Ha én kormány lennék 17.
- Részletek
- Napi apró
- 2011. szeptember 15. csütörtök, 03:35
- Andor Mihály
Ha én kormány lennék, és érezném, hogy szorul a hurok nyakam körül, háborús hisztériába sodornám az országot. A történelem során ez már többször bevált jó recept. Pont arra jó, amire szükségem van: hogy felsorakozzon mögöttem a bennem hívők fogyatkozó serege, a többieket pedig a nemzet árulóinak lehessen minősíteni. Azt pedig már röpke egy év alatt megtanítottam mindenkinek, hogy mire számíthat az, akire rásütöm a nemzetáruló bélyegét. Nem kell ide Terror Háza vagy Recsk, elég ha elvesztik az állásukat. És mivel terveim szerint a magántulajdon helyét lassan mindenütt átveszi majd az állami tulajdon, egy idő múlva mindenkinek tőlem fog függni a munkahelye. Egymillió vadonatújat ugyan nem fogok csinálni, de egymillió új államit igen.
A harcnak még csak az elején járunk, és a végcélhoz vezető út rögös. Előbb az összes szomszédommal össze kell vesznem, hogy népemben megszülessen az érzés: mindenki minket támad, mindenki bántani akar minket. Ebben jól haladunk: hála jól időzített provokatív nyilatkozatainknak és a szlovákiai meg romániai segédcsapatainkhoz guruló forintnak, sikerült továbbmérgezni az országaink közötti viszonyt. Igaz, hogy ettől az ottani magyaroknak egyre rosszabb lesz, de amióta átalakítottam a választási rendszert, már nincs is olyan nagy szükség a szavazataikra. (Ráadásul elég kevesen vették föl a magyar állampolgárságot.) És ami eddig szinte lehetetlennek tűnt: sikerült új ellenséget is szerezni. Legújabb bankellenes ötletünktől már az osztrákoknak is elöntötte a vér az agyát.
Minthogy „Magyarország háborúban áll”, nem elég pusztán a szomszédokkal összeveszni, jobb ha egész Európát kihívjuk magunk ellen, sőt még Amerikát is. Így aztán megtelne valósággal az „egyedül vagyunk” régi érzeménye, és értelmet nyerne az Országvédelmi Terv. Sikerülne előállítani azt a helyzetet, hogy az ország tényleg védelemre szoruljon. Tőlem kellene megvédeni, de ki merné ezt kimondani, amikor ebben a háborús hisztériában esélyem lenne gondolkodás nélkül megölni a riválisomat. Végezni vele, nem csak megsebesíteni. A politikámat ellenző sok kis senki nemrámszavazó ellen pedig idejében bespájzoltam egy saját használatú terrorelhárítót. Már csak egy törvényt kellene hozni: aki engem nem szeret, az terrorista, a nemzet létét fenyegeti, és sújtsa statárium. Meghozná a parlament, ha lenne rá igényem.
(Andor Mihály)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
