Bíró D. Péter sajtószemléje - 2010. 05.05.

Válogatás az elmúlt napok fontosabb írásaiból-interjúiból


FÓKUSZBAN: 

2010. április 17.
Debreczeni József: Népítélet - első fokon
Népszava

„Az ítélet halálos, a másodfok pedig (két hétre rá) simán jogerőre emeli majd. Fellebbezésnek nem lesz helye. Beláthatatlan ideig.
Természetesen a mostani választásokról, illetve a bő húsz éve született parlamentáris demokráciáról beszélek. A harmadik Magyar Köztársaságról, amelynek nekrológját jó előre megírtam…”
„…a magyar nép (közjogilag elegendő számú többsége) megadta a korlátlan felhatalmazást az eddigi politikai berendezkedés teljes körű átalakítására - egyetlen politikai erőnek.
A dolgok állása és működése szerint: egyetlen politikusnak.
A problémát az utóbbi jelenti. Nem a felhatalmazás ténye, hanem a felhatalmazott személye.”
„Hogy ő nem demokrata, az rég nem szorul bizonyításra. Több, mint két évtizede ismerjük. Az élete, a politikai pályája - minden rejtett mozzanata ellenére - nyitott könyv.”
"Aki demokrata, az nem nevezi idegenszerűnek a politikai ellenfelét.”
„Nem jelenti ki továbbá (s ez már a nemrég arcunkba vágott kötcsei beszédből való), hogy ’olyan kormányzati rendszert próbálunk felépíteni, amely... egy nagy centrális erőtérben rendezi el a politikai kérdéseket’. Ahol ’huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt... amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza, és ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli’.”
„De nem fog sikerülni neki! - zengi a közvélemény-deformáló kórus uralkodó szólama (nem kétlem: zömmel őszinte hangokon). Eszerint Orbánnak nemcsak az ország súlyos helyzetével kell majd szembesülnie, hanem a saját ígéreteivel, nyolcéves ellenzéki rombolása összes negatív következményével, ami most mind visszahull a fejére. Az általa megbolondított, elvadított nép csalódásával, majd pedig a felháborodásával és a haragjával is. Mindez újra nyerő pozícióba emeli majd az ellenzék most szétzilált demokratikus erőit.
Ez naivitás: szó sem lesz ilyesmiről. Mert először is: az uralkodó közhangulat nem spontán képződmény. A tömegmédia nem tükrözi, hanem alakítja azt a maga természete - s az őt meghatározó politikai és gazdasági erőtér függvényében. Orbán országában nem lesznek olyan médiaviszonyok, amelyek a hatalommal szemben formálnák és gerjesztenék a közhangulatot.”
„A nép körében persze lesz némi csalódás, morgolódás - de ez jórészt megmarad a családi asztalok s a kocsmapultok körül. Hihetünk Orbánnak: merőben más ország épül a régi helyén. Rend lesz. Olyasmi, amibe a magyar emberek a lelkük mélyén már húsz éve - és egyre jobban - (vissza)vágynak. Nem olyan lesz persze, amilyen volt (azt mégse lehet), de hogy nem lesz demokratikus, arra mérget vehetünk. Az orbáni rendszer kábé úgy viszonyul majd a kádárihoz, mint a putyini a brezsnyevihez. Az utcán tiltakozókkal is úgy bánnak el, mint Moszkvában - legföljebb kevésbé rusztikusan.”
„…ha - ami nem valószínű  - valahogy mégiscsak kialakulna az országban a nyomasztó túlhatalommal szemben egy komolyabb társadalmi elégedetlenség, ez nem tud majd versenyképes politikai alternatívává szerveződni. A kétharmados parlamenti felhatalmazás birtokában ugyanis játszva kiépíthető az a közjogi és hatalmi akadálypálya-rendszer, amelyen semmilyen ellenzéki erő sem tud majd úgy átjutni, hogy egy súlycsoportba kerüljön a gigantikus orbáni pártgépezettel. Anyagilag sem, szervezetileg sem, a közvélemény befolyásolása tekintetében sem.”
„Hogy Orbán alatt sem tud majd a nyugati országok teljesítményéhez közelíteni a magyar gazdaság? Nem hát! De miért hiszi bárki, hogy épp a romló gazdasági teljesítmény növeli a nyugatias demokrácia társadalmi bázisát? Ez az összefüggés fordítva működik…”
„A vasárnapi népítélet nemcsak a kormányt zavarta el. A rendszerváltozás két nagy pártjának eltűnése; a vad szélsőség, illetve a politikai proteszt jegyében befutott új parlamenti pártok, végül, de nem utolsósorban a populista vezér teljhatalommal való felruházása arra utal, hogy ennél jóval több történt. A magyar népnek a demokratikus rendszerből is elege lett.
Ennyi volt.”

