Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. augusztus 8.


Bolgár György kérdései a 2011. augusztus 8-ai műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy újabb világválság fenyeget. Vajon a magyar kormánynak mi volna a tennivalója, ha van neki egyáltalán? Mindenesetre emlékezzünk arra, hogy 2008-ban a Fidesz még élesen bírálta a Gyurcsány-kormányt, amiért nem látta a közeledő válságot és nem cselekedett időben.

Másik témánk, hogy Orbán Viktor Felcsúton értékeli miniszterei munkáját. Kinek szól ez? A minisztereknek vagy a közvéleménynek?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió egyaránt elítélte Julia Timosenko volt ukrán miniszterelnök letartóztatását. Vajon mit szólnának három volt miniszterelnök visszamenőleges felelősségre vonásához Magyarországon?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy Selmeczi Gabriella a nyugdíjvédelmi megbízott szerint kisebb lenne az államadósság, ha nincsenek magánnyugdíjpénztárak. Igen ám, de ha több mint háromezer milliárd forintot leszámítunk belőle, akkor már csak 68 százalék lenne a GDP-hez viszonyított adósságarány.

És végül beszéljük meg, hogy a Fidesz legerősebb gazdasági emberei, Simicska Lajos és Nyerges Zsolt Svájcban jegyeztettek be közös céget. Bár Orbán Viktor korábban harcot hirdetett az offshore cégek ellen. Ráadásul ugyanazon a címen van bejegyezve cégük, mint a vörösiszap-mentesítés állami pénzeiben részesülő egyik vállalkozás. A Népszabadság szerint Svájc előnye az alacsony helyi adó, a diszkréció és az információk visszatartása. Rossz az aki rosszra gondol?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Mihályi Péter közgazdász


Bolgár György: - Nyakunkon az újabb világgazdasági válság?

Mihályi Péter: - Inkább úgy fogalmaznék, hogy egy pénzügyi válság van a nyakunkon, és ez elég súlyosnak látszik. De tulajdonképpen kiszámíthatatlan.

- Mert a pénzügyi válságból megint lehet gazdasági is.

- Az is lehet, valószínűleg nem lesz, mint ahogy a múltkor sem lett. Hiszen a múltkor nagyon nagy pénzügyi zűrök voltak, és azon a világgazdaság egy-két év alatt túllépett. Nő az amerikai gazdaság, nő az európai gazdaság, sőt még a magyar gazdaság is. Tehát nem lett világgazdasági válság, amitől mindenki félt. Nagyon nagy pénzügyi válság lett, és lehetséges, hogy egy újabb utórezgése lesz ennek a pénzügyi válságnak, amiből nagyon nagy bajok is lehetnek.

- Milyen utórengések lehetnek ezek? Ugye a földrengéseknél mindig az első szokott az igazán nagy lenni, és utána persze a későbbiek is okozhatnak károkat, de mégiscsak kisebb intenzitásúak. Most milyenek lehetnek ezek a nagyon nagy bajok, amelyek bekövetkezhetnek?

- Egyfelől az árfolyammozgások. Nagyon megváltoznak a valuták árfolyamai, éppen itt a műsorban egy rádióhallgató hosszasan beszélt a svájci frank és a forint árfolyamváltozásáról, de más árfolyamok is változnak. A jené is, a dolláré is, mondjuk az ausztrál dolláré is. Tehát ez az egyik dolog. A másik pedig, hogy a részvények árai is nagyon megváltozhatnak. Éppenséggel most az a valószínű, hogy nagyon csökkenni fognak. És akinek részvényben van a vagyona, az nyilván nagyon nagy veszteségeket fog elszenvedni.

- De még hagyján, hogy azok veszítenek – mondaná az átlag magyar –, akiknek részvényük van itt Magyarországon, mert viszonylag keveseknek. Na de lehet, hogy a fél magyar gazdaság belerokkan ebbe a, tegyük fel, csak nemzetközi pénzügyi válságba. Hiszen Magyarország különösen kitett az árfolyamváltozásnak a devizahitelek miatt. Ön a nyilvánosság előtt is többször azt mondta, írta, hogy a devizahiteleseket nem kellene megmenteni, de a helyzet talán már változott azóta is, hogy ezt néhány hónapja megírta. Hiszen azért 250 vagy 260 forintos svájci frankon nemcsak az adósok buknak el, hanem az egész magyar gazdaság is elbukhat.

- Én ezt nem látom ennyire drámaian továbbra sem. Azt gondolom, hogy önmagában a svájci frank árfolyamáltozása nem fogja romba dönteni a magyar gazdaságot, semmilyen árfolyam mentén. Tehát ez a veszély szerintem nem áll fenn.

- Akkor sem, ha tömegesen nem tudják fizetni a törlesztéseket az adósok? Hiszen nagyon sok van belőlük.

