rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. augusztus 8.

Solténszky Tibor a Magyar Rádió művészeti produkciós szerkesztőségének volt vezetője, dramaturg


Bolgár György: - Te már ki vagy rúgva, vagy ki leszel rúgva ha…?

Solténszky Tibor: - Nagyon szeretném, ha ez egy-két napon belül bekövetkezne. Ugye megkaptam az értesítést egy hónappal ezelőtt, hogy legkevesebb egy hónap múlva ki fognak rúgni.

- És ez most fog lejárni?

- Ez most jár le a napokban, igen.

- És semmi változás nem történt azóta? Esetleg azt mondták, hogy kedves Solténszky úr, mégis jó volna egy-két rádiójátékot csinálni. Ez a rádiószínház sem volt olyan rossz, maradjon.

- Nem. Mert ahhoz, hogy rádiószínház maradjon, az új szervezeti és működési szabályzatot kellene módosítani, amiben nincs ilyen, hogy rádiószínház.

- Tényleg?

- Tehát nincs ilyen műsorelőállító részleg. Létezik a tartalomelőállítási alkotók úgynevezett poolja, ahova mindenféle műsorkészítő tartozik, és azok néha csinálnak majd esetleg rádiószínházi műsort, ha a főszerkesztők meg a megrendelő zrt-k ilyet rendelnek.

- Nem biztos, hogy ez olyan nagy baj. Olvasom az MTI interpretálásában az egyik legtekintélyesebb német hetilap, a Die Zeit beszámolóját a közszolgálati média elbocsátásokról. Így kezdődik. Csak a jók maradhatnak címmel terjedelmes riportban foglalkozott az elbocsátásokkal a legfrissebb számában a Die Zeit. Hát akkor?

- Igen, ugyanaz a cég lapszemlézik, amelyik aztán terjeszteni fogja a különböző közszolgálati csatornákon ezeket a féligazságokat vagy csúsztatásokat.

- Komolyan beszélve a rádiószínházról. Lehetséges az, hogy a közszolgálati Magyar Rádióban megszűnik egy olyan régi, a rádiózás kezdetétől létező és fontos műfaj, mint a rádiószínház, a rádiójáték?

- Nem. Maga a műsor nem fog megszűnni és biztos vagyok benne, hogy abban nem hazudtak, hogy esetleg még több időben is fognak ilyen műsort adni. Mert ugye tavaly ősszel, amikor elkezdődött a beszivárgás és a roham, akkor azt mondták, hogy kevés az irodalmi műsor, sokkal több fog készülni. Még ez is lehet, hogy így lesz, de ez nem egy autonóm szerkesztőség döntése alapján fog készülni, hanem a megrendelő főszerkesztők döntése alapján.

- Egyáltalán hogy működik ez?

- Feljebbre kerültek a döntési kompetenciák, azért nincsen olyan, hogy szerkesztőség, mert akkor ott lehet önálló kezdeményezés. Annak van egy vezetője, aki azt mondja, hogy jó, nem jó, fizetünk érte, nem fizetünk érte. Most mindez felkerült beláthatatlan magasságba.

- Na ez az, erről akartalak kérdezni, hogy te tudod, hogy ki kicsoda? Erről egy lexikont lehetne írni, de nekem fogalmam sincs kívülről nézve, hogy ki kicsoda.

- Én sem tudom, hogy ki kicsoda, de valószínűleg ez az én személyes, nem is tudom, sértettségem, hogy egy idő után elkezdtem nem nézni, hogy ki mindenkivel szaporodik. Mert legalább háromszor annyi főnökünk volt az utolsó három hónapban, mint egy évvel korábban. Volt egy furcsa levélváltásunk a zrt. vezérigazgatójával, a Jónással, aki a HVG-ben megjelent interjúra nagyon mérgesen reagált. És ő korrigálta az én hallgatottsági adataimat. Én nem mertem volna olyan nagyot mondani, mint amit ők mondanak, hogy háromszázezren hallgatják manapság délután egy órakor a rádiószínházat. Négy-öt évvel ezelőtt még csak százezren hallgatták. Na most, az a csapat, amelyik ezt megcsinálta, lett szélnek eresztve.

