rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. április 30.

Reményik Kálmán, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. elnök vezérizgatója


Bolgár György
: - Azt olvasom, hogy nem bontják tovább a mezőgazdasági utakat az M7-es autópálya zalakomári szakasza közelében, mert tegnap este megállapodást kötött a generálkivitelező és az utak építésének ellenértékét követelő társaság. Úgyhogy az alvállalkozói láncolatot kihagyva ellenőrzik a teljesített munkáról szóló számlákat és közvetlenül kifizetik a tartozást. A dolog ezek szerint megoldódott, de ezzel a furcsa közjátékkal, hogy az elégedetlen cég elkezdte visszabontani az elvégzett munkát. Az elmúlt napokban a hallgatók sok ajánlatot tettek, hogy hogyan kéne ezt a gyakran ismétlődő helyzetet elkerülni. Inkasszókkal, akkreditívekkel, bankok bevonásával, szóval mindenkinek volt egy-két jó ötlete. Lehet, hogy ez a durva verzió, amelyről az imént beszámoltam, a legjobb.

Reményik Kálmán:- Mindenesetre az látszik, hogy célravezető volt. Hozzá kell tennem, hogy ez talán durvának látszott és legyünk őszinték egy picit, a sajtó előadásában ez még durvábbnak tűnt, hiszen egy internetes portálon például úgy jelent meg a szenzációs cikk, hogy bontják az M7-est. Szóval megint rátettek egy lapáttal. De egyébként ez a megoldás abszolút nem áll attól távol, amit ezek szerint tanácsként megfogalmaztak, és amit magam is gondolok, hiszen a tényszerűség kedvéért itt arról van szó, hogy egy anyagbeszállító úgy szerződött az anyagszállításra, hogy kikötötte a szállítási szerződésben, mindaddig fenntartja az anyag tulajdonjogát, amíg nem fizetik ki neki. Olyan, mintha egy bankgaranciát vagy bármi akkreditívet, vagy az emlegetett pénzügyi eszközök bármelyikét választotta volna. Nyilván egy kultúrgazdaságban ez úgy nézne ki, hogy először megkeresi a fővállalkozót és azt mondja, nézd barátom nekem ilyen szerződésem van azzal a fickóval, én ezzel élni fogok, de ha ez a te érdekeidet súlyosan bántja, akkor hajlandó vagyok megállapodni veled. Itt talán ez a láncszem kimaradt, bár még ez sem biztos.

- De a kérdés az, hogy most rábízzák a különböző beszállítókra, alvállalkozóra, hogy védjék a saját érdekeiket, vagy lehetne olyan szerződéseket kötni, amelyek gyakorlatilag lehetetlenné teszik valamelyik szereplő számára, hogy kiszálljon a játékból és azt mondja, bocsánat, nem tudok fizetni, mert közben csődbe mentem, engem nem érdekel, hogy elvégezték a munkát az általam megbízottak én viszont nem tudok fizetni?

- Itt két feladatról van szó. Egyrészt úgy gondolom, hogy aki a piacon bármiféle vállalkozásba kezd, bármiféle jogi értelemben kötelembe kerül, annak egyrészt a saját jól felfogott érdeke, és erre valók a piaci mechanizmusok, megvédeni magát. Tehát azt mondom, hogy ez helyes és ennek is meg kell lennie. A másik oldala, amit több hallgató szintén feszegetett, az, hogy vajon a szabályozás elegendő-e és helyes-e. Erről a részéről nyilván érdemes volna beszélni. Csak hogy a dolog hangulatát lássuk, eszerint ha bármelyikünk ma elmegy egy autószalonba, vásárol egy kocsit, és közben elolvassa az újságban, hogy aznap valahol egy autóabroncsgyártó cég csődbe ment, mert nem fizették ki az abroncsokat, eszébe sem jut háborogni és összefüggést keresni, hogy lehet, hogy épp az ő autóján van az a gumiabroncs, amit már nem fizettek ki. A gazdaság így működik, és sajnálatos módon az építőipari piac terhelése nem egyenletes, sőt nagyon hullámzó. Erről elég régóta beszélünk, hogy ez a hullámzó kapacitáslekötés nem jó állapot, mert nagyon erősen hullámzó piaci versenyt idéz elő. Ebben a piaci versenyben fordul az elő, hogy beindul az a mechanizmus, hogy mindegy, csak valahogy életben maradni, elviselek egy kis veszteséget, mert majd jó lesz, majd a többiek mennek tönkre.  Ezek általában annyira alultőkésített vállalkozások, hogy nem képesek elviselni kis veszteséget sem, illetve valamelyik tönkremegy. Egyrészt ez a piac része. Másrészt van ennek egy szabályozási része, amit nem szabad szem elől téveszteni. A mai magyar gazdasági pénzügyi szabályozás, amely a vállalkozók védelmét és egyébként mindeközben a fogyasztók védelmét szolgálná, egy kicsit elavult, kicsit idejét múlt. Ez azokra a normakövető időkre volt szabva, amikor még nem volt természetes, hogy egy vállalkozó egy vállvonással elintézze, hogy ő tartozik valakinek, és nem fizet. De az az idő elmúlt. Mindenféle politikai erőktől hallottunk persze akár cégeladási ötleteket, akár olyasmit, amikor egy kormányzat később utalt ki áfát vállalkozóknak, mert az ő érdekei így kívánták. Tehát összességében úgy gondolom, hogy a normakövetés még gyengébb lesz Magyarországon és ehhez a meglehetősen fellazult erkölcshöz kéne igazítani a szabályozást, magyarán sokkal szigorúbb jogi szankcióknak kéne követni.

