Der Spiegel: Gulyás-szigetcsoport



Feszes vezetési stílust mutat, mondják Orbán Viktor miniszterelnökről a hívei – kezdi a német magazin honlapján megjelent írását Walter von Mayr. A fenyegető gleichschaltolásról, a zsidók elleni uszításról, a munkatáborokról a bírálói beszélnek. És az EU? Kommentár nélkül tudomásul veszi, hogy egy tagállam elszabadul.


Reggel hétkor indulnak, lapátokkal, fejszékkel és kaszákkal, fel a szőlő- és bortermelő Gyöngyöspata feletti egyik dombra: 40 cigány és a felügyelőjük.

Egy csapatnyi sötétbőrű férfi és nő, öregek a fiatalok mellett, kamaszok és özvegyek. Előőrsévé válnak a Magyarországon a napokban beinduló nagy vállalkozásnak: országosan a munkanélkülieknek legalább a felét vissza akarják vezetni a munkához. Ez az Orbán Viktor miniszterelnök által rendezett nemzeti megújulás és a morális újrafegyverkezés tervének egyik lényegi eleme.

A 40 gyöngyöspatai cigánynak – romának még ők maguk sem nevezik magukat –, az a feladata, hogy négy hónapon át bokrokat és bozótot irtson. Hozzájuk hasonlóan a tervek szerint hamarosan további 30 ezer magyarnak kell „közhasznú” munkával betartani egy új törvényt. Ez azt írja elő, hogy aki egyvégtében több mint 90 napig foglalkoztatás nélkül van, elveszti a jogát a szociális segélyre és a társadalombiztosításra.

Az EU kellős közepén most kényszermunka-táborok keletkeznek, ahogyan a Népszava című napilap írta? A távoli falvakból a munkanélkülieket nagy építkezéseknél konténertáborokban helyezik el? Senki nem köteles akarata ellenére dolgozni, de mindenki, aki vállalja, megkapja a törvényesen előírt minimálbért – mondja Papp Károly, a belügyminisztérium illetékes államtitkára.

Még keresik a projekteket, ahol a munkaképesek seregének 290 eurónak megfelelő havi bért és foglalkoztatást tudnak kínálni. Gátépítésről, erdészeti munkáról és gyógynövény-gyűjtésről van szó. Gyöngyöspatán úgy segítenek magukon, hogy előbb megtisztítanak a bozótostól 16 hektárnyi elvadult községi területet, hogy ott később „igazi magyar tölgyek” nőhessenek, ahogyan a szélsőjobboldali Jobbik párt polgármestere kifejezi magát.

Neki minden munka megfelel, mondja az 59 éves Pál, aki fent a dombon kaszál, szüksége van a pénzre. Képzett erdészként azonban tudja, hogy igazi tölgyesről leghamarabb úgy 80 év múlva lehet szó. Viszont a most kirángatott bokrok gyümölcsei már ma 25 eurót érnének mázsánként, ha leszednék.

Nem mindig tárul fel azonnal az értelme annak, amit Orbán kormányfő és fideszes barátai elrendelnek. Csak az egyértelmű, hogy sürgős nekik. Az Orbán által alig 15 hónap alatt hatályba léptetett törvények, rendeletek és személyzeti váltóállítások csokra első pillantásra egy felülről kezdeményezett államcsíny jegyzőkönyvére emlékeztet.

Orbán koncepciója Magyarország erkölcsi megújítására és gazdasági szanálására: akinek nincs munkája, kapjon munkát, akinek már van munkája, a jövőben dolgozzon többet, anélkül, hogy ezért több bért kapna, aki jelenleg hatalmon van, annak legyen szabad a hatalmat minél tovább megőrizni az ország „stabilitása” érdekében, és aki korábban hatalmon volt, és a hatalmat nem a nép javára használta, most vérezzen ezért.