- Kétségtelenül nagyon sok van belőlük. Abban a pillanatban, amikor az árverezések elindulnak, sok ember meg fogja változtatni a viselkedését. Őszintén szólva én azt gondolom, hogy ami a magyar gazdaságra nagyon nagy hatással lehet, az nem a svájci frank árfolyamváltozása, hanem a forint-euró hatása. Tehát akkor van nagyon nagy baj, ha a forint–euró-árfolyam szalad el az égbe, mert az azonnal inflációt eredményez, azaz kezelhetetlenné tehet nagyon sok mindent. Az az igazi nagy veszély. Ennek egyelőre most még nem látszanak a jelei, és reméljük, hogy ez nem fog bekövetkezni. De önmagában szerintem a svájci frank és a devizahitelesek problémája nem olyan, amelyik megrengeti a magyar gazdaságot. A magyar gazdaság nagyon erős ugyanis.

- No. Csak nem dübörög? Azt azért nem.

- Azt azért nem.

- De miért nagyobb veszély mondjuk az euróárfolyam megerősödése nyomán egy esetleges felerősödő infláció, mondjuk a mostani négy százalék körüliről hat-hét százalékra, amikor az mégiscsak kezelhető volt hosszú ideig Magyarországon. Ugyanakkor az, hogy akár egymillió devizahiteles jelentős része bukjon, az társadalmilag is beláthatatlan játék. Ráadásul ki tudja, hogy a bankokra milyen hatással lesz.

- Természetesen senki nem mondhat semmit biztosra, és én sem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy itt kristálygömbbel a kezemben biztosan meg tudom mondani, hogy mi fog történni. De azt gondolom, hogy az euró–forint-árfolyam elszabadulása az igazi nagy veszély.

- De még a versenyképességünket is növelni tudja.

- Igen ám, csak az történik, hogyha bekövetkezik az – soha be ne következzen a pillanat –, hogy a forint–euró-árfolyam mondjuk óránként egy forintot romlik, akkor a magyar lakosság tömegesen fogja az összes forintját azonnal euróra váltani, és gyakorlatilag ez az, ami megrengetné a bankrendszer. Ez az, ami az inflációt tényleg az égbe küldi, amely a nyugdíjasokat hozza rettenetesen rossz helyzetbe, amely az üzemanyagárakat emeli fel. Ez az, amitől félni kell. Ez az egész lakosságot érinti, ne felejtsük el.

- Tehát ha egy ilyen kezelhetetlen robbanásszerű árfolyamromlás következik be, akkor, ugye?

- Igen.

- Tehát nem az a veszély, hogy ha az euró mondjuk 270 vagy 275 helyett 280 és 285 forint lesz.

- Nem, nem.

- Hanem ha hirtelen elszabadul az euró-árfolyam.

- Így van, ha hirtelen elszabadul, és valamilyen külső vagy belső ok miatt az emberek bepánikolnak, és egy ilyen Postabank-szerű pánik indul el, akkor van nagy baj. Ne felejtsük el, hogy azért akármilyen súlyos a devizahitelesek problémája, ez a magyar lakosságnak egy viszonylag kis hányadát érinti, miközben a forint–euró-árfolyam az egész magyar lakosságot érinti, mind a tízmillió magyar lakost, és az összes magyar vállalatot alapvetően érinti, hiszen importálunk és exportálunk. Nagyon nehéz kiszámítani, hogy mi történik, én azt remélem, hogy ez a helyzet nem fog bekövetkezni, de ismétlem, önmagában a svájci frank ügye nem olyan, ami megrengeti a magyar gazdaságot. Reflektálnék még egy fél mondatban arra, amit a telefonáló mondott, hogy viseljék a bankok a következményét legalábbis…

-… Egyharmad arányban.

- Ez borzasztó jól hangzik, csak ilyenkor mindig arra kell gondolni, hogy a bankok a betétesek pénzét hitelezték ki. Tehát akkor ezzel a mondattal azt is mondtuk, hogy viseljék ennek a terheit a betétesek. Tehát mondjuk azok a nyugdíjasok, akiknek ott vannak ugyanezekben a bankokban a forintbetétjeik, akkor bukják el ők a forintbetétet? Mert ebből lesz kárpótolva…

- Senki nem úgy gondolja, hogy a nyugdíjasok betétjét ne fizessék ki a bankok, hanem úgy, hogy a bankok nyereségéből.

- De a bankoknak már réges-régen nincs nyereségük Magyarországon, gyakorlatilag lenullázódtak a bankok nyereségei, és végső soron a bankok kihelyezései mindig a betétekből történnek. És ez azért is fontos, szeretném ezt a példát hangsúlyozni, hogy a gazdaságban mindig kétoldalúak a folyamatok. Ezért nem robban fel a világgazdaság, és ezért nincs világválság, és ezért nincs vége a kapitalizmusnak. Mert ami egyik oldalon problémát okoz, az a másik oldalon óriási éberséget okoz. Maradjunk a svájci franknál. A svájci lakosság fantasztikusan nyer ezen a dolgon, hiszen ők svájci frankban kapják a fizetésüket, és utazhatnak az euróországokba sokkal olcsóbban, ingatlanokat vásárolhatnak, részvényeket vásárolhatnak. Ugyanez igaz Japánra, ugyanez igaz pillanatnyilag, azt hiszem, Oroszországra. Tehát a világgazdaságban mindig egy csomó kiegyenlítő erő működik.