- Ha ilyen óriási sikert értetek el, akkor miért is küldenek titeket kapálni?
Hát igen. Zoltán Gábor és Varga Viktor egyébként már ott voltak a Csúcs László által elzavartak listáján. Én csak azért nem voltam ott, mert éppen fizetés nélküli szabadságon voltam, és színházi fesztiválokat szerveztem Litvániában.

- Most láttam valahol, bár el nem hittem volna, ugye régóta ismerjük egymást, hogy te 59 éves vagy?

- Igen.

- Na most ahhoz, hogy 59 évesen elküldjék a művészeti produkciós szerkesztőség vezetőjét, a rádiószínház meghatározó alakját, régi és rengeteg produkcióban résztvevő dramaturgot, aki színházaktól kezdve mindenfelé dolgozott, nemcsak a rádióban, ehhez szerintem pofa kell.

- Igen. Meg felvállalni a törvénysértést. Tehát én a Munka Törvénykönyve szerint védett korban vagyok. De a döntést helyettem is eldöntötték, és jól tették, mert legalább nem fogok gyomorfekélyt és szívinfarktust kapni a közeljövőben.

- De miért helyezkedsz erre a nehezen magyarázható álláspontra? Miért nem harcolsz a törvényes jogaidért?

- Mert az csak annyit jelentene, hogy én az MTVA nevű gyanús formáció alkalmazottja maradnék. Hogy milyen munkát kínálnának, azt nem lehet tudni. Én ebbe a bizonyos poolba nem akarok tartozni, ahol most be kellett jelentkezni az ott maradt két kollégának, hogy ők szívesen csinálnának műsorokat.

- No és milyeneket csinálnának?

- Meg kellett jelölni, hogy az egyébként dramaturg pozícióban lévő valaki milyen más dolgot is csinál még. Mert akkor fogják használni mindenfélére. Biztos vannak emberek, akiknek ez klappol, akiknek ez jó. Én ehhez értek. Kell ahhoz tíz év, hogy az ember beletanuljon. De a 90-es évek elejére már egy teljes fegyverzetben lévő jolly joker rádiós voltam. Nem akarok mást csinálni és pláne nem egy ilyen rádióban. A nyolcvanas években vagy a hetvenes évek végén, amikor odakerültem, akkor az ember tudta, hogy rést kell ütni a bástyán és ez a feladatunk. Én most nem akarok réseket ütögetni ezen a bizonyos rádióbástyán.

- De most rajtatok ütnek réseket, nem?

- Most rajtunk ütik a réseket, igen.

- Azt mondod, hogy nem akarsz mást csinálni. De hát hol van Magyarországon olyan rádió, ahol például lehet még rádiójátékkal próbálkozni?

- Sajnos kiszenvedett a katolikus rádió is, ahol csináltak ilyeneket pályázati pénzből. Másutt nem tudok ilyenről. Hát akkor Istenem, akkor ennyi volt.

- Majd ha nyerünk a pályázaton, hátha a Klubrádióban.

- Igen. Ha egyáltalán lesztek.

- Erre gondoltam, ha nyerünk a frekvencia pályázaton.

- Igen. És ha lesz még alkotói pályázat, mert ugye annak a pénze is az ORTT-be tagozódásával bekerült az MTVA-hoz vagy a Médiatanács alosztályához. Tehát nagyon pontosan lehet tudni, hogy kik döntenek arról, hogy mire lesz pénz költve a közeli vagy hosszú távú jövőben.

- Bejárhatsz még a rádióba?

- Persze, mert még a felmondó levelet nem kaptam meg, abban lesz benne, hogy mikor lesz az utolsó munkanapom.

- Milyen a hangulat ott?

- Rémületes. Egy halottasház. A folyosónkon, hogy csak a sajátunkról beszéljek, nagy fekete zsákok vannak, nagy A4-es papírokkal megcímkézve, hogy ezt kéretik elégetni, ez csak egyszerű szemét.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái