rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. április 30.

Bernát Anikó, a Tárki kutatója


Bolgár György:
- Megjelent egy érdekes, bár nem rendkívüli Tárki-felmérés arról, hogyan emlékeznek a választók a választásokra, mennyien vettek részt és kire szavaztak. És úgy látszik, csak a szépre emlékezünk, mert többen voltak, akik azt állították, legalábbis arányaiban, hogy a Fideszre szavaztak. A valódi 52,7 százalék helyett majdnem 64 százalék mondta ezt, és eleve többen emlékeztek úgy, hogy elmentek szavazni. A 64 százalékos részvétel helyett 74-et vallottak be utólag. Azt szokták mondani, hogy ez normális a választások után, hogy többen emlékeznek úgy, hogy a győztes mellé álltak és egyáltalán ott voltak, vagyis elmentek szavazni. Mivel magyarázza ezt, vagy maradjon a magyarázat a másodiknak. Először is nem lehet, hogy a felmérés rossz?

Bernát Anikó: - Mi nagyon reméljük és minden saját tesztünk alapján úgy ítéljük meg, hogy nem a felmérés rossz. A győzteshez húzás a rendszerváltás óta visszatérő és nemzetközi kutatásokban is elő-előforduló jelenség, úgyhogy nem lepődtünk meg, hogy ezt mértük. Egy kicsit magasabb az az eltérés, amennyivel többen mondták most, hogy a Fideszre szavaztak, mint az előző választásokon az MSZP esetében. Akkor egy kicsivel 10 százalék alatt volt, olyan 4-6 százalékkal mondták többen 2002-ben és 2006-ban, hogy az MSZP-re szavaztak. Az elég fontos megjegyzés, hogy ez a listás szavazatokra vonatkozik és az első fordulóra. Most közel 10, vagy egy kicsit több is, mint 10 százalékpontnyi a különbség a Fidesz esetében, azaz mi közel 65 százaléknyi válaszadótól kaptuk azt a választ, hogy elment szavazni és a Fidesz-KDNP pártszövetségre szavazott. Holott tudjuk, hogy az első fordulóban a listás választásoknál ez 52-53 százalék volt. Ez nem rendkívüli, ez így szokott lenni. Sőt vannak olyan vizsgálatok még a 90-es évekből, amikor ugyanazokat a válaszadókat kérdezzük meg évekkel később bizonyos dolgokról. Van olyan kutatásunk, amikor a 90-es évek második felében visszaemlékezést kérünk, hogy ki melyik pártra szavazott, mondjuk 90-ben. Ugyanettől a válaszadótól 90-ben is megkérdeztük, hogy akkor hogyan szavazott. Ott is volt egy ilyen típusú eltérés, hogy egy kicsivel magasabb százalékban mondták azt, hogy biztosan emlékeznek, hogy a győztes pártra szavaztak, holott a korábbi adatainkban az adott évben nem sokkal a választások után nem ezt mondták. Sőt olyan válaszadó is van, aki akkor nem is volt szavazókorú, és azt mondta, hogy szavazott azon a választáson.

- Mi lehet ennek az alapja? Önök nem társadalompszichológusok természetesen, de kell hogy legyen valamilyen társadalomlélektani magyarázata ennek. Persze lehet sima félelem is, demokráciában nem kellene hogy legyen, de biztos, ami biztos, az ördög nem alszik, én a győztesekre szavaztam.

- Elképzelhető, hogy van egy ilyen komponense a magyarázatnak, de azért én azt gondolom, hogy összetett magyarázat állhat a jelenség mögött. Lehet egyszerűen rossz emlékezés, és akármilyen hihetetlen, de számos véleménykérdésben tapasztaljuk ezt, bár nem ilyen szép tisztán, mint a választásoknál. De azért más esetekben is tapasztaljuk azt, hogy az embereknek a véleménye vagy korábbi tetteikre való visszaemlékezése nem száz százalékban fedi azt, ami tényleg történt. Egyébként ennek a kutatásnak még az a nagyon szép eredménye, amit Ön is említett az elején, hogy magára a választási részvételre is ilyen többlet-visszaemlékezést kaptunk. Tudjuk, hogy 64 százalékos részvétel volt az első fordulóban, és mi 74 százaléknyi választ kaptunk arra a kérdésre, hogy részt vett-e a kérdezett az előző parlamenti választások első fordulóján, azaz április 14-én.

- Lélekben ott volt a szavazók mellett, legalábbis utólag.