- Ugyanakkor a svájci gazdaságra nem biztos, hogy ilyen jótékony hatással van a dolog, mert a svájci órákat, a svájci vonatokat, a svájci csokoládét mondjuk húsz százalékkal drágábban fogja megvenni az unió.

- És meg fogják venni.

- Vagy megveszik, vagy mégsem veszik meg, és ez talán visszaveti őket is.

- Ez részben valóban visszaveti a svájci gazdaság bizonyos részeit, a lakosság pedig vagy a vállalatok, amelyeknek pénzük van, olcsóbban tudnak vásárolni, például az importcikkeket.

- Az előbb azt mondtam, hogy még mindig tamáskodnék. Magyarországon ötezer milliárd forint körül van a devizaadósság, tehát magánszemélyek és vállalatok, önkormányzatok devizaadóssága, és ebből állítólag olyan 2800 milliárd a svájcifrankos jelzáloghitel. Na most, ha a svájci frank értéke forintban felmegy legalább húsz százalékkal, ami az elmúlt hetekben lényegében bekövetkezett, akkor a 2800 megemelkedik 5-600 milliárddal. Most ugye ennek a törlesztési költsége az egyik, de itt mégiscsak olyan óriási számokról van szó, amelyek a magyar gazdaság növekedését mindenképpen lefékezik, a bizonytalanságát pedig sokszorosára növelik.

- Ez így van, csak ez ellen nincs mit csinálni. Nincs gazdag nagybácsink, aki kívülről megmentene minket. Ha az állam ebbe a folyamatba beleavatkozik, azt csak úgy tudja csinálni, hogy vagy ő maga adósodik el még jobban vagy pedig úgy, hogy drasztikusan csökkenti másfajta kiadásait.

- És egyiket se kéne tennie?

- Egyiket se kéne tennie.

- Akkor sem, ha ez a svájcifrank-hitelállomány értékében rendkívül fel fog menni és egymás után dönti be az adósokat.

- Akkor sem lenne helyes ezért a magyar államnak újabb adósságba vernie magát, hiszen csak újabb hitelekből tudná ezeket kifizetni. Azok a gyerekeink és unokáink terhei lennének, és az sem lenne helyes, ha ezért mondjuk adótemelne a kormány annak érdekében, hogy mondjuk a svájci devizahiteleseket megmentse. Nem lenne sem okos dolog, sem igazságos. Ugyanis a terhek jelentős mértékben azokat érintenék, akiknek ehhez a dologhoz semmi közük.

- Ez gyakran így szokott lenni egyébként a gazdaságban.

- De ez nem lenne helyes. Gondoljunk például arra, hogy a magyar lakosság körülbelül egyharmadának nemhogy svájcifrank-hitele nincs, de devizaszámlája sincsen vagy semmilyen számlája, bankszámlája nincsen. Akkor az ő adójuktól, az ő minimálbérüktől, az ő segélyeiktől meg egyebektől kellene elvenni a pénzt annak érdekében, hogy a középosztályt és a felső középosztályt egy nagyon nehéz helyzetből kimentse a magyar állam. Ne felejtsük el, akármilyen kényelmetlen is, de azért a tények azt mutatják, hogy ez a devizahitel-adósság alapvetően a középosztály és a felső középosztály terhe. Ugye most hangzottak el a hírek, hogy a parlamenti képviselők milyen arányban vannak ebben érintve. Ők nem a szegény emberek.

- Ez kétségtelen.

- Náluk sokkal szegényebb emberek élnek Magyarországon, nem lenne helyes az ő nyakukba varrni ezt a terhet semmilyen jogcímen.

- Igen. Morálisan egyet tudok érteni Önnel, csak az a kérdés, hogy a gazdasági racionalitása mi ennek, hogy az állam nem léphetne-e közbe legalább ideiglenesen, hogy ezeket az elviselhetetlen terheket könnyítse, és egy adott pillanatban pedig…

-… Igen. Erre az a kérdés, hogy ki az, aki Magyarországnak erre a célra hitelt ad. És mennyiért.

- Hát e pillanatban biztos senki semmilyen hitelt nem ad erre a célra.

- Akkor meg miről beszélünk?

- Például arról, hogy az egykulcsos adónak az amúgy is félresikerült gazdasági koncepcióját félretéve talán mással próbálkozhat a kormány.

- Ez egy külön vita tárgya. Természetesen mindig lehet adót emelni, személyi jövedelemadót is lehet emelni, áfát is lehet emelni. Nagyon nagy kérdés, hogy ebben a helyzetben egy drasztikus szja-emelésnek lenne-e értelme.

- Akkor egy mellék kérdés a magánnyugdíjpénztárak államosításáról. Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi megbízott ma megint beszélt, és azt mondta, hogy összesen 3160 milliárd forintnyi megtakarítással rendelkeznek a magánnyugdíjpénztári tagok. Az egyik oldalvágása az volt, hogy ha állampapírba fektették volna be csakis ezt a pénzt, akkor ez ma 3860 milliárd lenne, vagyis rosszul gazdálkodtak szerinte, 700 milliárdot elfecséreltek, ha tetszik eltőzsdéztek. A másik, hogy ha nem lettek volna magánnyugdíjpénztárak, akkor az államadósság is kisebb lenne, ami kétségtelen, mert ugye ez a 3160 milliárd befektetés volt a jövőbe, ezt az állam lényegében, ha nem is teljesen, államosította. Ha ezzel csökkentették volna az államadósságot, akkor hetven százalék alá kerülhetett volna a GDP-hez viszonyított arány. Akkor már nem is olyan tragikus az elszaladás az államadósság növekedésében.

