A Financial Times írásai, és a magyar kommunikációs államtitkár válasza



Szerkesztőségi cikkben és blogrovatában is foglalkozott pénteken a Financial Times a magyar kormány politikájával, illetve az államadósság növekedése miatti felelősségrevonási szándékokkal. Kovács államtitkár olvasói levélben válaszolt.


A szerkesztőségi cikk (Orban warfare)

A londoni gazdasági napilap szerkesztőségi cikke szerint Orbán alighogy kilépett az uniós elnökség jelentette reflektorfényből, azonnal folytatta az ország hosszú távú eluralásának kiépítését. Ennek a részét jelentik a három korábbi miniszterelnök felelősségre vonására tett kísérletek: ezek további bizonyítékként szolgálnak arra, hogy a Fidesz-kormány elszánta magát az ellenzék – mindenekelőtt a rivális szocialisták – „szétzúzására”. A pártja kétharmados többségét kihasználó Orbán Viktor miniszterelnök viselkedése azonban közelít ahhoz a ponthoz, amely már a demokráciát veszélyezteti, és ezt különösen aggasztóvá teszi a Fidesz nacionalista színezetű programja. Az írás felsorolja a különösen erős bírálatokat kiváltó kormánylépéseket, és hozzáteszi: „Orbán támogatói szerint mi sem demokratikusabb, mint a parlament szerepének megerősítése. Csakhogy az ilyesfajta berendezkedések a klientúraépítést segíthetik.” „A forradalmi hevületet lehántva” a Fidesz számos politikai célkitűzése helyénvaló, ezeket azonban túl gyakran ügyetlenül, „csípőből tüzelve” érvényesítik. Orbán Viktor helyesebben tenné, ha felhatalmazását nem a politikai környezet monopolizálására, hanem valós modernizálására használná fel.


A beyondbrics című blogban közölt írás (Hungary: crime and punishment)

A szerző megszólaltatja Gyurcsány Ferenc volt kormányfőt, aki elmondja: abszolút nyugodt, és jól alszik, megtanulta kezelni az elmúlt tíz évben ellene intézett súlyos támadások politikai terhét, és éppen Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését olvassa. A blog szerzője, Kester Eddy szerint könyv jó választás – hiszen Raszkolnyikov, aki gondolatban Napóleonnal azonosítja magát, úgy hiszi, hogy a bűn valamilyen magasabb cél érdekében megengedhető –, pontosan illik a mai Magyarországra. Gyurcsány szerint „ha az ember többször is elolvassa [a könyvet], óhatatlanul az jut eszébe, hogy sokan a politikai riválisai közül is hasonló kórban szenvedhetnek, mint Raszkolnyikov. Sőt, talán még ennél is súlyosabb problémáik vannak”.


Kovács Zoltán válasza: Inconsistency mars FT’s criticism of Hungary

A kormányzati kommunikációért felelős államtitkár a magyar kormány nevében, olvasói levélben válaszolt az írásokra. „Kérdéses, milyen alapállásból bírálta az FT a Fidesz vezette magyar koalíciós kormányt.” „A magyar kormány a magyarországi választóknak tartozik felelősséggel, és nem külföldi újságíróknak, még ha ezt Önök ’nacionalizmusként’ bélyegzik is meg.” „Senkinek sincs ínyére, ha kívülállók bírálják, és a külső bírálat csak erősíti a kormányt, amely ellenáll annak, hogy külföldiek ide-oda rángassák.” Az FT „negatív kommentárjának sokkal nagyobb ereje lett volna”, ha az újság „hasonlóan kritikus lett volna a 2002–2010 között Magyarországon hatalmon lévő baloldali kormánnyal szemben”, de néhány „ejnye-bejnyét” leszámítva („occasional tut-tutting”) nem így történt. „A Financial Times észrevételei a korábbi magyar miniszterelnökökkel szembeni esetleges vádakról elhamarkodottak, sőt tévesek.” Nem történt kísérlet vádemelésre; annyi történt, hogy felkérték az illetékes parlamenti bizottságot, vizsgálja meg, van-e alapja a korábbi kormányfők büntetőjogi felelősségre vonásának. Ha van, akkor sem lesz vádemelés visszamenőleges hatállyal, hiszen „Magyarország alkotmánya ezt nem tenné lehetővé”. „Ironikus, hogy az FT úgy véli, elég tudása van ahhoz, hogy ’jogilag helytelennek’ bélyegezze meg a kormány cselekedeteit, miközben kiderül, hogy nagyon kevéssé ismeri a magyar jogot.”

_____________

Forrás: MTI, Galamus


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!