Két interjú – Békesi László, Bokros Lajos
- Részletek
- Szemle
- 2011. augusztus 29. hétfő, 12:16
- Galamus-csoport
A 168 óra című hetilap honlapján jelent meg ma Karácsony Ágnes interjúja Békesi László volt pénzügyminiszterrel Az Orbán–Matolcsy-féle „magyar csoda”: blöff, szélhámosság címmel.
Békesi László szerint „Matolcsyék azt gondolták: dinamizálható a gazdaság drasztikus jövedelemadó-csökkentéssel, amitől hirtelen javul a versenyképesség, erre óriási keresletbővülés lesz a válasz, elsősorban az itthoni piacon, de külföldön is. Az Orbán–Matolcsy-féle ’magyar csoda’ blöff, szélhámosság: nincs köze a közgazdasági törvényekhez és elemzésekhez. Nonszensz, hogy azt képzelték, sőt el is hitték: ez a kicsi gazdaság – amely már minden apró eresztékével becsatlakozik valahova a világgazdaságba – majd képes önerejéből kivédeni a világgazdaság hullámzásait. Minden komoly elemző tudta, hogy ez irreális. Inkább azt vizsgálták, mi lehet az a pofon, amely észhez téríti a kormányt.”
A jelenlegi világgazdasági helyzetben „láthatóan fogalmuk sincs, mit kellene tenniük.”
Békesi szerint az egykulcsos adó „már a bevezetése idején megbukott. Csakhogy nehéz ebből visszalépnie a kormánynak, politikai veszteség nélkül lehetetlen. Ezt nem is vállalja Orbán Viktor.”
A hiány vélhetően több lesz, mint amennyit Matolcsy emlegetett: nem száz, hanem 130 milliárd forint, de „ennyi mozgástérnek azért kell lennie a 13 ezer milliárdot meghaladó éves költségvetésben. Sokkal nagyobb lesz a baj a következő évben. Amikor már nem lehet hozzányúlni a magánnyugdíjpénztárak rekvirált vagyonához. További durva szektorális adókat sem lehet kivetni. Ma nincs olyan szektor, ahol – az állam által már meg nem dézsmált – nyereség lenne.” Békesi szerint akár az adónöveléssel, akár a kiadáscsökkentéssel már csak a lakosság terhelhető. Az interjúban részletezi is ennek módjait, azt, hogy a kiadáscsökkentés csak a már eddig is súlyosa helyzetben lévő területeket érintheti – az egészségügyet, az oktatást, az önkormányzatokat –, illetve a vagyonfelélést mint lehetőséget.
Bármilyen eszközhöz nyúl is Orbán, az azt jelenti, hogy megússza 2012-t, a következő éveket viszont „már nem. Mindezzel ugyanis olyan terheket raknak 2013–14-re – nem beszélve az azt követő időszakról –, amelyekkel nemcsak a hiány, hanem az államadósság is ugrásszerűen emelkedni fog. És ne kérdezze, mindezt ki finanszírozza majd. Hacsak nem kullognak vissza az IMF-hez. Ráadásul a helyzetet súlyosbítja az is: az EU két centrumállama – Németország és Franciaország – 2013-tól csak abban az esetben hajlandó az euróövezetet és a perifériaországokat megvédeni, ha szankcionálhatók azok a tagállamok, amelyek nem tartják be az uniós előírásokat. Azaz: zárolhatják a támogatásukat a kohéziós és a felzárkózási EU-alapokból. Magyarország kizárólag ezekből fejleszt. Tehát a fejlődésének egyetlen forrása szűnne meg, ha a kormány 2013–14-ben nem tartaná a hiánycélt, amit megígért. Amit viszont azért nem tud majd betartani, mert görgeti maga előtt a tartozásokat. Orbánék nemcsak politikai kommunikációs csapdába kerültek, mert összevissza beszéltek, hanem gazdaságpolitikai kelepcébe is. A kiút nem látszik.”
A teljes interjú a 168 óra honlapján olvasható.
***
Az Origo közölte Mong Attila hosszú interjúját Bokros Lajossal, Tíz évig itt nem lesz növekedés címmel.