- Ezek mind nagyon bonyolult kérdések és nem fogjuk tudni megbeszélni részletesen. Én csak egy dolgot mondanék. Amikor a magánnyugdíjrendszert létrehoztuk, akkor ez azt eredményezte, hogy az államnak a jövőbeni nyugdíjasok iránti kötelezettsége egy bizonyos részben megszűnt.

- Negyed részben átvállalták a magánnyugdíjpénztárak.

- Így van. És most, amikor ez most visszacsinálódik, ugyanez a teher visszaesik az államra.

- Vagyis az állam eladósítja magát hosszabb távon.

- Az állam eladósítja önmagát. Úgyhogy tulajdonképpen innen nézve nincs különbség. Ha azt feltételezzük, hogy az állam tisztességes nyugdíjat akar fizetni a következő évtizedekben, akkor nincs különbség. Ezt úgy nevezik, hogy nyilvántartott vagy explicit államadósság, a másik meg az úgynevezett implicit államadósság, tehát a nem nyilvántartott, de mégis az állam nyugdíjrendszeren keresztüli adóssága. Ebből a szempontból a dolog teljesen mindegy. Van azonban itt egy másik rész is, hogy kétségtelen, hogy a nyugdíjpénztárak az államkötvényeken viszonylag keveset kerestek. És ez az, ami hiányzik most a reálhozamok kifizetésénél. Ugye ez a bizonyos eltőzsdézték érvelés. A helyzet azonban az, hogy ha a magánnyugdíjpénztárak csak magasabb kamatok mellett lettek volna hajlandók állampapírt vásárolni, akkor az állam még jobban eladósodott volna. A magánnyugdíjpénztárak azonban azért voltak kénytelenek viszonylag olcsón is állampapírt venni, mert a szabályozás úgy szólt, hogy segítsenek a magánnyugdíjpénztárak az államnak, vásároljanak államkötvényt, méghozzá olcsón, mert a külföldiek sokkal drágábban vásárolnának. És ezen a ponton még vissza is kanyarodhatunk a pénzügyi válság témaköréhez. Kevés szó esett róla, de amikor Magyarországon kitört a pénzügyi válság, akkor bizony az állam megkérte a nyugdíjpénztárakat, hogy azonnal vásároljanak államkötvényt, mert különben bedől a magyar állam.

- Vagyis segítettek a még nagyobb válság elkerülésében.

- Így van. És persze megvették olcsón a magyar állampapírt. Legalábbis ahhoz képest olcsón, hogy a külföldiek csak csillagászati áron vették volna meg.

- És akkor most a szemükre hányják, hogy nem forgatták jól.

- Hogy nem kerestek eleget. Szóval ez egy nagyon bonyolult kérdés, és amit Selmeczi Gabriella képviselőasszony ezekben az ügyekben mond, az nagyobb részben tévedés. Az egyik része szándékos, a másik része tudatlanságból fakad. Nem ért hozzá, nem kellene ebben az ügyben nyilatkoznia. De nyilván megteszi, mert ez a dolga.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Solténszky Tibor a Magyar Rádió művészeti produkciós szerkesztőségének volt vezetője, dramaturg


Bolgár György: - Te már ki vagy rúgva, vagy ki leszel rúgva ha…?

Solténszky Tibor: - Nagyon szeretném, ha ez egy-két napon belül bekövetkezne. Ugye megkaptam az értesítést egy hónappal ezelőtt, hogy legkevesebb egy hónap múlva ki fognak rúgni.

- És ez most fog lejárni?

- Ez most jár le a napokban, igen.

- És semmi változás nem történt azóta? Esetleg azt mondták, hogy kedves Solténszky úr, mégis jó volna egy-két rádiójátékot csinálni. Ez a rádiószínház sem volt olyan rossz, maradjon.

- Nem. Mert ahhoz, hogy rádiószínház maradjon, az új szervezeti és működési szabályzatot kellene módosítani, amiben nincs ilyen, hogy rádiószínház.

- Tényleg?

- Tehát nincs ilyen műsorelőállító részleg. Létezik a tartalomelőállítási alkotók úgynevezett poolja, ahova mindenféle műsorkészítő tartozik, és azok néha csinálnak majd esetleg rádiószínházi műsort, ha a főszerkesztők meg a megrendelő zrt-k ilyet rendelnek.

- Nem biztos, hogy ez olyan nagy baj. Olvasom az MTI interpretálásában az egyik legtekintélyesebb német hetilap, a Die Zeit beszámolóját a közszolgálati média elbocsátásokról. Így kezdődik. Csak a jók maradhatnak címmel terjedelmes riportban foglalkozott az elbocsátásokkal a legfrissebb számában a Die Zeit. Hát akkor?

