Rekontra
- Részletek
- Lánczos Vera
- 2011. szeptember 21. szerda, 03:07
Révész Sándor nem írt alá egy nyílt levelet, ehhez joga van. Meg is okolta, az indokait sokan meggyőzőnek találták, én nem. Megírom, hogy miért nem.
Révész azzal kezdi, három jó oka lett volna rá, hogy a Gyurcsány Ferenc mentelmi jogának felfüggesztése után kiadott „drámai hangú tiltakozást” aláírja, de három még nyomósabb oka volt rá, hogy ne tegye.
Mellette szólt volna, írja, hogy:
1.„A tiltakozóknak igazuk van abban, hogy ’a demokrácia kiüresített díszletei között ma új önkényuralom épül’, helyes és indokolt kiállni ’a szabadságért, a jogállamért, a demokráciáért’.
2. Gyurcsány meggyanúsítását ebben az ügyben, a megnevezett indokok és az ismerhető tények alapján én is abszurdnak, politikailag motiváltnak, a kormány politikai érdekeit kiszolgáló ügyészség szégyenteljes művének tartom.
3. Az aláírók sorában rengeteg kiváló honfitársamat látom, akikkel szívesen vállalok közösséget mindenféle közügyben.”
Az első két pont olyan megállapításokat tartalmaz, amelyekben a levél aláíróival egyetért. A harmadikként megjelölt ok szerintem nem lehet érv annak eldöntésénél, hogy ki milyen petíciót ír alá. Mert nem az számít, hogy ki mindenki csatlakozik egy tiltakozáshoz, hanem az, hogy miről szól, amihez csatlakozunk, avagy nem.
Ami az ellenérveket illeti. Tisztáznám, rögtön az elején, az itt következő megjegyzések nem arról szólnak, hogy ne lenne joga bárkinek úgy dönteni, hogy nem csatlakozik egy nyílt levélhez. És arról sem szólnak, hogy joga lenne bárkinek minősíteni mások döntéseit, mert nincs. Révész azonban szükségesnek tartotta, hogy megossza velünk indokait, s ha már megtette, akkor ezek logikáját és a következtetéseit lehet vitatni, sőt érdemes is, ha van tétje. A mai közállapotok közt pedig van.*
Nos, Révész első ellenérve az, hogy a tiltakozók Gyurcsány mentelmi jogának felfüggesztése ellen tiltakoznak, márpedig Révész is a felfüggesztésre szavazott volna. Mint írja, azért is, mert az érintett ezt kérte, s ha ő a bíróság előtt kívánja megvédeni magát, akkor ettől a lehetőségtől ne fossza meg őt senki. Majd hosszasan fejtegeti, hogy szerinte mit jelent a mentelmi jog: „a mentelmi jog kivételt képez a törvény előtti egyenlőség alapelve alól, ezért az én jogérzékem szerint nagyon szűken kell értelmezni. Érvényes mindenre, ami a képviselő döntési szabadságát, szavazatát, szólásszabadságát érinti, de közvádas ügyekre csak egészen kivételes esetekben. A parlament nem lehet előszűrő a bíróság felé vezető úton. A képviselőnek nem kell, nem is szabad mérlegelnie, hogy a gyanú alapos-e, hogy a vád megáll-e. Ez egy másik hatalmi ág dolga. A képviselő csak azt mérlegelheti, hogy nem vonják-e el képviselőtársát megfelelő indok nélkül közhatalmi funkcióinak gyakorlásától. Ezt általában nem, Gyurcsány esetében kivált nem feltételezhetjük. Közvádas ügyekben az Országgyűlés ritkán tartotta fenn a mentelmi jogot, és többnyire akkor is helytelenül tette.”
Ezzel az érveléssel több gondom is van. Egyrészt az, hogy a nyílt levélben – szerintem – már nem a mentelmi jog felfüggesztése ellen tiltakoznak az aláírók, hanem
arra hívják fel a figyelmet, hogy ezzel egy koncepciós eljárás veheti kezdetét.
Arról írnak a levélben, amit Révész egyetértőleg úgy összegzett fentebb, hogy jelenleg Magyarországon önkényuralom van épülőben, és a volt miniszterelnök meggyanúsítása ebben az ügyben, a megnevezett indokok és az ismerhető tények alapján, abszurd, politikailag motivált, a kormány politikai érdekeit kiszolgáló ügyészség szégyenteljes művének tekinthető.
Itt muszáj a mentelmi jog felfüggesztéséhez fűzött értelmezéssel kapcsolatban is egy ellentmondásra utalnom. Ha Révész úgy gondolja, miként írja, hogy a megnevezett indokok és az ismerhető tények alapján abszurd, politikailag motivált a gyanúsítás, akkor ezt nehéz „megfelelő indoknak” tekinteni, és akkor vajon miként viszonyul ez az alaphelyzet a mentelmi jog felfüggesztésére vonatkozóan kifejtett megállapításához, miszerint: „A képviselő csak azt mérlegelheti, hogy nem vonják-e el képviselőtársát megfelelő indok nélkül közhatalmi funkcióinak gyakorlásától”? Ugyanis pontosan ezt lehetett volna tenniük, mérlegelni, hogy van-e itt megfelelő indok.
