rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. április 28.

Hanák András ügyvéd


Bolgár György
: - Nem ügyvédi, hanem gyakori jogi kommentátori mivoltában kérdezem most, mert a galamus.hu portálon jelent meg egy kommentárja arról, hogy mi is veszett, ha nem is Mohácsnál, de a Donáti utcában, vagyis az Alkotmánybíróságon. Arra az alkotmánybírósági döntésre tér ki, amellyel gyakorlatilag levették a napirendről a májusban életbe lépő új polgári törvénykönyvet, mondván, hogy kevés volt a felkészülési idő ennek a törvénynek az életbe léptetésére. Ön itt nem tér ki sok részletre, de azt mondja, hogy a sajtószabadságot meglehetősen nehéz helyzetbe hozza ez a döntés. Miért?

Hanák András: - Először is: amit az Alkotmánybíróság eldöntött a héten, az a polgári törvénykönyvet hatályba léptető külön törvénynek az a rendelkezése, amelyben az áll, hogy ebből a több mint hat- vagy hétkötetes kódexből két kötet május elsején lépett volna hatályba.

- Mert a többi az jövő januárban lépett volna.

- A többi január elsején lépne hatályba, bár a sorsuk még további döntésekre vár. Igazából magam sem teljesen értettem egyet azzal, hogy a felkészülési idő hiánya miatt megsemmisítette a hatályba léptető törvényt az Alkotmánybíróság, de ezzel inkább csak azt akartam jelezni, hogy milyen járulékos veszteségek vannak emiatt. Természetesen az Alkotmánybíróság nem ezzel a szándékkal döntött. Az Alkotmánybíróság úgy gondolta, hogy az ő felfogása szerint egy kéthónapos felkészülési idő a jogállamiság sérelmével jár. Amire én rá szerettem volna mutatni, az az, hogy több más olyan rendelkezés sem tud hatályba lépni, amely merőben progresszív, mint például a cselekvőképtelen személyek helyzetének új szabályozása. A sajtóval kapcsolatban azért akartam erre rámutatni, mert a Galamusban a felelős szerkesztő a híreszteléssel kapcsolatos helyreigazítások elmaradásában bizakodott: azt mondta, hogy egy hónap múlva, május elseje után hasonló híresztelési helyreigazítási kérelmekkel már nem lehet élni, mert az új Polgári Törvénykönyvnek van két olyan szabálya, amely a sajtót illetően mindenképpen előrelépést jelent.

- Ahogy azt a jóhiszemű naivak elképzelik.

- Nem, azért sokan bíztak ebben. És mindenki azt gondolta, hogy előbb-utóbb azért mégiscsak el fogják fogadni ezeket a szabályokat. Nem így történt. A jelenlegi két szabály közül az egyik, amit nyilván újságírók jobban ismernek, úgy szól, hogy amennyiben egy sajtótermék vagy bármilyen média valamit átvesz vagy tudósít egy nyilvános eseményről, ez a polgári törvénykönyvben „híresztelésnek” minősülhet. Ilyenkor a sajtó azért is felel, ha a harmadik személy nem a valóságnak megfelelően állított valamit, és a sajtó erről – egyébként teljesen hitelesen – tudósított. Ez a probléma hosszú múltra nyúlik vissza. A bíróságok nem voltak hajlandók oly módon értelmezni ezt a szabályt, hogy az valamennyire megfeleljen a józan észnek, vagyis hogy ha valaki bármely nyilvános eseményről tényszerűen közvetít, és azt, ami ott elhangzott, tárgyszerűen és tényszerűen visszaadja, azt ne lehessen felelőssé tenni az elhangzott állítások tartalmáért.

- Mert ha ma valaki, mondjuk egy politikus egy gyűlésen mond valami marhaságot és az újságíró közli a marhaságot, amiről később kiderül, hogy a politikus felelőtlenül állította, akkor a jelenlegi jogszabályok értelmében az újságírót is felelőssé tehetik, mert nem ellenőrizte, hogy a politikus marhaságot beszélt-e.

- Körülbelül. De ez szélesebb körben is alkalmazható. Például mennyiben lehet valakit részben helyreigazításra kötelezni, részben jó hírnév sérelme miatti  kártérítést kérni tőle akkor, ha csak egyszerűen valamiféle tudósítást vesz át, mondjuk az MTI-től vagy mástól. Van olyan hírcsatorna, amelyik a BBC híreit veszi át. Ha a BBC híreiben bármi probléma van, nem hiszem, hogy az adott hírcsatorna felelős volna, akár csak egy helyreigazítás erejéig is. Hiszen a hibát a BBC követte el. A másik új szabály, amely áldozatul esik most, még ennél is egy kicsit komolyabb. Az a szabály lényegében megpróbálta megemelni azt a küszöböt, amely már ma is alakulóban van. Valami olyasmit mondott, hogy ha egy közhatalmat gyakorló vagy közfeladatot ellátó személy esetében a hírnevét, becsületét ezzel a funkciójával összefüggésben megsértik, csak akkor lehet helyreigazítást kérni és egyéb személyiségi jogi kártalanítást kérni, ha a sajtó vagy a média szándékosan vagy súlyosan gondatlan módon járt el. Ez a sztenderd eléggé elfogadottá vált már Európában, s most a magyar jog is közelített volna ehhez. Ez is el fog most veszni. Én részt vettem az új szabályozás előkészítésében, és azt gondoltam, hogy ezzel szinte mindenki egyetért. Az volt a tapasztalatom, hogy ez lényegében a teljes sajtónak jó, jobboldalinak, baloldalinak egyaránt. De úgy tűnik, hogy most az Alkotmánybíróság erre nem volt tekintettel. Egyébként nem is lehetett. Majd a jövő dönti el, hogy amikor ezek a szabályok újra napirendre kerülnek, akkor milyen tartalmú Ptk-t fogadnak el, különösen ezekben a  kérdésekben. Tehát hogy ami most május 1-jén nem lép hatályba, az hatályba léphet-e később. Azt is megírtam, hogy nekem vannak kétségeim természetesen.

- Mint mindannyiunknak. Hiszen tudjuk, hogy a Fidesz az egész Ptk. életbe lépését azon az alapon is bírálta, hogy abban olyan szemléletű változtatások vannak, amelyekkel nem ért egyet. Tehát ők valószínűleg átdolgoznák ezt.

- Én is úgy gondolom, bár még nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ennyire eldőlt volna a dolog. Kétségtelen, számos tekintetben már előre jelezték, hogy át szeretnék írni ezt a törvénykönyvet. Meglátjuk. Én azt gondolom, hogy ez a két új szabály, ez az új, a sajtó életét valamennyire mégiscsak megkönnyítő és élhetővé tevő rendelkezés egy darabig el fog veszni, és nem hiszem, hogy könnyen fog visszatérni.

- Az előző példára hadd mondjak valamit, hogy kicsit érthetőbbé tegyem a dolgot a hallgatók számára. Mondjuk egy ismert politikus egy nyilvános fórumon azt mondja, hogy az ő ellenfele, egy másik politikus, brutálisan veri a feleségét. A sajtó erről beszámol, ez nyilvánosság előtt hangzott el, a megvádolt politikus pedig beperli azt, aki rosszat mondott róla, rágalmazásért, és mondjuk megnyeri a pert. Onnantól kezdve a mostani szabályok szerint a sajtó is felelősségre vonható, beperelhető és elítélhető, mert az első politikus által közölt rágalmakat minden további nélkül átvette, anélkül, hogy megvizsgálta volna, hogy a másik politikus valóban veri-e a családtagjait.

- Itt két dolog jön szóba. Mert kétféle következmény lehet. Az egyikről már beszéltünk. A másik: elképzelhetők olyan esetek, hogy valaki szándékosan teremt olyan helyzetet, hogy direkt elmond valakiről olyasmit, amely alapjában véve nem igaz, odahívja a sajtót, és a sajtó ezzel próbál védekezni. Bizonyos esetekben azért a sajtóetikának is vannak olyan szabályai, amelyek szerint nem biztos, hogy nyilvánvalóan otromba, ostoba és nem igaz híreket közölni kell. Úgy gondoltam, mind a két oldalon elfogadták, hogy bízzuk ezt az egyes médiumok saját belső etikai szabályaira, és jogilag ez megengedett legyen.

- Arról mit gondol, amit Halmai Gábor nyilatkozott valahol: ő példátlannak és önkényesnek nevezte az Alkotmánybíróság döntését, mert szerinte az intézmény húszéves történetében nem fordult még ilyen elő és ez veszélyes precedenst teremthet. Miközben a magánkezdeményezések elbírálása átlag másfél év, most egy hónap alatt döntöttek, teljesen indokolatlanul szerinte, merthogy száz új jogszabály alkalmazására két hónap bőven elég. Már csak azért is, mert a Ptk-t a szakemberek már hosszabb ideje tanulmányozhatták. Szóval ő úgy érzi, hogy a lépés nemcsak hogy sok szempontból káros, hanem még önmagában is egészen példátlan az alkotmánybírósági történetben.

- Nem példátlan. Hasonló nagy melléfogások, mert én annak tartom, voltak már az Alkotmánybíróság történetében, nem is egy.

- De talán arra gondolt hogy egy hónap alatt döntöttek erről.

- Azt én nem tartottam problematikusnak, hogy azt mondták, rendben van, ez fontos dolog, próbáljuk meg eldönteni, ha tudjuk, május 2-a előtt, hogy tiszta vizet lehessen önteni a pohárba. Ezzel nekem kevesebb a bajom, bár nagyon sokan felvetik, hogy nagyon gyorsan döntött az Alkotmánybíróság. Nekem azzal van természetesen bajom, hogy szerintem az az érv, hogy hiányzik az idő a tanulmányozáshoz, nem áll meg. Az Alkotmánybíróság nagyon formális szempontokat vett figyelembe, amelyeket adott esetben én még kicsit bornírtnak is tartok. Nem mentek bele nagyon sok más szempont alaposabb megvizsgálásába. Például abba, hogy nem biztos, hogy csak ez a két hónap állt rendelkezésre. álló Legalább öt vagy hat hónap volt azt követően, hogy a Polgári Törvénykönyvet elfogadták. Azt tudom tehát mondani, hogy valóban vannak olyan döntések, amelyeket az Alkotmánybíróság eddigi húszéves döntései közül kirívóan elrontott döntéseknek tartok, és bizonyos esetekben kicsit cinikusnak is. És ez feltétlen ott van az első három között.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái