rss      tw      fb
Keres

A gép forog, az alkotó pihen



„Érdekes elmélkedéseket” lehet [még] hallani, olvasni arról, hol is tart a jogállam felszámolása és az új társadalmi rend kiépítése a Magyar Köztársaságban. Annak ellenére, hogy a – címben jelzett – madáchi állapot még nem következett be, nehezen lehet azonosulni azokkal a véleményekkel, amelyek arról szólnak, hogy a jelenlegi állapotok még „elmennek”. Nem érdemes végigfutni a jogállam ismérvein, s az elmúlt hónapok eseményein. Akit ez a téma érdekel, úgy is tudja, miről van szó.

Az tény, hogy a bontás-építés első szakasza sikeres volt, s biztosak lehetünk abban is, hogy a munka folytatódik, a bontókalapács és a vakolókanál nem pihenhet. A mesterek tudják, mi a teendő a forradalmi út következő szakaszán. Csupán azt kellene elérniük, hogy mindenki ismerje a három bölcs majom három bölcs tanácsát, és eszerint is éljen. Csupán azt kellene elérniük, hogy mindenkihez azok az információk jussanak el, amelyeket ők szükségesnek tartanak, hogy a tudás azoké legyen, akik azt akarják, amit ők, hogy a nyilvánosság arról szóljon, ami nekik tetszik. Nem véletlen a dühödt, kitartó támadás a „sziámi ikrek” a sajtószabadság, a tanszabadság és a tanítás szabadsága ellen.

Több mint négymillió ember szemét, fülét, száját befogni azonban nehezebb feladat, mint meglékelni a polgári demokrácia amúgy is ingatag hajóját. Ezért amíg az ellenzéki sajtó megszűnik, a középiskolába, a felsőoktatásba való bejutás kevesek kiváltságává válik, a civil szervezetek feloszlanak, a szakszervezeteket felváltják az állam által kreált kamarák, azt kell egyértelművé tenni, hogy mindenki csak az állam segítségében bízhat, és aki ezt nem hiszi, nem igényli, annak nincs jelene, nem lesz jövője ebben az országban. Itt nem a Kádár-éra jelszava, „aki nincs ellenünk, az velünk van” alapján zajlik a konszolidáció. Itt nincs konszolidáció. Egyre világosabb a hatalom üzenete: „aki nincs velünk, az ellenünk van”, s aki ellenünk van, annak jó oka van félni.

A kötelező kamarai tagságság kiterjesztése és az ehhez kapcsolódó etikai eljárások – miután a kamarából való kizárás állásvesztéssel jár –, az életpálya modellek bevezetése, és az ehhez kapcsolódó pályaalkalmassági eljárások – miután miniszteri kiválasztottak életviteli és erkölcsi kérdések mérlegelése alapján is kimondhatják valaki alkalmatlanságát adott feladat ellátására – a leghatékonyabb eszközök a nem eléggé lojális közalkalmazottak, köztisztviselők, kormánytisztviselők eltávolítására.

Ma még az, akit jogsérelem ért, a bíróságban bízhat. A bírákat azonban a köztársasági elnök nevezi ki, illetve menti fel, s megfogalmazódott már a bírói életpályához kapcsolódó pályaalkalmassági eljárás bevezetésének indokoltsága.

Lesz-e homok a gépezetben?

(Szüdi János)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!