rss      tw      fb
Keres

Képünk a világban: bűnrészessé válik, aki hallgat arról, ami Magyarországon történik



Die Zeit: Csak a jók maradhatnak


Orbán magyar miniszterelnök elbocsátási hullámokkal kényszeríti saját vonalára az állami médiát, írja a német hetilapban megjelent cikkében Alice Bota.


Szóval az elbocsátások nem politikailag motiváltak, nem a nem kedvelt szerkesztőktől való szabadulásról van szó? Szóval hazudnak a Magyarországon elbocsátott újságírók, akik azt állítják, hogy az állam kirúgta őket, mert túl kritikus hangot ütöttek meg?

Az MTVA nevű, újonnan létrehozott, bonyolult konstrukció szóvivője budapesti irodájában ül, nyugodtan beszél, sokat mosolyog. Most azonban lehervad a mosoly az arcáról. „Aki ilyen vádakat hangoztat, az vállalja a nevével”.

Mást sem tenne szívesebben a közszolgálati médiának az az 550 újságírója, akinek júliusban felmondtak. Sokan közülük kinyitnák a szájukat, megmondanák a nevüket, és számadást követelnének. Vagy legalábbis magyarázatot. Mert az a mai napig nincs.

De ott van ez a záradék a szerződésükben.

Aki a munkáltatója engedélye nélkül a munkaviszonyáról beszél, elveszíti a végkielégítését. Egy apa vagy egy anya, odahaza egy gyerekkel vagy többel, és nulla kilátással munkára, jól meggondolja, hogy még ezt is megkockáztassa-e. Így aztán az újságírók hivatalosan hallgatnak. Természetesen ennek ellenére beszélnek, csak nem szabad kiderülnie, hogy ki beszél. És sok a mondanivalójuk.

Július 5-én történt, hogy egy ősz hajú, csendes férfit – nevezzük A. úrnak – telefonon felszólítottak, hogy fáradjon be másnap 10 órára a munkahelyére. Ezt egy email is követte, bizonyítandó, hogy a hír elérte a címzettet.

Ez volt az első lépés egy tömeges elbocsátási folyamatban, és A. úr csak egy volt a sok között, akik üzenetet kapott. Másnap – mondja A. úr – a nevezett időben megjelent a munkahelyén. Már további négy kolléga várt a folyosón. Egymás után hívták be őket. Aki kijött, annak vagy egy boríték, vagy egy papírlap volt a kezében. „A nagy boríték azt jelentette: ez a vég” – mondja A. úr. A papírlap azt jelentette: „Szerencséje volt”. A papír egy új munkaszerződés volt, amelyet mindjárt a helyszínen, a főnök szeme láttára alá kellett írni.

Nem tartott soká, sorra került A. úr is. Harmadikként, mert egyetlen beszélgetés sem tartott öt percnél tovább. A, úr belépett, és három emberrel szemben helyet foglalt. Nem ismerte őket. „Mint tudja, átszervezés folyik, és sajnos…” A. úr tudta, mi következik. Fogta a borítékot, és távozott.

Így ment egész nap. Minden közszolgálati médiához csoportok érkeztek, mindegyik öt főből állt. A munkatársak fogták a borítékot vagy a papírlapot, és távoztak. „Embertelen volt” – mondta A. úr.

Nem szokatlan, hogy az elbocsátások által érintettek úgy érzik, igazságtalanul bántak velük. De az szokatlan, hogy a kollégák, akik maradhattak, vagy akik magánmédiumoknál dolgoznak, zavarodottak. Azt mondják, a legjobbak és a legtapasztaltabbak közé tartoztak azok, akiknek menniük kellett. Semmi kétség, hogy az elbocsátásokat arra használták fel, hogy seregestül szabaduljanak meg a nem kedvelt újságíróktól.

Az elbocsátottak: a magyar Pulitzer díjazottjai, Magyarország határain túl is ismert műsorvezetők, feltörekvő, kitüntetett ifjú tehetségek. Az előléptetettek: újságírók, akik hirtelen hírműsorok felelős szerkesztőivé váltak, noha előzőleg főleg bulvárszinten ismerték ki magukat. Vagy szerkesztők, mint a 32 éves Papp Dániel, a szélsőjobboldali Jobbik párt volt médiapolitikai szóvivője, aki nemrég meghamisított egy tudósítást Daniel Cohn-Benditről, az Európai Parlament zöld képviselőjéről, Orbán bírálójáról. Az anyagban Conh-Bendittől megkérdezték, úgy véli-e, hogy a gyermekek szexuális zaklatása az európai alapjogokhoz tartozik. Cohn-Bendit részletesen válaszolt az újságíróknak, de a tudósításban ez úgy jelent meg, hogy a politikus szó nélkül elhagyta a termet. Pappot nem bocsátották el. Kinevezték a központi hírszerkesztőség élére.

Az ősz hajú A. úr nem tagadja, hogy szükség volt elbocsátásokra. A magyar közszolgálati tévé felfújt, költséges apparátus, amely kevés nézőt, viszont korrupciót, finanszírozási problémákat, rossz felszerelést hoz, és mindezt több mint 3000 alkalmazottal. Az előző médiatörvény 1996-ban született. Azóta egyetlen kormány sem tett komoly kísérletet a szerkezet javítására – és a pártpolitika távoltartására. A szocialisták sem.