- Igen, ugyanaz a cég lapszemlézik, amelyik aztán terjeszteni fogja a különböző közszolgálati csatornákon ezeket a féligazságokat vagy csúsztatásokat.

- Komolyan beszélve a rádiószínházról. Lehetséges az, hogy a közszolgálati Magyar Rádióban megszűnik egy olyan régi, a rádiózás kezdetétől létező és fontos műfaj, mint a rádiószínház, a rádiójáték?

- Nem. Maga a műsor nem fog megszűnni és biztos vagyok benne, hogy abban nem hazudtak, hogy esetleg még több időben is fognak ilyen műsort adni. Mert ugye tavaly ősszel, amikor elkezdődött a beszivárgás és a roham, akkor azt mondták, hogy kevés az irodalmi műsor, sokkal több fog készülni. Még ez is lehet, hogy így lesz, de ez nem egy autonóm szerkesztőség döntése alapján fog készülni, hanem a megrendelő főszerkesztők döntése alapján.

- Egyáltalán hogy működik ez?

- Feljebbre kerültek a döntési kompetenciák, azért nincsen olyan, hogy szerkesztőség, mert akkor ott lehet önálló kezdeményezés. Annak van egy vezetője, aki azt mondja, hogy jó, nem jó, fizetünk érte, nem fizetünk érte. Most mindez felkerült beláthatatlan magasságba.

- Na ez az, erről akartalak kérdezni, hogy te tudod, hogy ki kicsoda? Erről egy lexikont lehetne írni, de nekem fogalmam sincs kívülről nézve, hogy ki kicsoda.

- Én sem tudom, hogy ki kicsoda, de valószínűleg ez az én személyes, nem is tudom, sértettségem, hogy egy idő után elkezdtem nem nézni, hogy ki mindenkivel szaporodik. Mert legalább háromszor annyi főnökünk volt az utolsó három hónapban, mint egy évvel korábban. Volt egy furcsa levélváltásunk a zrt. vezérigazgatójával, a Jónással, aki a HVG-ben megjelent interjúra nagyon mérgesen reagált. És ő korrigálta az én hallgatottsági adataimat. Én nem mertem volna olyan nagyot mondani, mint amit ők mondanak, hogy háromszázezren hallgatják manapság délután egy órakor a rádiószínházat. Négy-öt évvel ezelőtt még csak százezren hallgatták. Na most, az a csapat, amelyik ezt megcsinálta, lett szélnek eresztve.

- Ha ilyen óriási sikert értetek el, akkor miért is küldenek titeket kapálni?
Hát igen. Zoltán Gábor és Varga Viktor egyébként már ott voltak a Csúcs László által elzavartak listáján. Én csak azért nem voltam ott, mert éppen fizetés nélküli szabadságon voltam, és színházi fesztiválokat szerveztem Litvániában.

- Most láttam valahol, bár el nem hittem volna, ugye régóta ismerjük egymást, hogy te 59 éves vagy?

- Igen.

- Na most ahhoz, hogy 59 évesen elküldjék a művészeti produkciós szerkesztőség vezetőjét, a rádiószínház meghatározó alakját, régi és rengeteg produkcióban résztvevő dramaturgot, aki színházaktól kezdve mindenfelé dolgozott, nemcsak a rádióban, ehhez szerintem pofa kell.

- Igen. Meg felvállalni a törvénysértést. Tehát én a Munka Törvénykönyve szerint védett korban vagyok. De a döntést helyettem is eldöntötték, és jól tették, mert legalább nem fogok gyomorfekélyt és szívinfarktust kapni a közeljövőben.

- De miért helyezkedsz erre a nehezen magyarázható álláspontra? Miért nem harcolsz a törvényes jogaidért?

- Mert az csak annyit jelentene, hogy én az MTVA nevű gyanús formáció alkalmazottja maradnék. Hogy milyen munkát kínálnának, azt nem lehet tudni. Én ebbe a bizonyos poolba nem akarok tartozni, ahol most be kellett jelentkezni az ott maradt két kollégának, hogy ők szívesen csinálnának műsorokat.

- No és milyeneket csinálnának?

- Meg kellett jelölni, hogy az egyébként dramaturg pozícióban lévő valaki milyen más dolgot is csinál még. Mert akkor fogják használni mindenfélére. Biztos vannak emberek, akiknek ez klappol, akiknek ez jó. Én ehhez értek. Kell ahhoz tíz év, hogy az ember beletanuljon. De a 90-es évek elejére már egy teljes fegyverzetben lévő jolly joker rádiós voltam. Nem akarok mást csinálni és pláne nem egy ilyen rádióban. A nyolcvanas években vagy a hetvenes évek végén, amikor odakerültem, akkor az ember tudta, hogy rést kell ütni a bástyán és ez a feladatunk. Én most nem akarok réseket ütögetni ezen a bizonyos rádióbástyán.

- De most rajtatok ütnek réseket, nem?

- Most rajtunk ütik a réseket, igen.

- Azt mondod, hogy nem akarsz mást csinálni. De hát hol van Magyarországon olyan rádió, ahol például lehet még rádiójátékkal próbálkozni?

