Rétvári harminc év börtönt remél Gyurcsánynak



A Nemzeti Fórum Kölcsey Köre 2011. szeptember 21-ei rendezvényét a kétharmados törvényeknek és a „Gyurcsány-ügynek” szentelte.

Mint a meghívóból kiderül, a fenti két előadásra invitált érdeklődők a két témát Rétvári Bence államtitkár és Gulyás Gergely, a parlamenti Nemzetbiztonsági bizottság alelnöke előadásában hallgathatták meg.

Mindez a legkevésbé sem keltette volna fel érdeklődésem, mondhatnám nem érte volna el az ingerküszöbömet, ha az internet híreit böngészve a tekintetem nem tévedt volna véletlenül az Inforádió egyik tudósítására az eseményről, azon belül is erre mondatra:

„Miután Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke a Nemzeti Fórum Kölcsey Körének tegnap esti konferenciáján feltette a kérdést, vajon hol tart majd Magyarország 30 év múlva, Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára így kezdte felszólalását: „Azt nem tudjuk ugyan, hogy mi hol leszünk, de reméljük, hogy Gyurcsány Ferencről úgy beszélnek majd akkor, hogy most szabadult éppen. (Nevető közönség.)”

Tehát adott egy államtitkár, nem akármelyik minisztérium, hanem a jelenlegi konglomerátumok közt az igazságügyet is felölelő csúcsszerv egyik irányítója, a jelenlegi politikai kurzus egyik csúcshivatalnoka, aki a kormány igazságügyi politikáját is megjeleníti a Parlamentben. Ez a hivatalnok annak a rezsimnek emblematikus képviselője, amelyik amúgy rendszerint kikéri magának, hogy bármiféle politikai megrendelésről lehetne beszélni a volt szocialista miniszterelnök vegzatúrája kapcsán. Adott egy gyanú, amelyet az eddig ismert formájában a nagyközönség, sőt a szakma is igen gyenge lábakon állónak minősített, és adott ez a helyzet, amikor a csúcshivatalnok az úri közönséget azzal szórakoztatja, hogy reméli, akár 30 évre is bekasztlizhatják a volt miniszterelnököt.

Rétvári láthatóan úgy gondolja, az rendben van, ha valaki az ő státusában, az ő foglalkozásával – jogász – így humorizál. És az úri közönség is így gondolja, tetszik neki, vidáman nevetgél a poénon.

Sokkal beszédesebb ez a kis történet, mint hinnénk. A nem létező szakmai ethoszról szól, a politikai hangulatokat könnyű szívvel kiszolgáló hivatalnoki attitűdről, a jelenlegi politikai kultúráról, amely szeretné a politikai ellenfelet egyszer és mindenkorra kiiktatva látni, mintsem hogy vitába szálljon, urambocsá versenyre keljen vele. És szól a cinikus és erőfitogtató hatalomgyakorlásról, amely óhatatlanul az ilyen politikai becsípődésekben is végződik, hogy elfedjék, mennyire üres, önmagáért való és sikertelen az egész.

Még jó, hogy Gulyás Gergely, a „Gyurcsány-ügy” előadója ugyanott és ugyanakkor biztosította a hallgatóságot és az országot, hogy „a politikai befolyásolás lehetősége, az rendkívül szerény, nyugodtan mondhatjuk: gyakorlatilag a nullával egyenlő.”

Hát persze.

(Lánczos Vera)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!