Nyílt levél L. Simon Lászlóhoz amerikagyalázás ügyében



Kertész Ákos író levelet jelentetett meg az Amerikai Magyar Népszavában. Azt írja hogy a „magyar genetikusan alattvaló”, meg hogy „boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni”. Amerikában sajtószabadság van, mindenki azt publikál amit akar. Pontosan ezért üzemelteti a kuruc.info is ott a szervereit, a portált évek óta tízezrek olvassák Magyarországon is.

L. Simon László József Attila-díjas író, az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke, a Fidesz kulturális kabinetjének vezetője „megdöbbent” Kertész Ákos levelén, és a Fidesz nevében(!) politikai nyilatkozatot küldött az MTI-nek. Hogy pontosan kinek címezte tiltakozását L. Simon úr, azt nem tudtam eldönteni, „célja mindössze az volt a közleménnyel, hogy a Kertész-féle nyílt levélben foglaltak súlyosságára tekintettel egyértelművé tegye a saját és a Fidesz álláspontját.” Súlyosságára? De hát itt egy Amerikában megjelent levélről van szó, nem bűntényről! Csupán egy véleményt fogalmazott meg a szerző.

Ha Amerikában nem tetszik az újságcikk, akkor levelet írnak a szerkesztőnek, és az vagy leközli, vagy nem. Ezt teszi Jeszenszky Géza volt külügyminiszter is, akinek nem tetszik az, ahogy a Washington Post a magyar ügyekről ír, és ezért a lapnak rendszeres levelezője lett. Ha viszont L. Simonnak az amerikai sajtószabadság nem tetszik, mármint az, hogy leközölték Kertész Ákos levelét, sajnálom, azon nem lehet segíteni, az benne van az alkotmányban.

L. Simon azt is írja, hogy „Kertész Ákos átlépett egy határt”. Miféle határt? És különben is, mi jogosítja fel L. Simont arra, hogy kinyilatkoztassa azt, mi a határ az amerikai újságírásban? Talán csak nem a Fidesz kulturális kabinetje fog dönteni ezután az amerikai sajtó normáiról is? De ha már határról beszélünk: úgy tűnik hogy az Amerikában működő kuruc.info nem lépett át semmiféle „határt”, hiszen arról L. Simon nem jelentetett meg sajtónyilatkozatot. Ha a magyar jobboldal „magyargyalázással” vádolja Kertész Ákost, akkor én „amerikagyalázással” vádolom a magyar jobboldali sajtót.

Bayer Zsolt a Magyar Hírlapban azt írja, hogy „ha én most amerikai diplomata lennék, tökön szúrnám magam”. Írása Hillary Clinton amerikai külügyminiszter asszonyról szól. Felhívnám L. Simon figyelmét, hogy az amerikai külügyminisztérium nem tiltakozott, pedig a cikk amerikagyalázás a javából. Azért nem tiltakoztak, mert az a magyar ügyekbe való beavatkozás lett volna.

Apáti Miklós a MÁV elleni kártérítési perről ugyanott azt írta, hogy „Samuel Der-Yeghiayan bíró úr, nem orvosilag igazolható tényként, személyes véleményként jelentem ki: a bíró úr egy hülye.” Apáti úr nyilvánosan gyaláz egy szövetségi bírót, ezért Amerikában eljárás is indulhatna ellene, de az amerikai igazságügyminisztérium nem tiltakozott.

Megszégyenítették Roosevelt elnök emlékét, amikor eltávolították nevét egy budapesti térről. Akkor sem volt hivatalos amerikai tiltakozás, a nagykövetség azt írta nekem, hogy az beavatkozás lett volna.

Sorolhatnám még a példák százait: az amerikagyalázás a jobboldalon ma már mindennapossá vált, egyfajta sport az. Orbán Viktor a XXI. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen mondott beszédében kijelentette, „ma már azt is mindenki látja, hogy az összeomló nyugat-európai és amerikai gazdaságot valójában az államok, a kormányok és a politikusok mentették meg a teljes összeomlástól”. Azt üzenem a magyar miniszterelnöknek, hogy korai még az amerikai gazdaság „teljes összeomlásáról” ábrándozni, habár a Fidesz kormány új szövetségesének, a kommunista Kínának biztosan tetszenek az ilyen szólamok.

Bárhova nézek a magyar jobboldali sajtóban, mindenütt arról olvasok, hogy Amerikában züllés van, drogosok, elhízott idióták vagy vérszomjas gyilkológépek lakják az országot. Obama elnököt is „kaffernak” becézik. De hát ez a sajtószabadság, mindenki azt ír amit akar.

Szerintem L. Simon László úr volt az, aki „átlépett egy határt”, ő az, aki beavatkozott. Amerikában sok száz csoport publikál magyar nyelven, sok olyan dolog jelenik meg, amit különféle okok miatt egyesek „szélsőségesnek” tartanak. Mindezek közül L. Simon úr csupán egyetlen egy megnyilvánulást talált „megdöbbentőnek”, egyetlenegy sajtólevelet méltatott a hivatalos Fidesz politikai elítélésére, éppen azt, amelyet a zsidó származású Kertész Ákos jelentetett meg. Én ezt furcsának találom, meg azt is, hogy L. Simon úrnak van ideje és energiája egy ilyen ügy színpadias túllihegésére, nem is beszélve a politikai össztűzről.

Egy jó tanács. Szerintem jó szolgálatot tenne saját pártjának, a „polgári” oldalnak, és valószínűleg az amerikai-magyar kapcsolatoknak is, ha a lehető leghamarabb visszavonná a nyilatkozatát.

(Lázár György)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!