- Sajnos kiszenvedett a katolikus rádió is, ahol csináltak ilyeneket pályázati pénzből. Másutt nem tudok ilyenről. Hát akkor Istenem, akkor ennyi volt.

- Majd ha nyerünk a pályázaton, hátha a Klubrádióban.

- Igen. Ha egyáltalán lesztek.

- Erre gondoltam, ha nyerünk a frekvencia pályázaton.

- Igen. És ha lesz még alkotói pályázat, mert ugye annak a pénze is az ORTT-be tagozódásával bekerült az MTVA-hoz vagy a Médiatanács alosztályához. Tehát nagyon pontosan lehet tudni, hogy kik döntenek arról, hogy mire lesz pénz költve a közeli vagy hosszú távú jövőben.

- Bejárhatsz még a rádióba?

- Persze, mert még a felmondó levelet nem kaptam meg, abban lesz benne, hogy mikor lesz az utolsó munkanapom.

- Milyen a hangulat ott?

- Rémületes. Egy halottasház. A folyosónkon, hogy csak a sajátunkról beszéljek, nagy fekete zsákok vannak, nagy A4-es papírokkal megcímkézve, hogy ezt kéretik elégetni, ez csak egyszerű szemét.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Ara-Kovács Attila a Budapesti Külpolitikai Elemzőközpont igazgatója


Bolgár György: - Egyike vagy azoknak, akik nyílt levélben fordultak az Európai Unió illetve az Erópa Tanács emberi jogi biztosához, Vivian Reding asszonyhoz és Thomas Hamarberghez, mégpedig azért, mert a magyarországi egyháztörvény elfogadásával a magyarországi vallásszabadság súlyosan sérült véleményetek szerint. És kéritek, hogy az Európai Unió, illetve az Európa Tanács indítson hivatalos vizsgálatot a minden európait megillető jogok megsértése miatt. Rajtad kívül még tizennégyen írták alá az egykori demokratikus ellenzék tagjai közül ezt a nyílt levelet. Mit reméltek? Hogy tényleg indítanak ilyen vizsgálatot?

Ara Kovács Attila: - Természetesen reméljük, de van ennek egy másik célja is. A saját lelkiismeretünk megszólítása vagy legalább tisztán tartása. Ugyanis nem most kezdtük ezt a szakmát, tehát azt, hogy odafigyelünk az emberi jogokra, odafigyelünk a törvényességre és szeretnénk valamilyen úton-módon környezetünket demokratikusnak látni. Viszont jelen pillanatban megint úgy érezzük magunkat, mint egykoron, húsz évvel ezelőtt, sőt huszonöt, sőt harminc évvel ezelőtt, amikor ezeket a jogokat nem biztosították. Ha megnézzük az új egyházjogi törvényt, akkor az egyszerűsíti az emberi jogokat és sért bizonyos olyan normákat, amelyeket Magyarország aláírt, amikor belépett az Európai Unióba. Alapvető emberi jog olyan felekezethez tartozni, amilyenhez az ember akar.

- Hát ez a vallásszabadság.

- Így van. És ez teljesen független attól, hogy én most vallásos vagyok vagy sem, én speciel nem vagyok vallásos, agnosztikus vagyok, nem tartozom semmilyen felekezethez. De mások emberi jogát, hogy ilyen felekezethez tartozhasson, abszolút mértékben, nemcsak támogatom, de meg is követelem.

- Ugye ezt az egyházi törvényt még az amerikai jobboldalról is nagyon élesen támadták az elmúlt napokban, hetekben. És példátlannak nevezték. A vicc az, hát nem vicc, inkább szomorú, hogy ezt a nyilatkozatot viszont az egykori demokratikus ellenzék tagjai, vagyis későbbi SZDSZ-esek írták alá lényegében. És ezzel talán kevesen vagytok. Nem mondom, hogy egyedül maradtatok, mert lehet, hogy mások is csatlakoztak volna ehhez a nyílt levélhez. Próbálkoztatok azzal, hogy másokat is megszólítsatok?

- Igazából azért nem tettünk erre kísérletet, mert szerettük volna hangsúlyozni azt, hogy gyakorlatilag ugyanott tartunk mint harminc évvel ezelőtt. És ahhoz, hogy ennek kellő mértékben átjöjjön az üzenete, olyan embereknek kellett ezt aláírniuk, akik annak idején is vásárra vitték a bőrüket. Akik annak idején is nyílt kártyákkal játszottak, hogy úgy mondjam. Ha ezt egy szélesebb támogatói kör magunk mellé szorításával próbáltuk volna elérni, akkor egyrészt időben elhúzódik a történet és ne felejtsd el, és a hallgatók se felejtsék el, hogy ez két nagyon fontos személyiségnek szóló levél, amelyhez szükséges az, hogy bizonyos személyes jellege legyen a levélnek. Tehát ha egy nagyobb tömeg írja alá, akkor már óhatatlanul népi kezdeményezés, hogy úgy mondjam, nem pedig egy fontos és személyes megszólítás.

- Márpedig nyilván Vivien Reding és Thomas Hamarberg is tudja, hogy ki az a Demszky Gábor, ki az a Dalos György, ki az a Konrád György, ki az a Mécs Imre. És így ennek megfelelően is kezeli a dolgot?

