Az egykori demokratikus ellenzék nyílt levele a magyarországi vallásszabadság elnyomásáról



Az egykori magyar demokratikus ellenzék részvevőinek nyílt levele az Európai Unió és az Európa Tanács emberi jogi biztosaihoz a magyarországi vallásszabadság elnyomásáról
(angol változat - English version)


Viviane Reding Asszony
az Európai Bizottság Alelnöke, a jogérvényesülésért, alapvető jogokért és uniós polgárságért felelős európai biztos részére

Thomas Hammarberg Úr
az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosa részére

Tisztelt Viviane Reding Alelnök Asszony!

Tisztelt Thomas Hammarberg Biztos Úr!

Alulírottak, az 1970-es és 80-as években a kommunista egypártrendszer emberi jogi és demokratikus ellenzékének részvevői, arra kérjük Önöket, lépjenek fel határozottan a vallásszabadság és más alapvető szabadságjogok védelmében, amelyeket jelenleg komoly veszély fenyeget Magyarországon.

2011. július 12-én, a szavazás előtt mindössze két órával beterjesztett javaslat alapján a Magyar Országgyűlés új egyházügyi törvényt fogadott el, amely megvonta több mint 100 vallási felekezet egyházi státusát.

Az Európai Unió Alapjogi Chartája 10. és Az emberi jogok európai egyezménye 9. cikkének nyílt semmibevételével csupán tizennégy felekezet tarthatta meg egyházi nyilvántartását és az ezzel járó jogait.

Megsértve továbbá az állam és az egyház elválasztásának demokratikus normáit, a törvény rendelkezése szerint a jövőben az Országgyűlésben ülő politikai pártok szavazata dönt majd az egyes egyházak elismeréséről.

Az egyházi nyilvántartásban maradó tizennégy felekezet a római és görög katolikus, ortodox, református, evangélikus egyházak, valamint néhány kiválasztott zsidó felekezet, továbbá az unitáriusok, a baptisták és a Hit Gyülekezete.

A diszkriminációval sújtott egyházak között szerepel – hogy csak néhányat említsünk –  Magyarország összes metodista, pünkösdi, adventi és reform-zsidó gyülekezete, az Üdvhadsereg és Jehova Tanúi, valamint az iszlám, a buddhista és a hinduista egyházak.

Túl azon, hogy egyetlen éjszaka alatt pária-helyzetbe taszították őket, minden szociális, egészségügyi és oktatási szolgáltatásuktól megvonják a törvényben rögzített eddigi támogatást.

A nyilvántartásból kizárt egyházak közül többen vezető szerepet visznek a hajléktalanok, idősek, szegények szociális gondozásában; romákat, elítélteket, gyermekeket és fiatalokat támogatnak, több tízezer rászoruló embert segítenek. Támogatásuk megszüntetése szociális katasztrófához vezet.

Több kizárt egyház sikeres középiskolákat és felsőoktatási intézményeket működtet, amelyeknek az akkreditációja most megszűnik.

A vallások szabadságának és egyenlőségének leplezetlen megsértésén túl az új törvénnyel nyíltan megtagadják a vallási és a politikai intézmények különválasztását is, amely a húsz évvel ezelőtti demokratikus átmenet egyik vívmánya volt.

A nyilvántartásba vételt a jövőben mind a most kizártaknak, mind az új egyházaknak a kormány egyik miniszterénél kell kérelmezniük, aki majd „kiértékeli” a hitvallásukat. A kérelmekhez a titkosszolgálatok beleegyezését is meg kell szerezni. Ha a miniszter hajlandó elfogadni a kérelmet, elküldi a parlamentnek, és a politikai pártok kétharmados többséggel döntenek róla.

A törvény megtagadja a kérelmezőktől az elismertetési folyamat bírói felügyeletét. Automatikusan kizárnak a kérelmezők közül minden húsz évnél kevesebb ideje fennálló vallási csoportosulást. Megsértve személyiségi jogaikat, az engedélyezéshez legalább ezer embernek személyesen kell aláírnia a kérelmet.

Kedves Reding Alelnök Asszony, Hammarberg Biztos Úr!

Mindeddig az EU egyetlen tagállama sem merészelt ilyen szemérmetlenül szembehelyezkedni a vallásszabadság, a törvény előtti egyenlőség, az egyház és az állam szétválasztása elvével, közös Európánk bevett alapjogaival.

Az 1970-es években, amikor Kelet-Európa szovjet uralom alatt állt, hasonló helyzetben csupán annyi lehetőségünk maradt, hogy virrasztást rendezzünk a bezárt vagy lebontott imaházaknál.

Mi az emberi jogok tiszteletében egyesült Európáért küzdöttünk. Vajon hiábavalóak voltak-e reményeink?

Ez a törvény csupán az egyik legutolsó példája az emberi jogok és a joguralom elleni sorozatos, aggasztó magyarországi fellépéseknek.

Őszintén reméljük, hogy az egyházügyi törvény tanulmányozását követően hivatalos vizsgálatot indítanak a minden európait megillető jogok megsértése miatt.

Budapest, 2011. augusztus 8.

Köszönettel és üdvözlettel

Ara-Kovács Attila
Dalos György
Demszky Gábor
Haraszti Miklós
Hodosán Róza
Iványi Gábor
Kenedi János
Konrád György
Kőszeg Ferenc
Magyar Bálint
Mécs Imre
Radnóti Sándor
Rajk László
Szilágyi Sándor
Tamás Gáspár Miklós


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!