rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. október 6.

Dörner Györgyé az Új Színház

Márta István, az Új Színház igazgatója


Bolgár György: - Meg van lepve?

Márta István: - Meg vagyok lepve, természetesen nem erre számítottam. Minden jel arra mutatott, hogy folytathatom. Maga a pályázati kiírás, amely egy az egyben ugyanazt az utat jelölte ki, mint amit én csináltam tizenhárom év óta, a szakmai bizottság döntése, illetve a legfőbb indokom arra, hogy miért ne folytatnám, hogy az Új Színház rendben megy, kiváló a társulat – most elnézést, hogy ilyen nagyképű vagyok a dologban –, biztos financiális alapokon állunk és legfőképp a közönség szereti és tiszteli a teátrumunkat.

- És volt még a pályázatnak egy elbíráló szakmai zsűrije, ahol 6-2 arányban az Ön pályázatát minősítették jobbnak. A két ellenszavazat pedig a kormányzat, illetve a Fővárosi Önkormányzat delegáltjától jött. De ebből már gyaníthatta, hogy valahogy a politikai hátszél nem az Ön hátába fúj.

- Igen, éreztem, hogy valami nem stimmel a dologban, de én bíztam abban, hogy a főpolgármester úr hoz egy olyan döntést, ami talán nem veszélyezteti a színház jövőbeni működését. Mert itt nem a József Attila színházról van szó, nem egy rosszul működő intézményről van szó, hanem egy kimondottan jól működő intézményről. Na most, a színházi életben, ahol egy csapat, egy társulat dolgozik, ahol a csapatjáték és összjáték a legfontosabb alapeleme a színpadi munkának és a bemutatóknak, természetesen ez ilyenkor keményen megroggyan. Jelen pillanatban én arra készülök, hogy hat órakor rendkívüli társulati ülést tartok, ahol arra fogom kérni a színészeket és a műszakot, hogy tudom, hogy nehéz, de a munkát ugyanúgy és ugyanolyan minőséggel kell folytatni, mintha mi sem történt volna. Kicsit nehéz, mert egy hete temettük el Huszár Zsoltot, negyvenéves fiatal színészünket, úgy látszik, hogy a jóisten most ránk küld mindenféle megpróbáltatásokat.

- A jóistennel nyilván Önnek sincs közelebbi kapcsolata, de esetleg olyan politikai vezetőktől, akiktől mostanában sok függ, akár a fővárosnál vagy még inkább a kormánynál, nem próbált érdeklődni, hogy mi ez a két szavazat Dörner Györgyre? Vagy nem voltak ilyen próbálkozásai?

- Én úgy gondoltam és máig is úgy gondolom, hogy ebben az esetben semmilyen protekciót, semmilyen segítséget nem kérek senkitől és nem is akarok kérni. Hisz nem számítottunk erre a lépésre. Egyébként sem kértem volna, nem szokásom segítségeket kérni, természetesen van egyfajta viszonyom a politikával, a politikusokkal, de én nem szeretem ezekre a dolgokra felhasználni ezeket a kapcsolatokat.

- Sőt, ha van valaki a magyar színházi életben, aki minden oldal vezető politikusaival jó viszonyt tudott fenntartani, az éppen Márta István. Szóval valószínűleg senki nem utasította volna el az Ön telefonhívását, vagy legalábbis eddig ezt feltételezte.

- Ezt egy picit pontosítanám. A jó viszonyból ezt a kis előjelzőt, hogy „jó” azért levenném.

- Viszonyban van?

- Ilyen bután hangzik, de tény az, hogy sok politikust ismerek, ezek közül sokat tisztelek is különféle oldalakról. Azt is meg kell érteni, hogy akár a Művészetek Völgyénél, akár az Új Színháznál a mindenkori hatalommal egy bizonyos mértékig – és ez a mérték nagyon fontos – muszáj és kell beszélni, hisz ők a politikai döntéshozók, akik a pénzt adják, és akik biztosítják részben a működését az általam vezetett projektnek.