Most Orbán megfogja a dolog végét, úgy, ahogy mindig szokta: feltár egy valós visszásságot, és ezt saját ideológiája terjesztésére használja fel. Pártja, a Fidesz tavaly áprilisban kétharmados többséget szerzett a parlamentben. Azóta Orbán elhivatottságot érez, hogy megvalósítsa Magyarországon a „nemzeti egységről” szóló ideológiáját. Elfogadtatott egy új alkotmányt, megnyirbálta az alkotmánybíróság jogköreit, a legfontosabb intézményeket – Számvevőszék, Médiahatóság, Bíróságok –, saját embereivel töltötte fel. Orbán hatalma még akkor is pulzálna, ha leválasztanák őt róla.

Télen keresztülvitt egy médiatörvényt, amely július óta van teljes egészében hatályban. A közszolgálati média minden újságírója ettől kezdve az MTVA-nak van alárendelve. Az eddigi adóstruktúrák még léteznek – csontvázként. Minden médiavállalatnál megmaradt 49 szerkesztő, ők legfeljebb átveszik az elkészült produkciókat. A produkciókra, a műsorra központilag az MTVA adja ki a megbízásokat. És az MTVA saját hírügynökségében készíti az összes adónak a híreket.

És a magánadók? Kettő közülük, amely szöveges és vitaműsorokkal tűnnek ki, nem tudja, meghosszabbítják-e, és ha igen, milyen feltételekkel az engedélyüket. Állami reklámmegrendeléseket már rég nem kapnak.

C. asszony a harmincas évei végén jár, bizonytalannak tűnik, a közszolgálatnál dolgozik, és azt mondja, fogalma sincs, mit adjon a különböző időpontokban a következő hetekben. Egyszerre csak eltűntek a kollégák, a betervezett műsorok is félbehagyva hevernek.

Örül, hogy megtarthatja a munkahelyét, mondja C. asszony. Másrészt azonban mostanában nem kitüntetés, ha nem bocsátják el az embert.

Találkozó egy esős nyári napon, Budapesten, több tucat újságíró van jelen, szinte mindannyiukat elbocsátották. Gyanakvással néznek azokra, akik eljöttek, noha még van munkájuk – vajon megjelenésük a szolidaritás kifejezése? Vagy mégis kémek, aki később majd elmondják, ki volt ott? Egy ifjú riporter, még teljesen szabad, se családja, se jelzáloga, viszont nagy a tehetsége, büszke rá, hogy elbocsátották, mintha ez azt bizonyítaná, hogy mindent helyesen tett. A sok elbocsátott újságíróra mutat, és nevet: „Ők a legjobbak. Ezzel Orbán Viktor a legveszélyesebb bástyát teremtette meg maga ellen” – mondja.

És a bástya tovább épül. Szeptemberben jönnek a következő elbocsátások. Ezúttal 400 munkatársat érintenek.

***

Német szociáldemokrata politikus: Aki hallgat arról, ami Magyarországon történik, bűnrészessé válik

Az ellenzéki Német Szociáldemokrata Párt (SPD) szerint Magyarországon a jogállam „lopakodó leépítése” zajlik – jelentette ki a dpa német hírügynökségnek adott nyilatkozatában Gernot Erler, a párt parlamenti frakciójának helyettes vezetője.

A hírügynökség által szombaton ismertetett nyilatkozatban Erler – akit a dpa a párt külpolitikusaként említ – bírálta az Európai Unió és a német kormány hallgatását. Gernot Erler szégyenletesnek nevezte, hogy az Európai Unió részéről mostanáig semmilyen „egyértelmű elhatárolódás és beavatkozás” nem történt.

„Aki hallgat arról, ami Magyarországon történik, bűnrészessé válik”, idézte a dpa az SPD politikusát. Erler szerint ez vonatkozik Angela Merkel kancellárra, a Német Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnökére is, mivel Orbán Viktor magyar miniszterelnök az Európai Néppárt alelnöke, azé a pártszövetségé, amelyhez a német kormánypártok is tartoznak.

A szociáldemokrata politikus úgy vélte, hogy az Egyesült Államok ezzel szemben „minden konfliktuskerülés nélkül megbélyegzi a jobboldali-nemzeti Fidesz-kormány visszaélését a kétharmados többséggel, és a jogállami viszonyokhoz való visszatérést követeli”.

A nyilatkozatban Erler „egyedülállónak és példátlannak” nevezte azt a budapesti bejelentést, amely szerint Orbán Viktor elődeit a magyar állam eladósodásában betöltött szerepükért bíróság elé állíthatják.

„Az alkotmány megváltoztatása, az igazságszolgáltatásnak alárendelése a hatalomnak, valamint a média gyakorlati kormányzati ellenőrzése után Magyarország már jogállamként sem lenne többé felismerhető” – vélte a dpa-nak nyilatkozva Gernot Erler.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!