatok a jelenlegi 4,5 százalékos szintről 3,5 százalékra csökkennek, a futamidő a duplájára (7,5 évről 15 évre) emelkedik, feltéve persze, ha Görögország tartja magát pénzügyi konszolidációs programjához. A csomagnak van egy figyelemre méltó eleme is, mégpedig az a Marshall-tervhez hasonlatos kitétel, amely szerint az Athénnak szánt, már meglévő európai uniós forrásokat igyekeznek a görög növekedés szempontjából leghasznosabb területekre átcsoportosítani. A baj csak az, hogy a paktum továbbra is úgy tekint Görögországra, mint amelynek csak átmeneti likviditási problémái vannak, miközben gyakorlatilag pénz nélkül maradt az ország, és beláthatatlan, mikor lesz képes ismét piaci forrásokból finanszírozni a működését.

Most azonban csak a pillanatnyi túlélés számít, és a Jeórjiosz Papandreu vezette athéni kormány igyekszik ennek szellemében cselekedni, és megvalósítani a világ egyik jelenlegi legkeményebb deficitcsökkentő tervét. Tavaly 10 százalékos leépítést hajtott végre az állami szektorban, továbbá 15–30 százalékkal csökkentette azon szerencsések fizetését, akik a helyükön maradhattak. A nyugdíjkorhatárt fölemelték (három és fél évvel), valamint 10 százalékkal csökkentették a nyugdíjakat. A következő négy évben további 150 ezer közalkalmazottól válnak meg, és felülvizsgálják a szociális juttatásokat. Emellett Papandreu bejelentette egy nagy privatizációs program végrehajtását, amelytől 50 milliárd eurós bevételt remél. A tervek szerint még idén sor kerül többek között a postabankban lévő állami tulajdonhányad értékesítésére, továbbá a gázművek, a vasút, a pireuszi és szaloniki kikötők, valamint az állami szerencsejáték vállalat eladására.

Szintén milliárdos nagyságrendű bevételt vár az athéni kormány attól a tervétől, hogy az adócsalók nyomába ered: 11,8 milliárd euró pótlólagos adóbevétel behajtására tett ígéretet 2013-ig. Igazából ez az adóösszeg csupán töredéke annak, ami az államkasszából hiányzik, tekintettel arra, hogy összesen 41 milliárd euróra tehető az érintett mintegy 900 ezer vállalkozás, illetve magánszemély adó- vagy bírságtartozása. Egy ismert szerző, Jason Manolopulusz most megjelent könyvében, amely a „Görögország utálatos adóssága” címet viseli, arra hívja fel a figyelmet, hogy az athéni „Harley Street”-en (ez Londonnak az az utcája, amely a 19. század óta az ott dolgozó orvosok és sebészek nagy számáról ismert) a 151 orvosból tavaly 34 nyilatkozott úgy, hogy éves jövedelme kevesebb 10 ezer eurónál, 30 pedig 20 ezer eurónál kevesebb bevételről számolt be. Mindössze 11 doktor adóbevallásában szerepelt, hogy éves szinten 100 ezer eurónál többet visz haza. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) múlt havi becslése szerint a görög egyéni vállalkozók 70 százaléka állítja azt, hogy keresete az adózási küszöb alatt van, így a kormány csak a munkavállalók után fizetett járulékokból és a közvetett adókból várhatja az államháztartás feltöltődését. Szeptemberben ennek szellemében emelik fel például 13-ról 25 százalékra az éttermi áfát.

***

Görögországi életkép – a Der Spiegel szerint az országot a hosszú távú szegénység réme fenyegeti

A görögök összébb húzzák a nadrágszíjat, a szegények száma pedig megállíthatatlanul nő. Egy-egy ételosztáson ezrek kígyóznak hosszú sorokban, míg mások a kukákat túrják használható dolog után kutatva. A dél-európai országot eluraló pénzügyi válság villámsebességgel változott át társadalmi krízissé: egyes rétegek egyre lejjebb csúsznak a lejtőn, míg az adócsalók dőzsölnek, és megússzák a felelősségre vonást, írta nemrégiben a Der Spiegel.

Andreasz atya, egy 37 éves ortodox pap pontosan délután 3-kor kezdi az ételosztást Athén belvárosában, de a sorban állók alig fél óra alatt az utolsó morzsát is elhordják. „Nem hagyhatjuk éhezni őket”, mondja az atya. „Már így is annyit szenvednek. Legalább ne kelljen üres hassal távozniuk.”

Ám a jó szándék és az 1200 kiosztott ételadag ellenére a sorban békésen várakozók közül sokaknak kell korgó gyomorral hazatérniük. A pórul járt bevándorlók, nyugdíjasok, munkanélküliek és gyermekes anyák csak remélhetik, hogy legközelebb ők lesznek azok, akik megtömhetik a gyomrukat.

