N-tv.de: Magyarország és a Fidesz-rendszer
- Részletek
- Szemle
- 2011. augusztus 16. kedd, 10:11
- Galamus-csoport
Amikor többségek fenyegetik a demokráciát címmel jelent meg Johannes Süssmann írása a német hírtelevízió honlapján.
Magyarországon 2010 áprilisa óta kormányoz kétharmados többséggel a nemzeti-konzervatív párt, a Fidesz Orbán Viktor miniszterelnök vezetésével. Azóta egyebek között alkotmánymódosítása és ellentmondásos médiatörvénye váltott ki éles bírálatot. Az látjuk, hogy Európa közepén egy ország lebontja a jogállamiságot?
Aki ezekben a napokban Magyarországra pillant, első látásra hamar felfedezhet párhuzamokat Oroszországgal. Egy posztszovjet állam, amely lépésről lépésre leépíti a jogállamiságot és az igazságszolgáltatást a kormány híveivel tölti fel. A magyar kormány korlátozza a sajtószabadságot, a közszolgálati média kritikus újságíróinak százait bocsátják el. Az alkotmánybíróság hatáskörét megnyirbálják, és volt kormányfőket szándékoznak bíróság elé állítani, hogy felelősségre vonják őket az ország hatalmas adósságáért. Ezen kívül a Fidesz, a nemzeti-konzervatív kormánypárt Orbán Viktor miniszterelnök vezetésével új alkotmányt fogadott el, amelynek következménye a Fidesz és eszméi további intézményes bebetonozása lesz. És mindez az Európai Unió szeme láttára történik, és az unió figyelemre méltó módon hallgat az egyik tagállamában zajló fejleményekről. Vajon Magyarország halkan egy tekintélyelvű rendszer felé lopakodik?
Mindenekelőtt megállapítandó, hogy a kormányzó párt, a Fidesz 2010 áprilisában demokratikus választásokon szerzett kétharmados többséget. Ezt használja fel most az átalakításra ‒ ez legitim. Ugyanakkor itt a demokratikus alkotmányok egy alapproblémája mutatkozik meg. A demokratikus alkotmányok ugyanis normális esetben nagy akadályokat támasztanak, ha lényegbe vágó változtatásokról, például új alkotmányok elfogadásáról van szó. Ennek az a célja, hogy az ilyen változtatások előtt pártok feletti konszenzusra kelljen jutni, és egyetlen csoport se barkácsolhasson az állam alapjaival a saját belátása szerint. Ami tehát a konszenzusra irányuló döntéshozás erősítését szolgáló biztonsági mechanizmus lenne, az ellenkezőjébe fordul, mihelyt egyetlen párt egyedül rendelkezik a szükséges szavazati többséggel.
Orbánnak és a Fidesznek ez az effektus nagyon is kapóra jön. Kai-Olaf Lang, a Tudomány és Politika Alapítvány munkatársa erről azt mondja: Orbán úgy látja, hogy a rendszerváltás Magyarországon az 1989/90-es nagy fordulat óta „elaludt és elsüllyedt a mocsárban, mert a volt kommunisták és a szocialisták kerítették hatalmukba az államot és a gazdaságot”. Ennek akarnak végre véget vetni a Fidesz-emberek egy „konzervatív forradalom” jelszavával, és feljogosítva érzik magukat rá szupertöbbségükkel. Lang azonban kritikusan ítéli meg azt, ahogyan a többségi párt ezt a pótlólagos rendszerváltást végrehajtja: „A kulcsérv az alkotmány vitájában mindig az volt, hogy mindez nem csupán legális, hanem legitim. A tervezetet ennek ellenére meglehetősen erőteljesen korbácsolták át a parlamenten. Ennek alapvetően olyan folyamatnak kellett volna lennie, amely minden felet bevon. De ez nem történt meg”.
A Fidesz-rendszer
A Kelet-Európa-szakértő azonban nem megy el odáig, hogy Magyarországot tekintélyelvű rendszernek nevezze. Véleménye szerint a politikai helyzet az országban sokkal komplexebb, mint amilyennek első pillantásra tűnik. A Fidesz kemény eljárása Lang szerint nem az egyetlen probléma, hanem három jelentős konfliktusvonalat lát.
Az egyik „egy Fidesz-rendszer megteremtése, amit nagyon nehéz lesz visszaforgatni”. Lang szerint a kétharmados többség hosszú távon magának a Fidesznek is problémává válhat. Most ugyanis még úgy néz ki, hogy a párt megnyeri a következő választásokat is, de kétséges, hogy újra alkotmányos többséget szerez-e. Akkor viszont maguk a szerzők sem tudnák többé megváltoztatni a saját rendszerüket. Illetve csakis az ellenzék szavazataival tehetnék ezt meg, „az pedig nem fog belemenni a játékba” – véli Lang.
