rss      tw      fb
Keres

Miheztartás végett



A nagykőrösi Jobbik önkormányzati képviselője, Dénes Dénes azzal állt a testület elé, hogy már elkészült a község rovásírásos helységnévtáblája, és most kéri ehhez a közgyűlés jóváhagyását. Ám mielőtt szavaztak volna, a fideszes alpolgármester, Körtvélyesi Attila három rovásírásos papírlapot tett Dénes Dénes elé.

– Melyiken van Nagykőrös neve? – ez volt a lapok mellé a kérdés.

Dénes Dénes azonban vagy nem készült, vagy diszlexiás, mindenesetre még kisilabizálni sem tudta az írást, nemhogy beazonosítani Nagykőrös nevét. Mindenesetre a Fidesz ezt a csörtét látványosan megnyerte Nagykőrösön, a Jobbikkal szemben. Legalább is innen nézve nagyon úgy látszik.

Onnan nézve azonban valószínűleg más a helyzet. Ezt abból gondolom, hogy az övéi közt semmiféle retorzió nem érte Dénes Dénest pártjának lejáratása miatt, és az újságjaikban is inkább a helyzet bagatellizálását, illetve elkenését választották. A hunhír.infón (nagyjából a Baloldaliság – a kommunizmus gyermekbetegsége című Lenin-mű logikájával) úgy értelmezték az eseményt, mint amely „egy szélsőjobbos tünetegyüttes rajzolata”, illetve „a radikáloldal egyik gyermekbetegsége”. Amellyel szerintük igazából az a baj, hogy „mindenki csak a megszokott varázsszavakat szajkózza”, miközben „mélyebb tudása, ismeretanyaga nincsen az adott témákból”. Leginkább a mögöttes tartalmat hiányolják, valamint „az alapot, hogy a párt, illetve a hivatalos nemzeti oldal nem a székely rendtartás alapján épül fel”. Ha ugyanis nem ragadnának le a rovásírás formalizmusánál, és a rendtartásra figyelmeznének, akkor mindenki azt a posztot töltené be, amelyre tudása, szakértelme és cselekedetei alapján alkalmas. Dénes Dénesnek tehát a hunok szerint egyedül az a gyengesége, hogy egy rossz pártszerkezetet tükröz. És mivel a többi neonáci lapban sem jelent meg bosszú- vagy büntetésvágytól fűtött értelmezés, így egyre inkább azt kell hinnünk, hogy igazából nem történt semmi. Az alpolgármester hiába szembesítette ideológiájának egyik önellentmondásával a szélsőjobboldali pártot, szó sem volt felsülésről, ez csupán a mi optikai tévedésünk, amit a vágyaink hoznak bennünk létre. Valójában a jobbikos képviselő folyékonyan olvas rúna jeltől hieroglifáig mindent, ami mentes az undorító modernizáció mocskos kezének érintésétől. Csak most mindenki úgy járt jobban, ha ezt a tudását nem osztotta meg a többiekkel.

Mert lehet nekünk bármi fogalmunk arról, hogy mi állt azon a három lapon?! És tudhatjuk mi, hogy mi történt volna, ha ő azt ott mind elolvassa?!

Na ugye!

(Lévai Júlia)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!