- Nagyon reméljük, hogy így van.

- Mindenesetre kettejük között annyi különbség van, hogy Thomas Hamarberg az elmúlt hónapokban nagyon keményen és nyíltan kritizálta például a magyar médiatörvényt. Az Európai Unió emberi jogokért felelős biztosa pedig meglehetősen óvatos volt. Vársz valamiféle különbséget az ő reakciójukban, vagy azt remélitek, hogy ezúttal sikerül közös nevezőre hozni az Európa Tanács és az Európai Unió reakcióját?

- Nem, a két szervezet azért más. És másképp kell interpretálni a szavaikat vagy az állásfoglalásaikat is azoknak, akik ezekben a szervezetekben működnek. Az Európai Unióban be kell tartani bizonyos szabályokat a retorika terén, ugyanakkor nagyobb hatékonysággal lehet az intézményes keretek között működni. Az Európa Tanács viszont könnyebben tud állást foglalni, mint egy olyan szervezet, amely nem olyan szigorú és nem annyira állami jellegű reprezentációt jelenít meg. Szerintem az nem probléma, hogy különböző a magatartása ennek a két embernek, az viszont számomra egyértelmű, hogy Reding asszony is majd elgondolkozik ezen a dolgon. A beszélgetésünk elején említetted az amerikai jobboldalt. Én egyáltalán nem tekintem véletlennek, hogy épp az amerikai jobboldal szólalt meg nagyon határozottan. Ugyanis a felekezeti, hitbeli magatartás elsősorban jobboldali érték. Tehát egy olyan érték, amelyet elvileg ennek a kormánynak is védenie kell. Pontosan arról van szó, hogy a kormányunk, amelyik jobboldalinak tekinti magát, mi több, koalícióban van vagy legalábbis szövetségben van a KDNP-vel, éppen ezen a téren mutatja meg leginkább, hogy mennyire intoleráns, mennyire semmibe veszi a hit értékeit, a saját értékeit. Ha van neki egyáltalán ilyen.

- És ugye kétharmados parlamenti többséghez köti egy-egy felekezet egyházként történő elismerését. Ami érdekes.

- Na, igen, ez a másik vonatkozás. Tudniillik itt még inkább összemossa mindazt, ami nem összetartozó. Amire húsz évvel ezelőtt nagyon határozottan azt mondtuk, hogy nem. Az állam és az egyház fontos, hogy elválasztva élje a maga életét, nagyon fontos az, hogy az állam ne tudjon beleszólni olyan dolgokba, amelyek az egyházakhoz tartoznak. Az egyház pedig szabadabban, egyben nem az államon csüggve intézze a saját dolgait. Most megint összekapcsolják ezt a két dolgot, amivel kapcsolatban nagyon szomorú tapasztalataink vannak saját történelmünkből is.

- Külpolitikai szakértő és elemző vagy. Szerinted az Európai Unió tételes jogát sérti ez a magyar egyházügyi törvény?

- Abszolút. Az Európai Unió alapjogi chartájának tízedik cikkelyét és az emberi jogi európai egyezmény kilencedik cikkelyét sérti. Ezt egyébként fel is soroljuk a levelünkben. Meghatározzuk azokat a helyeket, ahol ez abszolút sérti az írott jogát is, nemcsak a szokásjogát vagy az értékben megjelenített jogokat az Európai Unión belül.

- Tehát ez nemcsak egy figyelmeztető kiáltás, hanem konkrét remény is arra, hogy ez a törvény nem maradhat így, az Európai Uniónak és az Európa Tanácsnak közbe kell lépnie.

- Így van, ebben reménykedünk, ugyanakkor kötelességünket teljesítettük. Tehát látunk egy olyan anomáliát, ami mellett nem mehetünk el. Ez nem csak lelkiismereti kötelesség, de egyszerűen mindenkinek kötelessége, hogyha egy törvényekkel szembemenő jelenséget észlel, azt szóvá tegye. És nagyon remélem, hogy ez a levél is, mint ahogy már nem egy levél, amit megfogalmaztunk különböző problematikus helyzetekről, egy újabb adalék abban a vonatkozásban, hogy felismerik egy magyarországi demokrácia lebontásának a folyamatát és hogy még inkább figyelmeztessük erre.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Zentai Péter újságíró


Bolgár György: - Percekkel ezelőtt tették fel a hvg.hu portálra legújabb telefoninterjúdat, amit az egyik vezető európai néppárti képviselővel, a német Elmar Brokkal készítettél. A címe: A Fidesz európai szövetségese erősen reméli, hogy Orbánék nem nyúlnak Gyurcsányhoz. Elég szókimondóan hangzik, sőt maga az interjú tán még ennél is szókimondóbb.