̶ Igen, de ez azért érdekes, mert nem keverhették össze ezt a választ a második fordulóval, hiszen ez a kutatás még a második forduló előtt készült. Mi nagyon vigyáztunk arra, hogy mindenképpen az első forduló után és a második előtt készüljön ez a kutatás. Ennek az a szép eredménye, hogy akár egy-két nappal, de mindenképpen kevesebb mint két héttel a választások után vannak olyanok, akik azt mondják, hogy ott voltak, holott nem voltak ott. Ez talán még érdekesebb torzítás, mint azt mondani, hogy én x pártra szavaztam, holott nem is arra.

- Egy olyan négy év után, mint az elmúlt 4 év volt, amikor válságok sora következett be és az emberek valószínűleg nem túl sok örömmel emlékeznek erre vissza, megkérdezik-e, vagy előfordulhat-e még, hogy megkérdezik, hogyan szavazott 4 évvel ezelőtt? És akkor vajon mi jönne ki?

- Még nem kérdeztük meg, hogy 4 évvel ezelőtt vagy akár 8 évvel ezelőtt a kérdezett hogyan szavazott,de nem tartom kizárnak, hogy fogunk ilyen kutatást végezni, vagy valamely kutatásunkban részben szerepel majd ez a kérdés. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez a jelenség nem magyar specifikum.

- És hogy magyarázzák ezt a világban? Vagy rögzítik, hogy ilyenek vagyunk és kész?

- Ezt nagyon nehéz magyarázni, mert ha csak a magyar esetet végiggondoljuk, nem tudjuk pontosan, hogy egy választásokon résztvevők kicsodák. Akármilyen társadalmi, demográfiai jellemzőik lehetnek. Lehetnek nők, férfiak, nem tudjuk, milyen korúak, hogy élnek, milyen jövedelműek, milyen gazdasági aktivitási státuszuk van, dolgoznak-e vagy sem stb. Ilyen alapon nem tudjuk összevetni ezt azzal az 1000 fővel, aki a mi mintánkban reprezentálja a magyar lakosságot, mondjuk egy-két héttel a választások után. Tehát van egy strukturális lehetetlensége annak, hogy ezt összevessük. De például legutóbb Amerikában is előfordult ugyanez, amikor a kongresszus megszavazta az egészségügyi reformtörvényt, amelyről, talán emlékeznek, az amerikai társadalomban nagyon nagy vita volt. A szavazás előtt a fifti-fifti inkább azok felé borult, akik azt mondták, hogy ők nem támogatják ezt a dolgot, a szavazás után nem sokkal pedig azok voltak kissé többségben, akik azt mondták, hogy ők először is jó dolognak tartották. Tehát itt is van effajta győzteshez húzás.

- Szóval a győztes valamilyen módon meggyőzőbb tud lenni, mint a vesztes és magával ragad jó néhány embert. Ez a dolog lényege?

- Igen. Azért az is fontos, hogy itt nem tömegekről van szó, de nem is egy olyan eltörpülő kisebbségről, akikről végül azt mondhatnánk, hogy ez a néhány százalékpontnyi különbség, amit felfedezünk, az statisztikai hiba.

- Tervezik, hogy esetleg nem csak egy-két héttel a választások után, hanem mondjuk 1 év múlva is megkérdezik a választókat?

- Abszolút elképzelhető, hogy feltesszük ezt a kérdést. Ebben a pillanatban még nem tudom pontosan, hogy milyen kutatásaink lesznek akkor, amelyekbe ez belesimul, vagy akár önállóan egy ilyen tematikájú kutatás lesz. Erre kisebb esélyt látok, arra viszont nagyobbat, hogy valamely más politikai vagy társadalmi kérdőívünkbe ez belesimul. Ha lesz ilyen, akkor majd esetleg tájékoztatjuk Önöket.

Ha mondjuk 1 év múlva a Fidesz népszerűsége tovább növekszik, vagyis olyan intézkedéseket hoznak, amelyekkel a társadalom nagyon egyetért és mondjuk 70 százalékos népszerűségük lesz, akkor lehet, hogy kiderül, hogy már 80 százalék támogatta őket 2010-ben?

- A dolgok eddig menete szerint van esély erre, mert a népszerű párthoz való húzás jelensége megfigyelhető. A 90-es években megfigyelhettük, főleg olyan kutatásokban, amelyeket nem közvetlenül a választások után tartottunk, hogy ha megkérdeztük, kire szavazott az illető korábban, akkor nem azt kaptuk 90-es évek első felében, hogy az MDF-re szavazott, hanem ott volt egy pillanat, amikor a Fidesz népszerű volt, és a Fideszhez húzás mint aktuálisan a legnépszerűbb párthoz való húzás jelenségét figyelhettük meg. Tehát a győzteshez húzás akkor jellemző jelenség, amikor választások után vizsgáljuk ezt. Két választás között az éppen aktuális, legnépszerűbb párthoz szokás húzni.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!