rss      tw      fb
Keres

Az államnál nagyobb tolvaj nincs



Az állam az elmúlt száz évben többször is bebizonyította, mennyire leleményes akkor, amikor másnak a vagyonát szeretné lenyúlni. Nem véletlen, hogy ebben az országban kevés család mondhatja el: ősei birtokán, ősei házában, ősei vagyonának használatából, hasznaiból él, szülei, nagyszülei foglalkozását űzi, gazdaságát, vállalkozását vezeti. Nem véletlen az sem, hogy kevesen gondolják úgy, érdemes befektetni, érdemes megtakarítani, érdemes félretenni. Szüleink, nagyszüleink, dédszüleink meséiből tudhatjuk, miképpen olvadtak el azok a hadikölcsönök, amelyeket az állam vett fel tőlük koronában, pengőben a háborús kiadások fedezéséhez vagy békekölcsön formájában, forintban a gazdasági vészhelyzet megoldásához. 1892 óta háromszor volt pénzcsere, amelyet kétszer szuperinfláció előzött meg. Államosították már ebben az országban a földeket, az üzemeket, a gyárakat, lesöpörték a terményeket a padlásról. Eltűnt az állam által banki letétbe helyeztetett zsidóvagyon is. Nemcsak az egyéneket, a közösségeket is kifosztották. Felszámolták az egyesületeket, a nyugdíjpénztárakat, eltüntetve vagyonukat. Államosították az egyházak vagyonát is.

A történelem ismétli önmagát. A mi korosztályunknak is lesz mit mesélnie a gyermekeinek, unokáinak. Nemcsak a magánnyugdíjpénztári befektetések államosítása miatt kísért a múlt. Rövidesen, január elsején hatályba lép az a törvény, amelynek alapján az állam tulajdonába kerül azoknak az egyházaknak a vagyona, amelyek nem felelnek meg az új rendelkezéseknek, nem működhetnek tovább, ezért jogutód nélkül megszűnnek. Nagy dobásra készül az állam. Nem kisebb a célja, mint a helyi önkormányzatok több ezermilliárdos vagyonának a lenyúlása. Ez az intézkedés „törvényes lesz”, abban az értelemben, hogy az állam – mint ahogy tette korábban is –, megalkotja a szükséges jogszabályokat.  Összhangban lesz Magyarország Alaptörvényével is, mivel kimaradt belőle* a helyi közösségek önkormányzáshoz való joga és a helyi önkormányzati vagyon védelme. Bekerült viszont a meglévő önkormányzati vagyon köztulajdonná, nemzeti vagyonná nyilvánítása, és a közérdekhez rendelése. Így ha az oktatás, az egészségügyi ellátás, a gyermekvédelem, a családvédelem többé nem helyi közügy, hanem állami közérdek, akkor az e feladathoz kapcsolódó vagyon is átszáll, a feladattal együtt, az államra. Ma már nyílt titok, hogy az önkormányzatiság felszámolása a közeljövő egyik központi célkitűzése. Nem lehet kormánytól független akarat. Ehhez jól kapcsolódik az állam mindenhatóságának erősítése, annak elhitetése, hogy az állam mindenkinél minden jobban tud, s csak az állam képes arra, hogy döntsön, szervezzen, intézkedjen, elintézzen, óvjon, védjen, megőrizzen, gondoskodjon. Nem kellenek közalapítványok, érdekképviseleti szervek, autonóm felsőoktatási intézmények, helyi önkormányzatok, az egyházak közül is csak annyi, amennyit az állam jónak tart, s amelyikkel „ki tud jönni”.


Hail to the thief (radiohead) – flickr/ OAKside

Először a megyei önkormányzatiságot számolják fel: intézményeiket átveszi a kormányhivatal. Ebben a megoldásban az a legérdekesebb, hogy a megyék által működtetett oktatási intézmények jelentős része nem is a megyéké, hanem a városoké, községeké, amelyek többnyire pénzhiány miatt adták át ideiglenesen oktatási feladataikat és vele intézményeik használati és nem tulajdoni jogát. Visszajárna nekik, ami az övék.  Visszajárna, ha nem az lenne a cél, hogy a városok, községek se lássanak el közszolgáltatásokat. A kormányzati elképzelések szerint, ahogy a szülőknek, a tanulóknak nincs közük ahhoz, hogy ki, mit, hogyan, miből oktat az iskolában, ahogy a pedagógusnak sincs semmi köze ahhoz, hogy milyen tantervet, tankönyvet kell alkalmaznia, úgy a település lakosságának sincs semmi köze hozzá, hogy a lakóhelyen milyen és hány óvoda, iskola, kollégium, zeneiskola, nevelési tanácsadó, logopédiai szakszolgálat működik. Az állam átveszi a feladatokat, államosítja az intézményeket, és dönt. Dönt arról, hol, milyen, hány intézmény, milyen feladatokkal működhet tovább. Dönt arról, hogy az egyes intézményekben hányan és kik dolgozhatnak tovább.

Az önkormányzati közoktatási intézmények működtetéséhez az állam által biztosított támogatások a bérek mintegy ötven százalékát fedezik. A hiányzó összegeket az önkormányzatnak kell előteremteni, mint ahogy a működés, fejlesztés, felújítás, beszerzés költségeit is, miután az állam ehhez nem járul hozzá. Ebből az következik, hogy az állam az átvett intézményrendszert nem tudja fenntartani, és a benne foglalkoztatottakat sem tudja teljeskörűen tovább foglalkoztatni. Már csak azért sem, mert létre kell hozni azt az állami apparátust, amelyik irányít, jóváhagy, engedélyez, ellenőriz.

Hogy hány intézményt kell bezárni, hány pedagógust kell elbocsátani, az attól függ, hogy a teljes rendszer fenntartásához szükséges, mintegy három-négyszáz milliárd forintot össze tudja-e szedni az állam. A szakiskolák kilencedik-tizedik évfolyamának megszüntetése, a szakiskolai közismereti tantárgyak felszámolása, a szakmai elméleti órák csökkentése, a szakközépiskolai szakképzési évfolyamok megszüntetése, a nyelvi előkészítő évfolyamok eltörlése, a gimnáziumok befogadó képességének csökkentése negyven százalékkal, a tankötelezettség idejének két évvel való leszállítása, az általános iskolai felső tagozat körzetesítése megnyitja az utat az intézmények bezárásához és értékesítéséhez. További források teremthetők elő a pedagógusok kötelező óraszámának megemelésével, a túlóradíj eltörlésével.

Az állam rövidesen új megbízást adhat a nyugdíjvédelmi kormánybiztosnak. A nyugdíjakon ugyanis már nincs mit védeni, így megkaphatja az önkormányzati vagyon védelmére szóló kormánybiztosi megbízatást. Abban is biztosak lehetünk, hogy azt követően, miután az önkormányzati vagyon is a magánnyugdíjpénztári vagyon sorsára jutott, az állam talál majd további, védelemre szoruló vagyonokat.

______________

* Lásd: Alaptörvény, 32. cikk (6) bek., 38. cikk (1) bek.


 

Szüdi János jogász
(honlap)

Korábban a Galamusban:

Háború és béke
A felsőoktatás megszállása
A gép forog, az alkotó pihen


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!