- És ettől még a függetlenség is megtartható, ha az ember megpróbál korrekt kapcsolatokat tartani bárkivel, éppen azért, hogy a közönséget jobban lehessen kiszolgálni. Nem? Valahogy így feltételeztem.

- És az nagyon fontos. Én szeretek kiszolgálni, csak nem a politikusokat, hanem a közönséget. Illetve szolgálni, inkább ezt mondanám, ezzel a borzalmas, elcsépelt szóval. De visszatérve az előző témára, nagyon fontosnak tartom most stabilizálni a színészek és a színház helyzetét. Nagyon rossz állapotban van a társulat.

- Amióta bejelentették ezt a döntést, mit szóltak a kollégái?

- A sors fura fintora az is, hogy először is én honnan tudtam meg.

- Kinyitotta a rádiót, nem?

- Nem, ennél bonyolultabb a helyzet. Tudniillik három napot Gyergyószentmiklóson töltöttem, ahol egy színházi fesztivál folyik, ahol a magyar színházak igazgatóinak tartottam többek között a fővárosi színházi életről előadást. Majd felültem a marosvásárhelyi repülőre, illetve felültem volna, csak jött egy telefon, és közölte velem az egyik munkatársam, hogy hallottam-e már. Tehát én úgy érkeztem meg Ferihegy 1-re, vagyis a Liszt Ferenc repülőtérre, most így hívják, hogy hihetetlen mennyiségű sms várt és hihetetlen mennyiségű telefon. És rögtön berohantam a színházba, intézem a dolgokat. Egyébként az olvasópróbáink elkezdődtek, Schiller Don Carlosát próbáljuk. Most itt promotálni fogom pillanatokon belül a darabot, mert tényleg az életnek mennie kell tovább, ameddig lehet. Nincs mit csinálni.

- Elég szomorúan hangzik ez a nincs mit csinálni, hiszen mégiscsak művészetről van szó, független emberekről van szó, akik persze sok mindenben függenek mindig a hatalomtól, főleg ha pénzre, támogatásra szorulnak, és a művészet ugye ilyen ágazat. De hogy egy Márta István mondja azt karját széttárva, hogy nincs mit csinálni, ez különösen jelzi a helyzet drámaiságát. Azt mondja meg nekem, hogy Dörner Györggyel bármilyen kapcsolata volt vagy érintkeztek azóta, hogy ő is beadta a pályázatát. Egyébként, ahogy olvastam, az Ön számára is váratlanul. Sokáig úgy volt, hogy más nem is jelentkezik, annyira nyilvánvaló volt, hogy csak Ön nyerhet.

- Nem a nyerésről van szó, de a színházi életben nyilván valamit elértünk az Új Színházzal, nyilván van egyfajta rangja, akár a szakmán belül, akár a közönségnél. Én meghirdettem ezt a bizonyos nyílt napot, ahol be szerettem volna mutatni a lehetséges indulóknak a színház épületét padlástól pincéig, ezen nem jelent meg senki. Gondoltam, hogy nem is érdekel senkit.

- Akkor nem fogott valamilyen gyanút, hogy ha ennyire nem érdekli az esetleges döntéshozókat vagy a döntés környékén lévőket, hogy mit is akarok csinálni…

-… Az esetleges pályázót. Nem érdekelte. Nem fogtam semmilyen gyanút, tényleg nem, nem ezzel foglalkoztam, annyi gondunk, bajunk van, csinálni kell a színházat. De nem találkoztam Dörnerrel. Én a szakmában nagyon tiszteltem és szerettem annak idején, nagyon jó színésznek tartottam, tartom a mai napig is. Egyszer találkoztunk a szakmai bizottsági meghallgatáson. Tudniillik volt személyes meghallgatás, és ott a folyosón összetalálkoztunk. Beszélgettünk különféle dolgokról, de az Új Színházról nem esett szó.

- És amikor ő már beadta a pályázatát és Ascher Tamás, ennek a szakmai bizottságnak a vezetője később az egyik lapnak azt nyilatkozta, hogy itt valószínűleg valami politikai alku lehet, akkor még a döntésről nem lehetett tudni, csak arról, hogy az önkormányzat által küldött tagok Dörnerre is szavaztak, akkor például Ascherral már mérlegelték annak a lehetséges bekövetkeztét, hogy mégsem Ön nyer?

- Nem. Szóval nem egy illendő dolog kuratóriumi taggal beszélni. Tamás jelezte nekem, mint ahogy a kuratóriumi tagok közül többen is, hogy mondtak véleményt mind a két pályázatról és ebből az enyémet abszolút pozitívan ítélték meg.

- Amikor Dörner György mégis beadta a pályázatát és Ön tudta, hogy ott lesz és tudta, ismerte az ő politikai hátterét is nemcsak a szakmai, színészi hátterét, hiszen ez elég közismert, ő nagyon nyíltan szerepet vállalt a MIÉP mellett, aztán nem tudom, hogy a másik szélsőjobboldali párthoz fűzi-e valami vagy sem, akkor nem fogta el valami rossz érzés, hogy itt tényleg lehet valami? Csak úgy magától, csak a hecc kedvéért miért jönne Dörner György egy biztos vereség tudatában?

- Természetesen ez is megfordult a fejemben, de ismervén a színházi életet, ugye Pécsen nem sikerült a pályázata, és én úgy gondolom vagy úgy értesültem, hogy másutt is próbálkozott. Most úgy gondolta, hogy az Új Színházat megpályázza. Én ezt abszolút tiszteletben tartom. Mint ahogy tiszteletben tartom mindenkinek a különféle nézeteit. Nekem megvan a véleményem a politikáról, megvan az értékrendem, véleményem is van természetesen, de ezt én nem szeretem transzparensként használni.

- De úgy látszik, ennek most nincs szezonja.

- Igen.

- Annak van, ha valaki valamilyen nyilvánvaló, kimutatható, igazolható politikai álláspontot vall magáénak.

- Ez egy borzasztóan szomorú dolog, most visszatérek a promóciónkra, hogy a Don Carlosnál ugye Gáspár Sándor, Cserhalmi György, Pokorni Lia lesznek a főbb szereplők, nekik eszükbe se jut zászlót lobogtatni itt, ott, amott, hanem lobogtatják a tehetségüket a színpadon. Megtanulják és interpretálják Schiller fantasztikus szövegeit. Ezek nagyon egyszerű dolgok. Egy picit túlspilázzuk és túlmagyarázzuk ezeket a dolgokat, vannak olyan kollégák, akik így szeretnek lobogtatni és vannak olyanok, akik elhiszik ezeket a lobogásokat.

- Ez éppen a főpolgármester volna, aki Dörner Györgyöt kinevezte?

- Nem. Én nem a főpolgármesterre gondoltam, én általánosságban beszéltem.

- De vajon akkor kinek hitt Tarlós István, amikor nem a szakmai bizottság véleményét fogadta el, nem a szemének hitt, hogy Márta István bevált, sikeres színházi igazgató és színházi és művészeti eseményszervező, hanem egy mindenféle bizonyítékok nélkül, jó színészi teljesítményére hivatkozható pályázónak ítélte oda az Új Színházat.

- Nem tudom. Én egy gyors önvizsgálatot tartottam, ahol megállapítottam, hogy nem vagyok gyilkos, nem vagyok betörő. Utána megnéztem, nem sikkasztottam a színházban, nincsenek elherdált pénzek, az adófizetők pénzét jól használjuk, ez megmutatkozik, hiszen járnak a színházba. Egyszerűen nem találtam olyan indokot, ami ellenem szólna. De lehet, hogy a főpolgármester úrnak van valami fajta indoka. Én abszolút tiszteletben tartom az egyszemélyes döntését, amit nyilván alapos mérlegelés után hozott meg.