Medgyessy Péterrel, Gyurcsány Ferenccel és Bajnai Gordonnal jelenleg az elmúlt évtizedben a szociáldemokrácia által jelölt minden miniszterelnököt bírósági eljárás fenyeget. Ez már csak azért sem vált ki nyilvános tiltakozást, mert a választó nép nagy része is azon a véleményen van, hogy a „baloldal” megcsalta és kifosztotta. Gyurcsány 2006-ban kiszivárgott beszéde – amelyben beismerte, hogy nem mondtak igazat a választóknak az ország feszült gazdasági helyzetéről – és hozzá gyanús telekügyletek, valamint a csak a Nemzetközi Valutaalap és az EU segítségével megakadályozott államcsőd tehertétel az egykori szocialista állampárt örököseinek.

Időközben azt vizsgálják, hogy vádat lehet-e emelni a volt kormányfők ellen az állam eladósodásának „politikai bűntette” miatt – ez olyan tényállás, amely ebben a formában ma még nem létezik. Orbán és pártja fáradhatatlanul harcol

ezen és más frontokon. Az állam radikális átépítésére vonatkozó megbízatást az úgynevezett választófülkék forradalmából vezetik le: 2010 áprilisában a Fidesz és kereszténydemokrata függeléke, a KDNP a parlamenti mandátumok több mint kétharmadát nyerte meg.

Azóta sok minden történt az Orbán kormányozta Gulyás-szigetcsoporton. A hatalom emelőinél az államelnöki tisztségtől a legfőbb ügyészségen és a számvevőszéken át egészen a kulturális terület magas posztjaiig Fidesz-csatlósokat helyeztek el, hosszú időre szóló mandátumokkal. Korlátozták az Alkotmánybíróság és a Költségvetési Tanács kompetenciáit, kulturális minisztérium már nem létezik, az állami médiában, a filmiparban is és az egyetemeken összevonják a struktúrákat.

Ebből munkahelyek jönnek ki olyan férfiak számára, mint Papp Dániel. A szélsőjobboldali Jobbik alapító tagjaként és médiaszakértőjeként hosszú ideig csak a beavatottak ismerték. Áprilisban azonban a 32 éves, sápadt férfit felkatapultálták az új MTVA Médiaalap központi hírszerkesztőségének főszerkesztői tisztségébe. Így nevezi magát most a korábban önálló állami rádió- és tévéadók, valamint az MTI hírügynökség tetőszerve.

Papp az állami televízió területén ül főnöki szobájában, üres könyvespolcok között, és 400 hírszerkesztő ura. Pontosabban negyedüket már elbocsátotta, és a tervek szerint továbbiak következnek. Az új ember jámboran néz. Miért bocsátják el mostanában a legjobb és különösen kritikus újságírókat? „A legjobbak maradtak” – mondja Papp és a sajtószóvivő duettben. De nem tette-e világosan láthatóvá az Orbán-kormány az elvárásait, hogy a jövőben miként kell tudósítani? „Ezt határozottam vissza kell utasítanunk” – jelenti ki a szóvivő. „Ez közszolgálati intézmény. Itt mindenki legjobb tudása és lelkiismerete szerint dolgozik”.

Év végéig az állami média a tervek szerint közel ezer alkalmazottjától válik meg, hivatalosan gazdasági okokból. Munkanélküliként olyan piacra kerülnek, amelyet már megráztak a csökkenő reklámbevételek és az a médiatörvény, amely jelentéktelen változtatások mellett az EU áldásával hatályba lépett. Minden mennyiségben kínál lehetőségeket a nem kedvelt újságírók pórázra fogásához.

Magyarország június végéig tartó, hathónapos soros uniós elnöksége során Orbánt bírálták e törvény részletei miatt. De ennyi volt az egész. Egyébként büntetlenül fűrészelhette tovább a magyar demokrácia állványzatát, és kikiálthatta, hogy Magyarország 1948-ban nem fogadta el Bécs diktátumát, 1956-ban Moszkváét, és ő most gondoskodni akar arról, hogy most „Brüsszelből” se diktálhassanak.