Nincs vége a kapitalizmusnak és a piacgazdaságnak, a mesterségesen, hitelekkel felpumpált észak-atlanti jóléti társadalom viszont megbukott, mondja Bokros Lajos volt pénzügyminiszter, aki szerint a nyugati társadalmak jó tíz évig stagnálásra vannak ítélve, a magyar kormány „primitív gazdaságpolitikája” pedig alkalmatlan a növekedés beindítására: itthon se növekedés, se új munkahely nem lesz, csak az államadósság nő megint.
Bokros szerint a kapitalizmusban nincs korszakváltás („a napi politikai ostobaságok nem hiszem, hogy el kellene homályosítsák a tekintetünket"), hanem „annak a modellnek van vége, amelyben az észak-atlanti fejlett ipari társadalom diktálta a világgazdaság játékszabályait. Az úgynevezett harmadik világ, vagyis a fejlődő országok eddig készen kapták ezeket a szabályokat, vagy alkalmazkodtak hozzájuk, vagy kizárták magukat belőle.” „A fejlett nyugat számára óriási kihívás állt elő, amit egy még piacibb, még rugalmasabb, még versenyképesebb, ámde egyelőre még szegény, felzárkózó világ jelent. A fejlett nyugat azt hitte, hogy a magas bérekkel, a jóléti állammal örökre a tetején maradhat az államok hierarchiájának.” De „óriási marhaság arról beszélni, hogy a fogyasztási modell megbukott. Mindenki szeretne fogyasztani, a koldusszegény indiai parasztember, a kizsákmányolt kínai ipari munkás és Orbán Viktor is akar fogyasztani”. Nem „a piacgazdaság általános modellje” bukott meg, „hanem a mesterségesen felpumpált észak-atlanti jólété”.
„A globalizációs válság eredményeképpen sok fejlett nyugati ország stagnálásra van ítélve jó tíz évig. Mindenki azt várja, hogy beindul a növekedés, de növekedés csak akkor lesz, ha ez a hatékonyság-javulás megvalósul, ahhoz pedig nem elsősorban gazdaságpolitikai lépésekre van szükség, nem kamatcsökkentés, monetáris mennyiségi bővítés, vagy fiskális túlköltekezés kell, hanem strukturális reformok.”
Az euróövezet válságáról Bokros egyebek mellett ezt mondja: „Százszor ésszerűbb és olcsóbb lenne a német kormány szempontjából hagyni Görögországot csődbe menni és megmenteni a német és a görög bankokat. Elkerülnék azt, amit úgy hívunk, hogy erkölcsi kockázat: minden kormány azért költekezik nyakló nélkül, mert tudja, hogy úgyis megmentik a végén. Na, éppen ez veszélyes igazán az európai kapitalizmusra, nem pedig a verseny. Ezek a szocialista jellegű gondolkozási és cselekvési módozatok olyan mértékben elhatalmasodtak a gyáva európai politikai osztályon belül, hogy nem tudnak helyes válaszokat adni a válságra.” Ugyanis „a kapitalizmussal szerencsés esetben együtt jár a liberális demokrácia, aminek egyik fontos jellegzetessége, hogy megválaszthatunk magunknak nem rátermett politikusokat is, akik egy komplex világgazdasági jelenséggel, válsággal szemben tehetetlenek.” Az eurókötvényről is elmondja a véleményét.
Magyarország Bokros szerint „kerhiánnyal (költségvetési- és fizetésimérleg-hiánnyal) és ikeradóssággal (az állami és a magánszektor eladósodottságával) küszködik. Nálunk fel sem merülhet további keresletbővítés. Már ellőttük a puskaport, amikor még nem volt háború.”
A jelenlegi magyar kormány gazdaságpolitikáját Bokros „hiteltelennek és eredménytelennek” tartja. Részletezi véleményét az egykulcsos jövedelemadóról, és megindokolja a „hiteltelen” minősítést: „ugyan szent háborút hirdettek az államadósság ellen, ami azonban fránya módon tovább nő. Egyrészt mert nincs annyi elrabolható pénz – gondolok itt a magánnyugdíjpénztárak államosítására –, hogy az minden lyukat betömjön. Másrészt, mert az államadóssággal szembeni harc újsütetű túlbuzgóság. A Fidesz minden korban élen járt a felelőtlen túlköltekezés támogatásában.”
Végül Bokros megerősíti régóta képviselt álláspontját: drasztikus strukturális refromok nélkül nincs megoldás.
A teljes interjú az Origo honlapján olvasható.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