Katarina szerencsés volt. A 44 éves asszony 8 adag salátát, több joghurtot és egy zacskó kenyeret szerzett – ez minden, amit családja ma enni fog. Ő Athén egyik külvárosából indulva átutazta a várost, hogy meleg ételhez jusson. A görög nőt egy évvel ezelőtt bocsátották el egy kekszgyárból. Azóta rá van utalva Andreasz atya és a jó szándékú emberek könyöradományaira. Katarina hiába keres, nem talál állást. „Még reklámkihordókra sincs szükség”, mondja. „Görögországnak befellegzett.”

Szpürosz Xaplanterisz is már egy éve jár ételért Andreasz atyához. „A szükség hozott ide”, magyarázza a 62 éves férfi, aki a Hilton szálló raktárában dolgozott korábban. „Rossz érzés, de mit tegyek? Egy fillérem sincs”, mondja a pecsétes felsőt és rongyos nadrágot viselő Xaplanterisz.

Feldühödött görögök immár hetek óta tüntetnek a parlament épülete előtt. Ilyenkor előkerülnek a hangszórók, a lobogók, a kövek és a Molotov-koktélok. A kamerák kereszttüzében ők, a hangoskodók állnak, míg azok, akik a sötét sikátorokban várják sorsuk jobbra fordulását, rejtve maradnak. Andreasz atya és társai velük foglalkoznak. Az egyre növekvő szegénytömeggel, amelyről a csaknem 400, ételt is osztó parókia gondoskodik.

Andreasz atyáék naponta háromszor adnak ételt a szűkölködőknek. Délben átlagosan 2 ezer, délután 1200, míg este 1000 ember érkezik. A segítők próbálják biztosítani, hogy ne mindig ugyanazok jussanak táplálékhoz. Az éberségre pedig szükség van, mert a rászorulók száma megugrott, az egyik önkéntes szerint számuk mintegy 30 százalékkal nőtt az utóbbi hónapokban.

Jeórjiosz Papandreu miniszterelnök a Nemzetközi Valutaalap (IMF), az Európai Központi Bank (EKB) és az Európai Bizottság nyomására múlt héten sikeresen keresztülvitt egy újabb, 78 milliárd euró értékű megszorító és privatizáló csomagot. Gazdasági szakértők szerint Görögország csak ilyen eszközök segítségével menekülhet meg az azonnali államcsődtől – az euró pedig a megsemmisülést jelentő szakadéktól.

Mások úgy látják, hogy Papandreu halálra éhezteti az országát. „Az emberek félnek, félnek a bizonytalan jövőtől”, mondja Szavasz Robolisz, egy 65 éves közgazdászprofesszor, aki szerint különösen az alkalmazottak vannak így, akikre igazságtalanul nagy adóterhek hárulnak. Eközben a szűk felső réteg ott csal adót, ahol tud. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szerint évente 40 milliárd eurótól fosztják meg így a hatóságokat. A görög központi bank 15–20 milliárd euróra becsli a veszteségeket. A következményektől való félelemnek pedig nyoma sincs: „Soha egyetlen embert sem láttam, akit adócsalás miatt zártak volna börtönbe”, mondja Panosz Kazakosz politológus.

A görögöknél pedig lassan betelik a pohár. Robolisz szerint a kormány már időtlen idők óta ígéri a rendszer megváltoztatását, de idestova 30 éve nem történt semmi.

MTI 2011. július 20., szerda 16:48

***

Van Rompuy: Görögország esete egyedülálló

Görögország helyzete egyedülálló, és nem hasonlítható más országokhoz - vélekedett Herman Van Rompuy a francia Le Monde című napilapban augusztus 2-án közölt cikkében.

Az Európai Tanács elnöke szerint az elmúlt napokban több félreértés adódott az euróövezeti vezetők július 21-i találkozóját követően. Van Rompuy szerint Görögország helyzete egyedülálló, és a befektetők nem számíthatnak a magánszektor hozzájárulására más esetekben. „Érthető, hogy a piacok még mindig tartanak a feltételek egyoldalú módosításától, még ha ez önkéntes is, ahogyan történt akkor is, amikor Görögország adósságosztályzatát csökkentették a hitelminősítők”, írta. Szerencsére Írország és Portugália, a másik két tagállam, amelynek az EU segítséget nyújtott, egyre jobb helyzetben van.

Herman Van Rompuy szerint a magánszektor részesedése és az adósság piaci visszavásárlása mintegy 26 milliárd euróval vagy a GDP 12 százalékával csökkenthetik a görög adósságot. Görögországnak jó esélye van a válságból való kilábalásra, ha a parlament foganatosítja a szükséges reformokat.

Herman Van Rompuy arra is emlékeztetett írásában, hogy az európai pénzügyi stabilitási eszköznek megvannak a megfelelő forrásai, hogy végrehajtsa a júliusi csúcstalálkozón elfogadott döntéseket. Ha több forrásra lenne szükség, az euróövezet tagjai már többször kinyilvánították elkötelezettségüket a stabilitás mellett - hangsúlyozta.

______________________

Forrás: MTI

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!