José Manuel Barroso, az EU Bizottságának elnöke, akárcsak Herman van Rompuy, az Európa Tanács elnöke, Nicolas Sarkozy és Angela Merkel – a sok befolyásos barát az Európai Néppártban mind jó szándékkal van Orbán iránt. Nem róják meg, dicsérik. „Német részről nem érzékeltem olyan mozzanatot, amelyet beavatkozásként kellett volna értelmeznünk” – jelentette ki Orbán Merkel oldalán májusban Berlinben.

„Az EU Bizottságának nem faladata, hogy naponta kommentálja a tagállamok politikai fejleményeit” – mondja Szűcs Tamás. Ő az EU Bizottságának képviselője Budapesten, és maga is magyar. Vajon állást foglalhat-e Orbán-kormány törvényjavaslataival kapcsolatban, ha azok ellentmondanak az EU alapértékeinek vagy érvényes szerződéseinek? „Igen”, mondja Szűcs, majd rövid habozás után hozzáteszi: „Véleményt nyilváníthatok, amint az EU Bizottságának van álláspontja az érintett kérdésben”.

Az EU bizottságának azonban jelenleg nincs hivatalos álláspontja Magyarországot illetően. Így aztán Szűcs úr hallgat, miközben az amerikai diplomaták beszélnek. Hillary Clinton június végi látogatásán óvta Orbánt a kétharmados többséggel való visszaéléstől. Thomas O. Melia, Clinton helyettes államtitkára, és két évtizeddel ezelőtt még a Fidesz aktív támogatója július végén a kongresszusban számolt be aggodalmairól. És a budapesti amerikai nagykövet asszony néhány nappal később nyílt levélben nyilvánította ki aggályait egy olyan rendszerrel szemben, „amely örökre egy pártot részesít előnyben”.

Az Orbán-kormány azon döntése ellen, hogy a jövőben az eddigi 300 vallási közösség helyett mindössze 14-et részesít támogatásban, a múlt héten ismert régi másként gondolkodók, mint Konrád György és Dalos György írók az EU Bizottság alelnökéhez, Vivian Redinghez intézett nyílt levélben tiltakoztak. Hogy Szűcs úr, az EU budapesti szócsöve tud-e a visszhangról? „Fogalmam sincs, hogy a levél megérkezett-e. Brüsszelben most, bármilyen bután hangzik, nyári szünet van”.

Iványi Gábor metodista lelkész és a tiltakozó levél egyik aláírója viszont nem nyaral, és ezért két hivatalos teendője között elmondja, mit jelent az új törvény neki és a hozzá hasonlóknak. A hosszú, fehér szakállt viselő férfi egy olyan vallási közösség vezetője, amelynek létjogosultságáért már az apja is küzdött a Kádár-kommunisták alatt. Iványi azonban egyben a szegények legszegényebbjeinek védőangyala is a budapesti Józsefvárosban.

Itt, ahol sérült homlokzatok és kerítéssel körülvett romok között az életet és az alkoholt megszenvedettek népesítik be a járdákat és a parkok padjait, időközben már a kukázás és a szabad ég alatti alvás is tilos. Iványi ezért egy éjjeli menedékhelyet, egy kórházat és egy melegedőt üzemeltet, amelyet „fűtött utcának” neveznek. Ezért a metodistáknak mint bejegyzett vallási közösségnek eddig állami támogatás járt. Ha marad az új törvény, akkor ennek vége – mondja Iványi.

Irodája falán II. Erzsébet angol királynő kézzel aláírt fényképe függ: az uralkodó 1993-as állami látogatása alkalmával tiszteletét tette nála és templománál. A lelkésznek nem fér a fejébe, hogy Magyarország új urai már arra sem találják méltónak, hogy egy vallási közösséget vezessen. Pedig ő volt az – de ezt csak a végén mondja el –, aki összeadta Orbán Viktor mai miniszterelnököt a feleségével, és aki megkeresztelte első gyerekeit egy pincelakásban, a budapesti Madzsar József utcában. „Viktor nagyon megváltozott, egy szinte anarchista fiatalemberből jobboldali konzervatív nacionalistává lett” – mondja Iványi.