- Mondjon akkor nekem néhány példát arra, hogyan lehetne így átalakítani a szabályozást? Mit tehetnének például Önök, akik megbízói a legnagyobb állami beruházásoknak? Tehát Önöktől indul ki minden, Önöktől jön végül is a pénz, Önök kötik a szerződéseket. Milyen pontokat kellene megváltoztatni, vagy milyen elemeket kellene bevinni egy újfajta és talán eredményesebb szabályozásba?

- Világos. Én szívesen elmondanám a mi ötleteinket, előrebocsátva, hogy szerintem ez a szabályozás nem a mi feladatunk. Ez a szabályozás alapvetően mindenkori kormányzati feladat, hisz a társadalom egészséges jogérzékét lefedő normarendszert kell állítani, szankciórendszert kell állítani, és ez törvényhozási, jogszabályalkotási feladat. De természetesen a piaci részt vezetőknek is lehet ebben eszközük. Mondok önnek két példát, amit mi be is vezettünk. Az egyik nagyjából négy évvel ezelőtt volt, meghirdettük, és azóta is minden pályázatkor meghirdetjük, hogy ha bármely alvállalkozó tudomásunkra hozza, hogy valamely építőipar vállalkozás ellen jogerős fizetési meghagyást bocsátottak ki, akkor azt, aki ellen jogerős fizetési meghagyás van, automatikusan kizárjuk a közbeszerzésből. Ez egy piaci módszer, hiszen piacot veszít az illető, ha kizárjuk, van mitől tartania. Csak hát 4 év alatt egyetlenegy ilyen bejelentés sem érkezett hozzánk. Tehát mi adtuk a piaci védelmet: ha fizetési meghagyás van, akkor be tudják panaszolni és az illetőt, és mi kizárjuk. Így egy piaci kényszer lenne a vállalkozón, hogy ne tegyen ilyesmit. A másik, amit nagyjából 3 éve dolgoztunk ki, az az, hogy kértünk jogszabályi felhatalmazást arra, hogy a konzorciumokat egy-egy nagy beruházásnál úgynevezett projekt társaság alakítására kötelezzük. Ez a projekttársaság olyan pénzügyi entitás, amelyet mi külön ellenőrizhetünk, és előírtuk a pályázatokban, hogy amennyiben nem teljesíti az alvállalkozói kifizetést és ezt a könyvvizsgáló feltárja, jogunk van azonnali szerződésbontásra, ami szintén automatikusan hozhatja magával, hogy kizárjuk a közbeszerzésből. Ez is piaci módszer, mindenki igyekszik megtartani a maga piaci részét, mert félne ettől a szankciótól. Ehhez képest tavaly ősszel jött egy úgynevezett fedezetkezelő-rendszer, amikor egy állami szervezethez kell előre átutalni a nagyberuházók pénzeit, és ő ellenőrzi, sőt direktben fizet ki alvállalkozókat. Ez egy adminisztratív módszer, én magam kevésbé hiszek benne, de ez nem jeleneti azt, hogy nem lehet jó. Jelenleg ennek a két rendszernek az összehasonlítása, vizsgálata zajlik.

- Szigorú ellenőrző alapon, hogy én vagyok a hatóság, valahogy így?

- Amiben én nem nagyon szoktam hinni, mert az állam egyéb területeken sem képes ezt rendre megvalósítani, miért pont most...

- … Azért lép nyilván így az állam, mert ezt várják tőle. Az a kérdés valójában, hogyan lehetne hatékonyan ösztönözni a szereplőket arra, hogy betartsák a kötelezettségeiket.

- Igen. És még egy dolgot engedjen meg, mert Ön is úgy tette fel a kérdést, hogy jó, jó, érti, hogy a vállalkozók védjék a maguk érdekeit, de mit tesz az állam. Én azt gondolom, hogy mind a vállalkozók, mind a magánszemélyek részéről ideje lenne inkább az öngondoskodásra tenni a hangsúlyt. Nem gondolom, hogy a polgári jogviszonyok ellenőrzése állami feladat lenne bárhol a világon. Sajnos a reflex bennünk nemcsak a megelőző 40 évben, de az utóbbi 20 évben is erősen fönnmaradt, hogy majd az állam megoldja a dolgainkat, pedig rendre nem szokta megoldani, de ez már egy másik kérdés.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái