rss      tw      fb
Keres

Kertész visszavonta, Schmittnek meg most kéne



Kertész Ákos visszavonta azt a mondatát, amelyben biológiai determinációt állított társadalmi jelenségek mögé, más szóval amelyben a jobboldali zsidózásokat sikerült baloldali magyarozással ellenpontoznia. A visszavonással azonban elvágta azt az egyetlen szálat, amely őt a jobboldallal összekötötte.

A jobboldal képviselői mégis továbbra is úgy tesznek, mintha szorosan össze volnának kötve, és továbbsodorják a szálat. Majd miután középjobbtól szélsőjobbig az összes bagoly elmondta a verébnek, hogy „nagyfejű” (ez ügyben természetesen a „genetikai csúcsmagyarok” pártjának csőrcsattogtatása volt a legviccesebb), jött az új hír: Schmitt Pál köztársasági elnök azt szeretné, ha a kormány gondolkodna a már kiosztott állami kitüntetések visszavonásának módján. Levelében kifejti, hogy aki állami kitüntetésben részesül, arra a kitüntetés egyúttal kötelezettséget is ró. A kitüntetettnek ugyanis ettől kezdve nemcsak a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában kell példamutató tevékenységet felmutatnia, hanem úgy kell élnie, hogy „további életvitele, tevékenysége és munkássága is példaértékű legyen a magyar nemzet számára”. Az államfő azt is kéri, hogy a levelében foglaltakat az állami kitüntetésekről szóló sarkalatos törvény megalkotása során vegyék figyelembe.

A kötelezettségben van igazság, ám egyfelől a vállalásának vagy teljesítésének kritériumait nem lehet paragrafusokkal előírni. Másfelől pedig nem kérdés, hogy ha nincs a Kertész-mondat, az államfőnek az életben nem jut eszébe ilyesmit javasolni. Már csak azért sem, mert javaslatával elsősorban a saját oldalán állókat veszélyezteti. Hiszen ha már ki akarjuk emelni a kitüntetettek közül a nem példaértékűen viselkedőket, és ha már ennek egyik kritériuma a genetikázás, akkor bizony első helyen a jobboldali antiszemitákról és fajvédőkről, buzgón zsidókról és cigányozókról kéne listát írni.

Felvilágosult ember azonban nem akarhat ilyen listát, és nem azért, mert meg akarja védeni a jobboldali zsidózókat és cigányozókat. Hanem mert ez elvi kérdés. Amíg egy effajta lista bekalkulálható szereplői megmaradnak zsidózó, cigányozó íróknak, zenészeknek vagy építészeknek, addig a szakmai teljesítményeikért adott díjakhoz akkor sem lehet hozzányúlni, ha az adományozóknál is voltak politikai megfontolások. De ha az alkotó ember politikai attitűdjét nézzük, ott is az a helyzet, hogy az hol elválasztható a művészi hozzáállásától, hol nem (gyakran nem, hiszen a zsidózás-cigányozás több is, mint politika: világnézet, gyakran viszont ez a világnézet nem kapcsolódik össze azzal, amit valaki alkotás közben „használ”). Ezért ezt mindig külön-külön, személyre szólóan kell mérlegelni, és nem általánosító törvényekkel. Majd ha ugyanezek az emberek olyan magas politikai székekbe kerülnek, hogy az emberellenes ideológiáikat is módjukban áll tettekre váltani, és ezt meg is teszik, akkor lehet megfosztani őket a kitüntetéseiktől. Amihez azonban nem kell külön törvény, elég egy plenáris ülés és egy határozat.

Úgyhogy ha már Schmitt úgy érzi: változatlanul össze van kötve Kertésszel, akkor tanuljon tőle és kövesse őt. Vegye át Kertész gesztusát, és írja le, hogy „helyesen ilyen mondat nincs”, vagyis amit a díjak visszavonásról írt, azt most visszavonja.

Ellenkező esetben előállhat az az abszurditás, hogy lesz egy egészében kifejezetten antifasiszta írónk, akit egy rossz, rasszista mondata miatt megfosztottak a díjaitól, és lesz egy tucat, egészében kifejezetten fasiszta írónk, építészünk és egyéb művészünk, akit viszont egyetlen, rossz mondata miatt sem fosztottak meg semmitől, sőt, bármikor diktálhatnak.

De most látom, ahogy így leírtam, hogy hiszen ebben semmi abszurd nincsen: ez a szokásos, hazai felállás, nem is értem magamat, milyen alapon csodálkozom. Vagy már megint a rendszerváltáshoz kötött illúzióim?

Hát ha csak úgy nem!

(Lévai Júlia)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!