Vannak fotók Orbán egyetemi éveiből, amelyeken olyannak látszik, mint aki csekély testmagassága ellenére kifordítja majd a sarkából a világot. Kéri László professzor visszaemlékszik egy veszekedésre, amelynek a végén azt mondta az elsőéves Orbánnak 1983-ban: „Te meg a barátaid olyan agresszívak vagytok, mint Kun Béla Lenin-fiúi a Tanácsköztársaságban, Isten őrizzen, hogy valaha miniszterelnök légy”.

A jámbor kívánság nem teljesült. Orbán most másodszor miniszterelnök, és Kéri 2010 szeptemberében elvesztette a tanszékét. A szabadgondolkodó, aki majd 30 évvel korábban védelmezte a fiatal, lázadó hajlamú fideszeseket, kiszolgált, és – hivatalosan a kora miatt – leváltották.

Kéri össztüzet zúdít volt tanítványára: „Az a nyugtalanító, ahogyan nálunk most összeolvad a párt és az állam. Orbán Putyin magyar változata, de van egy még régebbi párhuzam: Gömbös Gyulával, azzal a miniszterelnökkel, aki a harmincas években erősen hagyta magát befolyásolni Mussolini által.” Ha Orbán ma a „workfare” modellt magasztalja, vagyis a munka fejében nyújtott szociális juttatást, az „egy az egyben a harmincas évek szóválasztása”.

Merre tart az ország ezzel a kormánnyal? „Nem hiszem, hogy Magyarország úton lenne egy diktatúrába, noha Orbán talán ezt szeretné. De a népünk ősidőktől fogva hajlik a slendriánságra, és a legnagyobb hozzájárulásunk az európai kultúrához feltehetően az operett volt. Ami nálunk most kialakulóban van, az begy operett-diktatúra” – mondja Kéri.

Sok értelmiségi és gúnyolódó állítja, hogy Orbán szellemi-erkölcsi átalakításra vonatkozó terve nem fog jobban járni, mint az elmúlt évszázadok összes többi forradalma: minden nagy dobás lepattant a magyar nép hajlékonyságáról.

Heller Ágnes ezt így magyarázza: „Kádár alatt itt kommunizmus volt kommunisták nélkül, 1989 óta demokrácia volt demokraták nélkül, és egy éve konzervativizmus van konzervatívok nélkül – ilyen, és nem más a magyar, örökösen kiválasztottan és megértetlenül ül a szekértáborában, és nem tud dönteni, mert hiszen az őt körülvevő ellenségek között kell túlélnie”.

A 82 éves Heller, akinek a nyakában Miki egeret ábrázoló tokban lóg a mobilja, Lukács György filozófus egyik kedvenc tanítványa volt. Édesanyjával Budapesten élte át a háború végét, 1977-ben kerülő utakon kivándorolt Amerikába, és hazatérése óta a magyarországi vitákat bölcsességével gazdagítja Budapesten, amely várost antiszemita uszító lapokban újabban újra Judapestként becsmérelnek.

Heller szerint nem szükséges a bokrok mögött a fasizmust látni. „A legnagyobb baj az, hogy ebben az országban felszámolják az ellenőrző instanciákat, és hogy eljött a bólogató jánosok uralma”, sőt, hogy a másként gondolkodókat kriminalizálják.

Az idős hölgy és a „Heller-bandának” nevezett néhány filozófus barátja ellen nyomozás folyik kutatási pénzek állítólagos hűtlen kezelése miatt. A vádon a tudós lakásán, magasan a Guttenberg tér felett csak mosolyog.

Őt, aki túlélte a fasiszta nyilaskeresztesek rémuralmát és a kommunisták foglalkoztatási tilalmát, most az a rossz érzés gondolkodtatja el, hogy ma Magyarországon egy klikk kormányoz felelősségtudat nélkül, amely nem érzi „a veszélyt, hogy újra erőszak törhet ki”. „Orbán hihetetlenül magabiztos, és ez a diktátorok tipikus jegye” – mondta Heller Ágnes.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!