rss      tw      fb
Keres

Megjegyzések a Niedermüller-sorozathoz – I.: Őszöd és a Wikileaks



Sajátos fénytörést kap Niedermüller Péter sorozata az őszödi beszédről azoknak az újabban ismertetett Wikileaks-dokumentumoknak a tükrében, amelyek Orbán hazugságairól szólnak.* Egész pontosan a hazug Orbánról. Mert nem pusztán arról van szó, miféle hazug ígéreteket tett a 2006-os kampányban, a 14. havi nyugdíjtól az ingyenes babapelenkáig (az ígéretekről a Népszabadság számol be részletesen). Hanem arról, hogy miután a diplomatákat többször figyelmeztette – „ne arra figyeljenek, amit mondok” (értsd: amit a választóimnak mondok, az nem igaz**) –, így összegezte nekik saját, immár 2010-es választási stratégiáját: „Ez nem bonyolult – azt mondjuk az embereknek, hogy visszaállítjuk a nemzet nagyságát, a gazdasági szereplőknek pedig azt, hogy mit várhatnak a Fidesz-kormánytól.”

Orbán így gondolkozik a saját választóiról, a saját népéről: hogy mindent beszop, ha azt hazudják neki, visszaállítják a nemzet nagyságát. Tehet ő maga, a kormánya meg a parlamentje bármit, úgy él vissza a hatalmával, ahogy akar, azt nyomorít el az intézkedéseivel, akit nem szégyell elnyomorítani, a lényeg, hogy minden abszurd húzása le legyen öntve a nemzeti szósszal. Orbán szerint az ő népe hülye, nem bánja, ha éhen hal, csak hihessen abban, hogy a nemzet nagysága visszaszerezhető. Méghozzá azokkal a néprészekkel szemben is, amelyek nem nemzeti nagyságban gondolják el a földi létet meg a politikát. Mert természetesen Orbán azt is tudja, hogy mindig kell találnia olyanokat, akikre kitagadási parancsot adhat a mindjárt naggyá váló nemzetből, hiszen – mint a hívek mindig időben megtudják tőle – a nemzet ellenségei számosak.

Gondolhatnánk, hogy mindattól, ami a diplomáciai táviratokból kiderül, majdcsak felébrednek már a Fidesz-szerelmesek is. De attól tartok, még mindig Ripp Zoltánnak van igaza (akit Niedermüller is idéz): „Egy konfrontációs politikai stratégiában a gyűlöletkeltő hazugságoknak különlegesen erős csoportképző erejük van, ez pedig megakadályozza, hogy a hazugságok leleplezésének bármiféle hatása legyen a saját táborhoz tartozók körében.” Ezért van az, hogy Orbán egész politikájának alapja a kirekesztő nemzethazugság, és ennek összes leágazása, beleértve a kereszténységről mint nemzetmegtartó és erkölcsteremtő erőről szóló összes téveszméjét (Orbán nem tudja, legalábbis semmiképp sem akarja, hogy a népe megtudja, hogy a kereszténység Európában már régen nem a katekizmus szolgai követését és az egyház uralmát jelenti, hanem olyan kultúrát, amelyet a kereszténység az európai történelem- és társadalomfejlődés hasonló súlyú elemeivel együtt alkot. És ez a kultúra régen nem a hatalomnak és az egyháznak kiszolgáltatott, a valláserkölcsnek alárendelt emberről szól – ahogy eredetileg sem arról szólt –, hanem a szabad és felelős emberről). Orbán a gyűlöletre és a hamis nagyságra épített nemzeti büszkeség ideológiájával tartja a szerelem fogságában saját szerencsétlen választóit. És velük együtt az országot.

Nem az a baj tehát, hogy Orbán mi mindent hazudott össze (vagy hallgatott el) a 2006-os vagy a 2010-es választási kampányban – erről a következő részben lesz majd szó –, hanem az, hogy egész politikája a választók folyamatos megtévesztésére, elkábítására, érzelmeik hamis felkorbácsolására, a józan eszük kikapcsolására épül. Arra, hogy miközben azt a látszatot kelti, az ő támogatásukkal teszi naggyá a nemzetet, valójában kiszorítja őket a politikából, a befolyásolásából és az ellenőrzéséből is, hiszen a verbális megtévesztés célja éppen az, hogy sem egész tevékenységének irányát, sem a konkrét döntéseit ne tudják a saját valóságos súlyán megítélni.

Ha van „szervezett politikai hazugság”, az nem a Gyurcsány-kampány volt a 2006-os választások idején. Hanem Orbán egész tevékenysége az, amely nemcsak a választási kampány felfokozott időszakaiban nyúl a hazugság eszközéhez, hanem ez a lételeme. És ha van megbocsáthatatlan hazugság, az az, amelyik még le is nézi a hazugság címzettjét: még azt sem feltételezi róla, hogy valaha is képes lesz kivonni magát a hazugság hatása alól.

________________

* Népszabadság: „Ne figyeljék, mit mondok kampányban” - De mit is mondott?
Origo: WikiLeaks: Orbán azt kérte, ne arra figyeljenek, amit a kampányban mond

** Tanulságos a lovasberényi sajtótájékoztatón az Origo újságírójának kérdésére adott válasza is. Először azt mondja: „Én most is ezt mondom. Tehát a külföldi diplomatáknak most is azt mondom, hogy ne figyeljenek oda arra, amit mondok. Egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok.” De mert mestere az árnyalatoknak, hiszen aki hazudik, annak nyelvileg is tökéletesen kell uralnia a saját hazugságait, különben pillanatok alatt lebukik, azonnal rájön, hogy rossz a válasz. Hogy lényegében ugyanolyan önleleplező magyarázatot adott, amilyen az eredeti kijelentés is volt: ami mondok, az csak a népnek szóló maszlag, az a fontos, amit csinálok. Ezért nyomban helyesbít: „Tehát ne abból ítéljenek, amit az én szavaim értelmezése révén tulajdonítanak a kijelentéseimnek… egyetlen dologgal törődjenek… a tettek beszélnek.” Vagyis most már nem a saját szavait minősíti a tettek elleplezőiként, hanem mások értelmezését, amelyet a szavaihoz fűznek. És erre mondják, hogy ügyes?!


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!