- Például ugye Dörner György pályázatában szerepel az, hogy intendáns, nem tudom mit jelent ez, Önnél van intendáns?

- Intendáns nem szokott lenni prózai kis színházaknál, az általában nagyobb egységek élén van, tehát például az operaházban.

- Lehet, hogy ebből is egy nagy egység lesz még, nem? Új és még újabb színházak együtt.

- Az Új Színháznak két játszóhelye van, a százszemélyes stúdiószínpad illetve egy háromszázötvennégy férőhelyes nagyszínpad. Intendánsra itt nincs szükség, azt úgy hívják, hogy ügyvezető igazgató.

- De az intendáns lehet, hogy Csurka István lesz, és ez szerepel a pályázatban is. Nem akarom megkerülni a kérdést, nem tudom, hogy válaszolni fog-e rá, mert a politikát eddig is igyekezett elkerülni. De az ember nem tudja nem megkérdezni, hogy nem arról van-e szó, hogy a Fidesz itt látványosan összefog a szélsőjobboldallal és tesz egy gesztust neki. Csurka István, Dörner György, tiétek az Új Színház.

- Ez az, amit nem értek. Én sem járok behunyt szemmel, nézegetem az internetet, és pontosan a Jobbik honlapján található, hogy ők sem értik, mert az említett urat vagy urakat ők árulónak tartják. Most akkor ez kinek jó? Nem értem a logikát, de mondom, biztos a főpolgármester úrnak van magyarázata, meg kell őt kérdezni.

- Ön például meg fogja kérdezni?

- Két héttel ezelőtt lefixáltunk egy időpontot, október 13-án délután lesz egy személyes találkozónk. Valószínű, hogy meg fogom nagy alázattal kérdezni, hogy vajon mi volt a döntés mögött. Illetve nem is azt, hogy a döntés mögött mi volt, hanem hogy velem van-e valami problémája a főpolgármesternek, hátha ki tudom javítani ezeket a problémákat. Nem az Új Színházban, hanem majd valahol valamikor.

- Nem lehet, hogy felfelé buktatják? Bennem ez is megfordult, hogy hátha kap valamilyen nagyobb feladatot.

- Én nagyon szeretnék semerre se bukni. Se fel, se le. Én nagyon szeretném, ha ez a csapat itt meg tudna maradni, és tudnám folytatni a munkát. Még egy gondolat, hogy nagyon sajnálnám azokat a dolgokat, amiket biztos az utódom nem fog tudni megcsinálni, mert ez az én személyes hitelemre és az én személyemre épült, és ezek a nemzetközi kapcsolatok. Tehát elkezdtünk az Új Színházban egy olyan folyamatot, amely a szomszédos országok színházi kultúráján keresztül egyfajta hidat képez, előadások cseréje stb., stb. Az adott ország nemzeti kultúrája, illetve ha van ott, akkor a magyar kultúrája között. Ennek a legjobb példája, hogy hétfőn például Belgrádba utazunk a Nemzeti Színház meghívására, ők pedig decemberben jönnek ide. De ugyanilyen megállapodásunk van hét erdélyi színházzal is. Ezek a megállapodások, és még sorolhatnám tovább, csak miattam jöttek létre és csak velem hajlandók szóba állni ezek az igazgatók. Ettől megint csak egy folyamat sorvad el, amit a főváros baromi jól ki tudna használni. Egyrészt kulturális kapcsolat, másrészt pedig nyilván tudnának ennek lenni gazdasági kapcsolatai is. És megint itt a kérdés, hogy miért? Nem értem.

- Én sem értem, de nem tudom, hogy lesz-e alkalmam megkérdezni a döntéshozót. Önnek köszönöm, hogy válaszolt a kérdéseimre.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!