2010. április 28.
A szombathelyi MDF sajtóközleménye (2010. április 27.)
A Magyar Demokrata Fórum honlapja, Alpokalja online

„A ’Választások után’ címmel tartott kedden sajtótájékoztatót Szabó Gábor, az MDF szombathelyi országgyűlési képviselőjelöltje. …Marton Zsolt fideszes kampányfőnök ugyanis feljelentést tett a Választási Bizottságnál, amelynek következményeképpen közel ezer szombathelyi választópolgárt hallgathatnak ki a nyomozóhatóságok tanúként a kopogtatócédulák hitelességét vizsgálva az elkövetkezendő napokban, hetekben. Marton Zsoltnak mint jogot régóta tanuló embernek tudnia kellett tettének következményeit, amelyet több száz szombathelyi polgár értelmetlen zaklatásként élhet át. Határozottan visszautasítjuk a helyi politikacsinálásnak ezt a kirekesztő, megbélyegző és leszámolás jellegű stílusát és módszerét, amellyel az őszi önkormányzati választások előtt azokat a polgárokat próbálják elbizonytalanítani, akik mérsékelt, konzervatív szavazóként az MDF-et, illetve Szabó Gábort támogatták. A több mint 1100 szavazat a legmeggyőzőbb bizonyíték a kopogtatócédulákkal kapcsolatos anomáliákra. Úgy véljük, a választások titkosságának elve sérül akkor is, ha valakitől azt kérdezik az illetékesek, hogy kinek és milyen pártra adta le jelölését…”

2010. április 26.
Csalódtak az edelényi romák
Index, Videó

„Daher Pierre, a Fidesz edelényi képviselőjelöltje: - Mindenki ellenünk van, a Jobbik, Oszkár, és az MSZP-s ! Úgy néz ki az egész magyar térképen, hogy mindenhol nyert a Fidesz. Egy körzet kivételével, ahol összeállt az MSZP meg Oszkár. A Fidesz-kormány nem fog lehetőséget adni…Oszkárnak nagyon kibontakozni. Higgyetek nekem, majd ha lesz fejlesztés… rajtam keresztül lesz a fejlesztés.”
„Molnár Oszkár, független edelényi képviselőjelölt: - Sem megosztó politikus, sem megosztó figura nem vagyok… s a cigánytársadalom is elfogad engem. Egyébként az Imre barátom egy roma származású ember.
Imre: - Jóban, rosszban mellette voltam, végig.”

2010. április 26.
Villáminterjú Molnár Oszkár független országgyűlési képviselővel
Villáminterjú (blog)

„Bede Márton: Molnár úr, az Ön győzelme minden keserű, sértett, korosodó, kopott, gyűlölettel teli középkorú magyar férfi győzelme?
Molnár Oszkár: Igen.
Bede Márton: Köszönöm az interjút!”