Ilyen helyzetben egyébként az érintett részéről természetes, hogy azt üzeni a nyilvánosságnak: nincs rejtegetnivalója, nem bújik a mentelmi joga mögé. De aki tisztában van azzal, hogy milyenek a jelenlegi közállapotok, annak érzékelnie kell, hogy a képviselők felelőssége az érintett képviselő bármely nyilatkozatától függetlenül megáll abban, hogy mérlegeljék, a mentelmi jog felfüggesztése milyen célt szolgál, utána milyen eljárás előtt nyílik szabad út. Másképpen fogalmazva, feltehetjük a kérdést, hogy az alkotmányos jogállam működése idején kialakult joggyakorlat (közvádas ügyekben az Országgyűlés ritkán tartotta fenn a mentelmi jogot), hogyan lehet meggyőző hivatkozási alap, ha az érvelő maga is úgy véli, önkényuralom van épülőben.
A nyílt levélben az aláírók úgy fogalmaznak:
„A vád koholt, a büntetőeljárás nem az igazságot, hanem a hatalmat szolgálja. Ilyen eljárásra a Rákosi-korszak és az ötvenhatos forradalmat követő megtorlás óta nem került sor. Az utolsó perbe fogott magyar kormányfő Nagy Imre volt.”
Ehhez kapcsolódik Révész második kontra álláspontja, a következőképpen:
„A tiltakozók kiemelten érvelnek azzal, hogy az érintett egy volt miniszterelnök, s ilyet Nagy Imre óta nem fogtak perbe. Ez tökéletesen érvénytelen érv, amit egy képviselőnek éppen hogy ki kell zárnia megfontolásai köréből. Egy jogállamban az (ex)kormányfőknek nem jár extra védettség, nem kell súlyosabb ok az ő mentelmi joguk felfüggesztéséhez, bíróság elé állításukhoz, mint bárki máséhoz. Elég baj, hogy ez Európa számos országában (l. Berlusconi) nem így van.”
Úgy gondolom, viszonylag könnyű belátni a két szöveg egymás mellé helyezése után, hogy Révész másról beszél. Itt a hivatkozás Nagy Imrére a koholt vádak alapján való perbefogásra utal, és nem arról szól, hogy a miniszterelnöki funkció eleve kizárna bármely felelősségrevonást. Innentől kezdve pedig a gondolatmenet folytatása is jelentőségét veszti, ha egyszer senki sem gondolja azt, hogy (ex)kormányfőknek extravédettség járna. Másról van itt szó. Arról például, hogy miként illeszkedik Révész megállapítása – „a demokrácia kiüresített díszletei között ma új önkényuralom épül” – ehhez a megállapításához, hogy ugyanis „egy jogállamban az (ex)kormányfőknek nem jár extra védettség...” Pontosan az „egy jogállamban” kifejezés és a mondat további része közötti kapcsolaton lenne érdemes kicsit elgondolkozni.
Ha a 3. kontraérvét vesszük, megállapíthatjuk, hogy Révész nyugodt. Ahogy írja: „A bírói függetlenséget valóban érik súlyos fenyegetések. De azt senki sem állíthatja, hogy a jogállamnak ez a bástyája már elesett, hogy a bírósági ítéleteket a kormányzó hatalom diktálná. Ez egyszerűen nem igaz. S ha nem igaz, akkor az sem igaz, hogy az Orbán-kormány bosszújának, csahos ebeinek szolgáltatná ki az Országgyűlés azt az ellenzéki képviselőt, akinek a mentelmi jogát felfüggeszti. Ellenkezőleg. A bíróság az egyetlen instancia, ahol az abszurd gyanúsítás hitelesen megbukhat. Ha a mentelmi jogon bukna meg, akkor a bukás csupán az exkormányfő kivételezettségéről szólna”
Még ha osztjuk is optimista látásmódját arról, hogy „a bíróság az egyetlen instancia, ahol az abszurd gyanúsítás hitelesen megbukhat”, nem tudom, miért írja ez felül az amiatti aggodalom jogosságát, hogy ha egy ellenzéki képviselővel, volt miniszterelnökkel szemben abszurd gyanúsítások lehetségesek, majd lehetséges mentelmi jogának felfüggesztése is az abszurd gyanú alapján, akkor mindez bizony jelenthet kiszolgáltatást például azoknak a körülményeknek, amelyeket Révész óvatosan így ír körül: „a bírói függetlenséget valóban érik súlyos fenyegetések”.
Closed – flickr/secretlondon123
Alkotmányos jogállamokban az nem fordulhat elő, hogy volt miniszterelnökök politikai felelősségét kriminalizálni próbálják. Az ilyen törekvések elleni tiltakozások nem (ex)kormányfők extravédelmét szorgalmazzák, hanem a közvélemény figyelmének felhívását szolgálják egy extra helyzetre. Ilyen helyzetben egyébként a képviselők felelőssége is más. Főleg azoké, akik maguk is naponta megállapítják a demokratikus jogállam lebontásának tényét. Ezt a tudást akkor sem akaszthatják szegre, amikor abszurd gyanúsítások alapján szavaznak mentelmi jogok felfüggesztése ügyében.