A másik probléma az ellenzék gyengesége. Nincs homogén ellenmozgalom Orbán politikájával szemben. „Az ellenzéki pártok diszkvalifikálták magukat. A szocialisták a legutóbbi választásokon összeomlottak, az egész baloldalnak súlyos problémái vannak, már pusztán a személyi összetétellel is. A legerősebb még a radikális jobboldal, amely valós fenyegetést is jelent a Fidesznek. A szélsőjobboldali párt, a Jobbik kisebb sikerei mutatják ezt. Összességében nem látható reális alternatíva a Fideszhez képest” – mondta Lang.
A harmadik ok az aggodalomra a hatalmi ágak megosztásának aláásása. A kétharmados többség miatt a törvényhozók már úgyis szorosan összefonódtak a kormánnyal. Az új alkotmánnyal ehhez jön még az igazságszolgáltatás feletti ellenőrzés. Alighanem ez teszi leginkább kétségessé, hogy Magyarországon demokratikus rendszer volna. Hillary Clinton amerikai külügyminiszter júniusi magyarországi látogatásán nyíltan figyelmeztetett rá, hogy a hatalmi ágak megosztását meg kell őrizni.
Miért nem reagál az EU?
Nem meglepő, hogy a bírálat éppen abból az országból érkezik, amely feltalálta a „fékek és ellensúlyok” rendszerét, az alkotmányos szervek kölcsönös ellenőrzését. Sokkal inkább figyelemre méltó, hogy Brüsszelből és az EU többi 26 tagállamából olyan kevés hallható a Magyarország-témáról. Eltekintve az Európai Parlament zöld frakciójának akciójától, Orbánnak a soros elnökség átvételénél mondott székfoglaló beszédekor.
A Magyarország-szakértő Lang ezt azzal magyarázza, hogy az EU-nak, mint egésznek, korlátozott a cselekvőképessége. „Az EU itt ismét felismerte, mennyire alkalmatlan az eszköztára az ilyen helyzetekkel szemben.” Lényegében csak két lehetőség maradt. Elővehetné a nagyágyút, és a Lisszaboni Szerződés 7. cikkelye értelmében megállapíthatná az alapjogok megsértését. „Ennek azonban hatalmas akadályai vannak, nagyon hosszadalmas folyamatról van szó, és a jogsértéseket előbb bizonyítani is kell. Pongyolán fogalmazva szinte katonai puccsnak kell történni, hogy az eljárás sikeres legyen.” A másik lehetőség a technikai szint. „Ez nagyon formális, és alkalmazták is a magyar médiatörvény esetében, mire az illetékes bizottsággal együttműködve négy pontban jelentéktelen változtatásokat hajtottak végre. A hatás annyi volt, hogy Orbán most még azt is mondhatja, hogy a médiatörvényét Brüsszel hagyta jóvá.”
„Éberség, de nem riadóállapot”
Lang a megoldást az egyes tagállamoknál látja. Így a Fidesz az Európai Parlamentben az Európai Néppárthoz tartozik, éppen úgy, mint a német CDU és CSU. Lang szerint itt elsősorban „Németország a kulcs”. Hosszú távon azonban a tudós a „hatékony monitor-eljárás” mellett emel szót. Például a bécsi uniós Alapjogok-ügynökség súlyát lehetne erősíteni. Elképzelhető lenne az is, hogy a többi tagállam és Magyarország partnerei megtagadják az együttműködést. „A külső eszközök azonban korlátozottak, és Orbán vonala igen világos és hatalomtudatos” – ismeri el Lang.
Egyelőre a szakértő „éber, de nem riadós” eljárást tanácsol. Mégpedig azért, mert Magyarország az alkotmány keretei között mozog, amelyben egyértelműen hitet tettek a köztársaság és a jogállam mellett. Számos intézkedés, amelyet most Magyarországon törvénybe foglalnak, hasonló vagy azonos formában megtalálható más, nyugati demokráciák alkotmányaiban. Például Franciaországban is kilenc évre nevezik ki az alkotmánybírákat, Csehországban tíz évre, az Egyesült Államokban pedig egyenesen egész életre. Ismert az is Franciaországból, hogy egy kormányzó párt parlamenti többségével megpróbálja saját javára megváltoztatni a választási törvényt. Nagy-Britannia pedig a parádés példája annak a demokráciaértelmezésnek, amely a kormányzó többségre hagyja az alakítás jogát. „A nyugat-európai országokban is kollektívan leváltják a választások után a minisztériumi tisztségviselőket” – teszi hozzá Lang. „De a Gesamtkunstwerk ‒ a teljes mű ‒, mindezen elemek halmazata kizárólag Magyarországon létezik.”