2010. április 23.
Nem elszenvedni kell a nyilvánosságot, hanem élni vele
Az igazságszolgáltatás és a nyilvánosság kapcsolatáról - EKINT tanulmány
Jogi Fórum

„Az Eötvös Károly Intézet a napokban nyilvánosságra hozott, szociológiai kutatásokon is alapuló vizsgálatának összegző tanulmánya az igazságszolgáltatás hatékonyabb működése érdekében több javaslatot is megfogalmaz.
Az Eötvös Károly Intézet szerint az igazságszolgáltatás nyilvánosságában bármely elem elmozdítása, megváltoztatása a nyilvánosság és a működés egészére kihat.”
„Az Intézet szükségesnek tartja az igazságszolgáltatási tájékoztatásról szóló egységes törvényi szabályozás megalkotását, amely …megszüntetné az eljárási törvényekben ma meglévő indokolatlan eltéréseket is.”
„A tárgyalásokon a hang- és képfelvételek készíthetősége különösen fontos, mert a huszonegyedik századi médiafogyasztó közönség sokkal fogékonyabb a képi megfogalmazás iránt, mint a korábbi korok publikuma.”
„A ma még hiányzó legjobb jogszabályi háttér mellett sem tud megfelelően működni a nyilvánosság, ha bírói kar fenyegetésként értékeli és érzi a nyilvánosság jelenlétét.”

2010. április 17.
Bauer Tamás: A kétharmad, a Fidesz és az LMP
Népszabadság

„Vannak persze fontosabb okai is a Fidesznek arra, hogy kétharmadot igyekezzék szerezni: az alkotmány átalakításának lehetősége, a média szabályozása, korlátlan szabadság a feladatuk szerint független közjogi szereplők (alkotmánybírák, ombudsmanok, a Legfelsőbb Bíróság és az Állami Számvevőszék elnöke) kiválasztásában. Mindebből nyilvánvaló: akinek fontos a magyar demokrácia, nem akarhatja, hogy kétharmada legyen a Fidesznek, annak mindent meg kell tennie ellene.
Az LMP viszont mintha nem akarna tenni ez ügyben semmit. Az első forduló eredményeit látva sietett kijelenteni: nem lép vissza a második fordulóban, sőt ezt meg is tiltotta a képviselőjelöltjeinek. A szocialisták egyoldalúan visszaléptették négy jelöltjüket az LMP javára, az LMP azonban továbbra is nemet mond. Schiffer András szerint az MSZP nyolcéves kormányzása miatt van esélye a Fidesznek a kétharmadra, ezért nem lehet a felelősséget az LMP-re hárítani. Csakhogy a kérdés a második forduló előtt nem az, hogy miért állt elő ez a veszély, hanem hogy lehet-e tenni valamit ellene. A tüdőrákban szenvedőnek sem mondja az orvos, hogy úgy kell neki, miért cigarettázott annyit évtizedeken keresztül, hanem megpróbálja kezelni a betegségét.
Nem először okoz meglepetést az LMP sokunknak, akik, ha nem is mindenben osztottuk álláspontját, rokonszenvvel figyeltük elindulását. Rokonszenvvel, hiszen megnyerő módon léptek fel a politikai korrupció ellen, az övék talán a legszínvonalasabban megírt, sok társadalmi problémát alaposan tárgyaló program, meggyőzően fejtenek ki korszerű álláspontot az oktatás és a romaintegráció kérdésében és számos emberjogi kérdésben is. (Miközben gazdaságpolitikai, egészségpolitikai és agrárpolitikai álláspontjuk liberálisok számára elfogadhatatlan.) Rokonszenves az is, hogy úgy építettek tagjaik és támogatóik morális indíttatására, önkéntesek odaadó munkájára, mint húsz éve az akkori rendszerváltó pártok.
Csakhogy egy párt igazi próbatétele az, hogy miként él a hatalommal. Az LMP emberei első ízben a választási bizottságokban hozhattak döntéseket hatalmi pozícióból. Talán az első ilyen alkalom az volt, amikor a listavezető választókerületében, a budapesti 7. választókerületben a konkurens MDF jelöltjének nyilvántartásba vétele került napirendre. Az LMP delegáltja maga kérdőjelezte meg a jelölt ajánlószelvényeinek érvényességét. Az eltérő tintákra (!) hivatkozva 904 leadott cédulából 170-et kivett, melyekről a bizottság egyenként szavazott… Tekinthetnénk ezt helyi félrelépésnek. Ám ismét csak az LMP delegáltja volt az, aki az Országos Választási Bizottságban a fideszes tagokkal együtt nemmel szavazott arra, hogy az OVB feljelentést tegyen Kubatov Gábornak egy hangfelvételen elismert bűncselekményei miatt.”
A jelöltek visszaléptetése ismét több a beszédnél, igazi hatalmi döntés.”

