Még mindig a 'cigánybűnözésről'

A címben jelzett kérdéssel foglalkozni nem tűnik veszélytelennek, jó érzésű demokrata könnyen magára haragíthatja olvasóit. Félreértések, előítéletek és tudatlanság uralja a témát, ráadásul egy ideje intenzív politikai használat, a legrosszabb fajtából való. Minap Gönczöl Katalin régebbi kriminológiai írásait használta fel a Magyar Nemzet című papiros.

Az érveléssel nem érdemes részletesen foglalkozni, a szokásos módszerekkel elérni kívánt szokásos cél: csúsztatások, félinformációk, egész hazugságok és dehonesztáló megjegyzések. Szóra sem érdemes. Nyugodtan elmehetünk a Fidesz emberi jogi politikusának megjegyzése mellett is, Balog Zoltánt alapjogi témákban nem lehet komolyan venni. Most például újságírói kérdésre a politikai korrektséget temette el. Ezt nyugodtan teheti, korrektséghez semmilyen összefüggésben nem volt köze.

De van itt egy kérdés, amelyről keveset beszélünk, pedig segíthetné a megértést. Mondott cikkében a jobboldali újságíró azt veti a kriminológus szemére, hogy a Kádár rendszerben a cigányok bűnözéséről, sőt cigánybűnözésről beszélt. A liberális értelmiség meg őt nem veti ki magából, bezzeg ha jobboldali cigányozik, azt megszégyenítik. Fogalmazzuk meg mi is a kérdést: mi a különbség a kriminológiai vagy társadalomtudományi és a köznapi vagy rendészeti fogalomhasználat között? Az egyszerűség kedvéért egy most megjelent remek könyv fogalmait használom. Dupcsik Csaba megvilágosító erejű monográfiájában (A magyarországi cigányság története, Osiris, 2009) a cigányokról való beszéd cigányképeit tipologizálva devianciaorientált és emancipatórikus, más vonatkozásokban esszencialista és strukturális megközelítéseket különböztet meg. A devianciaorientált beszédmód sajátja, hogy a normasértés, a másság, a beilleszkedési zavarok okait keresi, természetesen nem feltétlenül rasszista alapon. A hátrányos helyzet, a kulturális lemaradás, a beilleszkedésre való képesség hiánya, az eltérő normarendszer okainak esszencialista keresése a klasszikus rendészeti megközelítés sajátja. Vagyis a cigányok tulajdonságai, a normákhoz és a többségi társadalomhoz való viszony is a cigányság lényegi tulajdonságaiból (etnikai, kulturális vagy faji tényezőkből) vezethető le. A rasszista megközelítés szükségképpen esszencialista. A devianciaorientált beszédmód azonban nem, sőt a modern kriminológia, amelynek éppen a normasértő viselkedés magyarázata a feladata, kifejezetten strukturalista alapállású. A cigányság helyzete csak a társadalom egészére vonatkozó elnyomottság, kirekesztés, hátrányos megkülönböztetés és a többség-kisebbség viszony keretében értelmezhető.


Kisfiúk - fotó: Kepes Judit

A hazai kriminológiai legjobbjai soha sem voltak esszencialisták, soha nem gondolták, hogy a cigányok által elkövetett bűncselekmények magyarázatában a cigányok lényegi tulajdonságai okok lehetnek A társadalmi jelenségek kauzális magyarázatát nem primitivizálták. A praktikus rendészeti szemlélet azonban nem volt mentes ettől, ahogy a publicisztika és a közbeszéd sem.

A cigánybűnözés kategóriája mára teljesen elvesztette kriminológiai értelmét és használhatóságát. Az elmúlt években egyértelműen a rasszista okadatolás cimkéjévé változott. Míg néhány évvel ezelőtt volt rá esély, hogy egy kriminológiai tanulmány a hátrányos társadalmi helyzet és bűnözés kapcsolatának elemzésében akár a cigánybűnözés kifejezés használatával is az össztársadalmi problémákra helyezze a hangsúlyt, ma a cigányokról való beszéd végletesen elromlott.

A romlásért - az idegenellenességre hajlamos többségi társadalom érzelmeivel visszaélve - elsősorban a politikai véleményformálók a felelősek. Akik vérig sértődnek a többség előítéletességének említésekor, elutasítják az emancipáció alapelemeit, kikérik maguknak, ha a politikai korrektség minimumára figyelmeztetik őket. A jobboldali média évek óta melegen tartja a cigánybűnözés fogalmának előítéletekkel terhelt értelmét. A Gönczöl Katalin kriminológiai munkáit és Dupcsik Csaba könyvét támadó írásaik csak azt jelzik, hogy elfogadhatatlan számukra a cigányokkal kapcsolatos kérdések társadalomtudományi tárgyalása. A minden esszencialista leegyszerűsítéssel és különösen a rasszista megközelítésekkel szembehelyezkedő demokraták nem tehetnek mást: szükségképpen ki kell állniuk az elnyomottak mellett. A hazai közbeszéd a kritikai értelmiség pozíciójába szorítja őket.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!