* A közállapotokat és a közgondolkodást, ami miatt fontosnak éreztem Révész Sándor véleményével több ponton is vitába szállni, jól jellemzi a feljelentő, Schiffer András ellentmondásos álláspontja.
Schiffer néhány napja nyilatkozott többek közt erről az ügyről is az ATV Egyenes beszéd című műsorában Kálmán Olgának.
A műsorvezetői kérdésre, hogy amikor megtette a feljelentést, gondolta-e, hogy ez lesz belőle, így válaszol: „Mi úgy gondoltuk, hogy ha megtesszük ezt a feljelentést, akkor elindul egy olyan vizsgálat, ahol felfejtődnek a homályos szálai ennek a sztorinak. Nem Gyurcsány Ferenc levadászása vagy bebörtönzése volt a cél, már csak azért se, mert pontosan tisztában voltam vele akkor is, hogy önmagában az a feljelentés, amit az LMP megtett, a magyar bírói gyakorlat alapján, ha végig fut a történet, akkor legszigorúbb esetben egy pénzügyi büntetést von maga után. Tehát nem az volt a cél, hogy Gyurcsány Ferencet bebörtönözzék, hiszen ennek alapján nem is lehet bebörtönözni valakit.”
Később: „…van bennünk egy csalódottság, hogy az ügyészség ennyit, hogy úgy mondjam, kotlott ezen a feljelentésen, míg valamilyen döntés született, és az elmúlt 15 hónapban, miközben fizettünk adóforintokból egy elszámoltatási biztost, sem Sukoró, sem más ügyben semmiben nem oszlik a homály. Tehát innentől kezdve egy kicsit büdös a dolog, hogy nem arról van-e véletlenül szó, hogy most egy kicsit a mi 2009-es feljelentésünk mögé bújva a Fidesz itt nem tisztánlátást akar. Azt a játékot játsszák, hogy három éven keresztül megcsörgetik a bilincset a szocialisták feje felett. […] 2009-ben egyrészt pontosan a dinamikákat nyilvánvalóan nem láttuk, viszont mi azért úgy politizálunk, hogy azt nézzük meg, hogy a konkrét helyzetben mi a helyes, és ma is azt gondolom, hogy akkor abban a helyzetben nem volt más eszköz, nem is ellenzéki, hanem egy parlamenti kívüli párt kezében vagy egy társadalmi szervezet kezében ott a Velencei-tó környékén, hogy kikényszerítse azt, hogy végre a kormány és az ügyészség lépjen.”
Közbevetőleg: Schiffer tehát bagatellizál, de amikor az a kérdés, hogy miért szavazták meg a mentelmi jog felfüggesztését, akkor fordít az érvelésen:
„Itt azért szerintem összekeverednek dolgok azzal kapcsolatban, hogy a parlamentnek vagy a mentelmi bizottságnak mi a szerepe, egy kicsit azért nézem csodálkozva ezt az egész hisztériát. Az LMP-nek akkor is felfüggesztés melletti igen lett volna a szavazata, ha semmi közünk nincsen ehhez az egész sukorói történethez és nem teszünk feljelentést.” […] „Arról van szó, hogy a mentelmi jog a képviselőt a képviselői megbízatásával összefüggésben védi. Ha valakinek, egy miniszterelnöknek nem jár mentelmi jog és egy polgármesternek sem jár mentelmi jog. Azt, hogy egyébként mennyire megalapozott a gyanúsítás, majd pedig mennyire megalapozott a vád, ezt nem a parlamentnek feladata eldönteni. Tehát a mentelmi bizottság, illetve a parlament nem egy előrehozott igazságszolgáltatási fórum.”
A műsorvezető kérdése: „Kolláth György olvasta itt fel a tankönyvből, hogy a mentelmi jog mire van. Például, hogy a végrehajtó hatalom ellen vagy vele szemben az ellenzéket védje, ne lehessen egyenként levadászni, bármilyen ügyek vagy koholt vádak, vagy bármi alapján őket és felfüggeszteni a mentelmi jogukat. Ezért a mentelmi bizottságnak minimum azt kellett volna vizsgálnia vagy néznie, hogy az alapos gyanú tényleg fennáll-e. Nem dönteni, hogy igaz-e az alapos gyanú, csak hogy meg tudja-e indokolni az ügyészség, hogy az a bizonyos célzatosság fennáll-e, hogy ő azért mondta azt, amit mondott, hogy valakiknek előnyt vagy hátrányt szerezzen.”
Schiffer válasza: „Jó. Itt viszont nyilván bekúszik a képbe az, hogy annak idején ezt a feljelentést mi tettük meg és természetesen meg vagyunk győződve a magunk igazáról és arról, hogy a célzatosságnak a gyanúja fennáll. Hogy ez beigazolódhat-e, ez viszont nem a feljelentő és nem a parlamenti fórumoknak a dolga”.
No comment.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