2010. január
Mihancsik Zsófia: Ajánlat közös nevezőre
Mozgó Világ internetes kiadás

„Induljunk ki abból az evidenciából, hogy tömegdemokráciában tömegpolitikát csak komoly közvetítő szféra közbeiktatásával és segítségével lehet csinálni. A közvetítő szféra – a nyilvánosság fórumai és intézményei – egyrészt maga értelmezi a politika aktusait… másrészt értelmezteti őket.”
„… vizsgálat-e az, ha megpróbálunk egy politikus hátsó agyában turkálni, megpróbáljuk kitalálni a számunkra logikusnak tűnő mozgatórugóit, megfejteni a titkos szándékait? Vagyis ha a jelenséget önmagában belül értelmezzük? Másrészt vizsgálat-e az, ha itt meg is állunk? Ha úgy véljük, elég, ha elvégezzük a rejtvényfejtő munkát, feltárjuk és megmagyarázzuk akár a legelfogadhatatlanabb és legetikátlanabb magatartások és cselekedetek okait, de egy szót sem szólunk arról, hogy ezek a magatartások és cselekedetek hol helyezkednek el az aktuálisan lehetséges magatartások és cselekedetek értékhierarchiájában, volna-e alternatív módszer, amellyel hasonló eredményre juthatna az, aki céljai eléréséhez az adott magatartást és cselekvést választotta, és végképp nem beszélünk arról, hogy adott konstellációban, adott erőviszonyok mellett a célok és az elérésükhöz választott módszerek milyen rövidebb és hosszabb távú következményekkel járhatnak.”
„A gondolkodás nem azért áll meg a jelenség távolságtartó és kontextus nélküli leírásánál meg a szándékok találgatásánál, mert a ’szakma’ szabályai ezt írják elő, hanem azért, mert a politikai elemzők a piacról élnek, és a médiapiac – ismert defektusai folytán – ezt tartja ’objektívnak’, ’pártatlannak’, ’kiegyensúlyozottnak’, tehát erre vevő.”
„…nem én mosom össze a Fideszt a legszélsőségesebb elemeivel. Amíg a Fidesz a legszélsőségesebb elemeit is vállalja, addig a Fideszt ez a legszélsőségesebb eleme fogja meghatározni. Ez ugyanaz, mint amikor politikusi körökbe bejáratos ismerőseim azzal érvelnek velem szemben, hogy a magánérintkezésben milyen értelmes Navracsics Tibor vagy milyen szellemes Semjén Zsolt. Nem érdekel, nincs dolgom vele. Nekem csak a politikus nyilvános énjével és azzal van dolgom, amit ebben a minőségében képvisel. Ahogy ilyen esetben nincs dolgom Orbán szempontjainak a mérlegelésével és kényszereinek a megértésével sem, sőt azzal sem, hogy Orbán magánemberként antiszemita vagy sem. Ha a pártjában vállalja az antiszemita nézeteket vallókat, az antiszemitizmus akkor is része lesz a politikájának, ha ő maga sohasem hangoztat ilyesmit.”
„De ismétlem: amíg egy politikusi eszközrendszer leírásából és értelmezéséből hiányzik a lehetséges következmények végiggondolása, addig az elemzés semmit se ’leplez le’, épp ellenkezőleg, az eszközöket is, a magatartást is legitimálja, természetesnek, magától értetődőnek, bevettnek, ’normálisnak’ fogja feltüntetni. Ennek összes következményével együtt.”


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!