Zentai Péter: - Abban benne van az újságíró tömörítése is. Elmar Brok ebben a kérdésben, amit most említesz és ami a legtöbb hallgatónkat érdekli, kétségtelenül nagyon egyértelmű volt. Kifejezte kétszer is a beszélgetés során határozott reményét, hogy a magyar parlament józanul fogja látni, hogy az európai jog alapján egy olyan ügyben, mint például az adósság kérdésnek a kezelése, nem állíthatnak bíróság elé egy volt miniszterelnököt. Hacsak az a miniszterelnök az akkori törvényeket meg nem sértette. De az akkori törvényeket az ő tudomása szerint nem sértette meg. Ettől függetlenül azért ne higgye senki sem, hogy Elmar Brok olyasvalaki, aki ha nyilvánvalóan bírálta is a Fideszt, ne fejezte volna ki a szolidaritását a legkülönbözőbb más kérdésekben. Például az alkotmány ügyében ő egyáltalában nem támadta a magyar kormányt, sőt inkább védelmébe vette. Védelmébe vette a médiatörvény ügyében annyiban, hogy jelezte, a magyar kormány milyen készségesen állt helyt.

Mármint végrehajtotta az Európai Unió bizottsága által kért módosításokat.

– Igen. Igen. Tehát itt nem arról van szó, hogy általában Elmar Brok elítéli a Fideszt vagy a magyar kormányt, vagy eltávolodna a néppárt nevében, hanem éppenséggel fenntartja azt az álláspontját. De a konkrét ügyben, amiről szó van, tehát ez az utólagos felelősségrevonás, ebben viszont nagyon határozottan megismétli, sőt erőteljesebben ismétli meg azt, amit az osztrák közszolgálati rádiónak két héttel ezelőtt mondott ebben az ügyben.

De éppen ezért talán még jelentősebb a dolog, mert miközben alapvetően kiáll mint az Európai Néppárthoz tartozó testvérpárt egyik vezető képviselője a Fidesz mellett, aközben szóról szóra azt mondja: „Az a véleményem, hogy remélhetőleg megértik, hogy az európai joggyakorlat az uniós törvények alapján nem lehet bíróság elé állítani korábbi miniszterelnököket, ha nem sértették meg a kormányzásuk idején érvényben volt törvényeket. Különösen nem olyan alapon, hogy tevékenységükkel hozzájárultak az államadósság emelkedéséhez.”

– Igen. Hát nyilvánvaló, hogy ez precedenst teremtene. Nemcsak arról van szó, ami persze a lényegesebb, hogy szembe menne Magyarország az európai joggyakorlattal, és ahogy ő többször említette, a jogállamisággal, hanem arról is, hogy vajon milyen precedenst teremtene az Európai Unión belül, ha utólagosan számon kérnék az elmúlt évek bármelyik országban bármelyik kormányfőtől azt, hogy az országlása alatt az adósságállomány ennyivel és ennyivel emelkedett, mint ahogy az összes európai uniós országban ez így volt. Sok helyütt sokkal erőteljesebben növekedett az elmúlt négy-öt évben az adósságállomány, mint minálunk.

– Ki ez az Elmar Brok? Ez a dolog lényege mostan, ezek után. Hogy ki ő, hogy így figyelmeztesse a magyar kormányt?

– Hát ő az. Elmar Broknak egyébként rendkívül erősek a magyar kapcsolatai. A magyar-német fórum nevű, hogy úgy mondjam, adhoc agytröszt a két ország vezető gazdasági szakembereit, politikusait tömöríti. Évente egyszer-kétszer találkoznak Berlinben vagy Budapesten. Ennek az alelnöke, és emellett pedig az Európai Néppárt külügyi vezetője, külpolitikai vezetője az európai parlamenti frakciónak, ő a külpolitikai irányítója. Aki, még egyszer mondom, korábban nagyon erőteljesen angazsálta magát a Fidesz mellett, 2006 körül talán legerőteljesebben. És utána észlelhető volt, hogy egyre visszafogottabb ebben az erőteljes Fidesz-kötődésben, és ebben az interjúban igyekezett nagyon objektív lenni, de fenntartotta azért – és ez érezhető is, azt hiszem, az interjúban – az európai néppárti vezetőtől elvárt szolidaritást a néppárt irányába. Mint ahogy ő jelzi is, hogy más pártok is így vannak, a szocialisták a szocialistákkal szemben mutatnak ugye szolidaritást, a liberálisok a liberálisokkal, és még amire nem jutott idő, illetve tér, az interjúnak arra a részére, ami nagyon fontos, hogy megvédte ebben az interjúban Daniel Cohn-Benditet a Magyarországon ellene elkövetett támadásoktól. Mondván, hogy noha komoly ellenfele az európai parlamentben tehát érdemi vitái vannak vele…

– És más nézeteket képvisel.

– Igen, de nagyon határozottan kimondta, ez sajnos nem került be az interjúba, hogy a személyeskedéseket visszautasítja, és a kritikákat pedig mindenkinek férfiasan el kell tudni viselni. Ez értendő azokra, akiket Magyarországról kritizálnak, és érthető azokra is, akiket Magyarországon kritizálnak, akár a magyar kormányt és annak vezetőit is.

– Hát akkor ez volt az interjúkészítő lábjegyzete, most pedig már tudjuk, hogy ki az a Zentai Péter. Az egyik legkiválóbb riporter kollégám és köszönöm szépen.

– Megköszönöm.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!